|
|
 |
|
 |
Nyilvánosság Klub
|
München, 1989. május 3. (SZER, Magyar híradó) - A Nyilvánosság Klub
tegnap sajtótájékoztatót tartott, amelyen a Történelmi Igazságtétel
Bizottság és a Hajnal István Kör is részt vett.
Gadó György jelenti Budapestről:
- Kutatható-e a történelem? - ezt a kérdést tették fel és erről
rendezi most szombaton soron következő vita délelőttjét is a
Közgazdaságtudományi Egyetemen a Nyilvánosság Klub. A kérdés
időszerű és teljesen nyilvánvaló - mutatott rá Pethő Iván
gazdaságtörténész. A történelmi múlt feltárása, valósághű
megismertetése a nemzet önismeretének és azonosságtudatának szerves
része. Eddig azonban politikai szempontok és korlátozások szabták
meg a kutatás lehetőségeit. Tulajdonképpen ma sincs még másképp.
A rendezvényen nemcsak a Nyilvánosság Klub és a vele együttműködő
független szervezetek képviselői vesznek majd részt, hanem számos
olyan személy is, aki - akár kutatóként, akár a másik oldalról -
érintett az ügyben.
Meghívták Zinner Tibort is, azt a történészt, aki szakmai elnöke a
kormányzat által a koncepciós perek felülvizsgálatának előkészítése
végett felállított bizottságnak. Zinner azonban nem jön el - amint
mondotta: e tisztének átvételekor esküvel fogadott hallgatást.
Ami egyébként Zinner személyét illeti, Bácskai Vera a
történettudományok doktora a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a
történész társadalomnak nincs bizalma iránta, mint az említett
bizottság társelnöke iránt. Sőt: a bizottság maga sem érdemes a
bizalomra, mivel nem független történészek, hanem pártalkalmazottak
képezik a zömét. Összetételéről sem a Tudományos Akadémiát, sem a
szakmái intézményeket, sem pedig az ugyancsak érdekelt egyházakat
nem kérdezték meg. Mindesetre - hangsúlyozta Bácskai Vera -
ajánlatos lesz e bizottság munkájára és e a munka körülményeire
addig is odafigyelni, hogy újabb fontos iratok el ne tűnjenek. Az
iratállomány ugyanis már eleve igen foghíjas. Zinner Tibor egy
ízben maga mondta el, hogy 1959-ben a koncepciós perekkel
kapcsolatos iratanyag jelentékeny részét megsemmisítették. Máig sem
tudni kik, és kiknek a rendelkezésére.
A sajtókonferenciát rendező társadalmi szervezetek nevében Litván
György történész, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának
képviselője kijelentette: ezzel a bizottsággal nem kívánnak
együttműködni.
A hatalom ma, amikor már nem térhet ki a közvélemény követelése
elől és kénytelen legalább külszín szerint hozzálátni az ártatlanul
elítéltek rehabilitációjához, hasonlóképpen jár el, mint annak
idején Rákosiék. Tessék-lássék munka, hiányos nyilvánosság, nem
hitelképes közreműködők. Pethő Iván felhívta a sajtó megjelent
képviselőinek a figyelmét, hogy mindenekelőtt arra a szerepre kell
rámutatni, amelyet a kommunista pártvezetés politikai döntései
játszottak a koncepciós perek elindításában.
Az 1956-os események megítélése sem holmi történész szakbizottságok
dolga. A forradalom nem attól forradalom, hogy ma valamiféle
bizottság esetleg annak minősíti, hanem attól, hogy a résztvevői, a
kortársak forradalomként élték meg, és forradalom gyanánt épült be
a nemzet történelmi tudatába.
Ebben az összefüggésben, mint e történelem dokumentumai, és mint a
nemzeti önismeret tényezője lesz igen érdekes a szombati vita
délelőttön ismertetésre kerülő némelyik dokumentum, továbbá az a
két kiadvány, amelyet a Századvég című független folyóirat erre a
napra időzít.
Az Igazság a Nagy Imre-ügyben című kötet első kiadásban már 30
évvel ezelőtt megjelent Nyugaton, és szerzői már akkor
cáfolhatatlanul bebizonyították, mennyire hazugok a hatalom
úgynevezett érvei. A másik kiadvány a forradalom napjaiban
elhangzott rádióadások szövegét gyűjti egybe, és hallatlanul
érdekes forrást ad a kutatók, valamint a nagyközönség kezébe. +++
1989. május 3., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|