Rendszerváltás és az MTI

	Vatikáni interjú Pozsgay Imrével
Vatikán, 1989. március 21. (Vatikáni Rádió) - Pozsgay Imre államminisztert hétfőn, március 20-án negyed egykor magánkihallgatáson fogadta II. János Pál pápa. Előző nap, vasárnap délután a Pápai Magyar Intézetben Paskai László bíboros-prímás, Misur György olaszországi magyar nagykövet, Dankó László és Kada Lajos érsekek, Zakar Policart(?), a ciszterci rend legfőbb elöljárója és más egyházi és világi személyiségek jelenlétében Pozsgay államminiszter - aki az Olasz Kommunista Párt kongresszusán vesz részt - rövid tájékoztatót nyújtott a magyarországi társadalmi, politikai változásokról, illetve az egyház és az állam kapcsolatairól, a készülő új magyar vallásügyi törvényről, majd válaszolt az egyháziak kérdéseire. magyar számára Páter Szabó Ferenc, a magyar műsor vezetője jelen volt a találkozón, s hétfőn délután felkereste az államminisztert a követségen, és megkérte, hogy a Vatikáni Rádió magyar műsora adjon rövid interjút: - Miniszter úr, első kérdésem ez lenne: - Milyen benyomásokat szerzett hétfőn délelőtt a II. János Pállal való találkozása során? Bizonyára szóba került a Szentatya magyarországi látogatása is. Hogyan látja miniszter úr az 1991 őszén esedékes pápai út jelentőségét? - Nagyon nagy és mély benyomást tett rám II. János Pál pápával a találkozó, hiszen kevés magyar politikusnak, államférfinak adatott meg a római katolikus egyház fejével közvetlen eszmecserét, tárgyalásokat folytatni. II. János Pál magyarországi meghívása nagy figyelmet keltett a magyar közvéleményben is, és a vele való beszélgetésben éreztem, hogy őszinte érdeklődéssel, jószándékkal készül a magyarországi látogatásra. Magyarország egész népe szeretettel, tisztelettel várja a pápát, érthetően, különös figyelemmel a katolikusság, az a magyarországi katolikusság, amely a hívő lakosság többségét teszi ki. Biztosan a kapcsolatépítésen túl az európai stabilizáció és az összeurópai politizálás szempontjából is nagy jelentősége lesz II. János Pál pápa látogatásának, de különösen fontos lesz számunkra - azt reméljük - egy konszolidált, megújult Magyarország, szabadságában megerősödött magyar nép üdvözölheti majd a pápát 1991 szeptemberében, ha ez a ma optimálisnak tűnő időpont bekövetkezik. - Hivatkozva a Pápai Magyar Intézetben adott érdekes tájékoztatójára Miniszter úr, azt szeretném kérdezni, hogy a Magyarországon megindult demokratizálódási folyamat, illetve a készülő vallásügyi törvény végre valóban ténylegesen és teljesen biztosítja a vallásszabadság gyakorlását, és megszűnik az állami szervek gyámkodása, beavatkozása az egyház belső ügyeibe? Mi lesz a garancia arra, hogy a helsinki folyamathoz tartozó bécsi záródokumentumban foglalt szabadságjogokat valóban átviszik a gyakorlatba? - Első logikája lesz ennek a törvényalkotási folyamatnak, amelynek a csúcsán és végeredményében a magyar alkotmány lesz. Egy új alaptörvény, amelynek kiindulópontja a bécsi helsinki utótalálkozón is megállapított emberi jogi szempont, vagyis az új magyar alkotmány első helyen definiálja a magyar nép emberi jogi és ezzel általános európai követelményeit, és ezzel együtt természetes, hogy olyan emberi jogi törvényhozási aktusok is követik, garantálják ennek a szükségletnek a kielégítését, mint a lelkiismereti szabadságról és a vallásszabadságról megalkotandó új törvény. Szeretném hozzátenni, hogy Magyarországon a demokrácia és a szabadság új módon való megfogalmazása nem valamiféle haszonelvű célt követ, hanem emberiességi szempontokat. Amikor ez az alkotmányozási feladat befejeztetik, akkor Magyarország minden szempontból, válogatás nélkül megfelel a helsinki záróokmány követelményeinek. Ez természetesen azzal a következménnyel is jár, hogy az állam és egyház kapcsolataiból az állami gyámkodás gyakorlatát kiiktatják, kikapcsolják és egy, az egyház autonómiáját, belső öntörvényű szabadságát, szuverenitását tiszteletben tartó partnerség lép, vagyis az állam az egyház méltóságát elismerve kíván partnere lenni a jövőben a hívek intézményeinek, egyházának, nem pedig valamiféle fölényes gyámkodás jegyében. - Miniszter úr ismeri Paskai László bíboros-prímás és Németh Miklós miniszterelnök levélváltását, amely a Magyar Hírlap március 6-i számában jelent meg, és amelyet nemrég ismertettünk hallgatóinknak. Mi a véleménye e fontos levélváltásról, illetve a miniszterelnök válaszáról, nevezetesen az abortusztörvénnyel kapcsolatban? - Ezzel kapcsolatban az egyház képviselői, és itt személy szerint Paskai bíboros érsek úr a katolicizmus elvi és hitbéli meggyőződése szerinti álláspontját fejezte ki. Ebben az igazi áttörés nem ez - mert a római katolikus egyház meggyőződését ismeri, ismerheti mindenki Magyarországon -, hanem az, hogy ez már az újfajta partnerség jegyében történt, vagyis annak a követelménynek megfelelően, miszerint az egyház autonóm és saját szervezeti és hitbéli ügyeit szuverén módon intézi és intézheti, akkor az állammal való viszonyának ügyei, kérdései a nyilvánosság előtt pertraktáltatnak. Ennek volt szinte áttörésszerű, nagy jelentőségű példája Paskai bíboros levele; a miniszterelnökhöz, s ennek a levélnek nyilvánosságra hozatala a magyar sajtóban. Ami a miniszterelnök válaszát és az állam álláspontját illeti, bár zavarba ejtő körülmények és bizony mint szociálpolitikai, mint morális szempontból újabb meg újabb tisztázandó feladatok álltak az állam elé is, egyvalamiben ez a közösség és partnerség már fölismerhető: hogy közös az aggodalom a magyarság demográfiai helyzete, a népesség szaporodása körüli ügyben, az aggasztó jelek elhárítására teendő intézkedések dolgában, s mindez nyilvánosan történik. Ebben látom a legnagyobb értéket. - Miniszter úr, a Magyar Nemzet március 13-i számában olvasom, hogy beszédet mondott a Márton Áron püspökké szentelése 50. évfordulójára rendezett ünnepségen. Megismételné röviden, amit az erdélyi püspök életműve méltatására mondott? - Talán előbb azt, hogy gyönyörű ünnep volt. A budapesti egyetem Egyetem téri aulájában százak - érdeklődök, lelkes hívők és támogatók - tolongtak, mert Magyarországon ez a név, hogy Márton Áron, sokat jelent hívő és nem hívő közvéleményben egyaránt. Nemcsak áldozatvállalást, hanem gondolati tartalmat is, a toleranciának, a kisebbségek iránti megértés követelésének olyan magas fokát, amire érdemes figyelni Magyarországon is. És éppen ez ügyben fejeztem ki magam is tiszteletemet Márton Áronnak, a sokat szenvedett és üldözött erdélyi papnak, püspöknek. S amit ehhez hozzá kellett még tennem szomorúan, és talán most még csüggedten, de mégsem reményt vesztetten, hogy micsoda világ az, ahol e nagyszerű férfiúnak a gondolatai éppen szülőföldjén bitangolnak, nem nyerhetnek otthonra, s a szűk térre szorított magyarság magyarországi viszonyai között kell a nyilvánosságot ápolni körülötte. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nekünk magyarországi magyaroknak ne lenne dolgunk Márton Áron ügyében, de az igazi jó világ és európai szellem akkor köszöntene ránk, hogyha a szülőföldjén is nyíltan lehetne tiszteletünket kifejezni Márton Áron iránt. - Én körülbelül erről beszéltem azon túlmenően, hogy elmondhattam politikai programomat is ezen az összejövetelen. - Miniszter úr, köszönöm szépen ezt a beszélgetést. - Köszönöm az érdekes kérdéseket. +++ 1989. március 21., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »