Rendszerváltás és az MTI

	Személycserék
(Vadász János) Hovatovább amolyan krízis-stábbá alakul át az MSZMP Központi Bizottsága, mert alig múlik el olyan hét, amikor ne tartana ülést és hozna újabb és újabb határozatokat ez a testület, amely határozatok egy időn után - és mind rövidebb idő után - érdektelenné válnak, mert túlhaladja őket az az átalakulási folyamat, amelynek Magyarország a színhelye. Vagyis a magát vezetőnek kikiáltott párt - függetlenül attól, hogy a Szovjetunión kívül soha senki nem hatalmazta fel semmiféle ilyen szereppel - csak követni próbálja az eseményeket, reagál rájuk anélkül, hogy azok irányát képes lenne hathatósan megszabni. Ugyanakkor ez egy rendkívül megosztott belső harcokkal foglalkozó testület. A tavalyi nagy változás, Kádár kibuktatása, Grósz Károly főtitkárrá választása ilyen téren nem hozott változást, sőt ha lehet, erősödött a hatalmi harc a vezető testületen belül. A régóta beharangozott és sejtetett személyi változások, illetve legalábbis azok egy része most végre bekövetkezett. Azt hiszem, mindenki ismeri a tényeket, tehát egészen röviden a szerdai ülésen a Központi Bizottság - úgymond - újra választotta főtitkárnak Grósz Károlyt, és négy személyt eltávolított a Politikai Bizottságból. Ezek: Berecz János és Lukács János, a Központi Bizottság titkárai, akik egyébként az utóbbi pozíciót egyelőre megtartják, tovább Csehák Judit és Szabó István. Beválasztottak viszont a Politikai Bizottságba két új tagot: a Budapesti Pártbizottság első titkárát, Jassó Mihályt és a Csongrád megyei pártbizottság élén álló Vastagh Pált. Ily módon 11-ről 9-re csökkent a Politikai Bizottság tagjainak a száma. Az e heti Szerkesztők fórumát ennek az eseménynek szenteljük, ezeknek a változásoknak. A stúdióban két kollégám - Székely Gábor és Kezdi Pál - fejti ki a véleményét. Mindenekelőtt talán általánosabb formában szeretnék véleményeket hallani: mi idézte elő ezeket a változásokat, és minek a tünetei ezek a változások? Székely Gábor? - Véleményem szerint a párt tanácstalansága és megosztottsága. A pártnak a tanácstalansága és a megosztottsága az én szememben különösen a tavaly májusi pártértekezlet óta jelenlévő, és - ahogy említetted is bevezetődben - a párt vezető szervei szinte határozat-gyárrá változtak át: egymás után öntik azokat a határozatokat, amelyek már a megjelenés napján elvesztették időszerűségüket. A véleményem további része az lenne, hogy a személyi változásokat az is előidézte, hogy a pártvezetés kemény magja meg akart szabadulni a tehertételtől - elsősorban Berecz János személyétől. - Kézdi Pál? - A gazdasági és politikai válság egyre inkább az MSZMP-vel szembeni bizalmi válsággá mélyül. Az uralkodó párt maga is több jól elkülönülő szárnyra és csoportra tagolódott. Új tényezőként jelentek meg a közelmúltban a vidéki reformcsoportok, egyre erősödött a nyomásuk. Ezek egyre hangosabban követelik a párt megújulását. Nyíltan a plattformszabadságot akarják, ez pedig már frakciószabadságot is jelent. Nemcsak a sztálinista elvek, de a leninista elvek is teljesen kérdésessé váltak. Tehát maga a pártnak a lényege kérdőjeleződött meg. Az MSZMP viszont nem látja a kiutat, mert már maga is tudja, hogy eddig egy hibás utópiát erőltetett, és erre hivatkozva már nem igényelheti a hatalmat és a vezető szerepet. Az egyetlen kiút: szakítani mindazzal, amit eddig tűzzel-vassal hirdetett. Most az kellene elhitetni a társadalommal, hogy ő a legalkalmasabb demokrácia és a piacgazdálkodás bevezetésére - az a szervezet, amely ezt felszámolta, amely a polgári civilizációt hordozó szervezeteket az országból kiirtotta. A pártnak ebben a helyzetben át kellene adni a hatalmat a demokratikusan megválasztott népképviseleti szerveknek. Erre a történelmi lemondásra - az egyetlen nagy tettre, amit még megtehetne az országért - viszont nem hajlandó. Hogy azért mégis fenntartsa a megújulás látszatát, impotens pótcselekvésként a jól bevált személyi változások eszközéhez nyúlt: úgy tenni valamit, hogy ne változtassunk lehetőleg semmit. - Mielőtt általánosabb következtetésekhez jutunk, talán azt hiszem, célszerű, ha egyenként, személyeként is megvizsgáljuk, hogy ki minek köszönheti azt, hogy kikerült ebből a testületből - mármint a Politikai Bizottságból -, és ki az, aki bekerült, illetve minek tudható be, hogy éppen ő került be. Vegyük először a kibukottakat, és - mint Székely Gábor válasza is jelezte -, ezek között a legfontosabb változás kétségkívül Berecz Jánosé. - Vadász Jánosi Ha megengeded, akkor én talán Berecz János személyével foglalkoznék. - Igen, világos, hogy az ő menesztése a legfontosabb. Miért bukott meg? - Én ezt nagyon fontos jelzésnek tartom. Véleményem szerint azért, mert az utóbbi időben a Magyar Szocialista Munkáspárt sem vonhatta ki magát abból a történelmi átértékelésből, amely Magyarországon ma végbe megy. Közeledik június közepe, amikor az 1956-os forradalom vezető mártírjait el fogják temetni, és a pártnak ez egy nagyon nagy tehertétel lett volna, ha a Politikai Bizottságban ott ül az a Berecz János, aki még alig két-három évvel ezelőtt, amikor a forradalom 30. évfordulójáról emlékeztünk meg, akkor ország-világ előtt kiadta ugye mégegyszer azt a hírhedt könyvét "Az ellenforradalom tollal és fegyverrel"-t. Valami ilyen címe volt, és fellépett politikai bizottsági tagként a televízióban, és ott agitált amellett, hogy ami 1956 októberében Magyarországon lejátszódott, az igenis ellenforradalom volt; garázda, huligán elemek zavarkeltése, és igazolta a szovjet hadsereg november 4-iki beavatkozását. Úgy érzem, hogy ezt a tehertételt a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tovább nem viselhette el. - Ez nyilvánvalóan egy fontos ok lehetetett, de gondolok sokkal prózaibb okokra is. Az a körülmény, hogy annak idején - nem is volt olyan régen, mondjuk egy évvel ezelőtt - a Berecz és Grósz volt a két favorit az utódlási harcban, amikor még Kádár volt a főtitkár. Tehát Berecz volt az első számú riválisa Grósznak, és tudjuk, elég régi hagyomány kommunista pártoknál - ez alól Gorbacsov sem volt kivétel, akkor Romanovnak kellettt mennie -, hogy amikor valaki hatalomra kerül, az első dolga az, hogy mihamarabb megszabaduljon az egykori riválisától. Ahogy mondod Vadász János, valóban ez egy prózai ok, és ha megengeded, itt még kiegészíteném a gondolatodat azzal, hogy Berecz János az utóbbi egy esztendőben meglehetősen kaméleonszerűen viselkedett. Még egy évvel ezelőtt őt tekintette joggal a magyar közvélemény a Magyar Szocialista Munkáspárt visszahúzó - nevezzük konzervatív vagy maradi - szárnya vezéralakjának. S egyszerre mit vettünk észre? Lám Berecz beingázott a centrumba, utána pedig megpróbált a reform szószólójaként is fellépni. Berecz véleményem szerint ezzel a játékával elvesztette azt a tábort, ahová ő valóban tartozik, a maradi konzervatív tábort, mert bizalmatlanság keletkezett irányában, de a reformpártiak egy ilyen kaméleont nem fogadtak be. Úgy érzem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy ettől a tehertételtől, ettől a Berecz tehertételtől a párt meg akart szabadulni. - Vagyis két szék között helyezkedve lecsücsült a földre. - Így van. Így van pontosan. - Kézdi Pál? - Egyetértek az elhangzottakkal, csupán kiegészítésül jegyezném meg, hogy a kibukott emberek feleslegessé váltak: Grósz áll az álreformerszárny élén, egy másik álreformer vezetőre valóban nem volt már szükség, ugyancsak nem volt szükség arra a Lukács Jánosra, aki esetleg a balszárny vezetőjeként vállhatott volna, vagy vált is Grósz versenytársává. Szabó István felett meg eljárt az idő: a mezőgazdasági politika, amit képviselt, megbukott. Új elgondolásokra van ezen a téren is szükség, és itt új emberekre. Csehák Judit a Berecz-vonalhoz tartozott. Részben annak is köszönhetette PB-tagságát, hogy nőként ő is a gyengébb nemet képviselte a legfelsőbb vezetésben. Bukását elősegíthette az is, hogy az egészségügyi és a szociálpolitika terén nagyon sok súlyos hibát követett el. - Ami a gyógyszer árakat illeti például - hogy egy prózai példát említsek -, és az a hatás, amit ez a társadalom körében keltett... - És hát Csehák Judit nem tett valami nagy képességekről tanúbizonyságot, valljuk be. - Az előző kormányban ugye miniszterelnök-helyettes is volt. Szerintem ő volt a dísznő itt ebben a párthierarchiában, de hát tehetséget, képességet - úgy érzem - nem árult el. Nem tudom, nektek is ez a véleményetek? - És az, ahogy - itt Szabó Istvánra gondolok elsősorban, de Csehák Judit is idetartozik - tulajdonképpen mind a ketten a Kádár-korszak jellegzetes termékei, mint vezető figurák... Tehát remélve mondom: egy letűnő, vagy letűnt korszaknak az termékei mind a ketten. Tehát a vezetés érezte azt, hogy ezektől talán mint szimbólumoktól is, amit képviselnek talán tanácsos megszabadulni, mint terhes örökségtől. - Ami az új embereket illeti, hát nagyon sokan nincsenek. Kettőről van szó: Jassó Mihályról és Vastagh Pálról. Mi a benyomásotok, mit képviselnek? - Én úgy gondolom, hogy Jassó Mihály egyértelműen a Grósz-vonalat képviseli: ő a Grósz embere. És Vastagh Pál, az egyelőre nem teljesen nyitott könyv, de úgy tudjuk, hogy reformpárti, úgy tudjuk, hogy mint képzett jogtudós, jogászprofesszor igen felkészülten és jól tudja elemezni a jelenlegi magyar társadalomnak a problémáit. Tehát elképzelhető, hogy személyben egy embert kapott a Grósz-tábor és egy embert kapott a Pozsgay-tábor. - A reformista szárny is. - De ez - hangsúlyozom - az én elképzelésem, és egyelőre nem tudom semmivel alátámasztani. - Hát valamivel talán lehet: mondjuk, figyelemre méltó a Vastagh Pál esetében ez a meteorszerű felemelkedés, hiszen csak decemberben lett első titkára a Csongrád megyei pártbizottságnak. És Csongrád már előtte is, de azóta különösen egy amolyan kis reformista központ hírében áll. A Csongrád megyei MSZMP Reformkör a közelmúltban egy érdekes memorandumot küldött a pártvezetőségnek - ilyen értelemben. És jellegzetes az, hogy most, hogy tagja a Központi Bizottságnak, egy időben választották a Központi Bizottság tagjává és egycsapásra a Politikai Bizottság tagjává is. - Ha szabad itt ehhez a két személyhez hozzászólnom - Jassóhoz és Vastaghhoz -, én egy olyan jelenséget is látok, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt kétségbeesetten keresi a kádereit. Ezért van az, hogy például Vastagh még a Központi Bizottságnak sem volt tagja, és már avanzsált abba a Politikai Bizottságba, ahová már csak veterán politikusok szoktak a párt régi, szép idejében ugye bekerülni. A párt kutat, keres ilyen új titánokat, menedzser típusú embereket és főleg olyanokat, akiknek a múltjuk még ... - hogy úgy mondjam, tiszta lappal indulnak. (Többen egyszerre beszélnek.) - A párt keresi ezeket az embereit, akiket a nép elé mint menedzsert, mint dinamikus vezetőket állíthat. De félek, hogy ugyanúgy fogunk járni ezekkel is... Emlékezzetek vissza, pár évvel ezelőtt: a párt csodakádere, Kapolyi László majd rendbe hozza az ipart. - A csúcsminiszter Medgyessy Péter - azt mondották majd miniszterelnök lesz. Hol vannak ezek az emberek? Jó, megvannak még, de lám, egyik sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Félek, hogy Jassó és Vastagh sem fogja. - Illetve ezek az emberek egy kicsit most a körülmények áldozatai is - mondhatni - a képességeiktől vagy esetleges szándékaiktól függetlenül is. Na most, összességében próbáljuk összefoglalni, hogy ez a változás mit jelenthet. Megpróbálom leegyszerűsíteni: lehet-e azt mondani, hogy Grósz erősödött meg? Ez - mondjuk - az eredője ezeknek a változásoknak, vagy pedig a reformszárnynak az előtérbe kerüléséről beszélhetünk inkább? (folyt.) 1989. április 14., péntek
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »