|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (1. rész)
|
1990. május 22., kedd - Fontos állomásához érkezett a másfél
hónappal ezelőtt újonnan megválasztott Országgyűlés: kedden 15
órakor kormányalakító ülésszakra szólította a képviselőket a
parlamenti csengő.
A korszakos jelentőségű ülésszakot Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg. Rövid köszöntő szavai után azonnal arra kérte jegyző képviselő társát, ismertesse az igazoltan távol lévők névsorát. Mindössze öt név hangzott el: Bokros Lajosé (MSZP), dr. Kávássy Sándoré (FKgP), dr. Horváth Lászlóé (FKgP), dr. Ómolnár Miklósé (FKgP) és Haraszti Miklósé (SZDSZ). Mint a bejelentésekből kitűnt, az igazoltan távol lévők közül négyen az Interparlamentáris Unió bonni leszerelési világtalálkozóján képviselik a magyar Országgyűlést. Szabad György a bejelentések sorában szólt arról is, hogy az elmúlt napokban több büntetésvégrehajtási intézetből - Balassagyarmatról, Márianosztráról, Pálhalmáról és Szegedről - több száz elítélt aláírásával érkeztek petíciók a T. Házhoz. A petíciók az igazságszolgáltatással, illetve az ítéletvégrehajtással foglalkoznak, ezért véleményezésre megkapta azokat az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi, valamint az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság. A megbízott házelnök arra kérte a bizottságokat: mihamarabb írásban terjesszék véleményüket a plénum elé.
A plénum határozatképességének megállapítása után - 353 képviselő volt jelen a teremben - vette kezdetét az érdemi munka. ,,Dr. Antall József kijelölt miniszterelnök úr benyújtotta a kormányprogram irányelveit és megnevezte az új kormány miniszterjelöltjeit. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően hétfőn és kedden délelőtt az illetékes bizottságok a miniszterjelölteket meghallgatták,, - mondotta az ülésszak tárgysorozatának megállapításakor bevezetőjében Szabad György, majd hangsúlyozta: a kormányalakítás olyan jellegű esemény az Országgyűlés és az ország életében, amely indokolja, hogy a plénum önálló ülésen tárgyalja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (2. rész)
|
Ezért indítványozta - s ezzel a Parlament tagjai 349 igenlő szavazattal, 3 tartózkodás mellett egyetértettek -, hogy az ülésszak napirendje a kormányprogram ismertetése továbbá vitája, a program elfogadásáról és a miniszterelnök megválasztásáról szóló határozathozatal, a Minisztertanács tagjainak bemutatkozása, valamint a miniszterelnök és a kormány tagjainak ünnepélyes eskütétele legyen.
Ezután dr. Antall József kijelölt miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (3. rész)
|
Elnök úr Tisztelt Országgyűlés Honfitársaim Hölgyeim és Uraim
Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt, olyan pillanatban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sohasem fog eljönni; de ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot.
A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fáradtak és türelmetlenek vagyunk, mindnyájan, politikusok és a közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négyévtizedes országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a végletek elkerülésére.
Tisztelt Ház
Ami az elmúlt két évben történt, az páratlan a mi történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként egész térségünk számára. És ezt így tartja számon a világ. A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (4. rész)
|
Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljes körű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti.
A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is.
Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott, kényszerpályára szorított energiájának. Nem lesz új jövőnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz körültekintően kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akarja a kisközösségek önrendelkezési jogát is.
Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép kormánya kíván lenni. Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott Parlament iktat be most egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyűléstől, és bizalmat kap a kormány akkor, tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ez a szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való készséget. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (5. rész)
|
Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes-évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. Így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával, új állama, Országgyűlése és kormánya mögé.
Harmadik alapelvünk szellemében, ez a kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit meg tudunk ezután, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával.
Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi 20 százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint 21 milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és Kelet-Európában. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerő jelentős részét alkotja. Az infrastruktúra állapota fejletlen, és ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és szegények - nem sorolom tovább.
Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaságé, amelyben a piac nyitottságát szociális, és tegyük hozzá, környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki.
Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt, még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk, mindnyájunknak másként gondolkodni és dolgozni.
Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot elődeitől. A teljes újrakezdés előtt állunk most, tisztelt Honfitársak, úgy ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (6. rész)
|
Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt, ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amelyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a történelem, s ki tudja, mikor fog legközelebb.
Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Az 1948 után bevezetett, szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell; a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer; a teljesítményt, a minőséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk, életerőnk megcsappant, szellemi erőforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az erkölcsi értékrend részben felbomlott. Most egyszerre kell - s csak egyszerre lehet - megváltoztatnunk politikai és gazdasági rendszerünket, külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat kell kijelölnünk, s mindezt egyidőben az európai értékrend és magatartásforma, az önbizalom és a hit helyreállításával.
El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal, amelyek a XXI. századra készítenek bennünket elő, teljes nemzeti megújhodás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája legyen, amely egyfelől korszerű, másfelől alapoz történelmi örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünkre. Fel kell éleszteni szunnyadó, bevált értékeinket. Távlati céljainkat tekintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben, politikai és gazdasági téren egyaránt. A vita a ,,hogyanról,, folyik. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (7. rész)
|
A nagy ugrás kétségkívül lerövidíthetné az átalakulás legkínosabb szakaszának időtartamát, érzékeltethetné a változások visszavonhatatlanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, a kiterjedt szektorok, a lakosság alkalmazkodási képességének korlátozottsága, a szomszédainknál jobb helyzetben lévő magyar gazdaság nagyobb vesztenivalója igen erőteljesen megnövelné a radikális átalakulásnak nemcsak politikai, hanem gazdasági költségeit, kudarcveszélyeit is.
A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoztathatóságának, a modern piacgazdaság működtetéséhez szükséges intézmények és infrastruktúrák megteremtésének időigényességét mérlegelve a szakaszokra bontott átalakulást tekinti célravezetőnek. Az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az 1991-1993 közötti közép távú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit.
A rövid- és középtávú kormányzati program az országban fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó jegyeit viseli magán. Az ország történelmi tradíciói, humánus nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló szerkezeti korszerűsítés társadalmi következményeinek kezeléséhez szükséges, de ez idő szerint alig létező szociális védőháló kialakításától, szociális intézményrendszerünk megszervezésétől. E követelmény elfogadhatóbbá teszi a modernizáció következményeit, kevésbé destabilizálja a nemcsak nemzeti, hanem összeurópai érdeknek is tekinthető erőszakmentes átalakulást. Így mind a rövid, mind a középtávú kormányprogram a szociális piacgazdaság adott erőforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gazdaság magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség összehangolását jelenti a társadalmai méltányosság és igazságosság, valamint a természeti környezet és a jövendő nemzedékek érdekeivel, követelményeivel.
Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz, a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt negyven év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyet Európa az elmúlt negyven év alatt, a második világháború szörnyű élményei és tapasztalata nyomán és után alkotott meg. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:06
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (8. rész)
|
Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának. Az integráció első fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvező kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a tanács vezetői.
A kormány célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben az elkövetkező évtized során. Ehhez átalakulásokra van szükség, hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez utóbbi nyilvánvalóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai átrendeződésnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük a társulás lehetőségét. Hazánk e térségben itt is előnyt élvez ma, s ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gazdasági Közösség tudományos, technikai, kulturális és oktatási vérkeringésébe.
Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisztelete. Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és együttműködés a történelem parancsa minannyiunk számára, s a történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás elleni acsarkodást, mert azt mindenkor kihasználhatták velünk szemben.
Tisztelt Ház Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim
Kormányunk programjának középpontjába az embert állítottuk. Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismerjük és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti megújhodás záloga a törvények előtt szabad, de belsőleg is megújult, felszabadult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek közössége legyen. Ezért is fűztük fel kormányprogramunk egész gondolatmenetét az ember és a körülötte lévő világ viszonyára, mert számunkra ez a legfontosabb. Kérem ehhez türelmüket, kérem azért is, mert a kormányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a hallgatóságtól is, nemcsak a jövő, hanem a kormányprogram meghallgatása sem könnyű feladat.
Az első, amiről szólok, az ember és környezete. Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotába tudja képességeit szabadon kibontakoztatni. Ezzel szemben jelenleg várható életkorunk Európában a legalacsonyabb; a szervi betegségeken túl az öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószerfüggés is tizedeli népünket. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:09
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (9. rész)
|
Hiányzik a társadalmi türelem, a segítőkészség és egymás megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi. Hazánkban egy évtizede a halálozások száma meghaladja a születések számát. A túlmunkára kényszerítő megélhetési gondok, valamint az erősen szennyezett környezet hatására a középkorú lakosság megbetegedési, halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idősek létbizonytalanságban élnek. Milliónyi ember él a létminimum alatt. A szegénység öröklődik, a társadalmi hátrányok halmozódnak.
A kormány alapvető célja, hogy e megdöbbentő helyzetben megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövőben a társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élők kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Az új kormány felelősséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a családokat és közösségeket, a veszélyeztetett emberek legfontosabb támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni - gyerekek, betegek, idősek - szavatolnia kell a létfeltételeket. A családok többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a gazdasaágpolitikának kell megteremtenie. Az igazi jó szociálpolitika mindig gazdaságpolitika. A piacgazdaságra való áttérés nem jelentheti szociális téren az állami felelősség csökkenését. A szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdasági politikának, a gazdaságpolitikának. A nyugdíj munkával szerzett jog, a nyugdíjasok létbiztonságát csak egy megújult biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emellett támogatja az egyházak és önszerveződő csoportok karitatív tevékenységét és fokozott erőfeszítéseket tesz a mozgássérültek, és a krónikus betegség miatt hátrányos helyzetűek anyagi és társadalmi rehabilitációjára.
A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom alapja az egészséges család. A gyermek a család természetes kiteljesedése, ezért elsődleges fontosságú a hatékony magzat- és gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi gyermek testi, szellemi és lelki fejlődésének elősegítésére. Kiemelten kezeli az ifjúság pályakezdésének problémáit, mert az ország felemelkedésének meghatározó eleme az ifjúság sorsa. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:35
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (10. rész)
|
A kormány tudatában van annak, hogy egészséges népnek lehet csak jövője. A társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint érték. A betegségek megelőzése össztársadalmi ügy. A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén is felelős saját egészsége megőrzéséért. Az egészségügyben alapvető és átfogó megújulásra van szükség, abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk hatékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egészségügy nagyobb arányban részesedjék a nemzet által megtermelt javakból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a szabad orvosválasztás megteremtésével csökkenteni kívánja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:36
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (11. rész)
|
Tiszta, egyértelmű, a társadalom által ellenőrizhető tulajdonviszonyokat kell megvalósítani az egészségügyben is. Az ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonformák sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfelelő, elsősorban a beteg jogait hangsúlyozó szabályozást kell kialakítani. Az egész társadalombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen működését ellenőrző, valódi önkormányzata.
Az elmúlt évtizedek ipar- és környezetpolitikája súlyosan megromlott, szennyezett természeti környezetet hagy reánk. Sűrűn lakott területeken - Budapesten, ipari központokban - erősen szennyezett a levegő, az ország nagy területein súlyos probléma az egészséges ivóvízellátás, a szennyezett talaj.
A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai fontosságúnak tekinti, és átérzi a jövendő nemzedékek iránti felelősséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szemben elsőbbséget kíván biztosítani a környezet védelmének, kialakítja az ehhez szükséges jogi szabályozást. A kormány az Európai Közösséggel és más nemzetközi szervezetekkel, környezetvédelmi intézményekkel magas szintű együttműködést kíván kialakítani, és összehangolt intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal, a Kárpát-medence zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is.
A kormány - tekintettel a szakelemzésekre - a Dunai Vízlépcső felépítését nem tartja helyesnek. Mielőbb megkezdi a nagymarosi helyreállítást és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó csehszlovák kormánnyal a helyreállításról és az okozott károk közös viseléséről.
Célunk az, hogy a kormány környezeti, terület- és egészségpolitikájának megvalósulása egy egészséges testű és lelkű lakosság megszületéséhez vezessen, olyan országhoz, amelyben öröm lesz gyermeket szülni, felnőni és dolgozni az egyén és társadalom javára, ahol az emberek közti együttműködés természetessé válik, és ahol a szabadidőt és az öregkor éveit tartalmasan és örömmel lehet eltölteni.
A lakásellátás és a lakásgazdálkodás válságos helyzetbe került. Egyre lejjebb csúszunk a ranglistán az 1000 lakosra jutó lakások számában is, ugyanakkor 1 négyzetméter lakótérért kétszer-háromszor annyit, vagy akár még többször annyit kell dolgozni, mint a legtöbb nyugat-európai országban. A lakásprobléma elsősorban a fiatalokat sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános reformja lehet. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:39
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (12. rész)
|
Ehhez stratégiai csomagtervet állítunk össze a hosszú távú célok figyelembe vételével. Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben világosan elhatárolt az állami szerepvállalás is. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor és szociális támogatás révén kívánja a kormány biztosítani a jövőben. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, ahol a lakásköltségek beépülnek a jövedelmekbe.
Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember és a művelődés viszonyáról szólok.
A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés, zavar, kiegyensúlyozatlanság, türelmetlenség, vagy fásultság, nem egyszer önpusztító magatartás a műveltség, a nevelés és a közoktatás hiányosságára is visszavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tudás, a szakma megszerzésére, nem becsüli a szorgalmat, mert nincs sikerélménye, nincs kötődése sokszor társaihoz, vagy akár a hazájához. Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölő művelődéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a maradványait, amelyben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesültek és nem bontakozhattak ki. Nő az iskolázatlan, vagy hiányosan iskolázottak száma is.
Magyarországot ugyanakkor a tehetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklődés egy keserves történelméből tehetségével és szorgalmával újraéledő nemzetnek szól.
A nevelést, az oktatást és a művelődést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefektetett szellemi és anyagi tőke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára, ahogy a világ számos felemelkedő - hirtelen felemelkedő - nemzete is igazolja.
A nemzeti megújhodáshoz kiművelt emberfőkre van szükségünk, ami szinte közhely Széchenyi óta. Nemzeti kultúránkat hagyományaink újraélesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése révén kell megújítanunk.
A kormány célja olyan újítások bevezetése az iskolarendszerben, amelyek lehetővé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való kiterjesztését. Ennek egyik alapkövetelménye az, hogy a maga keretén belül az oktatási rendszerben olyan alsó-, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bármelyik iskolatípus teljes képzést adjon önmagában, de tovább is lehessen lépni mindegyikből. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:41
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (13. rész)
|
Meg kell valósítani a teljes körű tanszabadságot. Ez jelentse a szülő jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a betekintésre az iskolában folyó munkába. Meg kívánjuk szüntetni a gyermek és a szülő kiszolgáltatottságát az iskolának. Az iskola nem viselkedhet hatóságként. Egyszersmind helyre kell állítani a tanár, a nevelő méltóságát, meg kell szüntetni a felsőbbségnek és más hatalmi tényezőknek való kiszolgáltatottságát.
Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítójává a szülők, tanárok, nevelők és az iskolát működtető önkormányzat vagy szervezet képviselőiből álló iskolaszék legyen, majd az egyetemi autonómia megszilárdulása után a felsőoktatási intézményeknél kerüljön ugyanerre sor.
Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat az ésszerűség határain belül, és fel kell számolni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezetett.
A nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvű óvodába, iskolába járhasson. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve szomszédos országbeli nyelv - akár a magyar nyelvet beszélők számára is.
Az egyetemek és a főiskolák a magyar ifjúság európai szinten képző intézményei legyenek, de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben, a magyar kutatóintézeti hálózat egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét, s ettől elválaszthatatlan a kormány megítélése szerint a kutató-, a fejlesztő- és az egyetemi-felsőoktatási intézmények, a tudományos műhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik. Ezért a kormány a kutatásra korszerű, alapvetően pályázati formában, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni.
A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket egyben más tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett technológiai-tudományos központok és valódi ,,universitas,,-ok szerveződésévé kívánja tenni. A főiskolai és egyetemi diplomáknak az átalakulás egyik eredményeként meg kell felelniük az európai követelményeknek. A kormány kívánatosnak tartja a tudományos minősítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz illesztését. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (14. rész)
|
Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a népfőiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és szakmai anyagellátásával kell támogatnia az öntevékeny művészeti mozgalmakat is. A művészeti élet minden területén maguk a művészek választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot, amely a szakterület érdekeit képviseli, védi és minősíti tagjait.
Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a közgyűjteményekre: a levéltárakra, a könyvtárakra, a múzeumokra, illetve a rádió, a televízió és a filmgyár archívumaira is. Több gondot és pénzt szeretnénk fordítani a muzeális értékek állagának megóvására is.
Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális közélet sajátosságaira. Tekintetbe véve, hogy a társadalmunkat megosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülniük. Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok közötti politikai küzdelmek színterei legyenek, s meg kell akadályozni azt, hogy nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti irányzat, vagy üzleti érdekcsoport sajátítson ki. Ezért ezek élére olyan pártatlan, közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket kell állítani, akik a szellemi életünket terhelő konfliktusok kiélezése helyett azok feloldására törekszenek.
A művészi tevékenységet nem szabad teljesen kiszolgáltatni a piaci viszonyoknak. A szépirodalmat - a könyvkiadás támogatása révén -, a színház- és filmművészetet, a zene-, a tánc-, a képző- és iparművészetet ezután is állami támogatásban kell részesíteni, akkor is, ha a piaci viszonyoknak is lehetőséget nyújtunk. A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosíthatja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzék a művészi alkotó folyamatba, vagy a művek értékelésébe.
A kormányprogram irányelveinek következő fejezete az emberrel és társadalmi környezetével, intézményeivel foglalkozik.
Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetővé vált, hogy a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségét. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:48
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (15. rész)
|
Magyarországon az emberek ma már szabadon gyakorolhatják gyülekezési és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak, szabadon, csak a lelkiismeretük által befolyásolva választhatják meg a hitükhöz legközelebb álló vallást, és szabad választások útján megválaszthatták azt a Parlamentet, amely valódi népképviseleti szervként a népakarat tényleges letéteményeseként működhet a jövőben.
Ez a folyamat azonban még közel sem ért véget. Az emberi jogokra vonatkozó szabályozásunk zsinórmértékévé az Európa Tanácshoz való csatlakozásunkkal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányánál sok tekintetben szigorúbb követelményeket támasztó Emberi Jogok Európai Egyezménye válik. A leendő kormány eltökélt szándéka, hogy a magyar jogrendszer és joggyakorlat ennek az európai mércének megfeleljen.
Nem teremtődtek meg még a teljes esélyegyenlőség feltételei mindazok számára, akik valamilyen formában szabadságvesztést szenvedtek politikai okból e hazában. E nagyszámú politikai áldozat szabadulása után is elnyomottnak érezte magát. Anyagi és erkölcsi rehabilitációjuk megoldandó feladat. A helyzet teljes körű felmérésére és a feladatok lebonyolítására megfelelő állami szerv felállításáról gondoskodunk, és az egyik tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezzük e kérdést.
A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, nyelvüket önmagukban is, és a magyar nemzeti kultúrát gazdagító értékként is elismeri, megőrzésükre, ápolásukra, továbbfejlesztésükre sajátos eszközeivel biztosítani kívánja a kisebbségi közösségek önszerveződésének szabadságát, támogatásukra lehetőségeihez mérten vállal kötelezettséget.
A kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alapján áll. Ehhez szükségesnek tartja az egyházak működőképessége feltételeinek teljes körű helyreállítását, gazdasági autonómiájuk biztosítását, és a magyar egyházaknak vissza kívánja adni azt a történelmi szerepet, amelyet az elmúlt magyar évezred során játszottak megalakulásuktól kezdve egyházaink.
A jogrendszer megfelelő működésének alapvető feltétele a független és korszerű igazságszolgáltatás. Ennek középpontjában a tényleges bírói függetlenség, a bírói testületek és szervezetek autonómiájának kialakítása áll. Megindul a bírósági szervezet és az eljárásjogok alapvető korszerűsítése is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (16. rész)
|
A kormány elképzelései szerint az önkormányzati típusú helyi reform épít a magyar önkormányzatok történelmi hagyományaira, és figyelembe veszi az Európa Tanács 1985-ben elfogadott kartájában megfogalmazott modern önkormányzati alapelveket. Ilyen alapelvnek tekintjük a demokratikus helyi hatalomgyakorlást. A helyi önkormányzás joga a községek, városok, illetve a megyék lakosságának a közösségét illeti, amelyet választott képviselőtestületük útján gyakorolnak. Az önkormányzat széles felelősségi körében a törvény keretei között önállóan szabályozza és szabadon igazgatja az önkormányzati ügyeket, amelynek szilárd gazdasági alapjai az önkormányzati tulajdon megteremtése és az önkormányzatok egyéb anyagi forrásainak a biztosítása. Az önkormányzat helyi közszolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. Ehhez önálló helyi forrásokra és központi állami támogatásokra van szüksége. Az önkormányzati önállóságnak abban is kifejezésre kell jutnia, hogy az önkormányzatok tulajdonukkal, anyagi eszközeikkel önállóan gazdálkodhatnak. Elég, ha arra utalunk, hogy ennek az esztendőnek, ezeknek a hónapoknak egyik legfontosabb törvényhozási feladata az önkormányzati törvény megalkotása és a helyhatósági választások megtartása.
Ezek után térek át a kormányprogram negyedik fejezetére, amelyik az ember és a gazdaság viszonyát tárgyalja emberközpontú politikai programunkban. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (17. rész)
|
A magyar társadalom az utóbbi négy évtizedben fordított világban élt. Nem szabad vállalkozó egyének és csoportok szövetéből épült fel a gazdaság, nem autonóm együttműködő csoportok alkották a társadalmat, hanem egy másolt és életidegen politikai és gazdasági rend nehezedett rá a lakosságra. A gazdaságban is minden megfordult: az állam magához vonta a gazdaság irányításának, sőt működtetésének létfontosságú tevékenységeit, a vállalatok nem voltak valóságos vállalkozások, a piac helyére benyomult az állami újraelosztás.
Erős, a magántulajdonon és magánvállalkozáson alapuló szociális piacgazdaság áll stratégiánk középpontjában. Mindazok akik erőtlenek, hátrányos helyzetben vannak, egy szociális védőháló révén segítséget várhatnak a társadalomtól és az államtól. Segíti azokat, akik akár a régi rendszer társadalmilag igazságtalan és gazdaságilag ésszerűtlen közegében halmozottan hátrányos helyzetbe jutottak, valamint azokat, akik a modern piacgazdaságbn való átmenet során kénytelenk elszenvedni ilyen hatásokat. A szociális védőháló egyszerre jelenti új munkaerőpiaci intézmények kiépítését, a hatékony érdekvédelmet, egy olyan vállalkozást segítő politikát, amelyik időleges védelmet ad a gazdasági átalakulás töréseire, egyben segítséget arra, hogy a munkanélkülivé váló állampolgár újból bekapcsolódhasson a gazdasági életbe.
A kormány olyan poltikára törekszik, hogy a nyugdíjasok nagy tömegei ne szorulhassanak a valós megélhetési küszöb alá. Ugyancsak célja, hogy a fiatalok életútját, gazdasági beilleszkedését olyan intézmények segítsék, amelyek esélyt adnak a szükséges ismeretek és az első munkahely megszerzésére.
A második alapvető célunk a külföldi eladósodás megállítása. Nemzetközi megítélésünk attól függ, hogy e hitelek kamatait tudjuk-e fizetni, képesek vagyunk-e egy olyan hatékony gazdaságot kiépíteni, amelynek ez a ma súlyos adósságállomány már csak kis vagy kisebb terhet jelent. A kormány a nemzeti fizetési kötelezettségek mindenkori teljes megtartása mellett arra törekszik, hogy mihamarabb megállítsa az adósságtömeg gyarapodását.
Mindezt csak egy olyan gazdasági növekedés teszi lehetővé, amelyik egy kétéves gazdasági átalakulás után évi 3-4 százalos mértéket ér el. Gazdasági növekedés nélkül belesüllyedünk az adósságtengerbe, s nem lennénk képesek Nyugat-Európa fejlett társadalmaihoz egyenrangú partnerként kapcsolódni, sőt azt mondhatjuk: egyáltalán nem tudnánk kapcsolódni. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 18:12
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (18. rész)
|
A gazdaság belső feszültségeit, ésszerűtlen szerkezeteit és lázas állapotát az erre az évre már 20 százalék fölé szökő infláció jelzi. Nem élhetünk együtt egy olyan inflációval, amely állandóan gyorsul, amikor a lakosság és a gazdaság szereplői folyamatosan azzal számolnak, hogy hónapról hónapra, évről évre az áremelkedések felülmúlják a korábbiakat. A kormány első lépésben már egy éven belül megállítja az elszabaduló inflációs folyamatokat a törekvéseivel, majd a három éves időszak végére az infláció egyszámjegyűre zsugorodását tűzi ki céljául.
Stratégiai célunk az erős és biztos forint megteremtése, ennek révén a magyar nemzeti valuta konvertibilitása. A külső konvertibilitás már a jövő éven belül elérhető, a teljes konvertibilitáshoz szükséges folyamatokat a kormány felgyorsítja.
A program eredményeként olyan piaci struktúra alakul ki, amelyben döntő súllyal szerepelnek a kis- és középméretű vállalkozások, nagymértékben átvéve a pazarló, mesterségesen létrehozott és fenntartott állami nagyvállalatok helyét. Ez a privatizálási folyamat eredményeként alakul ki, ennek keretében számítunk a külföldi működő- és pénztőkére. A magyar gazdaságban szerepet vállaló külföldi tőke részaránya a program végére többszörösére nőhet.
Célunk az ország területileg kialakult gazdasági aránytalanságainak a mérséklése, a vidék, ezen belül is különösen a kis- és középvárosok növekedési esélyeinek javítása.
A gazdasági program számol a munkanélküliség átmenetileg jelentős növekedésével, amely területileg súlyos foglalkoztatási nehézségeket okozhat. A program alapvetően a gazdaság élénkítésével erősíti a vállalkozások munkaerő-felvevő-felszívó képességét. A rugalmas piacgazdaság eredményeként hatékonyan működhet az átképzés, a bérből és fizetésből élők nagy számban válhatnak vállalkozókká. A kormány teljes felelősséget érez a nagyipari munkásság sorsáért. Az átalakuló világban is helye van a gazdaságos vállalatok jól dolgozó, szervezett munkaválló közösségeinek.
Az 1940-es évek végén végrehajtott, politikai indíttatású államosítások társadalmilag igazságtalanok, gazdaságilag sikertelenek voltak. Az államosításokat nem lehet egyetlen intézkedéssel, rövid távon kiegyenlíteni. A tulajdonreform és privatizálás során a korábbi rendszertől örökölt vagyonhelyzetből kell kiindulnunk. Az államosított vagyonrészeknél - kivéve a mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket - nincs mód az eredeti tulajdoni állapotok teljes körű visszaállítására. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:15
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (19. rész)
|
Megszűnik az állami vállalatoknál a vállalati tanácsokra épült vezetési forma. Az alkalmazotti részvénytulajdonosi program beindul. A kormány kidolgozza a privatizálás teljes programját, társadalmilag ellenőrizhető és igazságos, de kizárólag a hatékonyságot szem előtt tartó megoldásokat alkalmaz. Kezdeményezi ugyanakkor az eddigi vállalati társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát és szükség esetén a visszatérést az eredeti állapothoz. Továbbra is fontos szerepe marad azoknak a társasági formában vagy állami tulajdonban maradó nagyvállalatoknak, ameyek a jövedelmezőségi követelményeknek megfelelnek és vagyonuk után megfelelő osztalékot fizetnek. E vállalatok eredményes működése az egészséges gazdaság előfeltétele.
A kormány versenypolitikája középpontjában a verseny élénkítése és az azt meggátló monopóliumok elleni fellépés áll. Felszámoljuk a piaci versenyt korlátozó előjogokat, kidolgozzuk a versenytörvényt, amely alapján fellép a versenyt korlátozó vagy kizáró lobbik, szövetségek ellen a kormányzat. Kartellhivatal jön létre, amely folyamatosan ellenőrzi a gazdaságban kialakuló monopolizálódási folyamatokat és a kartellhivatal mintegy a gazdasági élet Alkotmánybírósága lesz; emellett a kormányzat folyamatosan fellép a túlcentralizált vállalati szervezet átalakítása érdekében.
A kormány szakít a korábbi gazdaságpolitika gyengeségével, amely a helyi vállalati csődök halasztásával a gazdaság egészét juttatta válságba. Ezzel a jelenlegi, ügyvivő kormányként működő, lelépő kormány nem tudott megbirkózni e rövid időszak alatt, és nem vállalkozhatott az örökség felszámolására. Fellép a kialakult vállalati csődök nyílttá tétele, a szükséges, de keserves vállalatfelszámolási operációk érdekében. Új csődtörvényt dolgoz ki, ennek hatálybalépéséig is támadást indít a gazdaság reménytelenül eladósodott válsággócai ellen.
A kormány kötelezettséget vállal arra is, hogy folytatja az árak liberalizálását, hogy a gazdasági szereplők késedelem nélkül érzékeljék a piaci változásokat. Az adminisztratív beavatkozás lehetőségét a legalapvetőbb társadalmi érdekek érvényesítésére korlátozza, a gazdaság egyéb területein pedig az árak alakulását a tisztességes gazdasági versenyre és a gazdálkodást befolyásoló törvényekre bízza.
Az állampolgárok ma nyomasztónak érzik az állam jelenlétét, elsősorban a gazdaság területén, hiszen a nemzeti jövedelem költségvetési újraelosztása nemzetközileg elfogadhatatlanul magas. Ugyanakkor az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala alacsony. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:19
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (20. rész)
|
Tartós egyensúlyhiány alakult ki a kiadások és bevételek között, ami a megalapozatlan és túlméretezett kötelezettségvállalás következménye. Az államháztartás rendszere jelenleg nem illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez.
A kormány vállalni kívánja, hogy megbízható leltárt készít, majd kidolgozza az államháztartás reformjára vonatkozó javaslatát.
A Magyar Nemzeti Bank a jövőben egy valóságos központi bank szerepét fogja betölteni, a jegybank a monetáris irányítást, a nemzeti valuta védelmét és a pénzforgalom szabályozását látja el; az erre vonatkozó törvényi szabályozást a kormány előkészíti. A kormányzat erős és független jegybankot kíván kialakítani, amely a nemzeti valuta védelmét következetesen, akár a kormánnyal szemben is képviseli. Ezt a jegybank független, Parlament alá rendelt státusa biztosíthatja.
A kormány erősíteni kívánja a versenyt a kereskedelmi bankrendszerben, elsősorban új magyar és külföldi bankok alapításának engedélyezésével.
A kormány a tőkepiac kifejlődéséhez ösztönzi a részvények keresletének és kínálatának növekedését. A piacgazdaságra történő átmenetben példánk az a nyugati modell, amelyben minden negyedik, ötödik állampolgár részvényes lehet, a tulajdon természetes formája az értékpapír, és a gazdaság vérkeringésébe a részvényeken és kötvényeken keresztül folyamatosan visszaáramlanak a megtakarítások. A kormányzat a gazdasági érdekeltségre alapozva kívánja hasznosítani a lakosság tulajdonában lévő külföldi fizetési eszközöket, s garantálja a magyarországi betétek biztonságát.
Az állami iparpolitikát a kormányprogram azokra a területekre korlátozza, amelyeken a piaci önszerveződés még éretlen. Összehangolt programot alakít ki a kormány a magyar gazdaság energiafüggőségének mérséklésére, a beszerzési források kiszélesítésére, az európai energetikai rendszerekhez való kapcsolódás meggyorsítására. Ez nem egyszerű gazdaságpolitikai kérdés, hanem hazánk külpolitikai és biztonságpolitikai helyzetének is része.
A kormány iparpolitikájának iránya egy, a kutatás-fejlesztést, technológia fejlesztést középpontba állító koncepció kidolgozása, amely nemcsak az alapkutatásokra, hanem az alkalmazott tudományok kutatásaira is vonatkozik, s amelynek a koordinálása elengedhetetlen. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:21
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (21. rész)
|
A kormányprogram húzó ágazatnak tekinti az idegenforgalmat. Fejlődése adottságainkkal összhangban áll, már ma is nagy szerepe van a fizetési mérleg és a foglalkoztatás javításában. Gazdasági szerepén túl eszköze lehet a személyek és eszmék szabad áramlásának. Fejlesztéséhez felesleges szabályok leépítése, a bürokrácia megritkítása ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyelvi és szakmai képzés támogatása. De itt sem felejthetjük, hogy az előnyösen megváltozó Európa-kép, különös tekintettel Közép-Kelet-Európa helyzetére, negatív hatásokat is tartalmaz.
A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A piacgazdaság elképzelhetetlen valódi magántulajdonos nélkül, amely a mezőgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát jelenti, és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezőgazdaság alapvetően magántulajdonos termelők családi együttműködésén, valamint a tulajdonosok valódi szövetkezetein - meghatározott szűkebb körben, állami gazdaságokon - alapul. A mezőgazdasági tulajdonreform alapelve, hogy a föld annak tulajdonába kerüljön, aki azt várhatóan megműveli. Célunk igazságot szolgáltatni a parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az 1947-es esztendő meghatározó kiindulópont lehet, amikor kialakultak az 1945-ös földreformot követő tulajdonviszonyok, és még nem kezdődött el az erőszakos kollektivizálás. De ez nem veszélyeztetheti sem a termelést, sem pedig az ország tulajdonrendszerének modern kialakítását, és nem veszélyeztetheti egész agrárpolitikánkat. A kormány agrárprogramja éppen ezért nem egy párt, hanem a koalíció pártjainak egységes programja kell legyen.
A fennmaradó állami földek sorsa a Parlament döntésétől függ, addig be kell fagyasztani a nagyüzemek tulajdonában és használatában lévő földek eladását, beleértve a tagok közötti kiosztást is. A termőföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint alakul, ők döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bérbe adják vagy eladják. A külföldiek hazai földszerzését nyilvánossá, átláthatóvá kell tenni, az átmeneti ideig korlátozható csak.
A kormány intézkedéseivel meggátolja, hogy a nagyüzemek föléljék vagyonukat. A kormány kezdeményezi a földtörvény megalkotását, amelynek alapelve, hogy ingyen földtulajdont nem lehet szerezni. A mezőgazdasági termelés stabilitása megköveteli, hogy a tagság igényei szerint működő szövetkezeteket megerősítsék.
A közlekedési és hírközlési infrastruktúra helyzete súlyos. Ellátási zavarokkal fenyeget. A szolgáltatás elégtelen, regionálisan nagy különbségek vannak, a meglévő eszközök elhasználódtak, a technikai színvonal elavult. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:28
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (22. rész)
|
Az állami jelenlét továbbra is elengedhetetlen a magas tőkeigényes közlekedési, hírközlési hálózatokban, illetőleg azokon a területeken, ahol nem az árak, hanem a tarifapolitika érvényesül.
Elengedhetetlen a rendelkezésre álló források hatékonyabb mőködtetése, a felesleges szervezetek megszüntetése, és a szükség szerinti fokozatos privatizálás. A közlekedés és hírközlés a gazdaság szerves része, így színvonala alapjaiban határozza meg a gazdasági és társadalmi fejlődés lehetséges mértékét. Ezért a kormány célja, hogy az infrastruktúra, különösen a közlekedés és hírközlés területén észrevehetően javuljon a lakosság, illetve a vállalkozások ellátottsága. Itt is csak Széchenyi Istvánra utalhatunk, megtanulva tőle, hogy a közlekedés - ha akkor nem infrastruktúrának is nevezték - minden megújhodás és a gazdasági élet megújhodásának záloga.
A munkaerő-állomány képzettsége, összetétele, munkaerkölcse mindinkább elmarad az európai színvonaltól, területi és szakmai mobilitása gyenge. A kormányprogramban foglalt intézkedések felszínre hozzák bizonyos gazdasági ágazatok és országrészek versenyképtelenségét, gyenge jövedelemtermelő képességét, ennek következtében a rejtett munkanélküliség a nyílt munkanélküliségnek adja át helyét. Olyan kormányzati működés irányába lépünk, ami kiterjed a gazdasági mobilitás erősítésére, az átképzésre és újraképzésre, a munkahelyteremtésre, a munkanélküliséget megelőző oktatási reformra, valamint az átmeneti és tartós munkanélküliség gondjainak mérséklésére.
A gazdasági viszonyok változásával mind fontosabbá válik a társadalmi partnerek közötti konfliktusok megelőzése, illetve enyhítése. A magánvállalkozások elterjedésével a munkavállalóknak és a munkaadóknak mindinkább egymás között kell megállapodniuk érdekeik összehangolásáról. Mindez azzal jár, hogy a munkaerőpiaci szabályozásban a korábbi állami feladatok mind nagyobb részét helyi megállapodások veszik át. De éppen e kérdés súlyosságának felismerése késztetett bennünket arra, hogy javaslatot tegyünk a munkaügyi, foglalkoztatásügyi jellegű minisztérium megszervezésére is.
A munkavállalók érdekvédelmét, mint minden demokratikus országban, a szakszervezetek látják el. Az utóbbi négy évtizedben nem a dolgozók érdekeit védték a szakszervezetek, de az elmúlt évben megindult ez irányban is a változás. A jövőben a demokratikus szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek szabad alakulását és működését a kormányzat - a törvényes keretek között - támogatni kívánja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:32
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (23. rész)
|
A munkaerőpiachoz kötődő állami szolgáltatások rendszere rendkívül alacsony szintű. A nemzetközi kapcsolatok rendszertelenek, a munkaügyi folyamatok jogszabályi háttere részben elavult. Szükség van ezért a munkahelyi beleszólás (részvétel) jogának, a munkavédelemnek új törvényi alapokra helyezésére, s elő kell készíteni egy új érdekvédelmi és érdekegyeztetési törvényt is. Talán sehol nem kell egy kormányprogram keretében arra rámutatni, és sehol nem kell ezt jobban hangsúlyozni, mint éppen a gazdaságpolitikai résznél. Hány olyan kérdés merül fel, amely látszólag egymást kizárja vagy egymásnak ellentmond? Mégis úgy gondolom, a kormányzati politika éppen azt jelenti, hogy mindezeknek az egymással látszólag ellentétes kérdéseknek megadja az irányítást, megadja akár szakaszosan, akár prioritásban esetenként a következő lépésre való késztetést, és éppen ennek - ami látszólag ellentmondásos, vagy egymást kizáró - a kezelése a kormánypolitika feladata.
Programunk ezután az ember, a haza és a nagyvilág dolgaival vet számot.
A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek elsődlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi helyzetünk ehhez pillanatnyilag kedvező, mert valamennyi nagyhatalom elfogadja, illetve támogatja a végbement politikai átalakulást és szuverenitásunk teljes körű megvalósítását. Mondom ezt úgy is, hogy a nehézségeket természetesen ismerjük, és nincsenek illúzióink abban sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek. A gazdasági átalakulás eredményessége mellett elsősorban külpolitikánkon múlik, hogy az elmúlt években megszerzett előnyt és a térségünkben kialakult hatalmi átrendeződést kihasználva megszilárdítjuk-e helyzetünket és el fogjuk-e tudni foglalni a hagyományainkból és földrajzi helyzetünkből fakadó, bennünket megillető helyet Európában.
Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra törekszünk, hogy az 1991. június 30-i határidő előtt eltávozzanak hazánkból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez pontosan következzék be, ha más mód nincs. Az államterület és az új politikai szerkezet védelmét az ütőképes honvédség mellett egy új, összeurópai kollektív biztonsági és együttműködési rendszerre kell építenünk. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződés létrehozásában való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik első számú feladata. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (24. rész)
|
Ettől függetlenül, már a legközelebbi jövőben, kezdeményezni fogjuk a velünk szomszédos államokkal a kölcsönös érdekeket és jószomszédi viszonyt biztosító kétoldalú szerződéses kapcsolatok létrehozását.
A Varsói Szerződésben való részvételünk ellentétes a nemzet 1956-ban kifejezett és a legutóbbi választásokon is megerősített akaratával, véleményünk szerint maga a szerződés is szükségtelen hosszabb távon. Jogi, katonai és politikai álláspontunk érvényesítése érdekében tárgyalásokba fogunk bocsátkozni a szerződés tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütőképessége fenntartásának szükségességét. És itt kell figyelembe vennünk a magyar Országgyűlés erre vonatkozó állásfoglalását is.
Földrészünk mesterséges megosztottságának megszűnésével Magyarország külpolitikájának legjelentősebb területe - a gazdasági érdekeken és a közös tradíciók alapján - a tág (politikai és kulturális) értelemben vett Európa lesz. Ennek a döntő koncepcionális váltásnak a tartalmi, intézményes kereteit kezdjük kiépíteni az Európa Tanácsba történő belépéssel és a különféle nyugat-európai szervezetek munkájába történő bekapcsolódással. Szükséges lesz nemzetközi szerződéskötéseink joggyakorlatának a felülvizsgálata, és az újakhoz való csatlakozás. Mindez elő fogja mozdítani az Európai Közösség teljes jogú tagjává válást előkészítő társulási egyezmény megkötését. Külpolitikánk európai iránya azonban nem áll ellentétben a széles értelemben vett atlanti együttműködés gondolatával, az Egyesült Államok és Kanada, valamint Európa két világháborúban bizonyított egymásra utaltságával és együttműködési kényszerével.
A fönálló kapcsolatok elmélyítésére törekszünk valamennyi demokratikus berendezkedésű és a magyarországi átalakítási folyamatokat támogató állammal, figyelembe véve mind a hagyományos kulturális és földrajzi közösséget, mind pedig a változó globális egyensúlyt a kelet-közép-európai térségben. A német egység megteremtését támogatjuk, sőt büszkék vagyunk annak elősegítésében játszott szerepünkre. Az ideologikus megfontolásoktól mentes, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatokban nagy lehetőségek kínálkoznak, ezek kiaknázásához azonban felül kell vizsgálnunk prioritásainkat, átcsoportosításokat kell végeznünk egész külképviseleti rendszerünkben. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (25. rész)
|
A velünk szomszédos nagyhatalommal, a Szovjetunióval kiegyensúlyozott, korrekt, az egyenjogúságra épülő jószomszédi viszony kialakítására törekszünk. Ennek érdekében mind politikai, mind gazdasági kapcsolatainkat új alapokra kívánjuk helyezni.
A közép- és kelet-európai változások kezünkbe adták a nagy lehetőséget, hogy megszüntessük, vagy legalább jelentősen enyhítsük az itt élő népeket régóta szembefordító ellentéteket. A függetlenné váló nemzeteknek szabad kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással; az államhatárok ne akadályozzák a személyek, az információk és az eszmék szabad áramlását. Bízunk abban, hogy egyetlen szomszédunknak sem lesz szüksége a jövőben a magyarságra, mint összetartó ellenségképre. Az összeurópai együttműködés velejárója az intenzív regionális együttműködés, erre törekszünk valamennyi szomszédunkkal. A föderáció felé haladó Európában ugyanakkor éppen a regionalizmus biztosíthatja a nemzeti sajátosságok megőrzését, a nemzeti érdekek további érvényesülését, minden nacionalista felhang nélkül.
Kisebbségi politikánk fő célja az emberi jogok és ezeken belül a kisebbségek jogainak érvényre juttatása határainkon kívül és határainkon belül egyaránt. Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelőssége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki - a fennálló nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával, azok szellemében - a határainkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési jogainak megtartása mellett, a szomszéd államok kormányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nemzeti kisebbségek valóban az országok közötti barátság legfontosab hídját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek láthatják el. Ebben a tiszta törekvésünkben számítunk a demokratikus államok kormányainak és közvéleményének támogatására, éppen úgy, mint az európai és a nemzetközi szervezetek politikai segítségére. Külön hangsúlyt helyezünk a határainkon túl élő, az egykori történelmi Magyarország területén élő magyar kisebbségek mellett a nyugati magyar emigrációval való kapcsolatunkra, és a nyugati magyar emigráció problémakörének rendezésére törekedve kívánjuk, hogy megtartva akár állampolgárságukat, ugyancsak vállalkozzanak a híd szerepére, vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének ellátására.
A kormány külgazdaságpolitikája az áru-, a tőke- és az idegenforgalmi folyamatok összefonódásából, egységéből indul ki. A külgazdasági potenciál erősítése nélkül nem állítható meg az eddigi világgazdasági térvesztés, az eladósodás, az elszegényedés. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:10
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (26. rész)
|
Rövid és közép távon az ország nemzetközi pozicióinak, megitélésének, erőforrásszerzési lehetőségeinek javítása elengedhetetlenné teszi az import színvonalát jelentősen meghaladó áru- és szolgáltatáskivitelt a dollárelszámolású forgalomban. A gyorsított korszerűsödés, az exportorientáció és a privatizáció stratégiai követelménye a külföldiek magyarországi tőkebefektetéseinek serkentése.
Mind a lakosság jövőbe vetett bizalmának erősítése mind a demokratizálódási folyamat felgyorsítása sürgeti a nyugat-európai integrációkhoz fűződő kapcsolataink elmélyítését. Az Európai Közösséggel törekszünk a már említett társulási szerződésre, amely eddigi együttműködésünk hajtóerőit szilárdabb alapokra helyezi, figyelembe veszi az együttműködő országok eltérő fejlettségét, bekapcsolja a magyar gazdaságot a regionális kutatási, fejlesztési programokba, erőforrásáramlásokba, politikai párbeszédbe, és nyitva tartja a későbbi teljes jogú csatlakozási lehetőségét.
Ebből a szempontból fogadjuk örömmel az Európai Közösség dublini csúcsértekezletének üzenetét az új típusú társulás lehetőségeiről, amelyekről most, az elmúlt napokban annyiszor szóltunk mi, magyarok. Intézményes alapokra kívánjuk helyezni a magyar-EFTA, tehát a szabad kereskedelmi országokkal való kapcsolatokat, serkentjük az ország felzárkózását általában az európai gazdasági térséghez. Az európai együttműködés kibontakozásának szakaszossága, övezeti sajátosságai hívják fel a figyelmet az országcsoportok közötti együttműködés hajtóerőinek kibontakoztatására, például az Alpok-Adria térségen belüli munkamegosztás elmélyítésére, amelynek találkozóira éppen ezekben a napokban és hetekben került sor.
Az európai együttműködési rendszer része az átalakuló KGST, illetve a közép-kelet-európai országok közötti szoros gazdasági kapcsolat. Magyarország fejlődésében különösen nagy fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő viszony.
Új alapokra helyezett, a nemzetközi kereskedelem szabályaihoz, feltételeihez illeszkedő, a szomszédos országok közötti határok lebontásához vezető regionális együttműködés megítélésünk szerint értékes hozzájárulást jelentene Európa gazdasági és politikai biztonságának, nemzetközi szerepének erősítéséhez.
A kormány olyan hadsereget örököl, amelynek átszervezése megkezdődött, de még mindig magán viseli azokat a torzító jegyyeket, amelyeket a kialakult elkötelezettségünk kényszerített reánk. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (27. rész)
|
Ezért hadseregünk mérete, elhelyezése, felszereltsége még nem az ország védelmének, hanem a Varsói Szerződésből adódott követelményeknek felel meg elsősorban, s a megindult reformok ellenére - ezt el kell mondanunk, de egyben folytatnunk kell a megváltoztatás politikáját.
A kormány új honvédelmi doktrínát dolgoz ki és érvényesít a jövőben. Ennek alapja, hogy nemcsak a belső elszánás, de a külső feltételek is adottak ahhoz, hogy a katonai tömbök adta kényszerhelyzetből a közös európai biztonsági rendszer létrehozása felé mozdulhassunk el. A kormány kiinduló pontja az ország szükséges és elégséges védelmének biztosítása, vagyis a magyar honvédség védekező és nem támadó jellegű haderő lesz a jövőben.
Tisztelt Ház Végére értem ennek az alapelveket tartalmazó politikai stratégiai fejezetnek, amely átfogta, meghatározta az elkövetkező esztendők tevékenységét. Most rátérek az utolsó fejezetre, ahol rövid távú cselekvési programunk alapelveivel foglalkozom.
A kormány programja vázolta az alapértékeket, a társadalmi és gazdasági cselekvés fő irányait. Az elkövetkező mintegy 100 napot kulcsfontosságúnak tartja az 1990-ben érvényesülő kedvezőtlen társadalmi és főként gazdasági folyamatok megfékezése és a három esztendőre szóló megújhodási folyamat sikere szempontjából.
A rövid távú program keretében a kormány a következő lépéseket kívánja megtenni:
Először a kormányzati irányítás szervezeti és működési rendjének átalakításáról.
A demokratikus alapokon álló koalíciós kormányzás és a piacgazdaságra történő átmenet együttesen igényli a közigazgatás gyökeres átalakítását. A Parlamenttől kapott felhatalmazás alapján a kormány a hivatalba lépését követő 120 napon belül kialakítja egy ütőképes, korszerű, társadalmilag és anyagilag nagyobb megbecsülést élvező, de kisebb látszámú és költségű államigazgatás szervezeti és működési rendjét. A koalíciós kormányzás politikai követelményein túl az államigazgatás átszervezésénél a szakszerűség, a szakmai színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget élvező kormány lojális partnere kell legyen.
A következő az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program néhány pontja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:30
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (28. rész)
|
A kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaként kezeli az infláció csökkentését. Ebből kiindulva a kormány működésének első 100 napjára olyan inflációellenes és vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amely koncentráltan támadja az infláció fő fészkeit, ugyancsak koncentráltan segíti elő nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben az első lépés a sokat idézett szociális piacgazdaság kiépítéséhez, mert a munkahelyet veszítő, de vállalkozó szellemű és alkalmazkodásra képes embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe.
Néhány fontosabb pont:
1. A kormány a tarthatatlan méretűre duzzadt vállalati sorbanállások kezelésére programot dolgoz ki.
2. A kormány csődeljárást indít a legnagyobb, tartósan csődben levő vállalatcsoport ellen.
3. A kormány vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozástámogatásra adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt.
4. A kormány előprivatizációt hirdet meg a belkereskedelemben, vendéglátóiparban, szállodaiparban, fogyasztási és szolgáltatói körben és a benzinkúthálózatnál.
5. A kormány kezdeményezi a vállalati tanácson és közgyűlésen alapuló vállalatvezetési formák módosítását.
6. Kezdeményezi továbbá a belső egységeiket társasággá átalakított állami vállalatok jogi helyzetének módosítását, szükség szerint államigazgatási irányítás alá vonását.
7. A program részeként külföldi befektetést ösztönző csomagtervet dolgoz ki és vezet be.
8. A kormány megtakarítás-ösztönző programot hirdet meg, amelyben ösztönzi a forintbetétekre adott pozitív reálkamatokat, és vonzó kamatokat ígér a devizabetétekre.
9. A kormány a költségvetéssel kapcsolatban teljes körű felülvizsgálatot indít.
10. A rövid távú program következtében megnövekvő munkanélküliség kezelésére új információs, munkaerőközvetítő és átképzési intézmények létrehozását kezdeményezi, a munkanélküliek segélyezését, vállalkozási támogatási alapjait forrásokkal feltölti.
Néhány kiemelt terület felülvizsgálata.
A kormány külön felülvizsgál néhány olyan társadalmilag kiemelt programot, tervet, amely gazdasági súlya, illetve társadalmi érzékenysége miatt a lakosság érdeklődésének középpontjában áll. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:34
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (29. rész)
|
Így:
1. A Budapest-Bécs Világkiállítással kapcsolatban kialakítja, illetve véglegesíti a megrendezés minimum-programját, különös tekintettel a megfelelő pénzforrások biztosítására, olyan feltételek teremtésére, amelyek nemcsak az ország egyes részei számára lennének hasznosak, hanem az egész országnak, és nemcsak egy adott cél, a világkiállítás szolgálatában állanak, hanem az ország infrastruktúrájának kiépítéséhez és a vállalkozás, a befektetés élénkítéséhez vezetnének. Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a Budapest-Bécs Világkiállítás vállalható a kormány számára.
2. A kormányprogramban foglalt alapelvek - és az eddigi előkészítő munkák - figyelembe vételével elkészíti a lakásgazdálkodási rendszer reformjára vonatkozó javaslatát.
3. Áttekinti a környezetvédelem jogi szabályozását és elvégzi a szükséges felülvizsgálatokat, kidolgozza a hiányzó végrehajtási rendelkezéseket.
4. A kormány előkészíti a döntést az egészségügy forrásteremtésének jövőbeni módjáról és kidolgoztatja a szóba jöhető biztosítási formákat.
5. A kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi érdekeket.
6. A kormány továbbra is fenntartja a Dunai Vízlépcső ügyének külön kezelését. Meg kívánja kezdeni a nagymarosi helyreállítás előkészítését és a bősi létesítménynél folyó munkák felfüggesztése mellett a kérdéskör újratárgyalását kezdeményezi csehszlovák partnerével.
7. A kormány felméri a tudományos kutatás és technológiai fejlesztés problémáit és meghatározza az 1991 végéig érvényes válságkezelést.
8. A kormánynak fontos feladata a folyamatban lévő, teljes szovjet csapatkivonás optimális lebonyolításának a biztosítása, a használaton kívül maradt objektumok hasznosítása és a környezet állapotának felmérése.
A Varsói Szerződéshez fűződő viszonyunkat és a kapcsolódó kérdések összetett problémakörét jelenleg az Országgyűlés bizottságai vizsgálják. Ennek lezárása és az Országgyűlés ezt követő állásfoglalása után foglalkozik majd a kormány a nemzetközi jogi, katonapolitikai és anyagi vonatkozású konzekvenciákkal, és ezek alapján folytatja ez irányban is további tevékenységét. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (30. rész)
|
A kormány felméri a megkezdett haderőreform pontos céljait és jelenlegi helyzetét, majd meghatározza az új honvédelmi doktrina alapelemeit, a folyamatban lévő átszervezés ezekkel összhangba hozásához szükséges teendőket.
A társadalmi-gazdasági helyzet feltárásáról:
A kormány a hivatalba lépését követő hónapokban felmérést készít azokon a legfontosabb társadalmi és gazdasági területeken, amelyek hároméves megújhodási programja középpontjában állnak. Ennek keretében például bemutatja a társadalom számára a külföldről felvett adósság elköltésének hiteles történetét és helyzetét, a belső államadósság nagyságát és szerkezetét, a területileg kialakult gazdasági aránytalanságokat és a vállalkozások valós állapotát. A helyzetről alkotott megbízható kép lehet az alapja egy részletes, valamennyi szükséges számítást és előrejelzést tartalmazó végleges kormányprogramnak.
A kormány által felvázolt alapértékek és cselekvési irányok, valamint a hiteles felmérés alapján - figyelembe véve az első hónapokban előkészített és beindított kiigazítási gyorsprogram tapasztalatait is - a kormány részletes programot készít. Ez a kormányzat működésének első három évére érvényes feladatokat, ezek részletes számításait, valamint politikai és társadalmi feltételeit foglalja össze.
Az ország súlyos helyzetének ismeretében a kormány nem táplál illúziókat programjának népszerűségéről, mozgásteréről. Az elmúlt évtizedek méltánytalanságai, szenvedései, korábban elfojtott és ma feltörő indulatai ha nem is mentik, magyarázzák az érzelmi töltetű vagy csodaváró magatartás elszabadulását nem egyszer a közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyozni: függetlenül attól, hogy a leendő kormány megéri-e vagy megéli-e megbizatásának teljes időszakát, a következő kormány sem lesz könnyű helyzetben, és a következő kormány sem tud ennél jobbat ígérni a magyar népnek. Az érzelmi töltetek, indulatok, személyi ambíciók elragadhatják könnyen az ország szekerét. Hadd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját, amikor a kocsis idegeskedő utitársához e szavakkal fordult: ,,Bátyám, ha nem kap bele a gyeplőbe, talán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk.,,
Az ország mai helyzetében nagyon is megszívlelendő a deáki bölcsesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplő után, ennek könnyen árokba borulás lehet a vége. Az ország szekerét higgadtan és erős kézzel irányító, hiteles jövőképpel rendelkező kormányzást kér ma a történelem. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:46
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (31. rész)
|
1990. május 22., kedd
A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé váló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság súlypontjainak átrendeződése, az infláció egyes lakosságcsoportokra - önhibájukon kívül - különösen súlyos terheket háríthat. A kormány a szent istváni intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együttérzését. Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának eredményeként a nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáéledés programja már középtávon is teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi válsághelyzet felszámolását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását. Ehhez azonban nem elég a program, ehhez nem elég a szándék a kormány részéről, ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés, és ami még ennél is fontosabb, a magyar nép egésze részéről.
Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egy 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örökérvényű, de jelen helyzetünkben különlegesen időszerű üzenetére. ,,Azokat is, akik a jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk: csak kezet fogva érhetünk célt, s ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország magát teszi semmivé.,, Az ország mai állapota, korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül.
Nehéz történelmünk üzenete: ha a nemzet létérdekeiről van szó, egymás mellett kell állnunk alapvető kérdésekben, és ez vonatkozik nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk megbecsült ellenzékre, hanem vonatkozik mindazokra, akik e hazában élnek. Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormánytöbbséget és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelőssége éppen olyan, mint a kormányzaté. Van kormány- és van ellenzéki felelősség, és úgy gondolom, ez az Országgyűlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy működőképes, kormányzópártokat és ellenzéket befogadni képes Parlament, amely képes lesz a magyar jövő alapjait együttesen lerakni. E szellemben kérem a kormány törekvéseinek megvalósításához a nemzet és a Parlament bizalmát, támogatását. (folyt.köv)
1990. május 22., kedd 19:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (32. rész)
|
Antall József nagy tapssal fogadott beszéde után megkezdődött a kormányprogram vitája. Szabad György bejelentette, hogy a vitában - a házszabályban biztosított jogával élve és az előzetes jelentkezéseket figyelembe véve - meghatározott rend szerint ad szót. A parlamenti pártcsoportok kijelölt előadói az alábbi sorrendben követték egymást: dr. Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták Szövetsége), dr. Kónya Imre (Magyar Demokrata Fórum), Pozsgay Imre (Magyar Szocialista Párt), dr. Torgyán József (Független Kisgazdapárt), dr. Orbán Viktor (Fiatal Demokraták Szövetsége), dr. Füzessy Tibor (Kereszténydemokrata Néppárt), valamint dr. Fodor István (független képviselők). Az Országgyűlés megbízott elnöke jelezte azt is, hogy több képviselő szándékozik felszólalni, s számukra úgy adnak szót, hogy egy ellenzéki felszólalást egy kormánypárti követ.
Dr. Tölgyessy Péter beszéde elején hangsúlyozta: a ------------------- rendszerváltás során újabb fontos mérföldkőhöz érkezett el az ország; megismerhette a hivatalba lépő, felelős magyar kormány programját. Az SZDSZ úgy látja: óriási jelentősége van annak, hogy rövidesen megkezdődhet a népnek felelős kormányzati munka, az ország nehéz helyzetének jobbítása.
A továbbiakban reményét fejezte ki: az MDF az SZDSZ-nek a megállapodása lehetővé teszi, hogy az országban a kormánypárti és az ellenzéki szerepek világosan szétváljanak. Kiemelte: a kormánypártok és az ellenzéki pártok együttesen, felelősségteljesen vegyenek részt az alapjogok, illetőleg az alapintézmények alkotmányban, illetve alkotmányerejű törvényekben való rögzítésében. Ugyanakkor a felállított intézményrendszer folyamatos működtetése, a válságkezelés már a kormány joga és felelőssége lesz.
A kormányprogram értékelésére rátérve kifejtette: az SZDSZ több ponton, kiváltképpen a külpolitika területén azonos, vagy hasonló elveket vall, mint amelyeket a kormányprogram megfogalmazott. Egyetért azzal, hogy a Varsói Szerződés ellentétes a nemzet akaratával, és a szerződés szükségtelen. Épp ezért a szabad demokraták helyeselnék, ha a kormány mielőbb tárgyalásokat kezdene, hogy Magyarország - a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt - megszabaduljon ettől a terhes kötelezettségétől. Ugyancsak egyetért az SZDSZ a kormánynak azzal a szándékával, hogy Magyarország lehetőleg minél hamarabb szerződéses kapcsolatba kerüljön az Európai Közösséggel, majd a későbbiekben a Közösség teljes jogú tagjává váljon. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 19:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (33. rész)
|
A szabad demokraták ugyancsak támogatni fogják a kormánypártok, illetőleg a kormány fellépését a határokon túl élő magyarság mellett. Ugyanakkor leszögezik: ez az ügy nem lehet belpolitikai indíttatású, s egyes-egyedül csak a határokon túl élő magyarság szolgálata vezetheti a kormányt.
Tölgyessy Péter kitért arra, hogy a kormányprogram rögzíti: szakítani kell a megelőző több mint negyven esztendővel, s vissza kell térni a múlt magyar hagyományaihoz. Ezzel az SZDSZ egyetért, ugyanakkor leszögezi, hogy az említett hagyományok nem lehetnek a két világháború közötti Magyarország keresztény kurzusának hagyományai. Biztos alapokra csak akkor lehet helyezni az új Magyarországot, hogyha a múlt gondjait feltárjuk, s a pártállam korszakát végképp lezárjuk - hangsúlyozta az SZDSZ frakcióvezetője. Hozzátette: ezért javasolják a kormánynak, hogy a népszavazási döntésnek megfelelően tegyen meg mindent azért, hogy az egykori állampárt vagyoni viszonyai az ország lakossága előtt világosak legyenek, s az elszámoltatás után az Országgyűlés a megfelelő jogkövetkezményeket levonhassa. Hasznos lenne, ha a kormányprogram vitájában a lakosság megnyugvása érdekében világossá válna, hogy a kormány mit kíván tenni a múltért felelősséget viselők ügyében.
Az SZDSZ frakcióvezetője a legfontosabb teendők közé sorolta a helyi rendszerváltás levezénylését, s szükségesnek nevezte, hogy az önkormányzati törvény méltó megfontolása után mielőbb helyhatósági választásokat tartsanak. Ugyanígy a mihamarabbi teendők közé sorolta az emberi alapjogok kiépítésének befejezését. A szabad demokraták fontosnak tartják az új tájékoztatási törvény meghozatalát, amelyben rögzíteni kellene a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának tilalmát, szabályozni kellene a nemzeti vagyonhoz tartozó frekvenciagazdálkodás szabályait, s rendelkezni szükséges a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközökről. Egyetértett a kormányprogramnak a bírói függetlenség megteremtését megfogalmazó tételeivel is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 19:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (34. rész)
|
Tölgyessy Péter kulcskérdésnek nevezte a magyar gazdaság átalakítását. Ezzel kapcsolatban üdvözölte, hogy a kormányprogram a gyors privatizálás mellett kötelezte el magát, ugyanakkor hiányolta, hogy a gyors privatizálásra tett javaslatokból a kormány azokkal számol legkevésbé, amelyeket éppen a Magyar Demokrata Fórum vetett fel sokszor a választási kampány során. Úgy vélekedett, hogy a kormányprogramban nincs világosan és részleteiben kimunkálva a gazdasági átalakulás ütemezése, tempója. Ugyancsak nem ad meggyőző választ arra, hogy a gyors átalakítás költségeit ki viseli majd, s úgy tűnik, jelenleg nincs elégséges intézményrendszer a terhek elosztására. A szabad demokraták szükségesnek tartanák a szociális védőháló intézményrendszerének, finanszírozásának megjelölését is.
Tölgyessy Péter határozottan bírálta a program agrár-részét. Kifejtette: ez egyszerre két célt fogalmaz meg, nevezetesen a kormány az 1947-es birtokviszonyokat kívánja gyorsan helyreállítani, s ezzel egyidejűleg fenn akarja tartani az élelmiszergazdaság teljesítőképességét. Az SZDSZ véleménye szerint ezt nehezen lehetne megvalósítani. Amennyiben az 1947-es birtokviszonyokat gyorsan visszaállítanák, csökkenne az élelmiszergazdaság teljesítőképessége. Amennyiben pedig ez az átalakítás lassabban történne, s csak a telekkönyvekben valósulna meg, akkor az ország egyrészt a tulajdon- és hagyatéki perek országává válik, másrészt pedig a földjáradékosok országa lesz. Ezeket a földjáradékokat pedig aligha lehet másként megfinanszírozni, mint az élelmiszerárak számottevő emelésével.
Végezetül kifejtette: az SZDSZ úgy látja, hogy a kormány vonzó célokat állít az ország elé, ugyanakkor a célok közötti összhang nincs biztosítva. Pártja jobbnak tartaná, ha a kormány földön járó, kisebb célokat tűzött volna ki, megteremtve azok összhangját. A szabad demokraták úgy vélik, hogy az ország lakossága négy évre adott felhatalmazást a kormánynak, ám ez a kormányprogram nem erre a négy évre koncentrál, hanem a távoli jövőt festi elénk. Az SZDSZ ehelyett helyesebbnek látta volna, ha a Parlament elé egy cselekvési program kerül, amely nemcsak száz napra, hanem az elkövetkező négy esztendőre szól. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:02
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (35. rész)
|
Kónya Imre (MDF) elöljáróban méltatta a beterjesztett ---------------- kormányprogramot. Úgy vélte: olyan feladatokra vállalkozik az új kormány, amelyeket a korábbiak nemhogy száz nap alatt, de hosszú évek során sem voltak képesek végrehajtani. Ilyen tennivaló például az ütőképes és korszerű közigazgatás kialakítása, az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program beindítása, s jó néhány más fontos kérdés, köztük a létminimum alatt élő nyugdíjasok helyzetének felülvizsgálata, a szovjet csapatok kivonulásának optimális lebonyolítása. Hangoztatta: nem érheti az a vád a kormányt, hogy kevésre vállalkozik, hiszen figyelembe kell venni azt is, hogy egy újonnan alakuló testületről van szó, amely ráadásul még nincs is az összes szükséges információ birtokában.
Kónya Imre nagy jelentőségűnek ítélte, hogy a kormányprogramban - a földkérdéstől eltekintve - tükröződik a koalíciós partnerek összhangja. Ez a tény - véleménye szerint - az egyik legfőbb biztosítéka a koalíció egységének, s a kormány sikeres, összehangolt működésének. Mutatja egyúttal azt is, hogy a koalícióban eszmeileg, politikailag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek szövetségre. Az erők ilyetén egyesítése nemhogy gyengíti, inkább erősíti a kormány irányvonalának határozottságát, szemben az egymással távolabb álló pártok kényszerházasságával, amilyen például az MDF-SZDSZ nagykoalíció lett volna.
A továbbiakban a bizalom fontosságát hangsúlyozta a képviselő. Mint mondotta, az intézkedések közvetlen, s gyakran kellemetlen hatását csak úgy lesz képes elviselni a nép, ha elhiszi a kormánynak, hogy döntései megalapozottak, s belátható időn belül meghozzák a várva várt pozitív változásokat. A demokratikus társadalmi berendezkedés lesz a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a kormány képes lesz megvalósítani szándékait, s be fogja váltani ígéreteit. Bevallott elfogultsággal tette hozzá: számára a kormányprogram hitelességét elsősorban emberközpontúsága jelenti, amelyben meghatározónak érzi a Demokrata Fórum által képviselt eszmeiséget.
Végül utalt a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ képviselőjének hozzászólására, amelyből az őszinte bizalom hangját vélte kihallani. Mint mondotta, ez az a bizalom, amelyre nemcsak a kormánynak, hanem az egész országnak szüksége van. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (36. rész)
|
A Magyar Szocialista Párt képviseletében Pozsgay Imre fűzött ------------- megjegyzéseket a kormányprogramhoz. Kijelentette: a bizalom annak a politikai szándéknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg előadói beszédében; a fenntartás a program illuzórikus, a realitásoktól itt-ott elrugaszkodó elgondolásait illeti, amely szerint a társadalom minden csoportja számára azonnal kivezető utat kell mutatni, miközben erre nincs meg az adottság, a lehetőség. Hiányolta a programból a bizalom mindkét irányban közlekedő pályájának megrajzolását, azt a feltételezést belekalkulálva, hogy a Házban a kormánypárti és az ellenzéki oldalon egyaránt olyan képviselők ülnek, akik részt vettek a rendszerváltozás előmozditásában, s érdekeltek a multbéli koloncoktól való megszabadulásban.
Az uj kormánynak - az ország ismert állapota miatt - nincs lehetősége a közeljövőben mindenkit kielégitő, sőt kedvező döntéseket hozni. Ennek belátásában is megvan a felelős közmegegyezés lehetősége - hangsulyozta, majd rámutatott: akik ebben egyetértésre tudnak jutni - s a kormány is azon fáradozik, hogy a kétoldalu közeledés meglegyen -, azok valóban törvényes jogot nyertek választóiktól arra, hogy amikor a kormány tervekké formálja a most bemutatott programot, nagyon is kritikusan, ha kell, elutasitóan viselkedjenek az elképzelésekkel szemben. Ez ugyanis legalább annyira értéke a demokráciának, mint az, hogy a képviselők némely dologban egyetértésüket fejezzék ki. Pozsgay Imre annak a véleményének adott hangot, hogy ez az a gondolkodásmód, amely parlamentet ,,csinálhat,, a Házból, amely hosszu időn át méltatlanul viselte a Parlament nevet. Ha ez valóban közös megegyezéssé változtatható, akkor megtehetők azok a kritikai észrevételek, amelyek az előterjesztett programhoz közvetlenül kapcsolódhatnak.
Az MSZP képviselője a továbbiakban utalt arra: nem véletlen, hogy némely kormányzástechnikainak tünő, ám vaskos politikai tárgyu kérdésben nagyon is összecsengtek az előtte felszólaló MDF-, illetve SZDSZ képviselők szavai: a két párt közötti paktumból ez közvetlenül következik. A közjogi problémák közös, tárgyalásos megoldásával a kormányalakító párt olyan helyzetbe hozott egy nagy ellenzéki pártot, hogy az könnyedén résztvevője a döntési hatalomnak anélkül, hogy a kormányzásért felelősséget viselne. Ez pedig - mutatott rá - nem biztos, hogy megfelelő hozadékkal jár majd a kormánypártok számára. Hozzátette: ez nem zárja ki a parlamentáris kapcsolatokat, azonban nem biztos, hogy a nagyigényű programhoz hosszabb távon erre a megoldásra van szükség. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:13
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (37. rész)
|
Pozsgay Imre végezetül kijelentette: a bizalom a leendő kormánynak, a fenntartás a belsőleg is ellentmondásos programnak szól. Az MSZP konstruktiv ellenzékként kivánja a programhoz való viszonyát alakitani, s egy embercentrikus politika jegyében működő törvényhozás létrehozásáért munkálkodik. Ebben kérte a képviselők együttmüködését. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:15
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (38. rész)
|
Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője pártja, -------------- és a kormány földprogramját magyarázta-népszerűsítette felszólalása első részében, mondván: ,,ezen az ünnepi napon a szabaddemokrata képviselők ne távozzanak szomorúan e házból a koncepció meg nem értése miatt,,. Kiemelte: a kormány felismerte, hogy Magyarországnak nincsenek aranymezői, ellenben igen nagy adóssága van, tehát ahhoz a kincshez kell nyúlni, ami csak hazánk sajátja. S ez jó termőföldünk, páratlan tehetségű és szorgalmú parasztságunk munkája, amely, mint a történelemben annyiszor, most is képes lesz kivezetni az országot a katasztrófa-helyzetből.
Mint mondotta, a programnak a földtulajdonra vonatkozó része gazdaságilag racionális, mert valóságos vagyonunkkal számol, azzal az ágazattal, ahol a legkisebb beruházással lehet eredményt elérni, s amelyben már most is a magántermelők adják a termékek igen nagy hányadát. Ugyanakkor politikailag is racionálisnak nevezte az elképzeléseket, mert miként az államberendezkedésben, a mezőgazdaságban is így jöhet létre a többhatalmi struktúra. Az 1947-es tulajdoni állapotok visszaállítása abból a szolgasorból fogja kiemelni a parasztságot, amelybe annak idején az erőszakos tsz-esítés taszította - jelentette ki.
Torgyán József fenntartás nélküli elismeréssel szólt a beterjesztett rövidített kormányprogramról, azt hangoztatván, hogy ,,nincs olyan terület, amelyen az előrehaladáshoz ne adna rendkívül jó recepteket,,. Ezért csupán néhány olyan kérdésre mutatott rá, amelynek megoldása a kisgazdák álláspontja szerint különös figyelmet, vagy sürgősséget igényel. Így a rendkívül sürgető feladatok közé sorolta az új földtörvény megalkotását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a munkásság helyzetével ugyancsak kiemelten kell foglalkozni. Szorgalmazta az ország elmaradott térségeinek erőltetett ütemben történő fejlesztését, majd arról szólt, hogy halaszthatatlan tennivaló a legszegényebb néprétegek felemelkedésének segítése, hozzátéve: a kiemelkedően nagy és a rendkívül csekély jövedelműek helyzetét együtt kell napirendre tűzni. Pártja nevében arra kérte a kormányt, hogy az államigazgatás átszervezése során kerülje el a kormányzati munkában fenyegető fennakadásokat, mert - mint mondotta - a minisztériumokban, a tanácsoknál már ma is alig-alig dolgoznak. Végül ,,Isten áldását, a magyar nép odaadó segítségét, a Parlament jóváhagyását,, kérte ,,e csodálatos kormányprogramra,,. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:18
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (39. rész)
|
Orbán Viktor, a Fidesz frakciójának nevében leszögezte: ------------ szerintük sem a beterjesztett dokumentum, sem a miniszterek bizottsági meghallgatása nem adott garanciákat arra, hogy a most megalakuló kormány képes lesz megoldani az ország égető gondjait.
A beterjesztés véleményük szerint nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét, ezért is kaphatta az ,,irányelvek,, megnevezést, utalva arra: nincs kormányprogram, vagy ha van is, az, ami a képviselők előtt fekszik, nem az. Orbán Viktor megjegyezte: az Alkotmány nem a kormányprogram irányelveinek vitáját írja elő, hanem magáét a programét. A beterjesztett dokumentum nem más, mint tényleírásokat és kívánságokat tartalmazó kijelentések laza gyűjteménye - mondotta -, amelyből éppen az hiányzik, ami a szöveget programmá emelhetné, vagyis hogy miképpen jutunk el a jelen helyzetből a kívánt célokhoz. A szöveget súlyos belső ellentmondások feszítik, nem ismerhető fel benne egyértelmű kormányzati koncepció, és teljességgel hiányzik belőle a világos preferencia-sorrend. Úgy vélte: joggal tehető fel a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy nem olyan jószándékú kívánságok és ígéretek soráról van-e szó most is, mint amilyeneket már számtalanszor lehetett hallani ebben a házban, korábbi kormányok stabilizálási és kibontakozási programjaként. Kifogásolta: a kormány úgy kér bizalmat, hogy nem mondja meg, ez a bizalom mire alapozható. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:22
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (40. rész)
|
Példaként említette a dokumentum azon megállapítását, miszerint az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az 1991-93 közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit. Kijelentette, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója éppen az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú elgondolásokra lett volna kíváncsi... Leszögezte: ha legalább a stratégiai pontok alapos kifejtését nem teszi meg a kormány, akkor nem a nemzeti megújhodás, hanem a semmitmondás kormánya lesz.
Nem tartotta elfogadhatónak azt az érvet, hogy részletesebb intézkedéseket azért nem dolgoztak ki eddig, mert erre nem volt elegendő idő. Egy olyan nyugodt erőnek, mint a kormánykoalíció gerincét alkotó pártnak - hangsúlyozta - már a választások előtt is kötelessége lett volna felkészülni a kormányzati feladatokra, legalább hat hete lett volna erre.
Orbán Viktor emlékeztetett azokra a nyugtalanító jelekre, amelyek megelőzték a kormányalakítást. Így például arra, amikor a kormánytöbbség képviselői kifogást emeltek az ellen, hogy a parlamenti bizottságok meghallgassák a miniszterjelölteket, majd később ezt zárt ülésen képzelték el. Az is érthetetlen volt, hogy a Házbizottság döntése nem tette lehetővé az emberi jogi bizottság számára a bizottság kompetenciájába tartozó miniszterek meghallgatását. Megkockáztatta azt a véleményt, hogy a kormánytöbbséget képviselők azért igyekeztek a lehető legszűkebbre szorítani a program nyilvános vitájának lehetőségét, mert tisztában voltak azzal, hogy ez a program nem állhatja ki a nyilvánosság próbáját, s bizonyára komoly kétségek fogalmazódhattak meg bennük a kiválasztott miniszterjelöltek némelyikének szakértelmét illetően is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:26
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (41. rész)
|
Végül a fiatal demokraták nevében leszögezte: tiszteletben tartják a választás eredményét, s helyesnek tekintik, hogy a legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kormányalakításra. Elismerik: nem lehet könnyű negyven év után először szabadon kormányt alakítani. Ennek ellenére csalódottak a fiatal demokraták, akik - bár szándékuk szerint a konstruktív ellenzék szerepét kívánják betölteni a Parlamentben -,most kormányprogram hiányában nem tudják, hogyan lehetnek konstruktívak. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:28
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (42. rész(
|
A Kereszténydemokrata Néppárt állásfoglalását Keresztes Sándor ismertette. Részletesen szólt pártja keresztény világnézeten alapuló eszmerendszeréről. Utalt arra, hogy a KDNP nem vett részt az MDF és az SZDSZ egyezségében, azonban tudomásul veszi, hogy ezt szükségszerüen meg kellett tenni: az uj kormánynak meg kellett alakulnia és müködésének stabilitását is biztositani kellett. Ezért pártja elfogadta a megállapodást, akkor is, ha nem ért egyet annak minden pontjával. Példaként emlitette, hogy programjukban nyiltan állást foglaltak a köztársasági elnök népszavazás utján történő megválasztása mellett, a megállapodás viszont mást tartalmaz. Leszögezte: a KDNP nem vallási vagy felekezeti, hanem világnézeti párt, amely azt vallja: a társadalomnak, az államnak és a gazdasági életnek egyaránt az emberi személyiséget kell szolgálnia.
A kormányprogramot elemezve kiemelte: a szociális és egészségügyi ellátási rendszer megújításának szükségessége megfelel a keresztény világnézeti programnak. Hiányolta azonban, hogy az előterjesztés nem tér ki a hitoktatás és az erkölcsi nevelés kérdésére. Ezt - mint mondta - a párt képviselői szorgalmazni fogják. Véleménye szerint az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztása elvének hangsúlyozása helyett inkább a ,,szabad egyház - szabad államban,, eszméjét kellene érvényre juttatni, hiszen az egyházak tevékenységükkel erkölcsös és etikus embert formálnak, a közjót szolgálva. Az önkormányzatok jogait érintve kifogásolta, hogy a testületi önkormányzatokat nem említi az előterjesztés.
Átgondoltnak, megfontoltnak ítélte Keresztes Sándor a kormányprogram külpolitikai célkitüzéseit. Pártjának véleményét tolmácsolva annak a reményének adott hangot, hogy a szomszédos országokban várható további fejlődés új lehetőséget nyit a diplomaták számára, s a határainkon túl élő magyarokkal való kapcsolattartás is eredményesebb lesz.
A képviselő végül kérte az Országgyűlést: fogadja el a kormányprogramot. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (43. rész)
|
A független képviselők álláspontját Fodor István fejtette ki. ------------ Véleményük szerint a nemzeti megújhodás programja politikai szempontból kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes. Céljai ötvözik a nemzet többsége által elfogadott értékeket. A program reálisan veszi számba a koalíciós pártok által eddig megismerhetővé vált kiindulási helyzetet és eszközrendszert. Részleteiben pedig olyan helyzetfeltáró és -elemző munkára hagyatkozik, amelynek elvégzésére a kormányzó pártoknak csak a kormányzati pozícióból lesz lehetőségük.
Mint mondotta: helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásának időpontjában Antall József kijelölt miniszterelnök kizárólag irányelvek előterjesztésére szorítkozik. Éppen azért, mert csak irányelvekről van szó, túlzott elméletieskedés lenne a program egyes téziseivel érdemben vitába szállni. Elvi alapon ugyanis lehetne kifogásolni például azt, hogy a program párhuzamosan gondolkodik a gazdaság stabilitását és a társadalom fejlődését megalapozó célokról, azaz nem állítja ezeket szembe egymással. Ez a tény társadalompolitikai, lélektani szempontból megnyugtató, szakmai szempontból viszont vitatható, mert a politika, a gazdaságpolitika olyan térségben kénytelen mozogni, ahol a különböző célok - a gazdasági megélénkülés, a szociális biztonság, az infláció, a munkanélküliség - egymással ellentétes irányba hatnak. A politikai döntés tudománya abban rejlik - s ezt az anyag készítői érezhetően tudják -, hogy felismeri a társadalom reális érdekviszonyait, meghatározza az ellentétes célok kompromisszumos halmazát, amely mellett a politikai stabilitás létrehozható, illetve fenntartható. Ez a program egyidejűleg ígéri meg a gazdaság élénkülését és a szociális biztonság erősödését. Ez a szociális piacgazdaság lényege, amely a gazdaságilag stabilabb, és a szociális ellátási rendszer szempontjából fejlettebb országokban működőképes, távlataiban pedig hazánk számára is elfogadható - hangoztatta. Az elvi alapon vitatható pontokat sorolva említette azokat az elképzeléseket, amelyek egyidejűleg tartalmaznak inflációgerjesztő és -fékező intézkedéseket, vagy azokat a koncepcióban meg nem jelölt kiadásokat, amelyek a költségvetés számára többletterhet jelentenek. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:37
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (44. rész)
|
Örvendetesnek ítélte, hogy adottnak látszik az a kompromisszumkészség, amelyet a kormányozhatóság, a társadalmi, gazdasági stabilitás, a már végbement politikai rendszerváltás alapján a gazdasági rendszerváltás végrehajtása követel meg az ország hatalmi tényezőitől. Végezetül hangsúlyozta: a miniszterelnök-választáshoz bizalom kell, és a független képviselők bizalmat szavaznak Antall Józsefnek, a kormányprogram irányelveit nem vitatják. Végleges álláspontjukat azonban a részletek kidolgozásakor alakítják majd ki, s szavazataikkal juttatják kifejezésre.
A független képviselők álláspontjának meghallgatását követően az elnöklő Szabad György 19 óra előtt néhány perccel a kormányprogram vitáját felfüggesztve az ülésnapot bezárta. A képviselők szerdán reggel 9 órakor folytatják munkájukat. (MTI)
1990. május 22., kedd 20:39
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2037 sz. hírre
|
A mai mtib2037 sz. Kormányalakító parlamenti ülés (32. rész) című hírünk 3. bek. 1. sorában a szöveg helyesen: ... fejezte ki: az MDF - SZDSZ megállapodása lehetővé teszi.... ----------- (MTI)
1990. május 22., kedd 20:46
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|