|
|
 |
|
 |
Március 15-i ünnepségek (8. rész) - Nagygyűlés - Nyers (3)
|
Mostani megújulásunkat - a törvényhozást, a cselekvést és a
gondolatformálást - egyidőben, egymáshoz kapcsolódva kell
végbevinnünk az országgyűlésben és az önkormányzatokban, de a
gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban.
Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus
politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk
haladását politikai üggyé tesszük, ha művelődésügyünket pedig a
felvilágosult politika és a modern gazdaság táptalajaként
hasznosítjuk.
Mai reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő
felé, számolva azzal, hogy az úttörés során sok-sok nehézséggel kell
megbírkózni. Erős lélekre van szükségünk, jó politizálásra ahhoz,
hogy az érdekek és a nézetek sokféleségéből egyirányú cselekvés
formálódhasson. Fel kell ismernünk, hogy sok mindenben nem léptünk
még igazában a boldogulás útjára, még a válságok buktatóin
igyekszünk átjutni, a bürokrácia bozótján is át kell küzdeni
magunkat, hogy odajuthassunk.
Mindez vitával jár, vitát igényel politikáról, társadalomról. A
felelős vita meggyőződésünk szerint előrevisz, de vigyázzunk, hogy
ne váljék viszálykodássá, célja és értelme a közjó keresése legyen.
A reformok politikája nemzetünk fejlődésének a hajtóereje ma, és még
sokáig az lesz. Sokáig, mert sok a tennivaló, mert végesek, nem
határtalanok a lehetőségek, mert igazán szabadok ezután is csak az
idő kiterjedésében, a jövő formálásában lehetünk. Hosszú
reformmenetelésre kell tehát készülnünk, elindulni is újabb
reformokkal tudunk, ezek azonban gyakran úgy szolgálják a jövőt,
hogy egyúttal megzavarják a mindennapokat. Így is vállalnunk kell
ezt az ügyet, ami hitünk szerint jóra vezet. De közben az adott
valóságot sem téveszthetjük szem elől, az ország szekerének
egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy előrehaladhassunk. A reformok
útjára lépni és ott szüntelen új vállalkozásba fogni nem lehet a
reformerek élcsapata nélkül, a veszélyektől és zavaroktól megóvni
magunkat viszont nem tudnánk a reálpolitikusok derékhada nélkül. A
reformkezdeményezés és a reálpolitika ötvözete a legjobb megoldás
akkor, ha a megújulás hajtóerői már működnek a társadalomban. Ilyen
helyzet van manapság Magyarországon. Becsüljük hát ennek a sajátos
ötvözetnek mind a két alkotóelemét.
Fogadjuk meg Széchenyi egykori tanácsát a reformerek okulására:
,,Mindig tudni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni, s
mikor horgonyt vetni,,. Haladjunk most felhúzott vitorlával, mert
ennek van itt az ideje, közben vigyázzunk arra is, hogy hajónk jól
feküdjön a vizen és jól vegye a kanyarokat. (f.k.)
1989. március 15., szerda 14:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|