Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése: miért gyorsult fel Moszkva és Szöul közeledése?
1990. augusztus 10. péntek (MTI-Panoráma) - Néhány hónappal ezelőtt még teljesen bizonytalannak látszott, hogy mikor rendeződik a Szovjetunió és Dél-Korea viszonya, most viszont Moszkvában és Szöulban egyaránt azt mondják: szeptemberben - a dél-koreai külügyminiszter moszkvai látogatása alatt - sor kerülhet a diplomácia kapcsolatok megteremtésére. Hivatalos bejelentés nem hangzott el, de az első hivatalos dél-koreai gazdasági küldöttség szovjetunióbeli programjának jelentős kibővítése arra utal, hogy nem megalapozatlanok az előrejelzések. Emellett az észak-koreai sajtó már-már hisztérikus hangvételű kommentárjai szintén azt erősítik meg, hogy hamarosan sor kerül a nagy megbékülésre. Alig két hónap telt el azóta, hogy Mihail Gorbacsovot amerikai látogatásának befejeztével a San Francisco-i Fermont szállodában felkereste Ro Te Vu dél-koreai államfő. A két vezető az akkor meglehetősen rövid eszmecserét folytatott, ám a jelek arra mutatnak: a kölcsönös érdekek annyira nyilvánvalóak, hogy nem volt szükség túl sok beszédre. Dél-Korea szándéka a kapcsolatok rendezésével teljesen egyértelmű. Szöulban már régen felismerték, hogy a minden mást háttérbe szorító cél, a két Korea egyesítése a Phenjannal folytatott közvetlen tárgyalásokkal mindaddig nem lehetséges, amig Kim Ir Szen öskövületnek számító sztálinista rendszere el nem tünik Észak-Koreából. A Kim-dinasztia hatalma odahaza szilárdnak tünik, de a kelet-európai változások váratlan gyorsasága azt mutatja, hogy az évszázadnyi időre épített falak is leomolhatnak egyik pillanatról a másikra. Erre pedig fel kell készülni, s Szöul ezt már nagyrészt megtette: alig két év leforgása alatt rendezte kapcsolatait Phenjan korábbi testvéreivel, az európai volt szocialista országokkal, s de facto a Szovjetunióval. (Szöulban ma már egyre inkább az újabb megnyerendő országról, Kínáról beszélnek.) A moszkvai készséget nem lehet ennyire pontosan egy okra visszavezetni. A Gorbacsov és Sevardnadze nevével fémjelzett szovjet külpolitika logikájába logikusan illeszkedik a szöuli nyitás és a Szovjetuniónak égető szüksége van a felfutóban lévő dél-koreai gazdasággal való együttmüködésre. A háttérben azonban inkább az áll, hogy a szovjet vezetés felismerte: az Egyesült Államokkal való szembenállás ma már elsősorban a regionális válságok miatt marad fenn, így a Koreai-félsziget helyzetének rendezése megéri azt, hogy Észak-Korea Nagy Vezére a forradalom szent ügyének elárulójaként átkozza Moszkvát az ,,igazhitüek,, egyre zsugorodó táborában.+++ Gózon István, MTI-Panoráma 1990. augusztus 10., péntek 15:54
Vissza »