|
|
 |
|
 |
Március 15. és a választási küzdelem
|
------------------------------------
Washington, 1990. március 16. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) -
Skorka Anikóval néhány perccel ezelőtt Rácz Zoltán beszélgetett:
- Milyen jelentősége volt a tegnapi március 15-iki ünnepségeknek
a küszöbön álló választási kampány tükrében?
- Zoltán, gondolatolvasó vagy. Én arra gondoltam, hogy ezt a
beszámolót ezzel a válasszal, vagy fejtegetéssel zárom, nem azzal,
hogy a végén kezdem. De ha már így alakult, hadd mondjam el, hogy
március 15-ikén minden olyan gyűlésen, megemlékezésen, ahol részt
vettem, azt mondta a szónok - tekintet nélkül pártállásra, vagy
politikai hovatartozásra -, hogy nem kívánja politikai korteskedésre
felhasználni a negyvennyolcas megemlékezést, és a második mondatával
már ott tartott, hogy emlékeztetett a 10 nap múlva bekövetkező első,
szabad választásra. Tehát ha erről van szó, lényegében ez ennyi.
A másik tanulság, ami azt hiszem inkább egy kívülállónak
tanulság, mint annak, aki benne van: 12 párt 3 helyszínen tartott
megemlékezést, jelentősebb megemlékezést Budapesten. Abban
állapodtak meg, hogy miután a 12 osztható 3-al, minden helyszínen
4-4 párt lesz jelen és állít szónokot.
Nos, ez meg is történt, csak a gond az, hogy az összegyűlt
körülbelül a Múzeum kertben 7-8 ezer, a Petőfi szobornál már 70 ezer
és a Kossuth téren - ez volt a legutolsó ünnepség - majdhogynem 100
ezer, sőt lehet, hogy annál is több ember valószínűleg azzal a
gondolattal vagy tanulsággal ment el a helyszínekről, hogy milyen
különös, hogy a 12 párt nem tudott konszenzusra jutni abban, hogy
ezt az első szabad március 15-ikét együtt ünnepelje meg. (folyt.)
hg.
1990. március 16., péntek
|
Vissza »
|
|
- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 1. folyt.
|
Csoóri Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja ezt ki
is fejezte beszédében, hogy milyen különös dolog, hogy március
15-ikét nem tudja közösen ünnepelni a 10 nap múlva megválasztandó 12
párt, és hát hogyan fognak akkor koalíciót alakítani?
- Anikó, te jól ismered az amerikai választási kampányokat. Mi a
legszembeötlőbb jellegzetessége, ami megkülönbözteti a kettőt: az
amerikait és a magyart?
- Azt hiszem - bár még nagyon rövid ideje vagyok itt -, de ami
számomra nagyon szembetűnő, a tolerancia hiánya. A türelem hiánya, a
figyelem hiánya arra, amire az ember nem akar figyelni. Valahogy úgy
tűnik, mintha sokan kiválasztottak volna maguknak egy pártot, és azt
végighallgatják, mert az érdekli őket, azzal érzelmileg azonosulni
tudnak, de ha felszólal valaki más, egy másik párt részéről, nem
nagyon akarják megtisztelni a figyelmükkel, hogyha annak a pártnak a
programjával nem értenek egyet, vagy mondjuk vannak benne olyan
pontok, amelyekkel nem értenek egyet.
Konkrét példát mondok: a Petőfi szobornál a meghívott, vagy
jelentkező, vagy a megállapodásban résztvevő négy párt egyike volt a
Szociáldemokrata Párt elnöknője, Petrasovits Anna, akit
szabályszerűen kifütyültek. Ugyanez történt a Kossuth téren, ahol a
Hazafias Választási Koalíció képviselője állt az emelvényre és 5
percet kért nagyon udvariasan. Őt is kifütyülték.
Nos, én nem nagyon hiszem, hogy Amerikában ilyesmi előfordul,
mert azért 5 percet még az is tud figyelni, akit őszintén szólva nem
nagyon érdekel, vagy aki mondjuk ellenszenvvel viseltetik a szónok
iránt.
- Mondhatom-e, hogy március 15-ike választási kampánnyá alakult
át? (folyt.)
1990. március 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 2. folyt.
|
- Igen, én azt hiszem, hogy ez mondható. Mondható, és a nagy
kérdés számomra az, hogy az egyik transzparensen azt olvastam: 10
nap múlva szabadság. Ebből a transzparensből többet is láttam a
Petőfi téren és aztán később különböző helyszíneken. Na most az
emberek ezt átérzik, és azt hiszem, inkább érzelmileg tudnak
viszonyulni ahhoz, hogy 10 nap múlva valóban szabad választások
következnek Magyarországon, és bennem az a kérdés fogalmazódott meg,
hogy ezek az emberek valószínűleg jobban tisztában vannak azzal,
hogy mitől akarnak megszabadulni, mintsem azzal, hogy mire akarják
felhasználni ezt a szabadságot.
- Érezhető-e valamiféle cinizmus az emberekben, hogy úgysem lesz
lényeges változás?
- Nem, ezt nem nevezném cinizmusnak, inkább fáradtságnak,
Zoltán, - és azt hiszem ez is érthető. 45 év telt el azóta, hogy
Magyarországon szabadon lehetett választani. 45 év elég idő ahhoz,
hogy két generáció felnőjjék. Amikor végre hozzájut egy társadalom
ahhoz, hogy a saját sorsáról döntsön, és hirtelen elárasztja az a
rengeteg politikai információ, amit ma Budapest utcáin lépten-nyomon
osztogatnak ingyen, gyakorlatilag az ember végigmegy az Astoriától a
Felszabadulás térig, és összegyűjt magának egy regényre való
anyagot, lehetetlen követni. Aki ezt követni akarja tisztességgel és
becsülettel - és feltételezem, hogy nagyon sokan lehetnek ma ilyenek
Magyarországon -, azok bizony már egy kicsit fáradtak. Tehát inkább
egy fásultságot okoz, mint cinizmust. Cinizmus nincs ma Budapesten.
Én Budapestről beszélek, elnézések kérek azoktól a
hallgatóinktól, akik vidéken élnek, még nem voltam vidéken, és egy
napja vagyok Magyarországon. (folyt.)
1990. március 16., péntek
|
Vissza »
|
|
- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 3. folyt.
|
- Nem hiszem, legalábbis nem tudok ilyesmiről, és miután meg
kell próbálnom nagyon gyorsan tájékozódni, eligazodni abban, hogy
hogyan mennek a rendezvények - rengeteg sok rendezvényt tartanak
egyszerre - tehát gyakorlatilag majdnem lehetetlen követni. Ez
ugyanolyan, mint a szóróanyagok, hogy borzasztó nehéz eligazodni. De
ez is azért van valószínűleg, mert ez a társadalom még nagyon
gyakorlatlan a demokrácia gyakorlásában.
Tehát nem hiszem, hogy az utolsó héten, azon kívül, hogy lesznek
valószínűleg további és nagyon heves viták, bármilyen jelentősebb
esemény várható.
- Köszönöm Anikó. +++
1990. március 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|