|
|
|
|
Választási fórum - a második fórduló esélyeiről
|
-----------------------------------------------
München, 1990. március 29. (SZER, Szerkesztők Fóruma) - A mikrofonnál Vadász János:
- A tavalyi kerekasztal-tárgyalásokon kialkudott választási rendszer arról gondoskodott, hogy a kampány két, élesen elkülöníthető szakaszra tagolódik. Az első hosszú szakasz már lezárult - lezárta március 25-ike -, és még javában számolták a leadott szavazatokat, amikor máris kezdetét vette a rövid, alig két hétbe határolt, de annál intenzívebb második szakasz, a döntő, április 8-iki, második fordulóra való felkészülés jegyében.
Ez a szakasz, ellentétben az elsővel, nemcsak a nyilvánosságé, hanem jelentős mértékben a zárt ajtók mögötti tárgyalásoké is a pártok között mind országos, mind helyi szinten. A tárgyalásoké, de kevésbé kegyesen úgy is mondhatnám, hogy a valamit valamiért alapon történő alkudozásoké, amelyek során 171 egyéni választókerületi mandátum sorsa az ott tett ad hoc szövetségi, visszalépési ajánlatok megvitatása csakúgy napirendre kerül, mint az ajánlatokhoz kapcsolt koalíciós ígéretek és kormányprogram-engedmények mérlegelése.
Ez az alkudozás persze nem feltétlenül épületes valami, de hangsúlyozni kell: erről nem a pártok tehetnek - erre kényszeríti őket az adott választási rendszer logikája. Mivel ezeknek az alkudozásoknak számtalan kimenetele lehetséges, és mivel teljesen bizonytalan, hogy a választók a szavazataikkal megerősítik-e majd - és egyáltalán milyen mértékben erősítik meg - a megkötött alkukat, ez a két hét elkerülhetetlenül a végtelenbe nyúló találgatások időszaka. Erre válalkozunk mi is az e heti Szerkesztők Fórumán: megpróbálunk logikusan találgatni a második forduló kimeneteléről, az azt követő koalíciós felállások lehetőségeiről. A beszélgetés két résztvevője: itt, Münchenben Lengyel Szaniszló, budapesti stúdiónkban pedig Láng Júlia. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk. fóruma - 1. folyt.
|
Ám mielőtt egyáltalán találgatni kezdünk a második forulóról, beszélnünk kell az elsőről. Egyrészt azért, mert az első forduló eredménye a végső kimenetelt is jelentősen befolyásolja és főleg azért, mert bármennyire is sok kérdést eldöntetlenül hagyott március 25-ike, azért számos dolgot világosan, egyértelműen eldöntött. És ez a kiinduló kérdésem is hozzátok: mi az, amit világosan eldöntött? Lengyel Szaniszló
- Egyrészt eldöntötte azt, hogy a magyar választóközönség nem fáradt, nem kiábrándult, hanem politizáló közönség, amely tudatában volt annak a felelősségnek, amit ebben a választásban való részvétel jelentett. Felhozhatná valaki ellenérvként a viszonylag - hangsúlyozom: viszonylag - alacsony részvételi arányt, amely 70 százalék alatt maradt. Ennek azonban - azt hiszem - a politikától független okai vannak. Kettőt neveznék meg közülük: az egyik a napról-napra romló gazdasági helyzet, amelynek gondjaival az embereknek bírkózniuk kell, és amely gondok mellett eltörpül szemükben a választás lehetősége a politikai pártok között. A másik ok pedig az enyhén bonyolult választási rendszer, amely némelyeket elbátortalaníthatott és távol tarthatott a szavazóhelyiségtől.
Számomra a következő tanulsága ennek a választásnak az, hogy megdőlt egy legenda. Megdőlt az a legenda, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a főváros pártja, hogy budapesti párt: ez a párt - amely az első forduló után a második helyen áll - vidéken is komoly sikereket könyvelhetett el magának. Én nagyon bízom abban, hogy ez az eredmény a korábbi megállapítással együtt bizonyos szükségtelenül meglévő görcsök feloldásához is hozzá fog járulni.
- Számomra érdekes, hogy kihagytad azt, ami a legnyilvánvalóbb - én úgy érzem. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 2. folyt.
|
- Tudom, hogy mire gondolsz Arra gondolsz, hogy megbukott a kommunizmus. Akik mi ott, benne élünk... Én csak egy hétig éltem benne, de talán erre Lángh Júlia megedrősítő választ tud adni: ha ott vagy, Magyarországon, számodra a kommunizmus bukása már jóval a választás előtt magától értetődő, axiomatikus volt.
- Illetve az a jellemző, hogy a magától értetődőre már nem is tértek ki. De érdekes, hogy a külföldi megfigyelők többsége pontosan erre mutat rá. Lángh Júlia
- Én is azt tartanám elsőként legfontosabbnak - nem a kommunizmus megdölését, mert az már romjaiban hever, hanem azt -, hogy végérvényesen kirajzolódott az a két nagy irányvonal, amely a magyarországi jövendő demokrácia két fő irányvonala, és minden bizonnyal több-kevesebb rendszerességgel egymást váltó - legalábbis a közeljövőben mindenképpen - irányvonala lesz, amelyet a választásokon az első két helyezett nagy párt, az MDF és az SZDSZ fémjelez. Ezekre számos jelzőt szoktak mondani, azaz nagyjából úgy emlegetik, hogy egyfelől a keresztény, nemzeti, népi irányvonal, amihez egyébként a liberális jelzőt is hozzá lehet tenni. Másfelől pedig a liberális, európai irányvonal. Úgy néz ki, hogy valóban ez az a két nagy csoport, amelyet a választópolgár is egészen pontosan felismert, hogy erről van szó.
Ennek a két pártnak a kiemelkedő jelentősége vált nyilvánvalóvá, meg azután még néhány dolog. Ami egyébként meglepetés volt, az az - de erre minden bizonnyal majd a koalíciós feltételezéseknél ismét visszatérünk -, hogy a Kisgazdapárt sokkal kisebb eredményeket ért el, mint ahogy azt előre várni lehetett és akár a felmérések is mutatták. Ennek több oka is lehet.
Lehetséges, hogy a Kisgazdapárt földprogramja mégsem vonzott akkora tömegeket, mint ahogy azt sejteni is lehetett volna, esetleg az is, hogy kevesebb személyes vonzerővel rendelkező, erőteljes vezetője van jelenleg, mint amennyi az MDF-nél is és az SZDSZ-nél is látható. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szerk.fóruma - 3. folyt.
|
Ami még nagyon fontos - és azért csak kitérek a kommunizmus bukására -, az az, hogy a szavazópolgárokat valóban nem lehetett becsapni: az utódpártokra hihetetlen picike arányokban szavaztak. És még valami: hogy a reformkommunistának nevezhető irányzat, az MSZP valóban elérte a 10 százalék fölötti arányszámot. Sőt, Budapesten egyenesen harmadik helyezett lett 12,8 százalékkal. Tehát mindenképpen egy olyan jellegű erő, amellyel a jövőben - mint ellenzékkel - számolni kell.
- A külföldi megfigyelők rámutattak - egy helyen, láttam egy érdekes megfigyelést -, olyan ez az eredmény, mint hogyha kicsit a XIX. századbeli brit választások eredményeit tükrözné: a két fő erő konzervatív és a liberális. Tehát a hagyományos jobb- és baloldal helyett egy múlt századbeli felállás, s ez kissé anakronisztikus. Ennek kapcsán jegyzik meg, hogy a baloldalt valósággal kiradírozták a magyar választók a politikai térképről.
A kérdésem az: valóban kiradírozták-e, vagy pedig a baloldal rejtve jelenik meg? - hiszen erős baloldal nélkül nehéz elképzelni egy hatékonyan működő parlamenti demokráciát. Nem lehet, hogy rejtett vonulatokban van jelen ebben a felállásban? Úgy érzem, itt sok ellentmondás van, amit nem lehet a hagyományos bal- és jobboldali cimkékkel megjelölni.
Két példát mondok egész röviden. Péládul az egyik kritérium a szociális gondoskodás. Ezen a téren a jobboldalibbnak kikiáltott MDF - úgy látszik - egy sűrűbb szociális hálót szeretne kifeszíteni, mint a liberális SZDSZ. Vagy a másik példa: a baloldal a kisemmizettek pártja, és a gazdagok, a privilegizáltak ellen van. Akkor ezek szerint éppen az MSZP képviselné ezt a pártot? Ezt nehezen lehetne állítani. Lágh Júlia (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 4. folyt.
|
- Nem lehet ma már Magyarországon használni ezeket a szavakat, hogy baloldal és jobboldal, mert annyira összekuszálódott a helyzet, hogy nyugagati értelemben véve ha egyszerűen azt mondom, hogy baloldal, hirtelenjében nem lehet tudni, hogy mi mindent gondolok, mert nagyon sok mindent lehetne felsorolni a baloldalhoz, ugyanígy a jobboldalhoz is. Azt hiszem, sokkal találóbb ez a megnevezés, hogy konzervatív és liberális, és én nem értem, hogy ez miért lenne anakronisztikus.
- Lengyel Szaniszló?
- Nem anakronisztikus. De hadd jelezzek még vissza Lángh Júlia egy korábbi megállapítására, amit én is nagyon fontosnak tartok: a választói érettséget. Hogyha képletesen akarnék szólni, akkor azt mondhatnánk, hogy a "trójai falovacskákba" senki nem tudott belebújni, mert éppen ezek az utódpártok eltűntek a színről.
A pártok definíciója - Vadász János ebben megelőztél, mert én is erre szerettem volna reflektálni -, amit Lángh Júlia idézett, az gyakran hallott magyarországi definíció a két párt jellemzésére. De én azt hiszem, hogy már innen, Nyugatról nézve és nyugati tapasztalatokra támaszkodva inkább azt mondhatnók, hogy a Demokrata Fórum hasonlít Nyugat-Németországban a CDU-hoz és a Szabad Demokraták Szövetsége az FDP-hez, az itteni Szabad Demokrata Párthoz hasonlít. Tehát nem kell nekünk a XIX. századba visszanyúlni párhuzamért.
- Csak persze hozzáteszem: Nyugat-Németországban az ellenpólusa a CDU-nak a Szociáldemokrata Párt és nem az FDP.
- Nagyon jól kapcsolódik ez ahhoz, amivel folytatni szerettem volna, hogy lehetséges, hogy a kétpártrendszer kialakulásának az irányába mutat az első fordulónak az eredménye, azonban véglegesen a szociáldemokratákat sem lehet leírni. Kérdezted, hogy hol van a baloldal? Ha a hagyományos értelemben használjuk a kifejezést, a baloldal, a Magyar Szocialista Párt körülbelül annyi szavazatot kapott az első fordulóban, ahány haszonélvezője a megdőlt rendszernek volt - becslések szerint. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 5. folyt.
|
- Gyorsan megjegyzem: érdekes hasonlóság van a szavazatarányban a keletnémet eredményhez. Itt, Magyarországon két párt adta össze majdnem nagyjából azt a szavazatarányt, amit egy párt ért el Kelet-Németországban: 15, 16 százalék körül.
- Így van. A szociáldemokratákat viszont nem szabad leírni. A szociáldemokraták meglehetősen eredménytelen és szerencsétlen választási kampányt folytattak. Soraikat nem sikerült rendezniök, és nem tudták még megtalálni azokat a politikus egyéniségeket sem, akiknek a segítésével - úgymond - a pártot jól el lehetett volna adni annak a célközönségnek, amely elméletileg bázisa egy ilyen pártnak. Tehát érzésem szerint a szociáldemokraták még ezután jönnek. Ebben a törvényhozási időszakban még nem, de a következő választási kampány idején komolyabban kell velük számolni.
- Lángh Júlia?
- Valószínűleg ha tökéletesen új alapokon indulnak, mert akkor valóban esélyük is van. De hagy tegyek még valamit hozzá az első forduló tanulságaihoz, és ez a Fidesznek a feljövetele, amit néhány nappal, legfeljebb csak egy héttel a választások előtt már egy kicsit lehetett előre érezni, és amit én nagyon jelentősnek tartok: nemcsak azért, amit a leginkább idéznek okként, hogy messzemenően a legjobb volt a kampányuk - bár ez is nagyon fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kampány van. Tehát hogyha valaki ügyes, szellemes, lényeglátó, szívhez és észhez egyaránt szóló plakátokat és szlogeneket használ, akkor ez azt jelentheti, hogy azok szívhez és észhez értő emberek. De azért is, mert ezek valóban fiatalok, valóban ártatlanok, tehát a bizalom lényegesen nagyobb bennük, mint bárki másban, és itt egy feljövő pártról van szó, és ezt nem szabad elfelejteni az első forduló tanulságai közül. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 6. folyt.
|
- Ezzel egyetértek, és azt szeretném még hozzátenni, hogy én figyelemreméltónak tartom a Kereszténydemokrata Néppárt által elért eredményt is. Valószínűleg nem fognak megsérődni, ha azt mondom, hogy az utolsó választási műsorokat láttam a televízióban, és ennél szerencsétlenebb, ügyetlenebb választási műsort még eddig nem láttam se a Magyar Televízióban se a külföldi televíziókban. Hogy ez mégsem bizonyult negatívnak, azt mutatja, hogy van egy erős bázisa ennek a pártnak, és hogyha ennek a pártnak az építésére több idő marad, és arra, hogy egy világosan meghatározható profilt alakítson ki, ezzel az erővel is számolnunk kell. Megint had utaljak a nyugat-németországi párhuzamra: érzésem szerint - és amennyire én a két párt programját ismerem - a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt között olyasfajta különbség létezhet, mint itt Nyugat-Németországban a CDU és a CSU között, a Keresztényszociális Unió között.
(Vadász János:)
- Most térjünk rá a sokat emlegetett találgatásra, és azt hiszem, itt nagyon leegyszerűsíthető a kérdés. Valamilyen koalíciót kell összehozni és nyilvánvaló, hogy a "két nagy párt" - idézőjelek közé teszem, mert azért nem annyira nagyok.
- Ezek egyelőre még közép pártok.
- Igen, de a többihez képest viszonylag nagyok. Ezek valamelyike megpróbál valamilyen koalíciót összeállítani a második döntő forduló eredményeitől függően. Tehát a kérdésem ez: véleményetek szerint viszonylag melyik pártnak - a Demokrata Fórumnak vagy a Szabad Demokratáknak - van jobb esélye arra, hogy április 8-ika után össze tudnak hozni egy kiskoalíciót? És ha össze tudnak hozni, mivel indokoljátok ezeket az esélyeket: miért van jobb esélyük? Lángh Júlia? (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 7. folyt.
|
- Nehéz lenne most számokat idézni, márpedig annyira fontos ez, merthogy 50 százalékot hány százalékkal meghaladó esélyekről van szó, azt tényleg nehéz előre kiszámítani. Itt vannak előttem a papírok, hogy a jelenlegi számítások szerint..., de még nagyon sok minden változhat a második fordulóban. Kétségtelen, hogy az SZDSZ és az MDF közötti körülbelül 4 százalékos különbség nagyon magas, tehát eleve ebből kell kiindulni az első forduló tapasztalatai alapján, hogy az MDF az, amelyik koalícióra lép.
A Kereszténydemokrata Néppárttal a tárgyalások már megkezdődtek. Ezt ma jelentették, ebben a világon semmiféle meglepetés nincs. Bocsánat, most jut eszembe, hogy a kérdés úgy hangzott el, hogy melyiknek van nagyobb esélye, tehát a kérdést úgy értelmezzem, hogy eleve kizárjuk a nagykoalíció lehetőségét?
- Nem zárjuk ki. Erre még szeretnék a végén rátérni, ezt vegyük külön.
- Akkor hagyjuk a nagykoalíciót. Így pedig mindenképpen csak erről lehet szó, hogy MDF-Kereszténydemokrata Néppárt és hogy a Kisgazdák hogy és mint csatlakoznak hozzájuk. A kisgazdák egyáltalán nem nyilatkoztak erről még. Tökéletesen nyitva hagytak mindent, és a helyi szervezetekre bízzák a koalícióra lépéseket, ami nagyon sok meglepetéssel szolgálhat, mert valóban nagy különbség van a központi döntések és a helyi szervezetek döntései között - erről az elmúlt hónapokban már nagyon sokszor tapasztalatokat szerezhettünk.
Tehát azt hiszem, hogy nem a Kisgazdapárt központi döntésein fognak majd múlni a dolgok, hanem azokon a helyi koalíciókon, amelyek tulajdonképpen falvakban, városokban, baráti társaságokon is múlnak, mert a baráti társaságok is elvi közösségeken alapulhatnak. De mindenképpen egy árnyalattal ennek a konzervatív, keresztény, népi, jobboldali - nevezzük ezt sokféle néven - koalíciónak van az egyik esélye, amelyik talán valamivel több százalékkal tudna fellépni, mint a másik változat, az SZDSZ-Fidesz koalíció. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szerk.fóruma - 8. folyt.
|
- Igen, a kisgazdáknak ez a döntése, hogy a helyi szervezetekre bízzák... - nekem van egy olyan érzésem, hogy ez nem véletlen.
(Lángh Júlia:)
- Bizony nem, és lehet mondani, hogy nagyon sok helyen a helyi szervezeteknél az SZDSZ és a kisgazdák nagyon jóban vannak. Ezért mondom, hogy kiszámíthatatlan.
(Vadász János:) - Nem, nem, én itt arra gondolok, hogy nem véletlen, hogy a kisgazdák különleges helyzetben vannak. Tudniillik, a többi középpárt - mondjuk így -, akik mandátumhoz fognak jutni, ezek közül az MSZP-t kihagyhatjuk olyan értelemben, hogy velük nem akar egyezkedni senki. És a kereszténydemokratáknak van valami természetes házasságuk az MDF-fel - sokan így vélik -, mint ahogy a Fidesznek van az SZDSZ-szel, és a kisgazdák azok, akiknek nincs ilyen természetes elkötelezettségük egyikkel sem, tehát nekik az az érdekük, hogy nyitva állnak mindkét oldal számára. Lengyel Szaniszló?
- Én nem kívánok találgatásokba bocsátkozni e kérdéseddel kapcsolatban. Inkább szeretném elmondani a véleményemet arról, hogy miért nem helyeselném én a nagykoalíciót. Erről már szó volt a műsorunkban, és valóban csak nemzeti vészhelyzet esetén tartanám elfogadhatónak ezt a változatot, hiszen ezt a választási hadjáratot aki végigcsinálta és aki végignézte, annak számára lehet, hogy hosszú volt. Mégis ez túl rövid időszak ahhoz, hogy a pártok valóban profilírozzák magukat, megtalálják a sajátos arculatukat, megtalálják mindazokat a hiteles politikusokat, akik ezt az arculatot és ezt a politikát képviselik. Tehát ilyen rövid nekifutás után belépni egy nagykoalícióba, amelynek létezése mindennapos kötöttség, azaz dühös kompromisszumok sorozata - ez ártalmas lenne a fiatal magyar demokrácia kibontakozásának. Van még több érvem is, de ezzel most nem akarlak benneteket untatni, ezt tartom ebben a percben a legfontosabbnak. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szerk.fóruma - 9. folyt.
|
- De ha már itt tartunk, akkor megkérdezem Lángh Júlia véleményét. Nekem is van véleményem, de kíváncsi vagyok, hogy elmondod-e azt, amit én szeretnék.
- A te véleményedet?
- Igen.
(Lángh Júlia:)
- A kiskoalíciók mellett szóló vélemény az azt hiszem, hogy - legalábbis a pillanatnyi helyzetben - nem egy értelmetlen dolog, váltakozó koalíciókat... Tehát mivel még minden csak most van kialakulóban, s hogyha nincs nagy többségű, erős, teljesen biztos, bőséges háttérrel rendelkező kormánykoalíció, az azt jelenti, hogy kompromisszumra kell, hogy kényszerüljön, aki nem akar válságot, és azt hiszem, hogy ez nagyon is helyes. Főleg azért, mert itt szeretnék mindenképpen kitérni egy fájdalmas kérdésre - ami itt ismét vissza-visszatérően felmerül, és az elmúlt napokban is ismét fölmerült az SZDSZ-MDF vitában -, hogy így sajnos mind a két párt kölcsönösen jelentős energiákat fektet abba, hogy a másik pártra haragudjon. Amit én csak azért nem értek meg, és elnézést, hogy azt mondom, de gyermekbetegségüknek tartok, mert csak rá kell nézniük a szavazatok eredményeire.
Azt kell mondani, hogy kérem szépen, nekem nem az SZDSZ-t, vagy nem az MDF-t kell szidnom, hanem azt kell néznem, hogy énrám ennyien szavaztak, a másik pártra pedig ennyien. Vagyis, hogy így döntött az ország. Azaz: nekem ezzel az országgal, ezekkel a szavazópolgárokkal kell együtt dolgoznom és együtt felépítenem azt a végre demokratikus és élhető országot, amit szeretnénk, és ezt igenis figyelembe kell venni, mert itt azért mégiscsak ez a lényeg.
Tehát: hogyha a kiskoalíció nem igazán erős, csak valamennyivel haladja meg az 50 százalékot és kompromisszumra kényszerül az ellenzék javára, akkor azzal pontosan azt teszi meg, amit a demokrácia megkíván, hogy nem a többségnek az olyan tökéletes uralma, hogy akkor aki kisebbségben van - valahány százalékkal kevesebb eredménnyel -, akkor azoknak a szavazóknak már a kívánságai soha nem teljesülhetnek. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szerk.fóruma - 10. folyt.
|
(Lengyel Szaniszló:)
- Röviden történt már említés arról, hogy mind a két párt, amelynek potenciálisan vezető ereje lehet egy kiskoalíciónak, elhatárolta magát a Magyar Szocialista Párttól. Kijelentették, hogy ezzel a párttal nem hajlandók koalícióra lépni. Éppen ezért olvastam meglepetéssel a Die Welt csütörtöki számában azt az interjút, amelyet Antall Józseffel készítettek, és Antall József az interjú során elmondja - ami számomra újdonság volt -, hogy bizonyos nyugati politikusok részéről érezhető egy olyasfajta sürgetés, hogy bármilyen új kormány alakul, vegyenek be bizonyos MSZP-tagokat ebbe a kormányba. Gondolom, prominens figurákat. Antall József viszont ennek a lehetetlenségét próbálja megvilágítani, és valóban, ha elgondolkodunk azon, hogy ha itt, decemberben Nyugat-Németországban Oskar Lafontaine-t választják meg kancellárnak, akkor ő olyan meggondolásból, mondjuk a CDU-s Stoltenberget nem fogja bevenni a kormányába, hogy jó szakember, hanem a saját pártjában fog jó szakembert keresni.
(Vadász János:)
- Most nehéz lenne nyugat-európai országot találni, ahol ilyesmire példa van. De most még valami: még egy érvet hozzáadnék ahhoz, amit mondtál Lengyel Szaniszló, a nagykoalíció ellen. Végzetes dolog lenne egy nagykoalíció esetében egy olyan parlamenti felállás, ahol az MSZP az ellenzék és mindenki más a kormány. Ez teljesen igazságtalanul feljátszaná azt a pártot, amelyet a választóközönség végeredményben egyértelműen elutasított.
De van egy másik veszély is: Lángh Júlia utalt arra, hogy ha egy kiskoalíció - bármelyik - csak minimális többséget tudna összekaparni, az veszélyes, mert akkor a szélek terrorizálhatják a centrumot a kormánykoalíción belül, és ez egy nagyon veszélyes, ingatag helyzet. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 11. folyt.
|
De elképzelhető egy olyan helyzet is, hogy az egyik kiskoalíciónak sincs többsége, és akkor a mérleg nyelvét az MSZP tartja. Ebben az esetben szerintem elkerülhetetlen lenne - kényszerűen - egy nagykoalíció.
(Lengyel Szaniszló:)
- Egyet ne felejtsünk el: bármilyen kormány alakul is, a kormány és az ellenzék - a jövendő ellenzék - viszonyát alapvetően meg fogja határozni az a mély gazdasági válság, amelyben az ország leledzik. Tehát az opciók száma nem korlátlan, és előbb-utóbb az ellenzék is be fogja látni, hogy kénytelen lesz bizonyos kormányintézkedéseket támogatni, mert az adott kényszerhelyzetben más választása nincs. Tehát ez lesz az együttélésnek a komoly iskolája, és egyben a gazdasági válság mint kényszerítő erő, hogy megtanítsa együttélésre egymással a pártokat.
- Ez - pláne a kezdeti időszakban - nem a nagykoalíció mellett szól?
Például az a körülmény, hogy jó lenne, ha egy kormánynak lenne egy kétharmados többsége, hogy alkotmánymódosításokat tudjon eszközölni különösebb nehézség nélkül? Lengyel Szaniszló?
- Mégis kénytelen vagyok akkor további érveket is felsorolni. Magyarországon is elhangzott az, hogy helytelen lenne, ha az egypártdiktatúrát felváltaná a kétpártdiktatúra. Egy ilyen nagykoalíció esetén a régi reflexek óhatatlanul tovább élnének. Az a fajta intolerancia, az a fajta kizárólagosság, amely a kommunisták politizálását jellemezte, félő, hogy átöröklődnék erre a nagykoalícióra, és ez hosszú távon súlyos károkat okozna az országnak.
(Lángh Júlia:)
- Bocsánat, én nem értek egyet azzal, hogy - most csak keresem a nagykoalíció melletti érveket pusztán az egyensúly kedvéért... Egyfelől azzal nem értek egyet, hogy a nagykoalíció kétpártdiktatúrát jelentene. Ne felejtsük el a kisgazdákat és a többbit: a Fideszt, a Kereszténydemokrata Néppártot és a többieket. Nem két pártnak lenne ez feltétlenül a diktatúrája, úgyhogy ez szerintem ez nem feltétlenül meggyőző érv. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szerk.fóruma - 12. folyt.
|
És még valami, amit Vadász János már említett, hogy itt törvényeket kell most hozni ebben az új parlamentben, és olyanokat, amelyekhez kétharmados többségre van szükség. Tehát ez is fontos lenne, valamint a külföldi tőke. A külföldi tőke nagykoalíciót szeretne, mert csak akkor látná biztosítottnak a stabil kormányzást. Hogy ebben a külföldi tőkének igaza van-e vagy sem, azt nem tudom, de ezek azért mind visszatérő érvek.
(Vadász János:)
- Igen, és most én mondok egy érvet a nagykoalíció ellen, hogy ellentmondjak önmagamnak: rendkívül elszürkülne a parlamenti élet, és az lenne az üdvös, hogy a politikai élet középpontjába a parlament kerüljön. Egy nagykoalíció esetén a kabinet, az óriási kabinet felé tolódna el minden - a súlypont. A parlamentben már a háttérben a zárt ajtók mögött megvitatott és eldöntött kérdések kerülnének, és nem lennének élénk parlamenti összecsapások, harcok viták - ez kárára lenne a magyar demokráciának.
(Lengyel Szaniszló:)
- És térjünk vissza ahhoz az érvhez, amely fölött elsiklottunk, de nem lehet elsiklani fölötte: a nagy ellenzéki párt, a Magyar Szocialista Párt lenne. És ez a párt esetleg növelné táborát az ellenzéki szerepből kiindulva.
(Vadász János:)
- Még van vagy két percünk, és az egy kérdéshez - azt hiszem - elég. Az első forduló egyik leglátványosabb mozzanata volt Pozsgay Imre veresége Sopronban. Mint tudjuk, a harmadik helyre került, és ha jól tudom, a szavazatoknak csupán 17 százalékát szerezte meg. Ez az érdekes politikai figura, aki kétségtelenül komoly érdemeket szerzett az állampárt, a pártállam leépítésében és az elmúlt két év politikai folyamatában, ezt az embert elég egyértelműen elutasították a választók. Ennek a jelenségnek, Pozsgay látványos hanyatlásának mi a fő magyarázata? - Lengyel Szaniszló? (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szerk.fóruma - 13. folyt.
|
- A magyarázatot ismerjük. Én inkább arra utalnék, hogy Pozsgay Imre részéről azt, hogy ő a soproni választókerületben fellépett, egyfajta önpusztító akciónak tartottam. Végtére is ő besétálhatott volna a parlamentbe az MSZP országos listáján. Valószínűleg saját maga számára is tisztázni akarta, hol áll ő, az ő megítéltetése a választópolgárok által az milyen. Hol tart ő mint politikus? Hát most megkapta rá a csattanós választ.
- Lángh Júlia?
- Egyfelöl arról van szó, hogy Szájer József, a Fidesz-es, aki verte Pozsgayt, rendkívül népszerű Sopronban. Ez tényleg egy fontos szempont volt. Másrészt pedig: lényegében azt hiszem, arról van szó, hogy Pozsgay Imre valóban szimbólum. És noha kétségtelenül pontosan a rendszerváltás kezdetének a szimbóluma azáltal, hogy ő mondta ki a varázsos szót - azt még nem, hogy forradalom -, hogy népfelkelés volt 1956, és ezzel indított meg egy folyamatot, és ebben valóban megvannak a történelmi érdemei. Valószínűleg ez volt a történelmi érdeme és nem több, és az, hogy ezzel együtt a tömegek ezt már nem méltányolják, hanem elutasítják, az pontosan azt jelenti, hogy mindent, ami az elmúlt 40 évnek a maradéka és emléke - elutasítanak. Elutasítják még azt is, ami pedig megnyitotta ezzel a kis szóval a mostani változást. +++
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|