|
 |
 |
 |

Személyi változások
|

London, 1989. április 15. (BBC, Esti panoráma) - Ezen a héten ismét fokozott figyelem követte itt Londonban, Angliában a magyarországi változásokat. Nagy érdeklődést keltett a Politikai Bizottságban történt személyi változás. Véget vetett a találgatásoknak, de további kérdések felvetésére is alkalmat adott, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek a személycserék. Lesz-e a Magyar Szocialista Munkáspárton belül szakadás? Elképzelhető-e hogy ezzel, mármint a személyi változásokkal a Politikai Bizottságban lehetőség van arra, hogy a párt reformszárnya önálló politikai pártként kezd el működni. A magyarországi változásoknak mindenképpen nagy jelentőséget ad annak a bejelentése is, hogy Magyarországon nyugati határán a vasfüggöny lebontását megkezdik. A kerekasztal mellett munkatársunk Jotisky László és a londoni Magyar Október Sajtószolgálat szerkesztője, Krassó György, s telefonon Amerikából Tőkés Rudolf csatlakozik a kerekasztalhoz. Tőkés Rudolf a Connecticut Egyetemen politikai tudományok tanára. Mindenekelőtt tehát érdemes-e egyáltalán jelentőséget tulajdonítani a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságában történt személyváltozásoknak? Tőkés Rudolf? - Én erre, úgy válaszolnék, hogy olyan szempontból érdemes erről beszélgetni, mintha ezeket a személyi változásokat egy mérföldkőnek tekintjük, körülbelül félúton a februári Központi Bizottsági döntés többpártrendszert támogató döntése, a magyar októbert újra értékelő döntése és egy nyílt párszakadás között. Ez alatt én azt értem, hogy a Központi Bizottság eddig képtelen volt megemészteni, illetőleg feldolgozni ennek a döntésnek gyakorlati következményeit. Másodszor pedig úgy látom, hogy a Központi Bizottságon belül súlyos tudatzavar van: még mai napig nem látták be, hogy a létező politikai irányító rendszer teljesen tönkrement, és képtelen kezelni a létező gazdasági és társadalmi problémákat. Továbbá úgy tűnik nekem, hogy a Központi Bizottság van olyan erős, hogy vétózni tud dolgokat, mint például egyes személyek újraválasztását a Politikai Bizottságba, de azt nem tudja, hogy dönteni tud. Tehát változásokat képtelen eszközölni. És végül csak egy mondat a tíz további KB-tag kooptálására ebbe a testületbe: én úgy látom, hogy a tíz új tag az gyakorlatilag csak felhígította a létező mocsárt, de semmiféle minőségi változást nem jelent a Központi Bizottság döntőképességével kapcsolatban. Én így látom. - Krassó György? - Hát Tőkés Rudolffal teljesen egyetértek abban, hogy megmutatja ez a döntés is a párt határozat- és döntésképtelenségét és a pártban mutatkozó belső ellentmondásokat. Néhány dologban azonban vitatkoznék. Tőkés Rudolf úgy látja, hogy ez egy előre tett lépés volt, jóllehet egy nem elégséges lépés - ha jól értettem -, amely a párt esetleges kettészakadása felé mutat. Én még ennyi jelentőséget se tulajdonítanék neki. Akárhogy nézem ezeket a neveket, akik kiestek és azokat akik bejöttek helyettük, én semmiféle irányát nem látom ennek a változásnak. Négy személy esett ugye ki: Berecz, Lukács János, Csehák Judit és Szabó István. Ezt a négy embert nem tudjuk se úgy elhelyezni, mint a reformistáknak a támogatóit, se pedig úgy, mint a konzervatív vonal híveit. Berecz ugyan régen, néhány évvel ezelőtt egyértelműen konzervatív volt, és voltaképpen Grósz-Berecz párosról beszéltek akkor, de ez nagyon megváltozott és az utóbbi egy-két évben sokszor Pozsgaynál is radikálisabb húrokat pengetett, nyilván azért, hogy a pozícióját menteni próbálja, ami azonban a jelek szerint nem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen egész politikai karrierje az 1956-ot ellenforradalomként értékelő propagandamunkáira van alapozva. Nem akarok részletesen a másik három személy életrajzába belemenni, de biztos, hogy a négy eltávozásával nem változott meg egyik irányban sem az egyensúly. Mármost két személyt hoztak be helyettük: az egyik Jassó Mihály, a másik pedig Vastagh Pál. Úgy néz ki, hogy egész gondosan mérlegelték, hogy az egyensúly megmaradjon. Jassó Mihály, aki a budapesti pártbizottság első titkára, csaknem bizonyos, hogy Grósz Károlynak az embere, míg Vastagh Pál, aki a Komócsin Társaság kitakarítása után került a Csongrád megyei pártbizottság élére, minden jel arra mutat, hogy a ő reformoknak és személy szerint Pozsgay Imrének híve. Így tehát én nem látok változást, inkább csak egy tisztulást, hogy néhány ilyen ingadozó és kiszámíthatatlan elem kiesett, és a Politikai Bizottság csaknem pontosan - csak a páratlan szám miatt pontatlan - kettéoszlik reformistákra és konzervatívokra. Még egy apró helyesbítést hadd tegyek: a tíz személyt ugye nem a Politikai Bizottságba, hanem a Központi Bizottságba kooptálták - az is felhígult ugyan, de az amúgy is egy nagyon nagy létszámú társaság -, és ez a tíz személy is úgy van összeállítva, hogy - most anélkül, tényleg hogy ebbe így belemennék - itt is egyforma arányban vannak képviselve a reformisták és a konzervatívok. - Most Jotisky László, aki nemrég tért vissza Magyarországról: - És talán éppen azért, mert nemrég jöttem vissza Magyarországról, és lehetséges, hogy talán túl nagy hatást is gyakorolt rám az, amit ott rövid idő alatt tapasztaltam, nekem az az érzésem, egyrészt egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy ennek a személyi változásnak nagy jelentősége nincs. Másrészt pedig valahogy az az érzésem, most már úgyszólván semmiféle személyi változásnak jelentősége nincs az MSZMP-ben. Annak lesz majd jelentősége, ha és amikor bekövetkezik az MSZMP kettészakadása. Jelentősége lesz annak, hogy melyik része az MSZMP-nek marad benne és melyik része alakit külön pártot. És jelentősége lesz annak, hogy a reformista szárny, amelyik majd ebből a szakadásból kikerül, mennyire marad erős? Szóval, ha ők szakadnak ki, vagy a fundamentalisták szakadnak ki, ez bizonyos fokig indikációja lesz annak, hogy a reformszárny mennyire erős. Hogyha egy ilyen reformszárny nagyon erős marad, akkor ez egy majdani választáson garantálhatja az MSZMP-nek a helyét a kormányban és a tárgyalóasztalnál. Ha nem, akkor egészen különleges eseményekre lehet számítani. De abban egyetértek Tőkés Rudolffal és Krassó Györggyel, hogy ezek a személyi változások önmagukban sokat nem jelentenek. - A nyugati sajtóban, helyesebben az angliai sajtóban és a hírközlő szervekben a kommentárok megoszlanak e tekintetben. Voltak olyanok, amelyek ezt eredményként könyvelték el, ezeket a személyi változásokat, és azok személyek, akiket a BBC meginterjúvolt az esemény után - magyarországi politikusok, hivatalos személyek és nem hivatalos személyek - bizonyos bizakodással, vagy nagyobb, bizakodással néztek a jövőbe, hogy ezek a változások inkább lehetővé teszik a reformokat, mint ez lehetséges volt eddig. - Tőkés Rudolf döntésképtelenségről beszélt ami a Politikai Bizottságot illeti. Gondolja, hogy ez a reformokat is akadályozza? - Természetesen, ez magától értetődő - úgy hiszem -, hiszen az igazi probléma az, hogy az MSZMP-n belül az a bizonyos reformszárny, a reformkörök nagyon messze vannak attól, hogy az általuk képviselt értékeket és gondolatokat a Központi Bizottság többsége támogassa. Ez az egyik. A másik az - visszatérve majd szabad egy pillanatra Berecz Jánosra és Lukácsra -, azt hiszem nem érdektelen egy kis kriminológiát használni, hogy mind a két úr, hát ugye elvesztette Központi Bizottsági titkárságát, és ezzel Grósz Károly maradt meg egyedül, aki egyrészt a titkárságot vezeti, másrészt a pártot vezeti. Szóval ilyen szempontból mondjuk valóban letisztult a helyzet. Egy további gondolat részemről az lenne, hogy az egész magyar pártvezetés most - összehasonlító perspektivikus szempontból - lépéshátrányban van lengyel kollégáikkal szemben, és azt hiszem, ez nem véletlen, hogy a lengyelországi áttörés így-úgy, ahogy megtörtént, tehát a Szolidaritás és a rendszer között. Ennek Magyarországon még a horizonton sincsen egy akármifajta megfelelője. így úgy érzem, hogy amit Grósz tett, az talán - ha úgy tetszik - egy pártkonferenciát megelőző lépést próbált összehozni. Tehát, hogy a pártszakadás, ha az megtörténik, akkor a többségben feltehetően a Grósz által képviselt szárny - melyet esetleg Pozsgay Imre támogatna - ha összehoz egy pártkonferenciát, az lenne az alkalom arra, hogy az óhitűeket, a konzervatívokat, sztálinistákat eltávolítsák a pártból, és a ugyanakkor a létező pártot megmentsék, valamint egy szervezett egységet. - Londoni stúdióban azokra, amit Tőkés Rudolf mondott Krassó György megemelte szemöldökét. Vajon miért? - Remélem, hogy nem tévedek, de azért legjobb tudomásom szerint Berecz János nem vesztette el Központi Bizottsági titkári pozícióját, hanem megmaradt annak, sőt politikai szerep... - Megtartotta a titkárságot, bocsánat! - Lemondott. - El vagyok maradva egy szemináriummal, ahogy ezt mondják. Én csak odáig tudtam, ettől nem fosztották meg. Mindenképp úgy látszik, hogy politikai szereplését tovább próbálja folytatni. Én ma hallottam Budapestről, hogy állítólag a mai kecskeméti reform-műhely gyűlésen ő is az egyik felszólaló lesz, sőt Aczél György is. - Már ma helyesebben csak szemlélő. Az érdeklődőként szemléli az események menetét. - Nem lesz felszólaló, akkor ezt rosszul mondták a barátaim. Mármost, ami Lukács Jánost illeti, ő igaz, hogy elveszítette a Központi Bizottsági titkári beosztását - azt hiszem, ilyen szervezési kérdésekért lehetett ő felelős, hiszen erről tartott beszámolót korábban -, viszont olyan hírek vannak, hogy ő lesz a Központi Ellenőrző Bizottságnak az elnöke, ami ugyancsak egy igen nagy és jelentős funkció, tehát őt sem lehet még leírni. Néhány szó a pártszakadásról. Hát tényleg az a kérdés, hogy ha ilyesmi egyáltalán sorra kerül - én egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy megtörténik, jóllehet igen sok szó van erről még a magyar sajtóban is -, hogy ebben az esetben ki szakad ki. Tehát melyik csoport marad a hivatalos párt? Minthogy ezt a kérdést a jelenlegi felállásban nem lehet eldönteni, éppen a legfelső vezetésben való egyensúly miatt, hiszen egy szinttel lejjebb már a konzervatívok vannak többségben a Központi Bizottságban. Még egy szinttel lejjebb, a párttagság körében lehetséges, hogy a reformok hívei - ezt nem lehet biztosan tudni, a társadalomról talán feltételezni lehet -, tehát ilyen helyzetben nyilván mindkét fél várni akar addig, amíg úgy látja, hogy az idő megoldja számára, hogy ő legyen többségben. A mai kecskeméti tanácskozást egyébként egy fontos lépésnek érzem arra, hogy a reformszárny valamilyen módon hát megszervezze magát, sőt kibővítse valahogy a kapcsolatait, hiszen nem párttag résztvevői is lesznek ennek a tanácskozásnak. (folyt.)
1989. április 15., szombat
|

Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|