Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 10.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége közleménye

"a zajló politikai események közepette nem jut elég figyelem sok fontos kérdésre, így a rokkantak ügyére sem. A kibontakozott piacgazdaság körülményei közepette a megszűnő munkahelyekről elsősorban egészségkárosodott emberek kerülnek utcára. "
SZER, Magyar híradó:

Cigány Népfőiskola Miskolcon

"Ma délután kettőkor kezdődött annak a cigánynépfőiskolának a nyitótábora, melynek a Miskolc melletti oktatási központ ad otthont az elkövetkezendő egy éven keresztül. A Phralipe miskolci tagozatának kezdeményezésére a megyei Művelődési- és Módszertani Központ szervezte a főleg cigány fiatalok képzését elősegítő tanfolyamot. Ma olyan 17 és 30 év közöttiek hallgatnak előadásokat, akik valahol már vettek részt szervező munkában, vagy érzik a tenniakarást. "

Személyi változások - 1. folyt.

- Jotisky László, mindezekhez?
    
    - Én inkább oda szeretnék visszatérni egy pillanatra, amit Tőkés
Rudolf mondott, összehasonlítva a lengyelországi és magyarországi
helyzetet, ahol ugye Lengyelországban hát a párt egyezkedik a
Szolidaritással. Én azt hiszem, hogy Magyarország, ha
lépéshátrányban van Lengyelországgal szemben, és úgy látszik, hogy
van, akkor ez inkább annak tudható be, hogy Magyarországon nincs a
Szolidaritáshoz hasonlítható politikai formáció.
    
    Úgy képzelem, hogy egyrészt még jó ideig kellene várni, talán
nagyon sokáig, amíg lesz, mert Magyarországon nem is úgy néz ki a
helyzet, mint hogyha egy ilyen aránylag monolitikus ellenzéki
csoport kialakulna, amelyiknek a súlya és puszta méretei akkorák,
mint a Szolidaritásé. Másrészt pedig lehetséges, hogy a
magyarországi légkörben erre nincs is meg az igény. Lehetséges,
hogy ez a lépéshátrány bizonyos fokig lépéselőnyt is jelent.
    
    Lehetséges, hogy azt jelenti, hogy Magyarországon valami csoda
folytán sikerül átugrani ezt a szakaszt, ahol egy monolitikus
párttal egy monolitikus ellenzéknek kell szemben állnia, és talán a
párt sem elég monolitikus most már ahhoz, hogy az ellenzéknek
szüksége legyen erre a fajta mindenáron való egységre.
    
    Lehetséges, hogy Magyarországon egész másképpen fognak bontakozni a
dolgok, és talán az ellenzék sohasem lesz olyan erős az ellenzéknek
egyik része sem, mint Lengyelországban a Szolidaritás, de az
ellenkezésnek, az ellenzékiségnek a summája legalább olyan erős
lesz, és talán árnyaltabb és ennélfogva reprezentatívabb is, mint a
Szolidaritás.
    
    - Sok szó esik arról, hogy legyen-e szakadás, lesz-e szakadás a
párton belül. Erre Pozsgay. Imre a BBC-nek adott interjújában egy
alkalommal azt mondta, hogy igen szakadhat, de nem jó, hogyha
szakad, mert nem lehet tudni, hogy hol szakad. Mi erről Tőkés
Rudolfnak a véleménye?
    
    - Hát Pozsgay Imrének óvatos fogalmazását feltétlenül
támogatandónak ítélem, mert ugye "repül a nehéz kő, ki tudja hol
áll meg". Ugye létezik ez a konzervatív társaság, s azt nem tudni,
hogy ez idősebb párttagokból, volt karhatalmistákból és hasonló
óhitűekből áll, vagy képviselve vannak bizonyos nagyon fontos
társadalmi rétegek, melyek eddig nem jutottak szóhoz a nagy
reformzsivajban Magyarországon, és főleg a gazdasági
reálfolyamatoknak ezek mindenféleképpen szenvedő alanyai lettek.
    
    Tehát van egy csomó nagyon jogos társadalmi érdek, amelyeket
mondjuk ezek a konzervatívok hajlandók lennének felvállalni, vagy
demagóg, vagy felelős alapon. Hát eddig csak a demagógiáról
hallottunk: rendről és egyebekről.
    
    Ez egy nagyon fontos kérdés, mert az igazság persze az, hogy egy
működőképes uralkodó párt, vagy hatalmon lévő párt nem tud
összejönni, amíg a konzervatívok állandóa belekibicelnek,
riogatnak, sőt időnként nagyon befolyásolni tudják a főtitkárnak a
mondanivalóját és a viselkedését.
    
    Mindezt megmondva az az érzésem, hogy én valahogy félúton jönnék ki
Jotisky László, aki mondjuk inkább félig tele látja az üveget, mint
félig üresen. Tehát, hogy a magyar ellenzékieknek, illetve
függetleneknek a pozíciói az valóban nem hasonlíthatók egy olyan
koherens Szolidaritáshoz Lengyelországban, viszont más részről én
nagyon nagyon tiszteletre méltónak tartom azt a Szolidaritást és
azt az elvi keménységet, mellyel az a nyolc külön csoport
feltételeket fűzött például a tárgyalásokhoz az MSZMP-vel, és
szolidaritást vállaltak a Fidesz-szel.
    
    Az igazság az, hogy amíg a Szolidaritás emberei, a vezéralakjai fő
gondolatai és a többi Lengyelországban már a köztudat egy részét
képezik, hiszen televízión voltak, újságokat írtak, és ott már
nyolc éve félig szabad sajtó van, addig a magyar függetlenek
gyakorlatilag ismeretlenek az ország népe felé. Ezt úgy lehetne
talán áthidalni, hogyha a függetlenek kaphatnának megfelelő módot
arra, hogy televízióban, rádióban saját elveiket, saját
programjaikat hirdetnék, és erről valóban létrejönne, nem egy
mesterséges, hanem egy valós össznépi tanácskozás a következő
hónapok folyamán.
    
    A kérdés persze az, hogy egy ilyen nyilvánosságra hozott
különbségek és érdekütköztetések destabilizálják-e az országot
annyira, hogy a konzervatívok ezt kihívásnak és veszélynek érzik,
és valamifajta egyoldalú lépést tesznek. Ez az igazi veszély, ahogy
én látom.
    
    - Na most a pártnak, a párt Politikai Bizottságának
cselekvőképtelensége vajon nem segíti-e a kormányt arra, hogy
gazdasági terveit, gazdasági változásokat megvalósítson? Krassó
György? Tehát nincsen-e itt valami előny a kormány számára abban a
puszta tényben, hogy a párt bizonytalan?
    
    - Én azt hiszem, hogy ezt jól látod. Azért mert a konzervatívoknak,
vagy ahogy most Budapesten előszeretettel mondják
fundamentalistáknak a főproblémája az, hogy a politikai
reformfolyamat sokkal gyorsabban megy szerintük mint ahogyan
kellene és gyorsabban, mint a gazdasági reformfolyamat. Ezt maga
Grósz Károly több alkalommal kifejtette. Úgyhogy e pillanatban a
gazdaságnak egy kicsit szabad kezet adna, ami néhol hát nem a
szabad kéz-adás, hanem maga a szabadság olyan emberek kezében, akik
nincsenek hozzászokva hát árugazdaság és piaci gazdaság viszonyai
között gazdaságpolitikát csinálni, néha a legváratlanabb és hát
bumerángszerűén visszaható eredményekre vezet, mint például most az
autópálya díj bevezetése, amit talán már vissza is vontak azóta,
vagy pedig a vámrendelkezések hirtelen megszigorítása, ami hát a
valutakiáramlás miatt még hátrányos is lesz és is ugyanakkor tovább
háborította fel a lakosságot, és ily módon egy politikai
visszacsatolást nyert.
    
    Itt azt hiszem, hogy a gazdasági folyamatok valóban talán
eredményesebben mehetnek, bár sokan arról panaszkodnak, hogy igazi
gazdasági reform változatlanul nincs, és ez nagyon nehéz is. Amikor
például egy olyan helyzet van mondjuk az Ikarus gyárban, hogy a
külföldi függ.., a KGST-n belüli szerződések miatt a termelés
kifizetődő, ráfizetéses, az Ikarus gyár nem tud fizetni. Ugyanakkor
viszont ha bezárják a gyárat, akkor százezer ember kerül az utcára,
Tehát itt az a probléma, hogy egy fél reform sokszor rosszabb, mint
egy teljes reform, és csak bízhatunk benne, hogy talán sikerül
ebben az ügyben előrelépni.
    
    - Jotisky László?
    
    - Igen, amit itt Krassó György mondott, az felidézi azt a mondást,
amit - ha jól emlékszem - egy évvel korábbi budapesti látogatásomon
hallottam, ahol azt mondták gúnyosan, hogy vannak, akik az előttünk
álló gazdasági szakadékot egy merész ugrással akarják átívelni,
vannak akik meg akarnak torpanni előtte, a kormány pedig azt
választotta, azt a metódust, hogy apró lépésekkel próbálja
áthidalni.
    
    - Szóval, a tréfáról Komolyra fordítva a szót, én azt tapasztaltam
rendkívüli riadalommal ezalatt a rövid magyarországi látogatásom
alatt, hogy nincs a politikai spektrumnak olyan színárnyalata,
amelyik másra tudna gondolni, másfajta gazdasági megoldásra, mint
arra, hogy valahogyan külföldről, vagyis nyugatról tőkét kellene
becsalogatni, behozni az országba. Vagyis amikor új gazdasági
mechanizmusról, gazdasági reformokról beszélünk, akkor mondjuk meg
őszintén, tulajdonképpen arról van szó, hogy az eddigi
bürokratikus, ideológiától terhelt gazdaságvezetést fel akarják
váltani egy olyan gazdasággal, amely bizonyos tőkés gazdasági
eszközökkel, intézkedésekkel, módszerekkel dolgozik, és ehhez
viszont szükség lenne a tőkére is, és tőke ebben a pillanatban
nincs. Az országban nincs tőke, és mindenki arra számít, hogy
külföldről jön be a tőke. Mindenki egy kicsit másképpen számít
erre. Elsősorban arra számítanak, hogy miután Magyarország jelét
adta annak, hogy a demokratikus fejlődés vagy haladás útjára
lépett, nyugatról be fog áramolni a tőke. Én őszintén szólva erre
aránylag kevés biztató jelet látok.
    
    - Tőkés Rudolf, miként látja?
    
    - Én ehhez talán még hozzá..., hogy teljes mértékben egyetértek
Jotisky Lászlóval, s esetleg még tovább folytatnék, ragoznák
bizonyos dolgokat, ugyanis van egy ilyen fatalisztikus elvárás,
hogy Magyarországnak valahogy kijár erkölcsi, mit tudom én milyen
alapon valami nyugati támogatást. Specifikus politikai
ellentétekkel, vagy ellenadományok nélkül. Ez így nem jön össze. Ez
az egyik dolog, a másik pedig az, hogy sem a párt, sem a kormány,
sem a tudós réteg sajnos, eddig nem volt elég őszinte ahhoz, hogy
elmagyarázza az ország népének, hogy ha a külföldi tőke valóban
bejön, és az ország valóban piacosodik, és profit és hasonló dolgok
lesznek a domináns sikerjelzők, akkor gyakorlatilag a létező
hátrányok újraelosztásáról beszélünk majd, ami azt jelenti, hogy
bizonyos dolgozó rétegek, társadalmi rétegek hát kitüntetetten
előnyösebb helyzetbe fognak jutni mint korábban.
    
    Feltehetően az értelmiség, a műszaki értelmiség. Ez alatt azt
értem, a kereskedelmi, a szolgáltatóipar... és lennének sokan
mások, akik sokkal hátrányosabb helyzetben lennének a létező rossz
helyzetnél. Na most, ez egy megdöbbentő, hogy erre nem létezik egy
átfogó szociálpolitikai koncepció. És aki még annyira emlékszik,
hogy mi történt tavaly nyáron. Én véletlenül emlékszem arra, hogy
az MSZMP-nek összejött valami 30 munkabizottsága tavaly júliusban
különféle tervek kidolgozására, és én semmit sem hallottam, hogy
ezekből a tervekből valami lett volna. Azok között különben a
szociálpolitika lett volna az egyik legfontosabb. Tehát itt létezik
egy teljes tájékozatlanság, nagy félelem a jövőtől, és megmondom
egész őszintén, egy olyan bénultság, egy olyan döntéshozatali,
tervezési bénultság, mert a hatalom nem tudja elképzelni, hogy ki
fogja kezelni a jövőbeni gazdasági reálfolyamatok, egyebeknek a
kezelését.
    
    Nos, én hallottam, hogy a függetlenek javasolták, hogy egy ilyen
szakértőkből álló kormány jöjjön össze, mondjuk a politikusokból
álló kormány helyett. Hát ez nem tudom, mennyiben fából vaskarika,
hiszen az alapvető elosztási folyamatok, a redisztribució, a
költségvetés, és a többi, az még mindig a kormánynak, illetőleg a
párt Politikai Bizottságának a privilégiuma. Úgyhogy amíg ez nem
tisztázódik, amíg valóban valami hatalommegosztás és felelősség-
megosztásra nem kerül sor, addig a helyzet továbbra is zavaros fog
maradni, és én attól félek valóban, hogy a robbanás veszélyét egyre
közelebb hozza.
    
    - Krassó György hogyan vélekedik erről? Valóban fenn áll a robbanás
veszélye?
    
    - Én nem hiszem. Én azt hiszem, hogy ezt a robbanásveszélyt -
mindjárt tegyük hozzá, hogy ezt a eufémisztikus szót ezt a
forradalom helyett használják - egyáltalában Magyarországon
valamivel szégyenlőséin minden fontos dolgot szeretnek nem a
nevükön nevezni. Ezt azért is említem meg, mert a robbanás
veszélyéről pont azok beszélnek a legtöbbet, akik maguk éppen most
el akarják ismerni, illetve félig már elismerték az 1956-os
forradalmat és nem robbanást.
    
    Mármost egy forradalom az - hadd mondjam ezt itt én saját nevemben
kizárólag - Magyarország életében soha kárt nem hozott, csak
hasznot hozott, és csak dicsőséget hozott a magyar népnek. Én tehát
nem vagyok a forradalom ellen, és nem vagyok a robbanás ellen, de
ha el lehet érni azokat a nagy nemzeti célkitűzéseket, amelyeket
egy forradalom maga elé tűz, békés úton, akkor természetesen a
békés út mellett vagyok, mint minden normális, ésszerű gondolkozású
ember.
    
    Az a kérdés, hogy el lehet-e érni. Nem biztos, hogy el lehet érni.
    
    Ennek ellenére nem hiszem, hogy a magyar nép, amely egyrészt 30 éve
megtapasztalta a forradalom leverésének következményeit, másrészt
azt tapasztalta Csehszlovákiában és Lengyelországban, hogy ahol a
nép megmozdult és fellépett, ott azt vérbe fojtották, és amely 30
éven keresztül egy politikai infantilizmusban lett tartva, és amely
most elsősorban nem politizál, hanem azt számolgatja, hogy hogy tud
kijönni az egyre kevesebbet érő fizetéséből. Nem hiszem, hogy ez a
nép forradalmat csináljon. Arra már tényleg csak egy éhséglázadás
formájában kerülhetne sor. Ez, reméljük, nem lesz, de ha lesz,
akkor sajnos úgy néz ki, hogy az ellenzék is - nemcsak a kommunista
párt mind két szárnya - ellene lesz ennek a létmozgalomnak.
    
    - Most már az utolsó szó jogán Jotisky László, nagyon röviden, mert
kezd lejárni az időnk.
    
    - Nem számolok forradalommal Magyarországon egyáltalán, csak
gyorsan azt szeretném mondani, hogy robbanásnak nevezném azt is,
hogyha a gazdasági piramis legalján levő emberek, akik kétségbeesve
látják, hogy egyre kevésbé tudnak kijönni a jövedelmükből, kezet
nyújtanak a párt legkonzervatívabb, mondjuk meg legreakciósabb
elemeinek, és bedőlnek ezeknek a demagógoknak.
    
    - Én pontosan erre gondoltam. Köszönöm szépen.
    
    - Tőkés Rudolf, hogy így egyetértett velünk, ezzel búcsúzunk is
hallgatóinktól: Tőkés Rudolf Amerikából és a londoni stúdióból
Krassó György és Jotisky László nevében. +++
    


1989. április 15., szombat


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD