|
|
 |
|
 |
Magyarországi helyzetjelentés
|
-----------------------------
Washington, 1990. július 5. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Kitűzték a népszavazás napját július 29-ikére, ám sokan úgy vélik, a
nép nem lesz jelen a szavazáson - vagyis: hogy olyan kevesen mennek
el a kánikula, no meg a nyári szabadságolások idején, hogy a
kezdeményezés végül is eredmény nélkül múlik ki.
Ha ez így lesz, a Szocialista Párt - amely pedig presztízsének
visszaszerzését, illetve az MDF-SZDSZ egyezmény megtörését reméli a
népszavazástól - újabb súlyos tekintélyveszteséget szenvedhet.
Tény, hogy a parlamenti vitákban eddig nem talált magára a
szocialista frakció, a legutóbbi napok vitái és eseményei tovább
tépázták, nem következett be az a megerősödés, amelyet Horn Gyula -
a korábbi külügyminiszter - pártelnökké választásától vártak.
Mivel a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti az
Országgyűlés üléseit, mindeme kínlódásoknak az egész ország tanúja.
Legutóbb a némi sajtóiróniával gomb-gatenek nevezett ügy
borzolta fel a kedélyeket. Egy szavazás alkalmával Hámori Csaba, a
KISZ korábbi első titkára, az egyébként mellette ülő, ám ezesetben
hiányzó szocialista párti kollégája helyett is szavazott. A tényt
észrevette egy, a karzaton helyet foglaló vendég, felháborodásának
nyilvánosan hangot is adott, és természetesen botrány lett.
Akkor, Torgyán József, a Kisgazdapárt frakcióvezetője egyenesen
okirathamisításnak nevezte az ügyet - de mindenképpen olyan
dolognak, amelyet a Házbizottságnak ki kell vizsgálnia.
A szocialista frakció vezetője, Pozsgay Imre meglehetősen
szerencsétlenül azt javasolta a képviselőknek: ne itt, a nagy
nyilvánosság előtt tárgyalják az ügyet - mondta ezt a nagy
nyilvánosság előtt. Majd arra célzott, hogy fordult már elő hasonló
eset más pártoknál is -, majd mikor ezt visszautasították - és
jellegzetesen kommunista érvelésnek nevezték hogy a hibát elkövető
vádol másokat - sértetten személyes megtámadtatásról beszélt és
közölte: ha ő annak idején nem izzad vért a rendszerváltásért, a
szabaddemokraták bizony most nem ülnének a parlamentben. (folyt.)
1990. július 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarországi helyzetjelentés - 1. folyt.
|
Furcsa érzéseket keltett az a hír is, hogy állítólag a
szocialista vezetőknél van egy olyan lista, amely szerint a mai
parlament több pártjának képviselője a Kádár-korszak rendőri
besúgója lett volna: több MDF-es és SZDSZ-es honatya.
Ha ez igaz - vélték a megfigyelők - a szocialisták vagy zsarolni
fogják a pártokat, vagy az irat nyilvánosságra hozatalával szétverik
az egész parlamentet - az alakuló politikai életet is, hiszen az
Országgyűlés így a nép előtt tökéletesen hitelét vesztené.
Nos, ezügyben a Magyar Hírlapban nyilatkozott Horn Gyula, és
közölte: ő ilyen listáról nem tud, ha van sem nála van, a dolog
csupán pletyka-értékű.
Ezt a két példát azért hoztam fel, hogy érzékeltessem: nem jó a
levegő az MSZP körül. A szocialisták azt állítják: szervezett
kampányok folynak ellenük, le akarják járatni, meg akarják alázni
őket a nap minden percében, holott ők nemcsakhogy elhatárolták
magukat a régi MSZMP-től, de azt sem vállalják, hogy annak
utódpártja lennének. Mi tiszta lappal indulunk - hangoztatják. Vád
ellenük az is, hogy nem az ország érdekei vezetik őket, hanem
valamiféle "minden mindegy-magatartás" - például a népszavazás
ügyében - így nem képesek konstruktív ellenzéki magatartásra.
Kétségtelen, hogy görcsök és zavarodottság észlelhető soraikban,
de az is kétségtelen, hogy velük szemben sok szubjektív érzés is
teret kap. Nem szabad végül is elfelejtenünk, hogy a szocialisták
mostani vezetőinek többsége korábban is vezető volt.
Pozsgay Imre ráadásul annak az MSZMP-tárgyalódelegációnak az
elnöke is, amely - az akkor még egységes - Ellenzéki Kerekasztallal
tárgyalt. A viszony közte és a szabaddemokraták között már akkor is
rossz volt, és ma sem szeretik őt. (folyt.)
1990. július 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarországi helyzetjelentés - 2. folyt.
|
Nagyon is valószínű, hogy ez az ellenszenv is befolyásolta a
szabaddemokraták tavaszi választási kampányát, amelyről ma már ők is
elismerik, hogy túlságosan kommunistaellenes volt akkor, amikor a
kommunisták már nem voltak politikailag veszélyesek.
A megfigyelő nem tud szabadulni attól az érzésétől, hogy a
normális helyzet csak akkor állhat be, ha a szocialisták élén egy
új, kevésbé érintett generáció jelenik meg - a kádárizmus korában
begyakorolt reflexek és a politikai kikezdhetőség nélkül.
A remény, amelyet pedig sokan tápláltak mindmáig az erős
parlamenti baloldal megjelenéséről, a szocialista vagy éppen
szociáldemokrata álláspont következetes és hatásos képviseletéről -
tehát még mindig csak remény. Szerencsére nem végleg elszállt
remény, mert úgy gondoljuk: európai parlament baloldal nélkül
nincsen - július 29-ike azonban erre is választ ad. +++
1990. július 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|