|
|
 |
|
 |
Fordulópont március 15-e?
|
München, 1989. március 17. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg
Ferenczy Zoltánt, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon
fordulatot jelent-e az idei március 15-e a magyar társadalom
életében.
- Akik a nemzetek életében a hajtóerőt inkább a szellemiségben,
mint az anyagiakban látják, örömmel telve bizakodnak: március 15-
ike a fordulat napja volt.
Ennek történelmi alapja is van. Hát nem a pápa lengyelországi
látogatása adta a lengyel népnek azt a szellemi töltést, amelyből a
Szolidaritás robbant ki, az a Szolidaritás, amelyik az egyetlen
alapja lehet Lengyelország felvirágzásának? Vagy nem a Reaganből
áradó derűlátás volt a fő mozgatóereje az amerikai gazdasági, egész
társadalmi megújulásnak, szinte - mondhatnám - csodának a csüggedés
évei után? Vagy pedig, hogy visszanyúljunk egy kicsit a
történelemben, 1898. vége felé Franciaországot hirtelen jókedv és
tettrekészség kerítette hatalmába, holott Elzász-Lotharingia
vesztesége még mindig sajgó seb volt, csakúgy, mint a Dreyfus-ügy,
és a gazdasági, meg a demográfiai mutatók alapján csak a borúlátás
volt indokolt. Ennek ellenére egy csapásra eltűnt a rosszkedv, a
letargia, még a Panama-csatorna botrány szülte cinizmus is. Hogy
miért? Ki tudja! Talán az Eiffel torony elkészülte, vagy a párizsi
Világkiállítás, vagy valami egészen más, valami megmagyarázhatatlan
ok miatt. És kezdetét vette egy korszak, amikor Franciaország máról
holnapra fellendült, olyannyira, hogy az első világháborúig tartó
korszakot márcsak úgy emlegetik, mint a szép időket.
Fordulópont tehát lehetne március 15-e. Hogy tényleg az, és
beköszöntének a szép idők? Hogy jön-e a megtisztító szellemi
közhangulati forradalom, motorként hajtva a társadalmi, kulturális,
gazdasági fellendülést, az emberi kapcsolatok szebbre fordulását?
Ki tudja, bár úgy lenne! De talán nem ünneprontás, hiszen már nem
másnaposak vagyunk, ha higgadtan egy kicsit körülnézünk. Távoli
rokonainknál például, ahol egy milliónyi észtből tavaly szeptember
11-én 300 ezren - a lakosság egy harmada - tolongott az utcákon
szabadságot követelve.
Vagy Litvániában, ahol egy hónapja Kaunasban a litvánok
függetlenségi ünnepén az alig 3 millió litvánból negyedmillió
vonult fel. Vagy megintcsak néhány napja Rigában a lettek 10
százaléka ment az utcára.
Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt. +++
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|