Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 10.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége közleménye

"a zajló politikai események közepette nem jut elég figyelem sok fontos kérdésre, így a rokkantak ügyére sem. A kibontakozott piacgazdaság körülményei közepette a megszűnő munkahelyekről elsősorban egészségkárosodott emberek kerülnek utcára. "
SZER, Magyar híradó:

Cigány Népfőiskola Miskolcon

"Ma délután kettőkor kezdődött annak a cigánynépfőiskolának a nyitótábora, melynek a Miskolc melletti oktatási központ ad otthont az elkövetkezendő egy éven keresztül. A Phralipe miskolci tagozatának kezdeményezésére a megyei Művelődési- és Módszertani Központ szervezte a főleg cigány fiatalok képzését elősegítő tanfolyamot. Ma olyan 17 és 30 év közöttiek hallgatnak előadásokat, akik valahol már vettek részt szervező munkában, vagy érzik a tenniakarást. "

Személycserék

(Vadász János)
Hovatovább amolyan krízis-stábbá alakul át az MSZMP Központi
Bizottsága, mert alig múlik el olyan hét, amikor ne tartana ülést
és hozna újabb és újabb határozatokat ez a testület, amely
határozatok egy időn után - és mind rövidebb idő után -
érdektelenné válnak, mert túlhaladja őket az az átalakulási
folyamat, amelynek Magyarország a színhelye. Vagyis a magát
vezetőnek kikiáltott párt - függetlenül attól, hogy a Szovjetunión
kívül soha senki nem hatalmazta fel semmiféle ilyen szereppel -
csak követni próbálja az eseményeket, reagál rájuk anélkül, hogy
azok irányát képes lenne hathatósan megszabni. Ugyanakkor ez egy
rendkívül megosztott belső harcokkal foglalkozó testület.
    
    A tavalyi nagy változás, Kádár kibuktatása, Grósz Károly főtitkárrá
választása ilyen téren nem hozott változást, sőt ha lehet,
erősödött a hatalmi harc a vezető testületen belül.
    
    A régóta beharangozott és sejtetett személyi változások, illetve
legalábbis azok egy része most végre bekövetkezett. Azt hiszem,
mindenki ismeri a tényeket, tehát egészen röviden a szerdai ülésen
a Központi Bizottság - úgymond - újra választotta főtitkárnak Grósz
Károlyt, és négy személyt eltávolított a Politikai Bizottságból.
    
    Ezek: Berecz János és Lukács János, a Központi Bizottság titkárai,
akik egyébként az utóbbi pozíciót egyelőre megtartják, tovább
Csehák Judit és Szabó István. Beválasztottak viszont a Politikai
Bizottságba két új tagot: a Budapesti Pártbizottság első titkárát,
Jassó Mihályt és a Csongrád megyei pártbizottság élén álló Vastagh
Pált. Ily módon 11-ről 9-re csökkent a Politikai Bizottság
tagjainak a száma. Az e heti Szerkesztők fórumát ennek az
eseménynek szenteljük, ezeknek a változásoknak. A stúdióban két
kollégám - Székely Gábor és Kezdi Pál - fejti ki a véleményét.
    
    Mindenekelőtt talán általánosabb formában szeretnék véleményeket
hallani: mi idézte elő ezeket a változásokat, és minek a tünetei
ezek a változások? Székely Gábor?
    
    - Véleményem szerint a párt tanácstalansága és megosztottsága. A
pártnak a tanácstalansága és a megosztottsága az én szememben
különösen a tavaly májusi pártértekezlet óta jelenlévő, és - ahogy
említetted is bevezetődben - a párt vezető szervei szinte
határozat-gyárrá változtak át: egymás után öntik azokat a
határozatokat, amelyek már a megjelenés napján elvesztették
időszerűségüket. A véleményem további része az lenne, hogy a
személyi változásokat az is előidézte, hogy a pártvezetés kemény
magja meg akart szabadulni a tehertételtől - elsősorban Berecz
János személyétől.
    
    - Kézdi Pál?
    
    - A gazdasági és politikai válság egyre inkább az MSZMP-vel
szembeni bizalmi válsággá mélyül. Az uralkodó párt maga is több jól
elkülönülő szárnyra és csoportra tagolódott. Új tényezőként
jelentek meg a közelmúltban a vidéki reformcsoportok, egyre
erősödött a nyomásuk. Ezek egyre hangosabban követelik a párt
megújulását. Nyíltan a plattformszabadságot akarják, ez pedig már
frakciószabadságot is jelent.
    
    Nemcsak a sztálinista elvek, de a leninista elvek is teljesen
kérdésessé váltak. Tehát maga a pártnak a lényege kérdőjeleződött
meg. Az MSZMP viszont nem látja a kiutat, mert már maga is tudja,
hogy eddig egy hibás utópiát erőltetett, és erre hivatkozva már nem
igényelheti a hatalmat és a vezető szerepet. Az egyetlen kiút:
szakítani mindazzal, amit eddig tűzzel-vassal hirdetett. Most az
kellene elhitetni a társadalommal, hogy ő a legalkalmasabb
demokrácia és a piacgazdálkodás bevezetésére - az a szervezet,
amely ezt felszámolta, amely a polgári civilizációt hordozó
szervezeteket az országból kiirtotta.
    
    A pártnak ebben a helyzetben át kellene adni a hatalmat a
demokratikusan megválasztott népképviseleti szerveknek. Erre a
történelmi lemondásra - az egyetlen nagy tettre, amit még
megtehetne az országért - viszont nem hajlandó. Hogy azért mégis
fenntartsa a megújulás látszatát, impotens pótcselekvésként a jól
bevált személyi változások eszközéhez nyúlt: úgy tenni valamit,
hogy ne változtassunk lehetőleg semmit.
    
    - Mielőtt általánosabb következtetésekhez jutunk, talán azt hiszem,
célszerű, ha egyenként, személyeként is megvizsgáljuk, hogy ki
minek köszönheti azt, hogy kikerült ebből a testületből - mármint a
Politikai Bizottságból -, és ki az, aki bekerült, illetve minek
tudható be, hogy éppen ő került be.
    
    Vegyük először a kibukottakat, és - mint Székely Gábor válasza is
jelezte -, ezek között a legfontosabb változás kétségkívül Berecz
Jánosé.
    
    - Vadász Jánosi Ha megengeded, akkor én talán Berecz János
személyével foglalkoznék.
    
    - Igen, világos, hogy az ő menesztése a legfontosabb. Miért bukott
meg?
    
    - Én ezt nagyon fontos jelzésnek tartom. Véleményem szerint azért,
mert az utóbbi időben a Magyar Szocialista Munkáspárt sem vonhatta
ki magát abból a történelmi átértékelésből, amely Magyarországon ma
végbe megy. Közeledik június közepe, amikor az 1956-os forradalom
vezető mártírjait el fogják temetni, és a pártnak ez egy nagyon
nagy tehertétel lett volna, ha a Politikai Bizottságban ott ül az a
Berecz János, aki még alig két-három évvel ezelőtt, amikor a
forradalom 30. évfordulójáról emlékeztünk meg, akkor ország-világ
előtt kiadta ugye mégegyszer azt a hírhedt könyvét "Az
ellenforradalom tollal és fegyverrel"-t. Valami ilyen címe volt, és
fellépett politikai bizottsági tagként a televízióban, és ott
agitált amellett, hogy ami 1956 októberében Magyarországon
lejátszódott, az igenis ellenforradalom volt; garázda, huligán
elemek zavarkeltése, és igazolta a szovjet hadsereg november 4-iki
beavatkozását. Úgy érzem, hogy ezt a tehertételt a Magyar
Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tovább nem viselhette
el.
    
    - Ez nyilvánvalóan egy fontos ok lehetetett, de gondolok sokkal
prózaibb okokra is. Az a körülmény, hogy annak idején - nem is volt
olyan régen, mondjuk egy évvel ezelőtt - a Berecz és Grósz volt a
két favorit az utódlási harcban, amikor még Kádár volt a főtitkár.
    
    Tehát Berecz volt az első számú riválisa Grósznak, és tudjuk, elég
régi hagyomány kommunista pártoknál - ez alól Gorbacsov sem volt
kivétel, akkor Romanovnak kellettt mennie -, hogy amikor valaki
hatalomra kerül, az első dolga az, hogy mihamarabb megszabaduljon
az egykori riválisától.
    
    Ahogy mondod Vadász János, valóban ez egy prózai ok, és ha
megengeded, itt még kiegészíteném a gondolatodat azzal, hogy Berecz
János az utóbbi egy esztendőben meglehetősen kaméleonszerűen
viselkedett. Még egy évvel ezelőtt őt tekintette joggal a magyar
közvélemény a Magyar Szocialista Munkáspárt visszahúzó - nevezzük
konzervatív vagy maradi - szárnya vezéralakjának. S egyszerre mit
vettünk észre? Lám Berecz beingázott a centrumba, utána pedig
megpróbált a reform szószólójaként is fellépni.
    
    Berecz véleményem szerint ezzel a játékával elvesztette azt a
tábort, ahová ő valóban tartozik, a maradi konzervatív tábort, mert
bizalmatlanság keletkezett irányában, de a reformpártiak egy ilyen
kaméleont nem fogadtak be. Úgy érzem, hogy ez is hozzájárult ahhoz,
hogy ettől a tehertételtől, ettől a Berecz tehertételtől a párt meg
akart szabadulni.
    
    - Vagyis két szék között helyezkedve lecsücsült a földre.
    
    - Így van. Így van pontosan.
    
    - Kézdi Pál?
    
    - Egyetértek az elhangzottakkal, csupán kiegészítésül jegyezném
meg, hogy a kibukott emberek feleslegessé váltak: Grósz áll az
álreformerszárny élén, egy másik álreformer vezetőre valóban nem
volt már szükség, ugyancsak nem volt szükség arra a Lukács Jánosra,
aki esetleg a balszárny vezetőjeként vállhatott volna, vagy vált is
Grósz versenytársává.
    
    Szabó István felett meg eljárt az idő: a mezőgazdasági politika,
amit képviselt, megbukott. Új elgondolásokra van ezen a téren is
szükség, és itt új emberekre.
    
    Csehák Judit a Berecz-vonalhoz tartozott. Részben annak is
köszönhetette PB-tagságát, hogy nőként ő is a gyengébb nemet
képviselte a legfelsőbb vezetésben. Bukását elősegíthette az is,
hogy az egészségügyi és a szociálpolitika terén nagyon sok súlyos
hibát követett el.
    
    - Ami a gyógyszer árakat illeti például - hogy egy prózai példát
említsek -, és az a hatás, amit ez a társadalom körében keltett...
    
    - És hát Csehák Judit nem tett valami nagy képességekről
tanúbizonyságot, valljuk be.
    
    - Az előző kormányban ugye miniszterelnök-helyettes is volt.
    
    Szerintem ő volt a dísznő itt ebben a párthierarchiában, de hát
tehetséget, képességet - úgy érzem - nem árult el. Nem tudom,
nektek is ez a véleményetek?
    
    - És az, ahogy - itt Szabó Istvánra gondolok elsősorban, de Csehák
Judit is idetartozik - tulajdonképpen mind a ketten a Kádár-korszak
jellegzetes termékei, mint vezető figurák... Tehát remélve mondom:
egy letűnő, vagy letűnt korszaknak az termékei mind a ketten. Tehát
a vezetés érezte azt, hogy ezektől talán mint szimbólumoktól is,
amit képviselnek talán tanácsos megszabadulni, mint terhes
örökségtől.
    
    - Ami az új embereket illeti, hát nagyon sokan nincsenek. Kettőről
van szó: Jassó Mihályról és Vastagh Pálról. Mi a benyomásotok, mit
képviselnek?
    
    - Én úgy gondolom, hogy Jassó Mihály egyértelműen a Grósz-vonalat
képviseli: ő a Grósz embere. És Vastagh Pál, az egyelőre nem
teljesen nyitott könyv, de úgy tudjuk, hogy reformpárti, úgy
tudjuk, hogy mint képzett jogtudós, jogászprofesszor igen
felkészülten és jól tudja elemezni a jelenlegi magyar társadalomnak
a problémáit. Tehát elképzelhető, hogy személyben egy embert kapott
a Grósz-tábor és egy embert kapott a Pozsgay-tábor.
    
    - A reformista szárny is.
    
    - De ez - hangsúlyozom - az én elképzelésem, és egyelőre nem tudom
semmivel alátámasztani.
    
    - Hát valamivel talán lehet: mondjuk, figyelemre méltó a Vastagh
Pál esetében ez a meteorszerű felemelkedés, hiszen csak decemberben
lett első titkára a Csongrád megyei pártbizottságnak. És Csongrád
már előtte is, de azóta különösen egy amolyan kis reformista
központ hírében áll. A Csongrád megyei MSZMP Reformkör a
közelmúltban egy érdekes memorandumot küldött a pártvezetőségnek -
ilyen értelemben. És jellegzetes az, hogy most, hogy tagja a
Központi Bizottságnak, egy időben választották a Központi Bizottság
tagjává és egycsapásra a Politikai Bizottság tagjává is.
    
    - Ha szabad itt ehhez a két személyhez hozzászólnom - Jassóhoz és
Vastaghhoz -, én egy olyan jelenséget is látok, hogy a Magyar
Szocialista Munkáspárt kétségbeesetten keresi a kádereit. Ezért van
az, hogy például Vastagh még a Központi Bizottságnak sem volt
tagja, és már avanzsált abba a Politikai Bizottságba, ahová már
csak veterán politikusok szoktak a párt régi, szép idejében ugye
bekerülni.
    
    A párt kutat, keres ilyen új titánokat, menedzser típusú embereket
és főleg olyanokat, akiknek a múltjuk még ... - hogy úgy mondjam,
tiszta lappal indulnak.
    
    (Többen egyszerre beszélnek.)
- A párt keresi ezeket az embereit, akiket a nép elé mint
menedzsert, mint dinamikus vezetőket állíthat. De félek, hogy
ugyanúgy fogunk járni ezekkel is... Emlékezzetek vissza, pár évvel
ezelőtt: a párt csodakádere, Kapolyi László majd rendbe hozza az
ipart.
    
    - A csúcsminiszter Medgyessy Péter - azt mondották majd
miniszterelnök lesz. Hol vannak ezek az emberek? Jó, megvannak még,
de lám, egyik sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Félek, hogy
Jassó és Vastagh sem fogja.
    
    - Illetve ezek az emberek egy kicsit most a körülmények áldozatai
is - mondhatni - a képességeiktől vagy esetleges szándékaiktól
függetlenül is.
    
    Na most, összességében próbáljuk összefoglalni, hogy ez a változás
mit jelenthet. Megpróbálom leegyszerűsíteni: lehet-e azt mondani,
hogy Grósz erősödött meg? Ez - mondjuk - az eredője ezeknek a
változásoknak, vagy pedig a reformszárnynak az előtérbe kerüléséről
beszélhetünk inkább?
    
    (folyt.)
    


1989. április 14., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Személycserék - 1. folyt.

- Egész röviden azt szeretném mondani: a reformista szárny a
jelek szerint nem gyengült, de nem is vette át a vezetést. Az a
tény, hogy a Grósz-szárny viszont megszabadult terhessé vált
riválisaitól és magukat részben már lejáratott tagjaitól, ez
önmagában siker. De a legnagyobb sikert az jelenti a Grósz-szárny
számára, hogy a reformszárnnyal szemben meg tudta őrizni vezető
szerepét a hatalom legfelsőbb szerveiben is. Ennek a szárnynak
viszont - ez egy álreformszárny - egyetlen programja az, hogy
mindent elkövetni ahhoz, hogy az MSZMP hatalmon maradhasson. És ha
azokat a radikális változásokat, amelyek útjában állnak a valódi
reformoknak, és amelyek akadályozzák, hogy az ország a gazdasági és
társadalmi válságból kikerüljön, azt csak úgy lehetne megoldani, ha
egy erre a társadalmi operációra, azaz az MSZMP és az állam
szétoperálására sor kerülne, és ezt káosznak nevezni méltatlan, és
ezzel ijesztgetni a társadalmat méltatlan.
    
    Tehát én úgy látom, hogy jelenleg egy patthelyzet alakult ki,
amelyben önmagában az is győzelem, hogy még mindig megtartotta
dominanciáját a Grósz-féle álreformerszárny, és az igazi reformerek
pedig még mindig csak másodhegedűsök.
    
    - Persze ez már spekuláció, de talán ilyen helyzetben érdemes
spekulálni is. Én most arra gondolok, hogy van egy változás, amit
ezek talán nem is gondoltok: amit eredményezett ez az ülés, hogy
eddig nagyjából lehetett azt mondani, hogy van egy valamiféle
centrum - amit úgy neveztél Kezdi Pál, hogy az álreformszárny -, és
ezt képviselte Grósz, mondjuk, a hatalom szempontjából eléggé
helyesen, mert a mindenkori pártfőtitkár akkor áll jó helyen, ha a
centrumban helyezkedik el és azt képviseli.
    
    - Így van.
    
    - És volt egy konzervatív szárny - amellett persze nem lehet élesen
meghúzni a körvonalat -, amit képviselt mondjuk a Szabó István, a
Kádár-rendszernek a régi terméke és Berecz, a régi örökség
képviselője függetlenül az utóbbi helyezkedésétől, és volt egy
talán világosabban megkülönböztethető reformszárny: Pozsgay, Nyers
Rezső és így tovább. És most, a változások után valahogy úgy érzem,
hogy most ez a hármasság megszűnt. Most két oldal van: van az
álrerorm-szárny élén Grósszal, és erősebb ugyan, mint a
reformszárny, de a reformszárny is némileg megerősödött. És nincs
centrum. És ha viszont nincs centrum, akkor a reformszárnnyal
szembeni szárny, vagy a másik szárny óhatatlanul a konzervatív
szerepkörbe kerül - akár tetszik neki, akár nem. Mi erről a
véleményetek?
    
    - Valóban így van. Én mégis azt mondom, hogy a centrum megszűnte
nyereséget jelent és a reformereket erősíti, mert tisztázódtak a
frontvonalak. Ez az én véleményem. Itt most már két fő platformmal
hogy én is ezt a divatos pártzsargont használjam - állunk szemben.
    
    És most már a mérleg nyelve nincs középen: itt most már két tábor
áll egymással szemben, és van egy olyan érzésem, hogy az idő a
reformszárnynak dolgozik. Én nem siratom a centrum megszűntét.
    
    - Na én sem. Most van egy vélemény - ezt nyugati lapokban olvastam
-, hogy a reformszárny azzal a gondolattal foglalkozott, vagy
foglalkozik, vagy voltak ilyen elképzelések, hogyha nem sikerül az
elképzeléseit érvényesítenie, akkor leszakad az MSZMP-ből és egy új
pártot alakít. Elképzelhető az, de ez a vélemény, hogy a
reformszárnynak tettek némi kis engedményeket, hogy ezt a veszélyt
csökkentsék vagy elkerüljék, megelőzzék.
    
    - Én úgy látom, hogy valóban, ez a hármas felállásból kettes
felállássá való átalakulás, ez megnehezíti Grósz számára, hogy
továbbra is ilyen ingadozó magatartást tanúsítson. Színvallásra
kényszerítik, és ezáltal a frontok tisztázódnak. Ez valóban hosszú
távon elősegítheti a reformszárnynak a megerősödését. Ugyanakkor én
úgy látom, hogy a reformszárnynak a jövője nem teljesen ettől a
belső harctól függ, és nem is csak attól, hogy milyenek a magyar
társadalmon belül a fejlemények, hanem igenis függ attól, hogy
Moszkvában hogyan alakulnak a dolgok, amire egy nagyon jó jelzés
volt az a bizonyos Pravda-cikk, amely teljesen - mondhatom, hogy
andropovi vagy akár brezsnyevi, régi stílusban - figyelmeztet arra,
hogy ugye a kommunistáknak megint miféle ellenforradalmi veszéllyel
kell a mai Magyarországon szembenézni.
    
    Igenis addig, amíg Gorbacsov tudja vinni a jelenlegi vonalát, addig
a magyar reformszárny is - hogy úgy mondjam - védett helyzetben
van. De abban a pillanatban, ha ez a Pravda-cikk és azok, akik
emögött a Pravda-cikk mögött állnak dominanciába kerülnek a szovjet
vezetésen belül, akkor sajnos a magyar párt reformszárnya is bajba
kerülhet.
    
    - Én is egyetértek Kézdi Pállal abban, hogy a magyar kibontakozás
sorsa - ennek a kulcsa Moszkvában van - Gorbacsov helyzetétől függ,
és én is aggodalommal értesültem, olvastam ezt a Pravda-cikket,
hogy Moszkvában még ilyen hangok a párt központi lapjában
megszólalhatnak. Tehát én is ismétlem: amíg Gorbacsov a helyén van
és erősen tartja a pozícióját, addig én nem féltem a magyar
reformereket, addig van valami támaszuk.
    
    - A beszélgetésünk elején már szó volt arról, hogy itt a vezetés -
beleértve Grószt is - meg akart a kádári-korszak bizonyos
képviselőitől szabadulni, akiket egyszerűen politikai koloncnak,
öntehernek tekintett - lásd Csehák Judit és lásd elsősorban Szabó
István, akinek a távozásával talán a magyar mezőgazdaságban bizony
a megérett és égetően szükséges reformok talán mégiscsak
kibontakozhatnak -, de ez óhatatlanul rányitja a figyelmet a kádári
korszak első számú képviselőjére, és ez természetesen maga Kádár
János.
    
    A párt szóvivője közölte a budapesti rádióban, hogy Kádár - noha
most is valami betegségével bajlódik - részben ott volt a
tanácskozás egy bizonyos szakaszában. Megjelent, de érdemileg
tulajdonképpen nem vett benne részt. Az emberben fölmerül
óhatatlanul a kérdés, hogy ha meg akarnak szabadulni ettől a terhes
örökségtől, miért nem szabadulnak meg attól, aki nevet adott ennek
a korszaknak - Kádár Jánostól. Végeredményben egy öreg, beteg
emberről van szó, aki politikailag megbukott, a korszaka lejárt. Az
óra mindenképpen lejárt Kádár számára. Miért tartják ebben a
pártelnöki funkcióban? Mi értelme van ennek? Milyen meggondolások?
    
    - Én úgy gondolom, hogy talán a legfőbb ok az, hogy ez az MSZMP a
Kádár Jánosnak a pártja. Ő alapította, ő nevelte fel, úgyhogy ez
egy nagyon nehéz...
    
    - Mindenki számára örökös ...
    
    - Így van. Ezek az MSZMP-sek, ezek mind Kádár gyermekei. Mind
valahol ő, vagy az ő beosztottjai emelték ki ezeket az embereket,
indították el pártkarrierjükön. És nagyon nehéz a pártnak eme
karizmatikus szülőapjával teljes mértékben szembe fordulni. Úgyhogy
nyilvánvalóan nagyon jó lenne ennek az MSZMP-nek, ha a Kádár János
fizikailag már nem létezne. De hát viszont létezik, és így ezzel,
mint valami szükségszerű hátránnyal együtt kell élni.
    
    - Igen. Kézdi Pál ezek szerint azt akarod mondani, hogy a Magyar
Szocialista Munkáspárt tulajdonképpen Kádár Jánosnak köszönheti a
legitimitását. Abban a pillanatban, hogy Kádár nem létezik, nincs
hova visszanyúlni.
    
    Maholnap már Kádár az lesz, mint a szovjet párt számára Lenin ugye,
ahonnan minden mindig elindul. Hát most ha Kádár János, korunknak
ez a nagy anakronizmusa leköszönne a párt éléről, akkor szerintem
komoly válság keletkezne a párt soraiban, nem az ország számára, a
párt számára. Úgyhogy gondolom, hogy ezért tartják így
mesterségesen a politikai életben Kádár Jánost.
    
    - És gondolom, a pártnak a konzervatív szárnya - most elsősorban
alacsonyabb szintekre is gondolok -, maga a Központi Bizottságnak a
zöme, hát ott még mindig a kádáristák vannak többségben, illetve
azok, akik már vezető pozícióba kerültek Kádár alatt, és ezeknek
közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy szimbólumként ez az ember az
élen megmaradjon.
    
    - Emlékezhetünk arra, hogy tavaly májusban, amikor a nagy fordulat,
legalábbis személyi viszonylatban bekövetkezett az MSZMP-ben - az a
bizonyos pártértekezlet, amikor nem is tudom, hány embertől váltak
meg, 7- vagy 8-tól egyszerre és Grósz lett a főnök -, valóban a
magyar társadalomban akkor lehetett tapasztalni, hogy voltak
pozitív várakozások. Nagy illúziók nem, de azért mégis fűztek hozzá
pozitív várakozásokat, s az emberek örültek ennek, a fordulatot,
nagyon fontosnak tekintették.
    
    Lehet-e azt mondani, hogy ez vonatkozik-e a mostani változásokra
is, vagy pedig arról van inkább szó, hogy a társadalom szemében
mindez már meglehetősen érdektelenné válik, és nem sokat törődnek
vele, hogy miféle személycserékre kerül sor? Székely Gábor?
    
    - Röviden, mert Kézdi Pálnak nyilván lesz hosszabb mondanivalója
róla. Én azt mondom, hogy a pozitív várakozásokban - amelyeket
Vadász János említettél - tavaly májusban még meg volt, de ez ma
már nincs meg. A nép csalódott: majdnem egy év telt el a
pártértekezlet óta, a magyar nép semelyik várakozása, reménye nem
vált be.
    
    Áremelkedések, gazdasági stagnálás, mi több, romlás következett be,
úgyhogy én nem hiszem, hogy a magyar nép e mostani változáshoz nagy
reményeket fűzne.
    
    - Illetve talán nem is tulajdonít fontosságot neki
(Többen egyszerre beszélnek.)
- Mi most itt akadémikusan megbeszéltük, hogy... (többen
beszélnek).., de azt hiszem, hogy a magyar nép - nagyon helyesen -
nem ezen a szinten, hanem mindennapi élete szintjén fogja ezeket a
változásokat számon kérni.
    
    - Úgy gondolom, hogy világossá vált, hogy ez a pártvezetés
lényegében egy megreformált kommunista diktatúrát akar, nem pedig
egy valódi demokráciát, valódi piacgazdálkodással. Az összes
tevékenysége abból állt, hogy azt az egyetlen egyet tette meg
tűzzel, vassal, körömmel, hogy ragaszkodott a hatalomhoz, és ez az
egyetlen egy az oka annak, hogy nem lehet végrehajtani a
tulajdonreformot, tehát a tulajdonszabadság visszaállítását.
    
    Tulajdonszabadság visszaállítása nélkül nem lehet megteremteni a
piacgazdálkodást, piacgazdálkodás nélkül nem lehet megteremteni a
válságból való ki jutást. A piacgazdálkodás Megteremtésének a
valódi demokrácia lenne a helyreállítása, és pontosan ennek a
valódi demokráciának a helyreállítását akadályozza az MSZMP
jelenlegi vezetése, s az összes politikai erőfeszítése arra megy
rá, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen a politikai előjogaiból
feladni, és továbbra is megőrizhesse a hatalmi pozícióit. - Ez az
egyetlen programja van. És ez az egyetlen program akadályozza, hogy
az ország a válságból kikerüljön.
    
    Egyetlen dolgot tehetne az MSZMP a magyar népért: hogy lemond a
hatalomról. Egy felelőtlen párt felelősségre vonását nem bizonyos .
    
    emberek cseréje jelenti, hanem a felelőtlen pártot csak úgy lehet
felelősségre vonni, hogy ezt az intézményt, amelyik kialakította
ezt az csődbejutott rendszert, ezt az intézményt fenntartó pártot
el kell mozdítani a hatalomból. A párt felelősségre vonása a párt
hatalomból való eltávolítását jelenti.
    
    - És még egy benyomást fűzök mindehhez: hogy tekintettel a tavaly
bekövetkezett változásokra a Politikai Bizottság összetételében,
amely valóban formailag egy nagyon radikális változás volt,
rendkívül az, és akkor az emberek joggal mondhatták: erre most
szükség volt, ezen túl kellett esni. Most már a dolgoknak, be kell
következnie bizonyos javulásnak, intézkedésnek a gazdasági életben,
a kibontakozásnak világosan meg kell indulnia. És ehelyett az
történik, hogy a társadalom helyzete romlik, a problémák nem
oldódnak meg, a gazdasági helyzet mind súlyosabbá válik, a terhek
növekszenek, és most egy ilyen helyzetben az emberek már várják,
hogy valóban hathatós lépések történjenek a gazdasági és politikai
kibontakozás érdekében. És akkor megint személyi harcok
megnyilvánulásairól, személycserékről hallanak, ami tulajdonképpen
megerősíti azt a meggyőződésüket, hogy ez a társaság semmiféle
vezető szerepre nem képes, a saját belső harcaival van továbbra is
elfoglalva.
    
    Megköszönöm mind a kettőtöknek a részvételt ebben a beszélgetésben.
    
    +++
    


1989. április 14., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD