|
|
|
|
Kína: a gyerekek felnőnek (1.rész)
|
1989. május 7. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az elmúlt csaknem három hét diáktüntetései alaposan rácáfoltak arra a Teng Hsziao-pingnek tulajdonított elméletre, hogy alacsony kulturális szinvonala miatt a kínai társadalom nem érett meg a magasabb fokú demokráciára. A demokratikus és szabadságjogok kivívásáért indított diákmozgalom mindennél meggyőzőbben tanúsítja, hogy a gyerekek Kínában is felnőnek, mi több, nem elégszenek meg többé azzal, hogy a magukat felnőttnek tekintő politikusok a demokrácia gondosan adagolt morzsáival etessék őket.
Semmiképpen sem tekinthető véletlennek, hogy éppen most bontakozott ki demokratikus mozgalom Peking, Sanghaj és más nagyvárosok egyetemein és főiskoláin. Sokan úgy vélik, hogy a kiinduló pontot Hu Jao-pangnak, a Kínai Kommunista Párt egykori liberális szellemű főtitkárának a hirtelen halála jelentette. Ebben van logika, mert köztudott, hogy Hu Jao-pangot 1987. januárjában azzal az indokolással kényszerítették lemondásra, hogy nem lépett fel a szükséges határozottsággal az előző év decemberében lezajlott diáktüntetések résztvevőivel szemben, azaz szabad teret engedett a ,,burzsoá liberalizmusnak,,. Pontosabban a a Kínai Kommunista Párt vezetőszerepét és monolitikus hatalmát megkérdőjelező diákköveteléseknek. Mások véleménye szerint a mostani demokratikus mozgalom akkor is kirobbant volna, ha nem hal meg Hu Jao-pang. A kínai értelmiség és a diákság ugyanis tervszerűen készült arra, hogy az 1919-es úgynevezett május 4. mozgalom 70. évfordulóján újabb történelmi kísérletet tegyen az általa elavultnak és tarthatatlannak tekintett politikai rendszer megváltoztatására. Ezt az elhatározást tükrözték a Peking utcáin felvonuló, a Tienanmen-téren tüntető diákok jelszavai, amelyekkel nagyobb demokráciát, több szabadságot és a politikai intézményrendszer reformjának meggyorsítását követelték. Külföldi megfigyelők bizonyosak benne, hogy a kínai diákmozgalom szervesen összefügg azzal a merész gazdasági és politikai reformfolyamattal, amely a Szovjetunióban és egyes kelet-európai szocialista országokban, így Magyarországon és Lengyelországban zajlik. A KKP vezetőit váratlanul érte a diákmozgalom tömegessége és szervezettsége, ennek ellenére minden tőlük telhetőt elkövetettek a gyorsan növekvő mozgalom elfojtására, amint ez a Zsenmin Zsipao április 26-i, keményhangú vezércikkéből is kiderült. A diákok a kemény hangra minden eddiginél nagyobb tömegtüntetéssel válaszoltak. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap 10:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|