Rendszerváltás és az MTI

	Frankfurter Allgemeine - magyar politikusok (2.rész)
A szerző megjegyzi, hogy Grósz Károly egykori kormányfő és pártvezető 1990-ben gyűlölet és megvetés céltáblája. Jóllehet már két évvel ezelőtt elérte demokratikus szemléletének és alkalmazkodási képességének határát, s most gerince tartja vissza a korlátlan köpönyegforgatástól, nem alaptalanul számított mozgékony reformernek. A frankurti lap legnagyobb érdemének azt tartja, hogy nyugállományba küldte Kádár elöregedett csapatát, amely azért a maga tapogatódzó gazdasági reformjával többet tett a népéért, mint bármely más kommunista pártvezetés. A konzervatív lap megemlíti Berecz János volt főideológust is, s azt írja róla: mielőtt még 1988 döntő pillanatában fékezővé vált volna, kitartóan próbált híveket szerezni a kommunista ideológia megtisztításához. A fiatal Szocalista Párt vezető politikusait sorra véve a vezércikkíró megállapítja: amit Németh Miklós miniszterelnök a piacgazdaságra való átállásért, vagy Horn Gyula külügyminisziszter Szűrös Mátyás ideiglenes államelnökkel és merész szakértőkkel együttműködve a külpolitika új tájékozódásáért tett, azt nyilvánvalóan csak későbbi történelmi doktori értekezésekben fogják majd méltatni. A szerző Pozsgay Imre politikai teljesítményét Gorbacsovéhoz hasonlítja, mert véleménye szerint előbbinek nemcsak saját pártbeli elvtársaival kellett megbírkóznia, hanem állandóan az a veszély is fenyegette, hogy a nagy testvér és gonosz kelet-berlini, prágai vagy bukaresti atyafiai politikailag megsemmisítik. Éppen az egyes bátor magyar disszedensek Konrádtól Rajkig terjedő példája bizonyítja, hogy a bíralatot még ,,a tábor legvidámabb barakkjában,, is a rendőrségi akták közé helyezték el. Pozsgay nélkül, aki a polgári jogállamot fölébe helyezte a párturalomnak, aki nemcsak a gorbacsovi keretek határáig jutott, hanem azokat szét is feszítve bel- és külföldön egyaránt megteremtette a demokratikus fordulat szellemi légkörét, az 1990-es közép-európai világ valószínűleg még Gorbacsov ellenére is 1988 állapotában leledzene. Pozsgay visszaadta a civil kurázsit a 45 éven át szovjet gyámság alatt tartott és kommunisták által kormányzott közép-európai népeknek; a választásra jogosultaknak pedig annak szabadságát, hogy döntsenek kormány és ellenzék között - írja egyebek között a lap.+++ 1990. március 21., szerda 19:29
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »