Rendszerváltás és az MTI

	A gazdasági problémákról
(Kasza László) München, 1989. április 26. (SZER, Kommentár nélkül) - A kormány összetételében foganatosított változások még időszerűbbé teszik azoknak a referátumoknak a tartalmát, amelyek április 17-ikén a Marczibányi téri művelődési házban hangzottak el a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum budai szervezeteinek közös rendezésében. Téma: a gazdasági és politikai helyzet, valamint az a kérdés, hogy képes-e a mostani vezetés megoldani a problémákat. Elsőnek Lengyel László, a Pénzügykutató Részvénytársaság munkatársa beszélt, az SZDSZ véleményét aztán Laki Mihály közgazdász képviselte. Kónya Imre pedig a Független Jogász Bizottság nézeteivel ismertette meg a mintegy háromszáz főnyi hallgatóságot. Kommentár nélkül című műsorunk mai adásában így a felszólalások sorrendjében részleteket adunk a három vitaindító referátumból. Elsőként Lengyel László beszélt, aki öt pontba szedte a magyar gazdasági helyzet előtt álló problémákat. Első: fizetőképesség, fizetésképtelenség. Kérem szépen tudom, hogy elterjedt az a hír, hogy a magyar gazdaság alapjában véve már fizetésképtelen. Én is hallottam. Vagy pedig hát mindjárt hetei vannak, vagy napjai vannak hátra. A helyzet a következő. Tavalyi évben, 1988-ban még produkáltunk a külker mérlegben egy jelentős javulást. Ezt a jelentős javulást elvitte lényegében az a helyzet, amit mindannyian ismerünk, hogy a magyar lakosság külföldön költötte el a valutájának-nagyrészét. Ez csak részben az oka, a másik súlyos probléma és ez már 1987 és -88 elején is így volt, nevezetesen az, hogy a külker mérlegnek az az offenzívája, amelyet tavaly elértek, az valójában a tartalékok kiárusítása volt. Idén az év elején az első három hónap már mutatja, hogy visszaesésnek kellett bekövetkezni, ez a visszaesés előrelátható volt és be is következett. Van egy másik probléma a fizetőképességünk kapcsán, nevezetesen a bizalomhiány, érthető okokból. Az, az a politika, amelyet a Grósz kormány folytatott, és amelyet a Németh kormány folytatott, hogy nem gazdasági eredményeket, hanem politikai eredményeket kell produkálni. Nevezetesen mi vagyunk az igazi peresztrojka-ország, mi vagyunk a laboratóriuma a Gorbacsovi kísérletnek, erre alapozva adjatok pénzt - nos ez nem vált be. Erre alapozva nem akarnak pénzt adni. Pillanatnyilag tárgyalások folynak újabb hitel felvételről, szigorú feltételek mellett. Azt kell mondanom, hogy részben rémítgetés a kormány részéről a fizetőképesség elvesztése, rémisztgetés volt 1986-87-88 kapcsán is. Ma már ehhez hozzá kell szokni, minden év elején szinte be fog ez következni. Tavaly január elejétől április 6-ig folyamatosan ebben az állapotban voltunk, amíg alá nem írtuk a készenléti hitelszerződést. Ugyanebben az állapotban voltunk. Hozzá kell tenni, egyfolytában a lapok arról írtak, milyen sikeres a politika. Most az a különbség, hogy már ezt sem írják. Na most én tehát abban az értelemben megint egy rossz jósnak bizonyulok, hogy nem hiszem, hogy fizetőképességünket elveszítjük két-három héten belül. Vagy akár úgy is mondanám, hogy elviekben úgy néz ki, hogy azt a külföldi hitelezőink ugyan gazdasági teljesítményt nem látnak tőlünk, de megfosztani minket attól, hogy tovább menjen ez a gazdaság, nem akarnak. Többet nem fognak adni. Tehát éppen annyit, hogy túléljünk. Körülbelül erre lehet számítani. Ez az első probléma, amit azért mondtam el, mert ez égető és itt van a nyakunkon. A második problémáról. Nevezetesen a gazdaságpolitika fordulatáról. Igen, ezt azért mondom most nagyon hangsúlyozottan, mert itt van a legveszélyesebb tendencia. Nevezetesen: 1988-at a Grósz-kormány is és utána Németh Miklós is jó évnek minősítette még tavaly. Jó évnek, amelyben sikereket értünk el. Most ezekre a sikerekre alapozva azonban még kint vannak jövedelmek a vállalatok egy részénél, méghozzá nyersanyag és alapanyag szektorban és jelentős jövedelmek vannak kint, és jelentős jövedelmei vannak a külker vállalatoknak és a bankoknak. Megindult a beruházási növekedés Magyarországon. Az első negyedévben már látszanak a nyomai. Azokon a területeken egyébként, ahol pont nem szabadna növekedésnek lenni. Ennek a következménye még egyébként az is, hogy ma a kormányban egyre erősebb az az álláspont, hogy dinamizálni kéne a gazdaságot, tehát a visszafogásról át kéne térni a növekedésre. Ezt egyébként Kecskeméten Nyers Rezső előadta. Ez tragikus. Ugyanis az 1988-as év éppen annyira hamis és (...) volt, mint amennyire az 1987-es. A szerkezetünk nem alakult át. Ugyanaz a szerkezet van, sőt azt kell mondanom: még rosszabbodott is, mert azóta elteltek évek. Ebbe a szerkezetbe törne be a tőke a továbbiakban. Tavaly nem a feldolgozó ipar fejlődött, idén sem az fejlődött, nem az infrastruktúra fejlődött, idén sem az fog fejlődni, hanem sikerült leírni az adósságát a kohászatnak, ma nyereséges valamennyi kohászati vállalat. Elképesztő! Sikerült, és el fogjuk érni az év közepére, hogy valamennyi szénbányát (...). Háromszor szanáltuk a tatabányai szénbányákat tavaly. Ezek növekedni fognak. Nos ha valaki ezekre akar dinamizálni, akkor nyugodtan mondhatom: öngyilkosságot követ el a mai magyar gazdasági helyzetben. Tehát ugyanolyan növekedési ostobaság volt, mint amilyet 1985-ben a pártkongresszus megpróbált, aminek a következménye az volt, hogy két év alatt két és félszeresére növelték az adósságot. Tehát ha van ma veszély, akkor ez a veszély. Ezt ma reggel egyébként - hozzá nem értéséről tanúságot téve - Pirityi Ottó a szakszervezet nevében szintén előadta a rádióban, és azt hitte, hogy mindössze a pénzügyi visszafogás elleni szöveggel nyerő. Valójában a pénzügyi visszafogás egy kisebb restrukció, bár ebben a formában éppolyan ostoba. Most két rossz véglet van. Egyik oldalon az, hogy dinamikusan akarnak növelni egy rossz szerkezetet, másik oldalon pedig egy jelenlegi gazdasági szerkezetet tartanak fenn pénzügyi visszafogással. Egyik rémesebb, mint a másik. Ebből kell kitörni, ebből a körből. Most kitérek akkor a következő tényhez, következő elemhez, nevezetesen a gazdasági mechanizmusban nyilván egyetlen lehetőség van a szerkezetátalakítás valóban komolyan vételére, ha lesznek új tulajdonosok. Ha lesznek új tulajdonosok és tőkéhez juthatnak, akiknek az átcsoportosítása, a tőkék átcsoportosítása éppen úgy mint a munkaerőé, megvalósulhat szabadon. Na most itt vannak programok, itt vannak elképzelések... Röviden, itt a kormány elképzelését abban foglalhatnám össze, hogy a pillanatnyilag megteremtett átalakulási törvénnyel akarják megoldani az új tulajdonosi rendszert. Ennek két baja van. Egyik baja: valójában tömegesen el kellene kezdeni, tehát százezres méretekben el kellene kezdeni a tulajdonba adást, bérbe adást. Holnap el kellene kezdeni. Vagy át tudjuk a szerkezetet alakítani úgy, hogy megjelennek a kistulajdonosoknak az ezrei, vagy a szerkezet ugyanaz marad. Kettő: Most mindjárt szabad demokrata barátaim vitatkozni fognak, mert ők ugye ezt az egy magántulajdon oldalt hozták éppen tegnap a kongresszusukon. Én azt hiszem, hogy tömegesen ugyanakkor közösségi tulajdoni lehetőségeket kell teremteni. Úgy is mint szövetkezeti, úgy is mint különböző vagyonpénztárakból váló részesedés révén, részvény részesedés révén. Tömegesen kell tulajdonformákat teremteni, és ezt is nem tegnapelőtt kellett volna már, hanem évekkel ezelőtt. Pillanatnyilag a Németh Miklós kormánynak, amelynek napjai..., szóval nem igazán hosszú-távú kormányzásról van szó. Nos a Németh Miklós kormánynak ez a programja, amelyet elgondol, ez mindenesetre nyitás lenne egy irányból félő, hogy elkésett, amiről én beszéltem, az messzebb menne és szélesebb kört jelentene. Végül hát szeretném hangsúlyozni, hogy itt pillanatnyilag azon játszik a kormány és így lehet megérteni a pénzügyi restrikciót, hogy a költségvetés óriássá nőtt hiányát hogyan fogja átvinni, mire fogja átváltani, munkanélküliségre, méghozzá tömeges munkanélküliségre, magas inflációra, méghozzá megállíthatatlan inflációra, vagy hagyja, hogy növekedjen tovább a költségvetés hiánya. Tehát ugrásszerű hiányt enged, mint ahogy tavaly hagyta, aminek következménye súlyosbodó eladósodás illetve jövő évre átvitt munkanélküliség és infláció. Pillanatnyilag egy kalkulációs folyamatban vagyunk, amikor - könnyen lehetséges = egyszerre lesz infláció és hiány is és egyszerre lesz munkanélküliség ezzel. Itt van az igazi kérdés, és ezt ezzel zárnám: képes lesz-e egy olyan kormány összejönni, és ezt most végül is számomra nem közömbös de, tulajdonképpen mindegy, hogy koalíciósnak nevezzük-e vagy nem, lesz-e egy olyan kormány, mely felül tud emelkedni azokon a nagyvállalati és nagy megyei érdekeken, amelyek ma pillanatnyilag szétszakították az országot elemeire, amelyek elvitték a jövedelmeket. Mert nem vezetők osztogatják a jövedelmeket, hanem egy rendszer az, amelyben feloszlanak a jövedelmek erőviszonyok alapján, és itt például soha nem voltak ennyire erősek a nagyvállalatok és a megyék a jövedelmek felszívásában. Ma az ország megyei birodalmakban gondolkodik. Hát ezt a legújabb személyi változások is bizonyítják. Megyei vezetők, vállalati vezetők vannak, akik országos ügyekben beszélnek és nem vitatom, hogy persze lehet arról az oldalról is nézni ezt ügyet, hogy ami jó - és nem akarok Budapestet mondani - ami jó Csongrád megyének, az jó az országnak is. Vagy ami jó a Taurusnak, az Magyarországnak nem jó. Nagyvállalatok üldögélnek itt, akik elvitték a pénzünket és Nagymaros se azért épül, mert néhány őrült kitalálta vagy a környezetvédelem ellenségei ezt feltalálták. Hanem mert a beszállítók és a magyar nagyvállalatok erre építették fel a stratégiájukat. Erre építették fel a piacukat. Ide tudnak beszállítani. Amíg nem lesz nemzeti kormány, most a nemzetit nem nemzeti értelemben értettem, hanem népgazdasággal és nemzetgazdasággal foglalkozó kormány, amely ezeket derék bárókat valahol a sarokba szorítja, addig nem valószínű, hogy itt bármit tudnak tenni a kormány részéről. Lengyel László referátuma, amelyből részleteket hallottak, április 17-ikén hangzott el, tehát a mostani kormányátalakítás előtt. Utána Laki Mihály közgazdász beszélt a budai SZDSZ és MDF közös vitadélutánján. Mint az SZDSZ tagja az egy nappal korábban elfogadott program gazdasági részét ismertette. Néhány részlet ebből is. Tegnapi közgyűlésünkön átdolgozott programunkban nagyobb súlyt kapott a magántulajdon a korábbinál. Itt egyszerűen, ahogy a szakmánkban mondják a lehetséges legjobb, vagy a legkevésbé rossz megoldást keressük és úgy tűnt, a programkészítőknek, hogy Magyarország kicsi, a gyorsan fejlődő világban sodródó ország, lesz kitűnő terepe egy harmadik útnak, ahol találunk egy olyan újfajta vagy máshol még csak csírájában sem létező tulajdonformát, ami minket ki tud húzni a bajból. Ezért a program ma nem zárja ki sem a közösségi, tehát a helyi közösségi tulajdonában, sem a szövetkezetek tulajdonában, sem az önigazgató közösségek tulajdonában lévő termelő vállalatok kérdését. Végül is úgy gondolja, hogy az egyetlen viszonylag gyorsan, szerencsés esetben viszonylag gyorsan mobilizálható tartalék a reprivatizálás, vagy denacionalizálás, tessék választani, kinek melyik fogalom tetszik jobban. Ez nem megy magától. Ezt is beleírtuk egyébként a programba. Járatlan úton vagyunk. Olyan még nem volt, hogy egy totálisan államosított gazdaságot bárhol a földön visszavezettek volna a piacgazdaságba. Nem tudjuk és kimondjuk, hogy nem tudjuk, hogy milyen úton lehet tulajdonosokat találni, felelős tulajdonosokat találni, akik a tőkét gyorsan és hatékonyan tudják működtetni. Tehát nem tudjuk azt, hogy egy tulajdonreform milyen késleltetéssel, hány év, vagy hány, akár évtized késéssel fogja meghozni azokat a gyümölcseit, amire számítunk. De mégis ezt látjuk az egyetlen olyan útnak, amin el lehet indulni. Ami a legkevésbé kockázatos. Ezekben a dolgokban nem egy szélsőséges állásponton vagyunk és a inkább a svéd, nyugatnémet részvétellel működő vállalatokban gondolkodunk, de nem tudjuk, hogy egy ilyen folyamat elindulása milyen sebességgel és milyen formákban fog megjelenni. Mindenképpen szükségesnek látjuk azonban, mint ahogy ez a világon mindenütt van, a vállalkozásokat támogató, segítő programot. Azt hogy ez miből lesz finanszírozva, a jó isten tudja. Tehát van valahol egy csekélyke pénz, akkor ezt ilyen célokra talán érdemes lenne befektetni. Az inflációról azt mondtuk tegnap, jobb híján nincs csodaszer, hogy meg kéne fordítani a folyamatokat. Tehát nem az alapvető fogyasztási cikkek árát emelni és a többi terméknél az áremelést fenyítésekkel, tűrésekkel és ráhatásokkal csökkenteni, hanem fordítva. Ezt látjuk egy lehetséges inflációkezelési módszer. Na most, még egy dolgot és befejezem és várom a kérdéseket és a kormányzati kérdést. A vezér(?) úgy ítéli meg, hogy az elmúlt hónapok, hetek kapkodó intézkedései arra utalnak, hogy ez a kormány a jelenlegi felállásban kormányzásképtelen, széthullott, ahogyan Lengyel is elmondta. Különböző minisztériumok egymástól függetlenül, szinte koordinálatlanul hozzák az intézkedéseiket. Áthidaló megoldásnak, tehát a szabad választások utáni kormány megalakításáig szakértői kormány létrehozásában látjuk a kiutat, amelyet - ahogy a program fogalmazza - valamelyik államminiszternek kéne vezetni. Ez a szakértő kormány, ez, hogy úgy mondjam, korlátozott jogkörrel rendelkezne bizonyos értelemben, más szempontból viszont nagyobb szabadsággal, mint a jelenlegi széthulló álkormány vagy kormányszerűség. Olyan értelemben rendelkezne kevesebb hatalommal, minthogy egyetlen feladata lenne, hisz hát ez nemcsak feladat, hogy a válságot kezelje. A válsággal kapcsolatban hozzon lépeseket, de kerülnie kéne azt, hogy bármiféle költséges, új, nagy, impozáns vállalkozásba belevágjon. Egy-másfél évről lenne szó, és tagjai - ha lehet - ők is benne vannak programunkban, legyenek az MSZMP prominens beosztású, központi bizottsági vagy más szinten lévő emberek, és mások. Lényeg a szakértelem legyen, mert úgy érezzük, hogy a szakértelem hiánya kiütközni fog ezen a lépésen. Hát én úgy gondolom, hogy vitatkozom Lengyel Lacival, hogy van jelentősége is annak, hogy ki van a kormányban. Én elismerem, hogy különös lépések szinte kiszámíthatóan bekövetkeznek. De mégis úgy gondolom, hogy az emberi felelősséget nem lehet kiiktatni. És a másik, hogy annak is van jelentősége, hogy egy kormány meg tud bukni. Olyan értelemben gondolom ezt, hogy ez egy tanulási folyamat. A következő kormány már úgy fog belépni, hogy tudja, hogy meg lehet bukni. Én úgy gondolom, akkor eleve megpróbál egy picit úgy viselkedni, hogy ez a bukás ne következzen be. Ez a demokráciának valamiféle primitív formája. Amíg egy kormány úgy indul, hogy úgy se bukhat bele ..., szóval ez egy tanulási folyamat. Laki Mihály közgazdász után Kónya Imre, a Független Jogász Bizottság vezetője beszélt. Felszólalásának első részét idézzük, amelyben a korábbi véleményekre reagált. Lengyel Lászlót hallgatva még jobban megerősödött bennem az, ami már korábban is meggyőződésem volt. Ezek a problémák, amelyek a lakosság terén jelentkeznek égetően, nem oldhatók meg másképpen csak gyökeres politikai változással. Ez a döntő kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem arról van itt szó, hogy arra alkalmatlan emberek kormányoznák Magyarországot. Természetesen bizonyos vonatkozásban ezt nem lehet elvitatni, azt a kontraszelekciós mechanizmust, ami itt 40 éven keresztül működött. De azt kell mondanom, hogy nem ez az elsődleges, hanem valóban az egész mechanizmusnak a működése, amelyet másképp megváltoztatni mint a politikai intézményrendszer gyökeres átalakításával, hogy ne mondjam rendszerváltozással nem lehet. Én is egy eléggé egyértelmű példán, a közelmúlt egyik példáján megyek végig. Hát itt van ez a vámrendelet módosítás. Nem úgy döntöttünk volna, mint ahogy a kormányzat adott esetben döntött, illetőleg hát ez egy döntéssorozat volt tulajdonképpen. Hiszen megkaptuk ugye a világútlevelet és hozzá ugyanebben a csomagban egy meglehetősen liberális vámrendeletet. Egyértelmű volt és nyilvánvaló, hogy ennek egyenes következménye a lakosság birtokában lévő meglehetősen nagy mennyiségű, mármint az államháztartáshoz képest nagy mennyiségű devizának a kiáramlása az országból, nyilvánvaló és egyértelmű volt. De az már érthetetlen, hogy miért nem látta ezt a kormányzat, miért nem igyekezett ezzel egyidejűleg vagy ezt megelőzően egyrészt a devizaforgalomra vonatkozó, hazai devizaforgalomra vonatkozó korlátozások teljes, megszüntetésével, másrészt pedig néhány cikkre, néhány kurrens műszaki cikkre korlátozó abnormális kereslet kielégítésével ezt megakadályozni. Tehát pozitív időben, megfelelő pozitív intézkedésekkel határt szabni, illetőleg megakadályozni ezt a nagyméretű valutakiáramlást. Ez annyira nyilvánvaló volt. Mert erre nem lehet azt mondani - tegnap azt mondta a miniszterelnök ugye a televízióban - hogy nem láttuk előre, nem mértük jól fel. Szóval, ha nem tudták volna, már egy hónap után erre már megfelelően ráéreztek volna, és nem egy hónapnak, hanem egy évnek kellett eltelnie, ameddig a kormányzat észbe kapott, és akkor sem úgy ami a logikus lépés lett volna, egy pozitív lépéssel, amit az előzőekben mondtam, próbált volna a további dollár milliárdoknak korlátot szabni, hogy kimenjenek az országból. Nem! Nem ezúttal is csak korlátozni, ezúttal is csak gátolni tudott, drasztikusan módosította ugye, tehát szigorította a vámrendelkezést. Ezzel kívánta megakadályozni. Tehát, még egy éves tapasztalat után is képtelen volt arra a logikus pozitív lépésre, amelyet mindenki tudott rajta kívül, aki nem volt a hatalomban. Csak az nem tudta, aki a hatalomban volt. Na most hozzá kell tennem, hogy az aztán külön téma erre vonatkozóan és a miniszterelnök is beismerő vallomást tett, hogy ennek a végrehajtása hagy némi kívánni valót maga után, hogy mindezt úgy megtenni, hogy adnak még egy ilyen dupla szabadnapos hetet az embereknek, hogy ami még bent maradt egy év alatt, hadd menjen ki. Ráadásul olyan helyzetbe hozzák a saját polgáraikat, ami abszolút megalázó és ráadásul a saját maradék hitelképességüket a Nyugat előtt abszolút kockára teszik, hát ez minden kritikán felül álló! Tehát ez csak arra példa, hogy én elképzelni nem tudom, hogy a kormányban olyan emberek üljenek, akik ezeket a napnál világosabb kérdéseket egyszerűen nem úgy látnák, mint ahogy elmondtam, és mint ahogy gondolom, mindenki látja. Tehát nyilvánvaló nem erről van szó. Akkor mi merülhet fel? Felmerülhet valami, de ezt mondjuk tegyük arrébb , mert nem gondolom, hogy kifejezetten rosszat akar a kormány az országnak. Annál is inkább, mert azért ebben a vonatkozásban az országnak kétségkívül ez lett a sorsa. Mivel semmi más magyarázat nincs, és úgy ahogy tulajdonképpen Lengyel László is mondta, az egész mechanizmus olyan, hogy egyszerűen a logikus és következetes lépéseket nem képes megtenni a kormányzat, mert különböző érdekcsoportokkal kapcsolatos alkupozícióba kerülünk, és még ha felismeri, hogy mit kellene csinálni, akkor sem képes megtenni. Hát már unos-untalan mondjuk azt, hogy a szerkezetátalakítás. Unos-untalan halljuk azt, hogy a nagyvállalatoknak, a veszteséges nagyvállalatoknak a leállítása, a veszteséges és ésszerűtlen nagyberuházásoknak a megállítása, képtelen a kormányzat ezt megtenni. Borzasztó ez a magyarázat, talán még egy példa és befejezem, Bős-Nagymaros kérdése. Szegény Németh Miklós! Nem ő tehet erről a kérdésről. A parlament előtt, a parlament szünetében ugye a tévé nyilvánossága előtt arra tett ígéretet, illetve arról nyilatkozott, hogy a kormányzat fontolóra veszi a népszavazás kérdését a nagymarosi erőmű elhagyása vonatkozásában. Hát ez már annyit mindenképpen jelent, hogy reális alternatívaként felmerült, hogy a nagymarosi erőművet elhagyják. És ezek után szinte automatikusan kellett volna következnie a következő lépésnek, annak, hogy függesszék fel haladéktalanul a munkálatokat. Ennek ellenére erre nem került sor, továbbra is ölik bele a milliókat, ami ugye dupla veszteség. Mert egyrészt felesleges kiadásokról van szó, másrészt növelik a majdani, remélhető leállítást követően a visszaállításnak a költségeit. Érthetetlen, szóval nem hiszem, hogy reális hatalommal rendelkező kormányzat ilyen ésszerűtlen lépésre képes. A probléma tehát az, hogy nincs valóságos erő a kormányzat kezében, és nagyon egyetértek megint az előttem szólókkal, hogy ez nem személyeken múlik, ez az egész mechanizmus kérdése. És itt térnék rá az igazi témámra, amiért meghívtak, az alkotmányozás kérdése. Korrekt és teljes politikai intézményrendszer átalakítás és itt azért van egy szerencsénk meg kell, hogy mondjam, ellentétben a gazdasággal. Fel is írtam, azt mondja: igen járatlan úton vagyunk. Ezt a kifejezést használta az előttem szóló. Teljes egészében egyetértek. Hát szerencsére nem vagyunk járatlan úton. A politikai intézményrendszer vonatkozásában állnak rendelkezésre példák. Nevezetesen a parlamenti demokrácia rendszere, amik a nyugati országokban egészen jól működnek. Hát ezt kellene megvalósítani Magyarországon mindenekelőtt, és akkor kialakulna egy olyan, a nép által választott, tehát valóságosan, valóságos erővel rendelkező, mert a népakarat áll mögötte mint erő, egy ilyen országgyűlés, mely valóságos és erős kormányzatot tudna ellenőrzés alatt tartani, és ez a kormányzat nem lenne mindenféle, ilyen-olyan (....?) kénye- kedvének kitéve, hanem ezek valóban meg tudnák hozni azt a döntést, amik egyébként közismertek, velünk és mindannyiunkkal együtt. (+++) 1989. április 26., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »