|
|
 |
|
 |
Folytatta munkáját az Országgyűlés (1. rész)
|
1990. február 1., csütörtök - Csütörtökön néhány perccel 9
óra után képviselői indítványok tárgyalásával folytatta munkáját az
Országgyűlés januári ülésszaka. Az elnöklő Horváth Lajos
mindenekelőtt a létszám ellenőrzését kérte, ami szerint 236
képviselő, az Országgyűlés tagjainak 63 százaléka jelent meg.
Bejelentette: Király Zoltán és Raffay Ernő önálló indítványt
nyújtottak be arról, hogy alakuljon országgyűlési különbizottság
annak kivizsgálására, kik felelősek az ország jelenlegi helyzetéért.
Hámori Csaba is önálló indítványt adott be, amelynek lényege, hogy a
magas állami köztisztséget betöltő vezetők, valamint a politikai
pártok és társadalmi szervezetek országos tisztségviselői tegyenek
erkölcsi és vagyonnyilatkozatot, illetve ő is javasolta a korábbi
vezetők felelősségének megállapítására egy különbizottság
létrehozását. A jogi bizottság szerdán megtárgyalta mindkét
indítványt. A vita során a javaslattevők szándéka közeledett
egymáshoz, és kompromisszumos megoldás született. Ennek eredményeként
mindkét képviselő egy-egy törvényjavaslatot terjeszt a Parlament
elé, amelyhez egy országgyűlési határozattervezet tartozik. A jogi
bizottság úgy foglalt állást, hogy mindkét törvényjavaslat
elfogadását támogatja.
Raffay Ernő (Csongrád m. 1. vk.) a beterjesztett törvény
-----------
javaslatáról szólva emlékeztetett arra: még a decemberi ülésszakon
szóbeli indítványt tett, aminek az volt a lényege, hogy az
Országgyűlés hozzon létre egy különbizottságot - ha úgy tetszik egy
vizsgálóbizottságot -, amely összeállítaná az ország jelenlegi rossz
helyzetéért felelős politikusok listáját, s azt átadná a megfelelő
állami, illetve igazságügyi szerveknek. Hámori Csaba, az MSZP
parlamenti csoportjának vezetője csaknem három héttel ezután adott
be egy nagyjából hasonló tartalmú indítványt.
A szerdai vita sorában bizonyos kérdésekben álláspontjuk
természetszerűen valóban közeledett egymáshoz, de ez korántsem
jelenti azt, hogy itt valamiféle pártközi megállapodásról lenne szó
a Magyar Szocialista Párt és a Magyar Demokrata Fórum között. Mivel
mindkét indítványban hasonló állítások és javaslatok szerepelnek,
célszerű volt, hogy a jogi bizottság egy határozattervezetet
készítsen elő, amely egyesíti a kettejük indítványában megtalálható
azonos tényezőket. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (2. rész)
|
A két rövid jogszabálytervezet alapvetően két dologban mutat
eltérést. Hámori Csaba 1980. június 8-ától, az akkori választásoktól
napjainkig számított időpontban bizonyos párt és állami pozíciókat
betöltők számára javasolja vagyonnyilatkozat tételét. Az MDF
képviselője pedig 1968. január 1-jétől 1989. október 1-jéig terjedő
időszakot javasol e célra. Indítványában az állami és az MSZMP
vezetők - egészen megyei szintig bezárólag - egyaránt szerepeltek,
Hámori Csaba javaslatában viszont eredetileg csak az állami vezetők.
Végül Hámori Csaba elfogadta Raffay Ernő indítványának ezt a részét,
s most már mindkét törvényjavaslatban nagyjából azonos funkciókat
neveztek meg.
A másik különbség a jelenleg működő pártok és társadalmi
szervezetek vezetői vagyonnyilatkozatának kérdésével kapcsolatos.
Raffay Ernő bár elméletileg egyetért Hámori Csabának azzal a
javaslatával, hogy e szervezetek vezetői is tegyenek
vagyonnyilatkozatot, de mivel az Országgyűlés - szerinte helyesen -
nem kívánt dönteni az új képviselők honoráriumának kérdésében, úgy
vélte, ebben az ügyben is illetékesebbek lesznek majd az új
honatyák.
A határozattervezetnek azzal a részével kapcsolatban, miszerint
,,az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot arra, mielőbb tegye
meg a szükséges intézkedéseket a volt vezetők még meglévő
privilégiumszerű járadékainak megszüntetésére,, Raffay Ernő
kifejtette: ezt csak akkor tudja elfogadni, ha ebbe beleértik az
aránytalanul magas nyugdíjakat is. Feltételezte, hogy ez a
,,beleértés,, bizonyára törvényekbe ütközik, ezért azt javasolta, ha
ez valóban így van, akkor a jogi bizottság teremtse meg az ilyen
formájú értelmezés jogi lehetőségét, ha kell új törvény
megalkotásával is.
Elmondta: az első változatban még a volt MSZMP és magasabb rangú
állami vezetők politikai, történelmi felelősségének a
megállapítására javasolta vizsgálóbizottság létrehozását, de a
jogászok rámutattak, hogy a politikai felelősség jogilag igen
nehezen körülhatárolható kategória. Ezért ezt az álláspontot
elfogadva, a politikai felelősségre vonatkozó kitételt javaslatából
kihagyta. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:15
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (3. rész)
|
Hámori Csaba (országos lista) elmondotta, hogy a vitában
------------
mindvégig azt az álláspontot képviselte: európai politikai, erkölcsi
normákhoz igazodva csak tényleges bűncselekmény elkövetése esetén
tartják helyesnek a büntetőjogi felelősségre vonást. A törvények
megsértőivel szemben kell fellépni. Mindvégig elutasította azt, hogy
egész társadalmi réteget bűnkereső vizsgálatnak vessenek alá. Nem
értett egyet azzal, hogy felelősségre vonás ürügyén százezreknek
kelljen elszámolniuk. Ellenezte, hogy a közigazgatásban dolgozók
tömegeit megfélemlíthesse bárki is. Egy ilyen tisztogatási kampány
ugyanis boszorkányüldözéssé fajulna. Raffay Ernő indítványától
eltérően Hámori Csaba nem csupán a múltat tartja szükségesnek
vizsgálni, hanem a jelen közélet tisztaságát is. Az emberek azt is
tudni szeretnék, hogy akik most kerültek a közélet reflektorfényébe,
azok vállalják-e a nyilvánosság előtti megmérettetést, például
azzal, hogy vagyonnyilatkozatot tesznek. Az Országgyűlés politikai
csoportjainak vezetői kedvezően fogadták azt a javaslatot, hogy a
képviselőjelöltek készítsenek vagyonnyilatkozatot.
Tallóssy Frigyes a jogi, igazgatási és igazságügyi
----------------
bizottság nevében szólalt fel. A kétféle indítvány közötti
lényeges különbségként azt emelte ki, hogy míg Hámori Csaba
tízéves időtartamra visszamenőleg, illetve a jövőre nézve kívánja
megállapítani az érdekeltek vagyonát, addig Raffay Ernő ezt az
időtartamot 21 esztendőben jelöli meg. A másik lényeges különbség
pedig az, hogy Hámori Csaba az Országgyűlés elnökét és alelnökeit is
ebbe a körbe tartozónak véli, Raffay Ernő pedig erről nem
nyilatkozik. Egyébként a két javaslat lényegében azonos, csupán az
első paragrafus tekinthető a javaslattevők szándékát figyelembe véve
,,A,,, illetve ,,B,, variációnak. Ezért a bizottság nevében
javasolta a Tisztelt Háznak, hogy amennyiben valamelyik változatot
elfogadja, az ehhez kapcsolódó határozati javaslatot is fogadja el.
Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.) szerint a döntéshozatalkor
----------
a tényekből kell kiindulni, a tény pedig az, hogy tönkretették ezt
az országot, s az ide vezető utat kell vizsgálni. A képviselő annak
a véleményének adott hangot, hogy ez az út 1972-ig vezethető vissza,
a meginduló reformok elfojtásához, s az országot végül is válságba
vezető politikai irányzat kialakulásához. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:18
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (4. rész)
|
Hozzáfűzte, hogy a felelősséget nem általánosságban, hanem konkrétan
és személyre szólóan kell megállapítani, mert a népnek joga van
megtudni: kiknek köszönheti mai sorsát. Meggyőződése szerint a
bontakozó magyar demokráciát csapná agyon az a javaslat, amely az
éppen szárnyukat bontogató különbőző pártokra irányítaná a figyelmet
a felelősség firtatásakor.
Eke Károly végezetül arról szólt, hogy a javaslatokat
megvitatták a politikai frakciók vezetői, s véleményük szerint a
vizsgálóbizottságot az MDF, az MSZP, a szabad demokraták, a
néppárt, a semleges képviselők és a Magyar Szocialista Munkáspárt
csoportjának egy-egy képviselőjéből kellene megalakítani, elnöke
pedig független képviselő legyen. A vizsgálandók körébe tartozzanak
bele a megyék vezetői, és azok a despoták, akik terrorizálták a
népet ezekben az évtizedekben, tartozzanak bele a volt MSZMP megyei
első titkárai, titkárai és a közvélemény kívánságára a városi
titkárai, a megyei tanácsok elnökei, elnökhelyettesei és
vb-titkárai. A bizottságnak pedig az átlagosnál magasabb
javadalmazásban részesült, vagy az átlagosnál magasabb vagyoni
helyzetbe jutott személyeket kell elszámoltatnia.
Mondandója legvégén arra a kérdésre szeretett volna választ
kapni Kovács Mátyás képviselőtársától: megfelel-e a valóságnak, hogy
ő volt az MSZMP oroszlányi első titkára. A válaszra azonban az
elnöklő Horváth Lajos most nem adott lehetőséget. Erre Eke Károly -
némi derültség közepette megjegyezte, hogy Kovács Mátyás - aki előző
nap visszautasította a független képviselőjelöltek anyagi
támogatásának megszavazását - addig is gondolkodjon el a kérdésén.
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) rövid felszólalásában
-------------------
azt hangsúlyozta, hogy valóban nem ,,kuláklistát,, kell összeírni,
hanem arra kell törekedni, hogy Magyarországon, ahol eddig sem volt
boszorkányüldözés, ezután se legyen. Erre egyetlen józanul
gondolkodó és demokratikus jövőt kívánó politikai erő sem törekszik.
Egyszerű vagyonvizsgálatot kell lefolytatni, amely korrupciós
ügyeket feltárhat, de véleménye szerint veszélyes ismét a kollektív
felelősség eszméjét felvetni. Ezért, amennyiben a társadalomban
valóban él a bosszúvágy, a leszámolás vágya, akkor az ellen még
bizonyos népszerűtlenséget is vállalva, minden felelős politikai
erőnek fel kell lépnie. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:20
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (5. rész)
|
Filló Pál (Budapest, 18. vk.) hozzászólásában Hámori Csaba
---------
indítványát támogatta. Hangsúlyozta: nem lenne jó, ha éppen a
választási időszakban a politikai csatározások személyes
leszámolásig fajulnának.
Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.) több képviselőtársához hasonlóan
-------------
nyomatékosan kijelentette: nem lehet szó boszorkányüldözésről,
csupán a múlt tisztázása érdekében történő vagyoni elszámoltatásról.
Hozzátette: a vagyoni elszámoltatásnak a jelenlegi és a majdani
politikai vezetőkre is vonatkoznia kell.
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) az MSZMP parlamenti csoportjának
------------
álláspontját tolmácsolta. Úgy ítélte, hogy az indítványban
megfogalmazott és általa politikai kuláklistának nevezett névsor
összeállítása, nyilvánosságra hozatala törvénytelen, ellentétes az
alkotmánnyal, és sérti a magyar törvényekben deklarált személyiségi
jogokat. Indoklásként elmondta: a magyar joggyakorlat nem ismeri el
a vélhető bűnös fogalmát, éppen ezért bármilyen gyanúsítotti lista
összeállítása megcsúfolná a jogállamiság intézményét. Úgy vélte,
hogy e lista, illetve az ezzel járó presszió az eljövendő Parlament
és kormány tevékenységét is lehetetlenné tenné. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:22
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (6. rész)
|
Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) úgy vélte, igaza van Raffay
-----------
Ernőnek: a közvélemény valójában szeretné tudni, hogy kik miatt
került ebbe a helyzetbe az ország. Ugyanakkor aggályairól is számot
adott, ugyanis - véleménye szerint - ha több százezer embert akarnak
elszámoltatni, akkor még az elkövetkezendő tíz év sem lesz elegendő
a vizsgálatokra. Erre figyelemmel azon az állásponton van, hogy nem
kellene 1968-ig visszamenni. A képviselő szorgalmazta, hogy a
jelenlegi pártok vezetői is tegyenek vagyonnyilatkozatot,
számoljanak el arról, miből telik nekik drága nyugati autókra. Varga
Lajos az alkalmat felhasználva személyes ellenérzéséről is beszámolt
azzal kapcsolatban, hogy Kupa Mihály, aki annak idején tevékenyen
részt vállalt az adórendszer kidolgozásában, most tagja a független
szakértőkből álló úgynevezett Híd-csoportnak.
Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.)
---------------------
megbékélésre figyelmeztetett. Úgy vélte, a vizsgálatoknál a
tényekből kell kiindulni, nem szabad személyeskedni, a józanságra
kell törekedni.
Zsolnay Katalin (Komárom-Esztergom m., 3. vk.) arra figyelmeztetett:
---------------
az emberek jól akarnak élni, és nem állandóan a bűnösök keresésével
foglalkozni. Ez egyébként valószínűleg nem vezet az ország
gondjainak megoldásához sem. Jelenleg a hatalom újraelosztása
történik, s az itt folyó harc nem éppen tisztességes. Ezt figyelembe
kell vennie annak a bizottságnak is, amelyet - ha úgy döntenek -
megválaszt az Országgyűlés.
Lakatos László (Győr-Sopron m., 4.vk.) elmondotta: nagyon
--------------
szeretné, ha az a generáció, amely végigdolgozta az elmúlt negyven
évet, most már végre felszabadulhatna a terror alól. A képviselő
kijelentette: ő azok előtt akar elszámolni vagyonáról, akikkel
együtt küzdött. Nem ért egyet azzal, hogy valamiféle bizottságok
számoltassák el. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (7. rész)
|
Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatala elnöke ismertette, hogy
-----------
milyen privilégiumok járnak még a volt vezetőknek. Elmondotta: a
volt kormánytagok évente 3000 kilométerre gépkocsihasználatot
kérhetnek, a volt államfők, kormányfők és országgyűlési elnökök
gépkocsi-járandósága pedig évi 5000 kilométer. A másik lehetőség
pedig, hogy nyugdíjasként a Központi Állami Kórház (a Kútvölgyi)
szolgáltatásait igénybe vehetik. A Minisztertanács január 1-jei
hatállyal megszüntette a nyugdíjmegállapításra vonatkozó speciális
szabályokat. Így ebben az évben nem mehetnek kedvezménnyel nyugdíjba
a volt állami vezetők. Az igaz, hogy december 31-ig kivételes
szabályok érvényesültek, ennek megváltoztatása azonban nem a
Minisztertanács, hanem az Országgyűlés feladata.
Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.) azt kérdezte az
-------------
előterjesztőktől, miért csak a politikai vezetők elszámoltatását
indítványozzák? Véleménye szerint ugyanezt kezdeményezni kellene a
gazdasági szférában korábban vezetői tisztséget betöltő személyekkel
kapcsolatban is.
Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.) arról beszélt, hogy a
-------------
jogalkotási dömpingben bizony hibákat is követett el ez a Parlament,
ám arra büszke lehet, hogy békés úton vezette le a közelmúltban
végbement társadalmi forradalmat. Új társadalmi modell épül, s ebben
is lehet majd becstelenül és becsületesen élni.
Antal Imre (Pest m., 19. vk.) rövid - a kialakult helyzetet
----------
illusztráló - felszólalásában csupán egy viccet mesélt el
képviselőtársainak: ,,Kohn a háborgó tengeren utazott Schwarz-cal.
Amikor megszólalt Schwarz: Te, Kohn, süllyed a hajó
Erre Kohn
nevetett: - Ne törődj vele, nem a tied süllyed
,, (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 11:42
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (8. rész)
|
Raffay Ernő a vitában elhangzottakra válaszolva leszögezte: az
-----------
Igazságügyi Minisztérium munkatársaitól szerzett ismeretei szerint a
vagyonnyilatkozat megtételéhez két-két és fél hét szükséges. Bár pontos
számot a képviselő nem tudott mondani, de úgy vélte, hogy nem
százezrekről van szó, ahogy az egyik képviselő említette. Ráadásul a
vizsgálat menete is körülhatárolt, ellentétben a honvédelmi
bizottság munkájával, amely a dzsungelbeli ösvényvágáshoz
hasonlítható. Visszautasította azt a vádat, hogy pusztán
kortesfogásról van szó, mint mondotta, nagyon is
reális társadalmi igény követeli az elszámoltatást. Hangoztatta,
egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek szerint európai és
kulturált elszámolás legyen, ne pedig leszámolás. Végül arról szólt,
hogy indítványában nem a gazdasági vezetők, hanem elsősorban az
MSZMP egykori irányítói felelősségre vonását szorgalmazta.
Hámori Csaba nem kívánt reflektálni a vitára, csak megköszönte
az egyetértő véleményeket.
A válaszok elhangzását követően kért szót Kállai Ferenc országos
-------------
listán megválasztott képviselő. A ,,ki a felelős?,, - a
,,kritika-önkritika,, kérdését boncolgatva múltbéli példákat sorolt
arra, hogyan lehetett jószándékot, lelkesedést is kihasználva
félrevinni, sőt magasabb funkcióba juttatni arra alkalmatlan
embereket. Királyhegyi Pált idézte, aki 1947 táján azt a táviratot küldte
Moszkvába: ,,Joszif Visszarionovics Sztalin - a rendszer nem vált
be,,. Mint mondotta, ez akkoriban kis igazság volt, amelyen néhányan
félve derültek, félve, mert már szenvedtek akkor is a rendszertől.
Attól a rendszertől, amely a kitelepítések, a vizsgáló bizottságok
működése, a gazdasági törekvések kudarcai és a humán társadalom
elmérgesedése miatt bonyolult, különös, lelket gyötrő és lelket
inspiráló káoszt eredményezett. Arra hívta fel a figyelmet -
párhuzamot vonva a jelenlegi rendszerváltással -, hogy rossz
elképzelések rossz irányba vitték azokat, akik emberi buzgalomból, a
kívánatos politikai magatartást követve jól akarták szolgálni a
rendszert, és vihetik ma is az embereket. Akiknek elszámolni valójuk
van - hangsúlyozta -, azok számoljanak el, de arra is vigyázni kell,
hogy az újgazgadagok valóban munkájukból, és ne politikai
kalandorságból gyarapodjanak. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:18
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (9. rész)
|
A vitában újra szót kért Raffay Ernő, s kijelentette:
------------
egyetért a jelenleg működő pártok, társadalmi szervezetek vezetőinek
vagyonnyilatkozat-tételével. Emellett javasolta: külön jogszabály
intézkedjen arról, hogy valamennyi képviselőjelölt is tegyen
vagyonnyilatkozatot.
A vita lezárásához közeledve az elnök felszólította a két
beterjesztő képviselőt - Raffay Ernőt és Hámori Csabát -, hogy
adjanak egyértelmű választ Vassné Nyéki Ilona felvetésére. Hámori
Csaba válaszában kifejtette: azonos álláspontot képvisel a jogi
bizottsággal, amely helyteleníti, hogy a vizsgálat a gazdasági
vezetők körére és kiterjedjen. Erre reagálva szót kért Vassné Nyéki
Ilona, s bejelentette: módosító indítványt tesz e tárgyban, kérve a
gazdasági vezetők elszámoltatását is.
Szót kért még Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 18.vk.),
------------
aki - hangsúlyozva, hogy a vizsgálat határidejeként megjelölt
február 25-e befolyásolhatja a választások kimenetelét - azt
javasolta: csak április közepére készüljenek el a
vagyonnyilatkozatok.
A vita ezzel lezárult, s a módosító indítványok összegzésére,
véleményezésére összeült a jogi bizottság. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:19
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (10. rész)
|
Szünet után az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte a díszpáholyban
helyet foglaló Robert Bourassa-t, Kanada Quebec tartományának
miniszterelnökét.
Emlékeztetett arra: az Országgyűlés szerda este már szavazott a
képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló országgyűlési
határozattervezetről - pontosabban leszavazta -, de mint mondta, a
szavazás után Sarlós István arra hívta fel a figyelmet, hogy a
pártok és a jelöltek részére az állami támogatásról mindenképpen a
mostani ülésszakon lenne célszerű dönteni, mivel a választások
kellős közepén vagyunk. Indítványozta továbbá, hogy jelöljék meg a
határozatban, hogy mire fordíthatják ezt a támogatást a jelöltek.
Ebben a választási törvénynek az a kitétele az irányadó, miszerint a
költségvetési támogatás csak dologi költségekre fordítható.
A témához újólag hozzászólt Gál Zoltán belügyminisztériumi
----------
államtitkár, a tárca megbízott vezetője, aki - mint mondta - sok új
információval nem tud szolgálni, de az előterjesztés mellett szóló
érveket rendszerbe szedve megpróbálja a képviselőket meggyőzni
arról, hogy szükség van az előterjesztés elfogadására. Hangsúlyozta:
a választójogi törvény azt tartalmazza, hogy ilyen támogatást adni
kell, s ha az Országgyűlés nem óhajt e célra pénzt megszavazni a
pártoknak és a jelölteknek, akkor a törvény ide vonatkozó szabályát
ki kell iktatni. Utalt arra, hogy a költségvetés erre az évre 450
millió forintot tartalmaz a választási költségekre, amiből most 100
millió forintot - az egész évi költségvetés 17 ezrelékét -
javasoltak a jelöltek támogatására fordítani. Az összeg nagyságában
a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő pártok,
szervezetek, kormányzati szervek képviselői állapodtak meg
hallgatólagosan. Ebből a 100 millió forintból - 4-5 ezer jelöltet
számítva - egy-egy jelölt körülbelül 20 ezer forint támogatásban
részesülhetne. A dolog politikai tartalmával összefüggésben
megjegyezte: az a korrekt, az felel meg az európai normáknak, ha az
állami költségvetés tisztességes, egyenlő módon, a jelöltállítás
arányában biztosít fix forrásokat a választási kampányhoz, mert e
nélkül a valóságos esélyegyenlőségről nem lehet beszélni. Ezért
ismételten javasolta a beterjesztés elfogadását. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:21
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (11. rész)
|
Kovács Mátyás (Komárom-Esztergom m., 4. vk.) elmondotta, hogy a
-------------
kérdésben az előző napon kifejtett álláspontja továbbra sem
változott. A jelenlegi körülmények között, amikor az ország
működtetéséhez szükséges pénzt külföldön kilincselve kell
összeszedni, nem túlzott kérés, hogy a választások során legyenek
mértéktartóak a közpénzek felhasználásában. A továbbiakban Eke
Károly képviselőtársának kérdésére elmondotta: valóban három évig az
oroszlányi városi pártbizottság első titkára volt.Ez azonban
önmagában még ma sem bűn. Tevékenységét az oroszlányiak tudják
megítélni, mindenesetre a képviselő azt állította, a közpénzek
herdálásában nem jeleskedett, a három év minden napját jelenleg is
vállalja, jelenlegi vagyona csupán egy garázs és egy Lada gépkocsi;
ez idáig felnevelt három gyermeket.
Mivel több hozzászóló nem volt, ezért határozathozatal
következett. A szavazás során 113 igen, 46 ellenző szavattal és 46
tartózkodás mellett az Országgyűlés elfogadta, hogy 100 millió
forintot fordítsanak az állami költségvetésből az országgyűlési
képviselőjelöltek támogatására.
Ezután személyi kérdések tárgyalásával folytatta munkáját az
Országgyűlés. Mivel az ülésszak első felében Torgyán Józsefet
felmentették az országos választási bizottsági tagsága alól, ezért
helyét be kell tölteni. Erre a belügyminisztériumi államtitkár
Barcsay Sándort javasolta, akit az Országgyűlés jogi, igazgatási és
igazságügyi bizottsága támogatott. Az előterjesztésben póttagként
Németh Jánost javasolta a belügyminisztériumi államtitkár. A jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottság azonban úgy foglalt állást: az
Országgyűlés ne válasszon póttagot.
Határozathozatal következett. Az Országgyűlés Barcsai Sándort az
Országos Választási Bizottság tagjává megválasztotta. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (12. rész)
|
Az Országgyűlés ezt követően megválasztotta a Budapest-Bécs
Világkiállítás előkészítésének ellenőrzésére létrehozott ideiglenes
bizottságba Czoma Lászlót (Zala m., 5. vk.).
A Parlament interpellációkkal folytatta munkáját.
A tavaly szeptemberi ülésszakon interpellált Földy Ferenc
(Borsod-Abaúj-Zemplén m., 18. vk.) a bodrogközi-hegyközi vasút
visszaállítása tárgyában. A képviselő akkor nem fogadta el Udvari
László államtitkár válaszát, ezért az elnök azt kiadta az építési és
közlekedési bizottságnak. A bizottsági jelentést a novemberi
ülésszakon szétosztották, ám annak megtárgyalására csak most
kerülhetett sor.
Földy Ferenc úgy vélte, bár a jelentés több vonatkozásban
------------
hasznos, ám csak általános infrastrukturális fejlesztést tartalmaz.
Mint mondotta, a térség képviselői nevében beterjesztett
interpellációban a vasút szakaszos visszaállítását kérte, s ez a
jelentésben nem szerepel. Javasolta egy szakemberekből álló
bizottság létrehozását, amely még az idén elemezné és kidolgozná a
Bodrog-Hegyközön áthúzódó vasút helyi és népgazdasági jelentőségét,
s véleményük ismeretében szülessen majd döntés. A bizottság
jelentését nem fogadta el.
Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi
-------------
minisztériumi államtitkár rövid válaszában utalt arra, hogy még az
idén elkészülnek a cigándi-dombrádi híd tervei, amelynek építését -
az útalap terhére - a jövő évben megkezdik. Egyetértett a képviselő
kiegészítésével, mint mondotta, e szakbizottságot a minisztérium
kész megszervezni.
Ismét szót kért Földy Ferenc. Úgy nyilatkozott, hogy -
amennyiben felállítják e szakbizottságot - elfogadja az államtitkár
válaszát, illetve a bizottság jelentését.
Az Országgyűlés a bizottság jelentését elfogadta. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:50
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (13. rész)
|
Ezt követően Técsy László interpellációjára tértek vissza,
ugyanis erről szerdán az Országgyűlés döntésképtelensége miatt nem
tudtak határozatot hozni. A képviselő még szeptemberben nyújtotta be
interpellációját azügyben, hogy a mezőgazdasági ágazatban 1990.
január 1-jétől szüntessék meg a keresetszabályozást. Ezzel a
mezőgazdasági bizottság egyetértett. Az Országgyűlés 182 igenlő, 6
ellenző szavazattal és 17 tartózkodás mellett támogatta Técsy László
indítványát.
Király Ferenc a honvédelmi miniszterhez nyújtott be még
októberben interpellációt katonai szervezési és személyi kérdések
tárgyában, Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve alapján.
Kárpáti Ferenc írásos válaszát még decemberben megkapta az
Országgyűlés. Király Ferenc kérte, hogy interpellálójára csak akkor
térjenek vissza, amikor a honvédelmi bizottság már befejezte az
ügyben folytatott vizsgálódását, és jelentését az Országgyűlés elé
terjesztette. Az elnök ettől a kéréstől függetlenül szavazást
rendelt el, a képviselők nem fogadták el a miniszteri választ.
(folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 12:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (14. rész)
|
Kovács András (Heves m., 10. vk.) a hazai termelésű cukorrépa
-------------
jugoszláviai feldolgozása tárgyában a pénzügyminiszterhez és a
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez interpellált. Véleménye
szerint kedvezőtlen hatásai vannak ennek a konstrukciónak, mert azok
a gazdaságok - s az ilyenek vannak túlnyomó többségben -, amelyek
kimaradnak belőle, fokozatosan leállnak a répa termeléséről, nem
tudják megvásárolni a gépeket, ezáltal az egész hazai cukorvertikum
tönkremegy. A képviselő szerint, ha azt az extraprofitot, amely a
konstrukcióban részt vevő gazdaságoknál képződik szétosztanák a
többi répatermelő között, akkor a hektáronkénti tiszta jövedelem
30-60 százalékkal növekedne. A képviselő szerint igazságtalan a
jövedelemkülönbség, ráadásul a konstrukció inflációspirált is
elindíthat. Az interpelláló hangsúlyozta: nem kívánja megszüntetni a
jugoszláviai bérfeldolgozást, hiszen szükség van rá, de más
konstrukciót kell kialakítani. Véleménye szerint indokolt vámot
kivetni a feldolgozott cukorra, méghozzá olyan mértékű vámot, amely
versenyképessé teszi a hazai cukorgyárakat. Ebből a védővámból pedig
részesedjenek azok a répatermelők, amelyek nem vesznek részt a
konstrukcióban.
Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár válaszát
írásban terjesztette a képviselők elé. Kiegészítésképpen
hangsúlyozta, hogy a bérfeldolgozás megszűnése a térségben a
répatermesztés teljes felszámolásához is vezethet, s károsodna a
cukorgyárak nyersanyagbázisa. Leszögezte: a MÉM garantálja, hogy a
konstrukció jelenlegi termeltetési területét nem bővítik tovább, s
arra is garanciát vállal a minisztérium, hogy az eseti, készpénzes
üzletek lebonyolítására nem adnak engedélyt.
Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár röviden és
kategorikusan válaszolt az interpelláló képviselőnek. Határozottan
kijelentette, hogy a Pénzügyminisztérium nem ír elő vámot a
bérmunkára, ez eddig sem volt így, és a jövőben sem lesz.
Hangoztatta továbbá, hogy a minisztérium nem kíván beavatkozni
semmiféle konkrét vállalati ügybe, és legfőképpen nem fog vállalatok
közötti jövedelemátcsoportosítással foglalkozni. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 13:29
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (15. rész)
|
Az államtitkár az alkalmat felhasználva arról is szólt:
,,szörnyű félreértés történt,,, amikor a képviselők megszavazták
Técsy László kérésére, hogy töröljék el a mezőgazdasági
keresetszabályozást. Ehhez először a vállalkozási nyereségadóról
szóló törvényt, majd a költségvetési törvényt kellett volna
módosítani. Ebbe a munkába bele kellett volna vonni a kormányt is,
amely természetesen nem értett volna egyet a módosítással.
Magyarázatképpen hozzátette: Szabó Ferenc államtitkár szólni kívánt
erről, ám az elnök erre nem adott neki alkalmat.
Az elnöklő Horváth Lajos kijelentette: ha a kormány óvást kíván
emelni a döntés ellen, akkor a februári ülésszakon újra visszatérnek
erre a témára.
Kovács András nem értett egyet az interpellációjára adott
válaszokkal, azokban ugyanis némi csúsztatást érzett. Az
interpellációra adott választ az Országgyűlés sem fogadta el, ezért
Horváth Lajos a kérdést visszautalta a mezőgazdasági bizottságnak
újabb vizsgálatra.
Ezt követően némi bonyodalom támadt, ugyanis Horváth Lajos úgy
ítélte meg, hogy a plénum már döntött ebben a kérdésben, így nem ad
szót az ismételten jelentkező Kovács Andrásnak. A testület hangos
méltatlankodása azonban arra késztette, hogy megszavaztassa:
kapjon-e szót Kovács András? Végül is a Parlament döntése alapján az
interpelláló képviselő elmondhatta kérését: miután piaci kérdéseket
firtat, interpellációjót tárgyalja meg a kereskedelmi, valamint a
terv- és költségvetési bizottság is.
Ezzel a javaslattal Horváth Lajos is egyetértett, majd Kunos
Péter államtitkár megjegyzéséhez kapcsolódóan Técsy Lászlónak adott
újabb szólási lehetőséget. A képviselő arra hívta fel a figyelmet,
hogy interpellációját még szeptemberben nyújtotta be, a szolgálati
utat tisztességgel betartotta, arról azonban nem tehet, hogy a
pénzügyminiszter egy ilyen fontos témát négy hónapig sem tartott
méltónak arra, hogy foglalkozzon vele.
Az interpellációk sorát megszakítva Horváth Lajos visszatért az
előző napon tárgyalt népi kezdeményezésekben megjelölt témák
egyikére, amely országgyűlési határozatot igényel. Ennek tartalma,
hogy a plénum módosítsa-e a magánszemélyek jövedelemadójáról,
valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényeket. A
Parlament reformbizottsága csütörtökön megtárgyalta a kérdést, és új
országgyűlési határozattervezetet dolgozott ki, amelynek értelmében
nem lát lehetőséget e törvények módosítására. Ezt az Országgyűlés
elfogadta.
A határozathozatalt követően folytatódott az interpellációk
sora. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 13:34
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (16. rész)
|
Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 15. vk.) még a volt
------------
belügyminiszterhez interpellált a rendőrök élet- és
munkakörülményeinek javítása érdekében. Egyebek közt hangsúlyozta,
hogy miközben a társadalomban növekszik a félelem, a bizonytalanság
a bűnözés növekedése miatt, a rendőrök munkájának személyi, tárgyi
és anyagi feltételei egyre rosszabbak. A plénum és az ország
nyilvánossága előtt is megkérdezte az illetékestől: megkapja-e a
belügyi tárca a kormánytól a kielégítőnek mondható anyagi és
erkölcsi támogatást; vannak-e tervek tehermentesítő új szervezetek
létrehozására, a rendőrség munkájának racionalizálására; a
Munkásőrség megszüntetése után annak képzett állományából kapott-e
erősítést a rendőrség; megtörtént-e a korábban Király Zoltán által
is javasolt költségátcsoportosítás?
Jóllehet Horváth István volt belügyminiszter írásban válaszolt
az interpellációra, Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár élt a
lehetőséggel, hogy a nyilvánosság előtt is válaszoljon a kérdésekre.
Általánosságban megjegyezte, hogy a társadalomnak adóssága van az
államapparátussal és így a rendőrséggel szemben is, amely egyfelől
nagyobb szerepet töltött be a kívánatosnál, másfelől viszont
nélkülözni volt kénytelen a társadalom megbecsülését. A konkrét
kérdésekre áttérve kifejtette, hogy a központi költségvetésből 15-16
százalékos béremelést tudtak végrehajtani, a Munkásőrség pénzéből
azonban egy fillért nem kaptak. Megkapták viszont a fóti technikai
bázist és a Munkásőrség Országos Parancsnokságának komplexumát. Ez
utóbbi lehetővé teszi, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság
elfogadható körülmények között végezze rendkívül fontos munkáját. Az
államtitkár szólt arról is: a BM-ben már elkészültek a tervek arra,
hogy a rendőrkapitánysággal nem rendelkező településeken - ha az
anyagi és létszámlehetőségek megengedik - kapitányságokat nyissanak.
A plénumnak jelentette azt is, hogy a megszüntetett belső biztonsági
szolgálat létszámának, valamint költségeinek bizonyos részét a
közrend-közbiztonsági, bűnüldöző állomány megerősítésére használják
fel.
Az államtitkár válaszát az interpelláló képviselő és a Parlament
is elfogadta. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 14:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (17. rész)
|
Berecz János (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 6. vk.) a választási
------------
ajánlószelvények nyilvánossága tárgyában interpellált a belügyi
tárca képviselőjéhez. Mint indoklásában mondotta: az
ajánlószelvényeken személyi adatokat is feltüntetnek, s ez esetleg
megkérdőjelezi a választások titkosságát is. Elsősorban arra kért
megnyugtató választ: az összegyűjtés után mi lesz az ajánlócédulák
sorsa, s milyen biztosíték van arra, hogy ezekkel a szelvényekkel
nem történhet visszaélés.
Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár az interpellációra
----------
adott válaszában hangsúlyozta, hogy Dauda Sándor szerdai képviselői
indítványa éppen erre vonatkozik, s ennek elfogadása esetén az
ajánlócédulák kérdése megnyugtatóan rendeződhet. (Dauda Sándor
javaslata szerint a képviselőjelölteket támogató ajánlási
szelvényeket a számlálás, illetve a hitelesítési eljárás után a
választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni).
Az interpellációtól függetlenül kért szót Kovács Lászlóné,
---------------
(Budapest, 7. vk.) hogy felhívja képviselőtársai figyelmét: ha
készpénzzel, fenyegetéssel szerzik a pártok képviselői az
ajánlószelvényeket, úgy ez megkérdőjelezi a szabad választásokat és
a demokráciát.
Az intermezzo után visszatértek a képviselői felvetésre, illetve
az államtitkári válaszra. Gál Zoltán válaszát Berecz János
elfogadta, s azzal az Országgyűlés is egyetértett.
Filló Pál és Nagyiványi András (Budapest, 18. és 19. vk.)
------------------------------
a lakcímbejelentéssel kapcsolatos visszaélések megszüntetése
tárgyában interpellált a belügyminiszterhez. Filló Pál a
lakcímbejelentéssel kapcsolatosan rámutatott: főként a
nagyvárosokban gyakoriak az olyan bejelentkezések, amelyekről a
lakás tulajdonosának vagy bérlőjének egyáltalán nincs is tudomása.
Gál Zoltán válaszában bejelentette: már elkészült és csak
aláírásra vár az a belügyminiszteri rendelet, amely a
lakcímbejelentés kérdéseit újraszabályozza, mégpedig összhangot
teremtve az egyszerű ügyintézés és az állampolgári érdek között.
Filló Pál az államtitkári választ elfogadta, ám Nagyiványi András -
arra hivatkozva, hogy nem ismeri a rendelkezés lényegét - nem értett
egyet a válasszal. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 14:12
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (18. rész)
|
Erre reagálva Gál Zoltán tájékoztatásképpen elmondta: a rendelkezés
szerint a jövőben a szállásadó személyi számát is fel kell tüntetni
a bejelentőlapon, s ezzel föltehetően kiszűrhető a hamis bejelentés.
Az államtitkár kiegészítése ellenére Nagyiványi András továbbra sem
fogadta el az interpellációra adott választ, s javasolta, hogy a
kérdést tárgyalja meg a jogi bizottság. Az Országgyűlés ugyancsak
nem értett egyet az államtitkár válaszával, s így az elnök az
interpellációt átutalta a jogi bizottságnak.
Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.) a művelődési miniszterhez
---------------
interpellált a bécsi Collegium Hungaricum, a római Magyar Akadémia
és a párizsi Magyar Intézet igazgatói állása ügyében, amelyek
betöltésére decemberben már megjelent a pályázat. A képviselő az MDF
elnökségével egyetértésben csak a választások után tartaná
betölthetőnek ezeket az állásokat, s akkor is csak a magas fokú
szakmai és általános képzettség, műveltség, a kulturális
diplomáciában való jártasság és a fogadó ország kultúrájának és
nyelvének kitűnő ismerete alapján.
Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában egyetértett
------------
azzal, hogy a kiválasztásnál kultúrán kívüli szempontok
nem érvényesülhetnek. Ennek a korábban is vallott elvének
érvényesítésére már korábban intézkedéseket is tett. Így például a
külföldi kulturális intézetek vezetői és munkatársi pozíciói csak
pályázat útján tölthetők be. Ugyanakkor a korábbi
gyakorlat, a különböző minisztériumok közötti egyeztetés helyett a
kulturális élet kiemelkedő személyiségeiből álló független bizottság
dönt a személyekről. E bizottságba javasolta az Országgyűlés
kulturális bizottsága két képviselőjének - azok egyikeként éppen
Zsigmond Attila - részvételét is. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a
szóbanforgó igazgatói állásokat betöltők szolgálati ideje lejárt, az
új vezetők kinevezése július 1-jétől esedékes. A pályázat nyerteseinek
pedig időre van szükségük itthoni munkájuk lezárására, az új
munkakörükre való felkészüléshez. A tárca tehát nem látja
indokoltnak, hogy az elvi egyetértés és a felsorolt biztosítékok
mellett megakadályozza ezt a folyamatot.
Zsigmond Attila, bár a miniszteri választ korrektnek minősítette,
s szándékaival, céljaival teljes mértékben egyetértett, továbbra is
kitartott eredeti álláspontja mellett, hogy a kinevezésekre csak az
az új válaasztások után kerüljön sor.
Az Országgyűlés a miniszter válaszát fogadta el. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 14:24
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2012 sz. hírre
|
A mai mtib2012 sz. Folytatta munkáját az Országgyűlés (11. rész)
című hírünk 4. bek. 1. sorában a név helyesen:
Barcsay Sándor
----
(MTI
1990. február 1., csütörtök 14:50
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (19. rész)
|
Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy az Állami
Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának személyére javaslatot tevő
jelölőbizottság összetételéről a Parlamentnek kell döntenie. A
bizottságok és a képviselőcsoportok a következő személyeket
javasolták a bizottságba: Sütő Kálmán (függetlenek csoportja), Marx
Gyula (MDF), Márton János (Magyar Néppárt), Juhász Ferenc (MSZP),
Szilágyi Gábor (MSZMP), Czibulka Péter (semlegesek), Balla Éva
(SZDSZ), Kovács Károly (ipari bizottság), Vida Kocsárd (kereskedelmi
bizottság), Dobi Ferenc (mezőgazdasági bizottság), Szabó Kálmán
(terv- és költségvetési bizottság). Horváth Lajos megkérdezte,
egyetért-e a személyi ajánlásokkal az Országgyűlés.
Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) szót kért. Elmondta:
jelölését- bár ez megtisztelő számára - előzetesen vele nem
egyeztették, s személyes okok miatt nem tudja elvállalni.
Ennek következtében Horváth Lajos arra kényszerült, hogy újra
elhalassza a döntést, hogy Juhász Ferenc helyett új jelöltet
állíthassanak. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 14:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (20. rész)
|
Az ebédszünet után az Országgyűlés önálló képviselői
indítványokról döntött. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
ülését követően Raffay Ernő módosította előterjesztését, a
törvényjavaslat kiegészült azzal, miszerint a jelenleg működő pártok
és társadalmi szervezetek országos vezetői is tegyenek
vagyonnyilatkozatot. Hámori Csaba és Raffay Ernő indítványa között
mindössze az időpont volt a különbség. Hámori Csaba azt javasolta,
hogy az egyes állami és pártfunkciót betöltött vezetők 1980-ig,
Raffay Ernő pedig, hogy 1968-ig visszamenőleg tegyenek
vagyonnyilatkozatot.
Először a Hámori-féle törvényjavaslathoz érkezett egyetlen
módosító javaslatról szavaztak a képviselők. A Parlament
elutasította Vass Józsefné indítványát, miszerint a
vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget ki kell terjeszteni a
gazdasági élet felelős szereplőire is.
Ezt követően Raffay Ernő törvényjavaslatáról döntöttek: a
jelenlévő képviselők mindössze 42 százaléka támogatta azt. Az
elnöklő Jakab Róbertné ezután Hámori Csaba javaslatát szavaztatta
meg: e változat a szavazatok 56 százalékát kapta meg. Így a törvény
értelmében mindazok, akik az 1980-tól számított két parlamenti
ciklus idején magas köztisztséget töltöttek be - az Elnöki Tanács
elnökei és tagjai, a Minisztertanács elnökei, a miniszterek, az
államtitkárok, az Országgyűlés elnökei, alelnökei, valamint a
Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok elnökei -, kötelesek
vagyonnyilatkozatot tenni. Az Országgyűlés kezdeményezi, hogy azok
is tegyenek önkéntes erkölcsi és vagyonnyilatkozatot, akik jelenleg
magas állami tisztséget viselnek, valamint a párt- és társadalmi
szervek országos tisztségviselői.
A Parlament ezután elhatározta, hogy vizsgálóbizottságot hoz
létre, amely előtt kell majd az érintetteknek nyilatkozniuk. E
testület tagjaira a parlamenti politikai csoportok vezetői tesznek
javaslatot.
Ezt követően a törvényhozó testület egy újabb képviselői önálló
indítvány napirendre tűzéséről döntött. Bozsó Lajosné (Budapest, 10.
vk.) a múlt heti ülésszakon sürgősségi tárgyalást kérve önálló
indítványt nyújtott be, amelyről azonban még nem határoztak. A
képviselőnő indítványozza, hogy a Minisztertanács azon rendeletét,
amely - a kamatadó-törvény részeként - szabályozza az egy főre jutó
jövedelem kiszámítását, az Országgyűlés helyezze hatályon kívül, és
alkosson olyan törvényt, amely a mindenkor érvényes létminimum
kiszámításánál nem veszi figyelembe a kapott családi pótlékot,
árvaellátást, szociális támogatást, a tartásdíj és a
gyermekgondozási segély összegét. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (21. rész)
|
A Parlament döntése értelmében az indítványt a február 27-én kezdődő
ülésszakon tűzik napirendre.
Molnár Ferenc (Jász-Nagykun Szolnok m., 11. vk.) Karcag
-------------
gázellátásának ügyében interpellált az ipari miniszterhez még
októberben. Akkor a plénum a miniszteri választ nem fogadta el. Az
interpellációt megtárgyalta az ipari bizottság, amelynek
jelentését a jelen ülésszakon az interpelláló képviselő kényszerűen
tudomásul vette, az Országgyűlés pedig elfogadta.
Géczi István (Budapest 49. vk.) az Észak-pesti
------------
Kórház-Rendelőintézete építése ügyében interpellált Csehák Judit
szociális és egészségügyi miniszterhez. A miniszterasszony írásos
válaszát korrektnek tartotta, de továbbra is hangsúlyozta, hogy nem
megnyugtató az északi városrész és az agglomeráció mintegy 450 ezer
lakójának egészségügyi ellátása. Megkérdezte azt is, milyen lehetőség
van arra, hogy a ma szovjet katonákat gyógyító kórház újra a
városnegyed lakóinak gyógyítását szolgálja.
Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter kijelentette:
------------
számára a korrektségnek nincs alsó, közép vagy felsőfoka, ezért ha
az interpelláló képviselő korrektnek tartotta írásos válaszát, nincs
másik válasza. Mint mondotta: csak arra tud ígéretet tenni, amit
teljesíteni is képes. Felhívta a figyelmet arra, hogy az említett
szovjet katonai épület a későbbiekben sem lesz alkalmas aktív
gyógyellátásra, csupán szociális célokra, esetleg ápolási
feladatokra.
A miniszterasszony válaszát az interpelláló képviselő és az
Országgyűlés egyaránt elfogadta.
Hellner Károly (Budapest 32. vk.) annak érdekében
--------------
interpellált, hogy a személygépkocsi-vásárlásra letétbe helyezett
előleg kamatának felső határa, éves korlátozás nélkül a mindenkori
látraszóló betéti kamat felső határa legyen. A jelenlegi, február
1-jével hatályba lépő minisztertanácsi rendelet szerint ugyanis a
kamat felső határa csak a harmadik évtől kezdve adható, az első
évben ennek csupán fele, a második évben pedig 70 százaléka. A
képviselő azt szorgalmazta, hogy a kormány deregulációs programjának
szellemében szabadítsák fel a kamatokat. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:32
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (22. rész)
|
Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár válaszában
----------
leszögezte, hogy a letéti kamatokat semmiképpen sem szabad
összekeverni a betéti kamatokkal, sokkal inkább arra kell törekedni,
hogy a jelenlegi letéti rendszert mielőbb meg lehessen szüntetni.
Az államtitkár válaszát sem Hellner Károly, sem a plénum nem
fogadta el, ezért a témát Jakab Róbertné kiadta a terv- és
költségvetési bizottságnak.
Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) a kisvállalkozók bevitt
-------------
vagyona tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Véleménye
szerint indokolt lenne, hogy a kisiparosok a szabályosan bevitt
vagyonukat adómentesen vehessék ki, azaz a kivét összegével
csökkenthessék az adóalapot képező jövedelmüket.
Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár úgy vélte, hogy az
interpelláció jogi hivatkozása nem helytálló. Ha a kérésnek helyt
adnának, az azt jelentené, hogy a kisiparosoknak az elszámolásban
kétszeres kedvezmény igénybevételére nyílna lehetőségük. Végül az
államtitkár megjegyezte: erre a kérdésre hetenként háromszor kell
válaszolniuk, úgy tűnik, hogy az ilyen javaslatoknak a felmelegítése
politikai választási propaganda célokkal szolgál. Juhász Ferenc nem
fogadta el az államtitkár válaszát. Egyúttal visszautasította a
politikai propagandára vonatkozó megjegyzést, mondván: a semleges
képviselők csoportjához tartozik, s nem is kíván indulni a
választásokon. Kunos Péter megkövette a képviselőt, mint mondotta, a
KIOSZ-szal kapcsolatos választási ügyekre gondolt, nem pedig a
országgyűlésiképviselő-választásokra. A képviselők nem fogadták el
az államtitkár válaszát, így az elnök az interpellációt visszautalta
a reformbizottságnak. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (23. rész)
|
Balla Éva (Budapest, 46. vk.) az MSZP vagyonának
---------
elszámoltatásáról hozott népszavazási döntés végrehajtása tárgyában
interpellált a miniszterelnökhöz. A képviselő emlékeztetett arra:
két hónap telt el a népszavazás óta, és semmilyen intézkedés nem
történt az elszámoltatásra, ugyanakkor a korábban megszerzett
közvagyonról sem mondott le a párt. Hozzátette: jelenleg is az MSZP
dönt arról, hogy mely ingatlanokról, vagyontárgyakról hajlandó
lemondani, s mit tart meg magának. A képviselő sérelmezte azt is,
hogy az állami vagyon részét képező pártvállalatok osztaléka
ugyancsak az MSZP kasszájába kerül.
Az interpellációra válaszolva Bercsényi Botond kormánybiztos
----------------
a párttörvényt idézte, miszerint a pártgazdálkodás ellenőrzése az
Állami Számvevőszék feladata, s így egyetlen államigazgatási szerv
sem jogosult a pártok gazdasági-pénzügyi ellenőrzésére. A
továbbiakban a kormánybiztos elmondta: a kormány még októberben -
tehát a népszavazást megelőzően - felkérte az MSZP-t 1989. december
31-ig nyilatkozzék arról, hogy mely ingatlanok kezelési jogát
kívánja megtartani. Bercsényi Botond hangsúlyozta: a kormány
álláspontja mindvégig az volt, hogy az MSZP csak a politikai
tevékenységéhez szükséges vagyontárgyakat és ingatlanokat tartsa
meg. Elmondta azt is, hogy az Állami Számvevőszéknek feladata, hogy
1990. január 31-ig vizsgálja meg az MSZP vagyonmérlegét, és erről
tájékoztassa az Országgyűlést.
Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, s idézte az
Állami Számvevőszék egy dokumentumát, miszerint az MSZP
vagyonmérlegét vizsgálva a számvevőszék nem fogja tételesen leltárba
venni a párt tulajdonában, illetve kezelésében lévő ingatlanokat és
vagyontárgyakat. Balla Éva úgy vélte: a jelenlegi felemás helyzetben
a kormányt akadályozza a párttörvény, s így - a jelek szerint -
senki nem érez felhatalmazást a népszavazáson született döntés
végrehajtására.
Az interpellációra adott kormánybiztosi választ az Országgyűlés
sem fogadta el, s így az további mérlegelésre átkerült a terv- és
költségvetési bizottsághoz. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (24. rész)
|
László Béla (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 14. vk.) a
-----------
miniszterelnökhöz interpellált megyéje 1990. évi egységes
pénzalapjának hiánya tárgyában. Elmondta, hogy a megyei tanács igen
magas aránnyal elutasította idei költségvetési tervüket, a pénzügyi
tervezés Szabolcsban leállt, mert a testület nem tudta elfogadni azt
a döntést, amely szerint a 600 ezer lelket számláló megye jóval
szükségletei alatt részesült a kiegészítő állami támogatásból. A
megyében él az ország lakosságának 5,7 százaléka, ugyanakkor
1989-ben 5,1 százalékkal, az idén már csak 4,9 százalékkal
részesednek az állami támogatás és a jövedelemadó együttes országos
összegéből. Ez mintegy 340 millió forint támogatáscsökkenést jelent
abban a megyében, amely a létfeltételek tekintetében saját hibáján
kívül szinte mindenben utolsó az országban.
Az interpellációra Békesi László pénzügyminiszter írásban adott
választ, amelyben hivatkozik arra: az idén rendkívül szigorú
költségvetési gazdálkodást kell megvalósítani, ami a tanácsi
gazdaságban is azt jelenti, hogy még a múlt évi ellátási színvonalat
sem lehet tartani. A miniszter szerint mindezek ismeretében sem
állítható, hogy a megye pozíciója az idén az 1989. évihez képest
romlott volna, a megjelölt hiányok kimutatása pontatlan számításon
alapul. A megye ez évre tervezett bevételei a tavalyihoz képest
17 százalékkal nőnek, ezeknek az össztanácsi bevételből való aránya
elhanyagolható eltéréssel megegyezik az 1989. évivel. A miniszter
ugyanakkor azt is elismerte, hogy a megyében feszültségek vannak a
lakosság ellátásában. A megye gondjaival a kormányzat is
foglalkozik, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1986 óta részese a
gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatási programjának,
1989-től pedig az észak-magyarországi térség fejlesztési
programjának is. A megye elmaradott térségei a különböző
adókedvezményeken túl 1986-89 között 634 millió forint állami
támogatást kaptak, az idén pedig e címen 300 millió forintot, a
foglalkoztatási problémák megoldására pedig további 150 millió
forintot.
Az ülésteremben helyet foglaló Kunos Péter pénzügyminisztériumi
államtitkár ehhez annyit tett hozzá, hogy az állami költségvetés a
folyamatos működés feltételeit biztosítja, ezért a megyében még
egyszer tekintsék át saját költségvetésüket, s úgy súlyozzák a
feladatokat, hogy a folyamatos működés ott is biztosítható legyen.
(folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:55
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (25. rész)
|
László Béla a választ nem fogadta el, s azt javasolta: az
Országgyűlés ne foglaljon állást a kérdésre adott válasz
tekintetében, hanem azt adja ki az Állami Számvevőszéknek
vizsgálatra.
Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár, a tárca megbízott
vezetője ezzel összefüggésben arról tájékoztatta a képviselőket: az
interpelláció tárgyában a megyei tanács elnöke a miniszterelnökhöz
fordult, aki úgy rendelkezett, hogy a három érintett tárca - az
Országos Tervhivatal, a Pénzügy- és a Belügyminisztérium - a kérdést
vizsgálja meg. Ez a vizsgálat még nem fejeződött be, ezért támogatja
a képviselőnek azt a javaslatát, hogy ebben a kérdésben az
Országgyűlés most még ne döntsön.
Az elnöklő Jakab Róbertné kérdésére a képviselők egyetértettek
azzal, hogy az Országgyűlés e témában most ne döntsön. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 15:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (26. rész)
|
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a 14 éven aluli személyek
----------
utazási valutaellátásának ügyében interpellált, de mielőtt az
interpellációra rátért volna, ügyrenddel kapcsolatos felvetését
mondta el. Azt hangoztatta, hogy egy képviselő akkor kérheti: egy
interpelláció tárgyában ne döntsön az Országgyűlés, ha az
interpellációját visszavonta. Ha viszont fenntartja, a Parlamentnek
döntenie kell, elfogadja-e az arra adott választ vagy sem. Ezzel
Rózsa Edit az előző, László Béla által benyújtott interpellációval
kapcsolatos procedurára utalt.
Erre utóbb a Parlament visszatért, s miután László Béla nem
vonta vissza interpellációját, szavazásra került sor, melynek
eredménye: sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el az
államtitkári választ.
Rózsa Edit saját interpellációjával, a valutaellátás kérdésével
foglalkozva elmondotta: arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy
alacsonyabb szintű jogszabály, utasítás nem lehet ellentétben
magasabb szintű jogszabállyal, az interpellációban szereplő
minisztertanácsi rendelettel. A kormány rendeletet alkotott a
belföldiek utazási valutaellátásáról. Ennek értelmében a 14.
életévüket be nem töltött kiutazók naptári évre 50 dollárt, vagy
annak megfelelő konvertibilis fizetőeszközt vásárolhatnak. Ennek
ellenére a Magyar Nemzeti Bank egy belső utasításában úgy
rendelkezett: a 14 éven aluli személy abban az esetben sem veheti
fel az 50 dollárnak megfelelő valutát, ha a minisztertanácsi
rendeletben megfogalmazottak szerint arra egyébként
jogosult lenne. Ez az ellentmondásos helyzet egyébként megszűnt,
mert január 1-jétől a 14 éven aluliak is hozzájuthatnak az 50
dollárjukhoz. Ám ennek ellenére a képviselő mégis elgondolkodtatónak
tartja, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabállyal a Magyar Nemzeti
Bank elnöke - egy magasabb szintű jogszabály ellenében -
megfoszthatta az érintett fiatalokat a számukra biztosított
lehetőségtől a múlt év végén.
Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke írásban nyújtotta be
--------------
válaszát, amelyben részletesen megmagyarázta, hogy az általa kiadott
jogszabály összhangban van a minisztertanácsi rendelettel. Ugyanis a
jogszabályban kiemelt egyik kategóriába sem tartoznak bele - Bartha
Ferenc szerint - a 14 éven aluli gyermekek. A minisztertanácsi
rendelet azok számára tette lehetővé 1989. november 20-ától a
valutavásárlás lehetőségét, akik 1986-ban vagy azt megelőzően
vásároltak turistaellátmányuk terhére fizetőeszközt, valamint azok,
akik turistaellátmányt még nem vettek igénybe. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 16:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (27. rész)
|
A Magyar Nemzeti Bank elnökének írásbeli válaszát sem a
képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el.
Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) interpellációja következett
-----------
a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez az 1990. évi
erdőtelepítés célcsoportos beruházási keret csökkentése tárgyában.
Felszólalásának lényege: míg a korábbi Állami Tervbizottság 650
millió forintot javasolt erre az évre, az 1990-es költségvetés már
csak 400 millió forintot irányoz elő erdőtelepítésre. Ez
veszélyezteti az 1991-2000 közötti hosszú távú, 150 ezer hektáros
erdőtelepítési program teljesítését. Ezért azt kérte a mezőgazdasági
tárcától, hogy pótlólagos keretátcsoportosítással növelje a
beruházási keretet.
Szabó Ferenc államtitkár - összhangban Hütter Csaba miniszter
------------
írásban benyújtott válaszával - utalt arra, hogy a 400 millió
forintot az Országgyűlés határozta meg az idei költségvetésben, ezt
megemelni sem a kormányzatnak, sem az ágazatnak nem áll módjában.
Kijelentette: a kormányzat tudatában van az erdősítés
jelentőségének, így - a kényszerítő körülmények ellensúlyozására -
különböző intézkedéseket tesznek. Kezdeményezik, hogy az üzemi
forrásokat nagyobb arányban vonják be, nagyobb felületet
telepítsenek be erdővel, ésszerűen csoportosítsák át a területek
között a rendelkezésre álló összeget. Az államtitkár kijelentette,
hogy a jövő évtől kezdve minden bizonnyal a tervek szerint
folytatódhat az erdősítési program.
A választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el,
így az elnök a kérdést kiadta a mezőgazdasági bizottságnak.
A Parlament döntött annak a jelölőbizottságnak az
összetételéről, amely javaslatot tesz az Állami Vagyonügynökség
ügyvezető igazgatójának személyére. Az MSZP parlamenti csoportja -
Juhász Ferenc helyett, aki nem tudta vállalni e megbízatást - Koltai
Imrét (Pest m., 28. vk.) javasolta a bizottságba, az MSZMP pedig
korábbi javaslatával ellentétben Szilágyi Tibort (Nógrád m., 2. vk.)
delegálta. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 16:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (28. rész)
|
A délutáni szünetet követően a gyanúsan hézagos padsorokat
látván újbóli létszámellenőrzést rendelt el a soros elnök, s
megállapította, hogy a képviselők 52 százaléka van jelen, így az
Országgyűlés határozatképes. Jakab Róbertné bejelentette, hogy a
Minisztertanács Hivatalának elnöke levélben reflektált a Técsy
László interpellációja kapcsán kialakult jogvitára. Az interpelláló
képviselő azt javasolta, hogy 1990. január 1-jétől szűnjön meg a
keresetszabályozás a mezőgazdaságban, s ez a módosítás kerüljön be a
vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezetbe. A
Minisztertanács Hivatalának elnöke a levélben kifejtette, hogy a
kormány e feladatot nem tudja elvállalni, hiszen a vállalkozási
nyereségadó törvénytervezetét az Országgyűlés már az előző év
novemberében elfogadta anélkül, hogy a képviselő indítványát
figyelembe vette volna. Ebből adódóan a kérés teljesítésére csak úgy
van mód, ha a mezőgazdasági bizottság vagy az indítványozó képviselő
önálló törvénymódosító javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek.
Técsy László ezt tudomásul vette, ám megjegyezte, hogy ő még
idejekorán, tavaly szeptemberben terjesztette javaslatát az
Országgyűlés elé, hogy még legyen lehetősége a kormánynak az
idevonatkozó törvényeket módosítani. Emlékeztetett az Országgyűlés
érvényes határozatára, amellyel elfogadták az interpellációjában
foglaltakat, s úgy vélte, ezzel a kormány csak egyet tehet:
végrehajtja. Ha a képviselők mégis engedik, hogy a kormány vétót
emeljen, marad továbbra is a régi gyakorlat: a farka csóválja a
kutyát.
Az elnök megjegyezte: ebben az esetben mindenképpen
törvénymódosítást kell beterjeszteni, amelyet a mezőgazdasági
bizottság az interpelláló képviselővel egyetértésben dolgoz majd ki.
Folytatták az interpellációk sorát. Zsolnay Katalin
---------------
(Komárom-Esztergom m. 3. vk.) kapta meg a szót, aki a
vágóállat-forgalmazás, a húsfeldolgozás és a húsértékesítés
helyzetének ellentmondásaival kapcsolatban interpellált. Konkrét
megoldásokat sürgetett, olyan piacszabályozó intézkedéseket, amelyek
javítják a termelői kedvet, hozzájárulnak a hazai ellátás és az
export zavartalanságához. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:05
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (29. rész)
|
Szabó Ferenc mezőgazdasági államtitkár az írásos válaszhoz
fűzött szóbeli kiegészítésében egyebek között arról szólt, hogy egy
komplex agrárpiaci rendszer kidolgozásáról határozott a kormány, és
ebben szerepelnek a képviselő által szorgalmazott intézkedések, így
például garantált ár, intervenció, kereskedelmi liberalizálás.
Mindezek azt célozzák, hogy kínálati pozíció jöjjön létre a belföldi
piacon. Az interpelláló képviselő ennek ellenére sem fogadta el az
államtitkár válaszát, s azt az Országgyűlés is elutasította. Így az
elnök az interpellációt visszautalta újbóli tárgyalásra a
mezőgazdasági bizottsághoz.
Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.) a honvédelmi miniszterhez
------------
interpellált a sárbogárdi helyőrség üres szolgálati lakásainak
hasznosítása tárgyában. Mint mondotta: Sárbogárdon mintegy 80
szolgálati lakás áll üresen, miközben a városban évek óta nem
épültek tanácsi bérlakások, s így egyre nő a lakásra várók száma. A
képviselő javasolta, hogy az üresen álló szolgálati lakások egy
részét az OTP-n keresztül értékesítsék, míg a fennmaradóak
bérlakásként találjanak gazdára.
Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszul elmondta:
--------------
Sárbogárd környékén a hadsereg légvédelmének egyik fontos
rakétaegysége állomásozik. Ennek fejlesztése és a személyi állomány
bővítése néhány évvel ezelőtt még a tárca elképzelései között
szerepelt, ezért épültek a szolgálati lakások. Hozzátette: a
folyamatos haderőcsökkentés nyomán a tervezett bővítés elmaradt, így
a szolgálati lakásokba sem költöztek be. Éppen ezért a Honvédelmi
Minisztérium 35 üresen álló lakást felajánlott a sárbogárdi
tanácsnak.
Sági Gáborné a miniszteri választ nem fogadta el, mondván: a
felajánlott 35 lakás jelenleg lakhatatlan, s a felújítási költség
majdnem annyi lenne, mint az új lakások megépítése. Márpedig a
sárbogárdi tanács az ehhez szükséges pénzforrással nem rendelkezik.
Bár a képviselő nem értett egyet a miniszteri válasszal, az
Országgyűlés azt elfogadta. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:06
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (30. rész)
|
Fodor Erzsébet (Hajdú-Bihar m., 16. vk.) a miniszterelnökhöz
--------------
interpellált; a téma: az elmaradott térségi támogatás kiterjesztése
Hajdú-Bihar megye bihari térségére. Kiemelte, hogy a gazdaságilag
elmaradott térségek fejlesztésének meggyorsítására hozott rendelet
közigazgatási határokkal, s nem pedig a valós térségi viszonyokkal
számol, így a bihari körzetnek azok a falvai, amelyek megyéjéhez
tartoznak, kimaradtak a programból. Az idei költségvetés szerint
ezen térség forráshiánya 25-26 százalék. A tudományos elemzések
szerint a körzet hét települése a megyei átlag alatt van, tíz
települése hátrányos helyzetű, tizenkettő pedig halmozottan
hátrányos helyzetű. Kérdésére az Országos Tervhivatal elnöke írásban
adott választ, ám a képviselőasszony úgy vélte, hogy gondjaik
enyhítésére az abban foglaltaknál többre van szükség.
Kemenes Ernő, az OT elnöke írásos válaszát kiegészítve
megerősítette: a térség helyzetéről adott jellemzés helytálló.
Kétségtelen, hogy a probléma megoldásának egyik lehetséges módja az
lenne, ha a térség bekerülne a felzárkóztatási programba, de ez a
program az idén befejeződik, s egyébként sincs sem jogi, sem pedig
anyagi lehetőség arra, hogy a térség falvainak problémáját beemeljék
abba. A 90-es évek első felében minden bizonnyal folytatódó program
újra gondolása a kormány javaslata alapján az ősszel az Országgyűlés
elé kerül. Ugyanakkor felhívta a képviselő figyelmét arra, hogy a
megoldást nem kizárólag csak ez a program jelenti, mert hasonló
célokra rendelkezésre áll egyebek között a Területfejlesztési,
illetve a Foglalkoztatási Alap is. Ezek jó lehetőséget jelentenek a
térség akut gondjainak enyhítésére, ám onnan nem érkeznek
kezdeményezések a pályázati úton elnyerhető összegek igénybevételére.
Ezért azt javasolta, hogy az idén próbáljanak élni ezekkel a
lehetőségekkel, s felajánlotta a kormány nevében, hogy az érintett
tárcák szakértői készséggel állnak rendelkezésükre megfelelő
pályázatok kidolgozásában. Amennyiben pedig az elmaradott térségi
program tovább folytatódik 1991-ben, úgy abba nagy valószínűséggel a
bihari térség is belekerülhet.
Az OT elnökének válaszát a képviselőasszony nem fogadta el,
viszont az Országgyűlés egyetértett azzal. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (31. rész)
|
Az interpellációk sorának lezárását követően Dauda Sándor
------------
(Budapest, 45. vk.), valamint Antal Imre (Pest m., 19. vk.)
-----------
önálló indítványát kellett volna a plénumnak megtárgyalni. Jakab
Róbertné javasolta, hogy a két indítványról a vitát együttesen
folytassák le, ám külön szavazzanak. S midőn a plénum szavazott,
immár sokadszor derült ki, hogy határozatképtelen. Ekkor szót kért
Antal Imre, javasolván, hogy az indítványokról vita nélkül
döntsenek. Jakab Róbertné kénytelen volt felhívni a képviselő
figyelmet arra, hogy határozatképtelensége miatt vita nélkül sem
dönthet a Parlament. Ezután lázas mozgolódás kezdődött, hogy a
folyosón, illetve esetleg a büfében tartózkodó képviselők szavazásra
invitálásával döntésképessé tegyék a plénumot. Ez néhány perc múltán
sikerült is.
Ezt követően Dauda Sándor kért szót annak érdekében, hogy
pontosítsa módosító indítványának szövegét. Eszerint azt javasolja,
hogy a választójogi törvényt úgy módosítsák: a kifogás és a
jogorvoslat végleges elbírálását követően az ajánlási szelvényeket
meg kell semmisíteni a szavazás napján. Miután ez a szöveg eltért a
jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésében foglaltaktól,
az elnökasszony felszólította Tallóssy Frigyest, válaszoljon:
valóban szerkesztési hibáról van-e szó. Tallóssy Frigyes őszintén
bevallotta: nem tudja, úgy vélte, hogy a bizottság előtt eredendően
a leírt és sokszorosított szöveg szerepelt.
A vitában szót kérő Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.)
-------------------
ellentmondást vélt felfedezni az indítványban, hangsúlyozván, hogy
ha a szavazás napján megvemmisítik az ajánlási szelvényeket, akkor
választási csalás esetleges gyanúja esetén már nem lehet az eljárást
lefolytatni. Azt javasolta a plénumnak, hogy Dauda Sándor
indítványát ne fogadja el. Már Antal Imre képviselő indítványának
tárgyalásához fűzte hozzá: tudomása szerint a Büntető Törvénykönyv
módosításához kétharmados többségre van szükség.
Jakab Róbertné felkérésére Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter
közölte, hogy a Btk. módosításához nincs szükség minősített
többségre.
A módosító javaslatot végül is - miután mind a jogi bizottság,
mind a Belügyminisztérium megbízott vezetője, mind pedig az
igazságügyminiszter támogatta - az Országgyűlés elfogadta. (folyt.
köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:28
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (32. rész)
|
Ugyancsak elfogadta Antal Imre módosító indítványát, amely a Btk.
egyik passzusát egészíti ki azzal: aki az országgyűlési képviselők,
illetve a tanácsok tagjainak választása, valamint az országos és
helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során a jelölési eljárás
szabályait megszegve erőszakkal, megtévesztéssel, fenyegetéssel,
illetve anyagi juttatással szerez ajánlást, bűntettet követ el, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Tamás Gáspár Miklós mielőtt kérdését feltette volna, egyetértett
-------------------
és csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozatához. A
képviselő szerint a televízió élére állított kuratórium működése, a
tévé élére kinevezett elnökség a sajtószabadságra és az
esélyegyenlőségre érzékeny közvéleményben elégedetlenséget váltott
ki. Azzal, hogy Pozsgay Imre államminiszter lemondott a tévé
felügyeleti jogáról, közvetve elismerte, hogy a kormány hibát
követett el. Tamás Gáspár Miklós azt kérdezte: mit tesz a kormány e
hiba orvoslásáért. Másrészt afelől érdeklődött, hogy jelenleg ki
felügyeli a televíziót.
Az államminiszter távollétében a kérdésre Kiss Elemér, a
------------
Minisztertanács Hivatalának elnöke válaszolt. Kiemelte: a kormány az
utóbbi két hónapban háromszor foglalkozott a rádió és a tévé
felügyeletével. Első döntésével az államminiszter által addig
gyakorolt felügyeleti jogot megszüntette, s egy felügyelő
bizottságot hozott létre. E döntést két ok motiválta: az
államminiszter indulni kívánt a tervezett
köztársaságielnök-választáson, másrészt a felügyelő bizottság
létrehozása a politikai egyeztető tárgyalások során határozott
igényként jelentkezett. A Minisztertanács később - amikor
nyilvánvalóvá vált, hogy a népszavazás eredményeként a
köztársaságielnök-választás elmarad - újból értékelte a helyzetet,
a felügyelet kérdését, s Pozsgay Imrére visszaszármaztatott egy
konkrét döntési jogot: jóváhagyni a televízió szervezeti és működési
szabályzatát. Ezt követően - miután az MSZP Pozsgay Imrét bízta meg
választási kampánya politikai felügyeletével - az államminiszter
javasolta e teendők alóli mentesítését. Ezt a kormány elfogadta.
Kiss Elemér szerint a kormány döntései tehát mindig a gyorsan
változó helyzethez igazodtak. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:47
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (33. rész)
|
A képviselő másik kérdésére válaszolva elmondta: a televízió
felügyeletét a jövőben a Minisztertanács mint testület látja el, nem
bíz meg azzal egyetlen kormánytagot sem. A felügyelő bizottság
hatásköre nem változott: ellátja a televízió függetlenségével,
pártatlanságával, a produkciók szabad versenyével, a kommunikáció
szabadságával, az eltérő eszmei áramlatok és vélemények
kifejezésével és ebből következően a választási esélyegyenlőséggel
összefüggő felügyeleti teendőket. A Minisztertanács hatáskörébe
tartozik a tévé szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyása, a
Magyar Televízió elnökségének - ezen belül az elnökség elnökének -
kinevezése és felmentése. Minden más személyi kérdés eldöntése a
televízió vezetésének feladata, abba a kormány nem szólhat bele.
Kiss Elemér szerint ma nincs olyan kérdés, amely a televíziót
illetően kormányszintű rendezést kívánna. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 17:48
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (34. rész)
|
Ezt követően Jakab Róbertné ismertette azoknak a jelölteknek a
névsorát, akik részt vennének az Országgyűlés által alakított
bizottságban. Ez a bizottság hivatott megvizsgálni a
képviselőjelöltek vagyonnyilatkozatát. A politikai frakciók a
bizottságba a következő képviselőket javasolták: Bánffy György
(MDF), Dauda Sándor (MSZMP), Németh Ferenc (MSZP), Eke Károly
(független képviselő), Bozsó Lajosné (semlegesek), Rózsa Edit
(SZDSZ), Márton János (Magyar Néppárt).
Ezután határozathozatal következett. Ám a szavazás során
kiderült, hogy túl kevesen vannak a képviselők, ismét
határozatképtelenné vált a Tisztelt Ház. Rövid tanakodás után,
Bánffy György képviselő javaslatára Jakab Róbertné megbízta a
parlamenti hivatalsegédeket, szólítsák be a folyosón tartózkodó
képviselőket is. Így végül is összejött a szavazáshoz szükséges
létszám, s a másodszori próbálkozásra a beterjesztett összetételben
az Országgyűlés létrehozta a vizsgálóbizottságot.
Ezután Bánffy György kapott szót, aki egy rövid nyilatkozatot
olvasott fel. A nyilatkozat tartalma a következő: ,,A Magyar
Demokrata Fórum parlamenti csoportja mély sajnálkozását fejezi ki
amiatt, hogy az Országgyűlés nem az MDF, hanem az MSZP
törvényjavaslatát fogadta el, s így a vizsgálóbizottság csak 1980.
június 8-áig visszamenően végezheti el a párt- és állami vezetők
vagyoni elszámoltatását.
Nem kétséges ugyanis, hogy országunk mai gazdasági és politikai
helyzetének kialakulásáért nem pusztán az utolsó évtized politikai
vezetése vonható kérdőre. Ennek értelmében az MDF parlamenti
csoportja reményét fejezi ki, hogy a következő Parlament habozás
nélkül kiterjeszti a vizsgálatot az 1970-es évekre is.,,
Ezután kérdéseket tettek fel a képviselők. Elsőként Raffay Ernő
intézett kérdést a megbízott belügyminiszterhez az egykori
Munkásőrség teljes és végleges felszámolása tárgyában. Gál Zoltán a
kérdésre írásban válaszolt. Ebben leírta: a Munkásőrség
haditechnikai eszközeit átadták a Magyar Néphadseregnek - ez
november 26-ig megtörtént -, így a volt munkásőrök már nem
rendelkeznek szolgálati pisztolyaikkal. Egyenruháik, illetve
igazolványaik birtokukban maradtak. Az egyenruha szolgálati jellegű
viselete azonban tilos. A volt munkásőröknél jelenleg legfeljebb
önvédelmi pisztolyok találhatók. Bevonásuk azonban folyamatban van.
Önvédelmi fegyvert azonban csak hivatásos munkásőrök kaphattak,
akiknek létszáma nem haladta meg az ezret. (folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (35. rész)
|
Raffay Ernő az erdélyi és a romániai magyar nemzetiségű
menekültek állampolgársági státusának rendezése tárgyában a
külügyminiszterhez is kérdéssel fordult. Mindenekelőtt az iránt
érdeklődött, mikor és mit kíván tenni a kormányzat a Magyarországon
letelepedett magyar anyanyelvű menekültek és áttelepültek
állampolgársági státusának záros határidőn belüli rendezésével
kapcsolatban. Kérdezte továbbá, hogy tervezi-e a kormány a
menekültek kedvezményes honosítási eljárását.
Kovács László külügyi államtitkár válaszában utalt arra, hogy
ezt a kérdést kétoldalú magyar-román megállapodás szabályozza, amely
1979 júniusában született, s amelyet 1980. február 11-én hirdettek
ki. Ez a megállapodás kizárja a kettős állampolgárság lehetőségét,
ugyanis ennek 11. cikkelye az új állampolgárság megadását a régi
állampolgárságból való elbocsátás tényének igazolásához köti. A
Külügyminisztérium az elmúlt évben többször is tett kísérletet a
megállapodás módosítására, ám ez elől a román fél kitért. Figyelembe
véve, hogy vészesen közeledik február 11-e, amikor lejár a
megállapodás második ötéves periódusa is - és amennyiben nem tesznek
javaslatot ennek felmondására, akkor a megállapodás újabb öt évre
érvénybe lép - a Külügyminisztérium csütörtökön délelőtt határozott
diplomáciai lépést tett: jegyzékben javasolta a román félnek, hogy a
megállapodás módosításáig, vagy egy új megállapodás kötéséig közösen
függesszék fel a 11. cikkely alkalmazását. A román fél válaszát
február 8-áig kéri a magyar fél. Ha ez megtörténik, akkor a
felfüggesztés érvénybe lép, ha nem, akkor a magyar fél egyoldalúan
felmondja a megállapodást. Az államtitkár Gál Zoltán
belügyminisztériumi államtitkár felhatalmazásával azt is közölte,
hogy amennyiben a nemzetközi feltételek megteremtődnek, a
Belügyminisztérium azon lesz, hogy a magyar állampolgárságot
kedvezményezett, gyorsított eljárással adja meg.
Hellner Károly az Esztergom-Párkány közötti dunai híd
megépítésének tárgyában intézett kérdést a közlekedési, hírközlési
és építésügyi miniszterhez. Mint mondotta, a Magyar Szocialista Párt
budapesti szervezete kezdeményezi az Esztergom-Párkány közötti
közúti Duna-híd sorsának rendezését. A párt képviselői felvették a
kapcsolatot a két érintett város társadalmi szervezeteinek
képviselőivel, akik ugyancsak szorgalmazzák a híd megépítését.
(folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (36. rész)
|
Udvari László közlekedési államtitkár válaszában kifejtette: a
minisztérium két változatot készített el a híd sorsával
kapcsolatban. Az egyik feltételezi a nagymarosi vízlépcső végleges
elhagyását, ugyanis ez esetben a vízszint állandósága lehetővé
teszi, hogy a jelenlegi pilléreken mintegy 6 méter széles,
személygépkocsi- és kerékpárforgalomra, továbbá gyalogos
közlekedésre alkalmas hidat építsenek. Az újjáépítés költségei - a
szükséges útépítésekkel együtt - körülbelül egymilliárd forintot
tennének ki. Ebben az esetben a gondot az okozza, hogy a forgalom
jelentős része Esztergom szűk utcáira terelődik, s ez a későbbiekben
egy, a várost elkerülő út megépítését teszi szükségessé. A második
változat szerint a jelenlegi hídpillérektől délre, 3 kilométerre egy
új hidat építenének, amely már az ezredforduló személy- és
teherforgalmára is alkalmas lenne. A híd építéséhez közös
magyar-csehszlovák kormányszintű megállapodásra van szükség. Az
államtitkár ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi közös közúti
albizottsági ülésen felvetik e kérdést, amelyre várhatóan kedvező
válasz érkezik. Ezt követően kell majd rendezni a teherviselés
megosztásának részletkérdéseit. Udvari László úgy ítélte meg, hogy
1990 júniusáig megnyugtató döntés születhet a híd ügyében. Az
interpellációk tárgyalását befejezve, véget ért a januári ülésszak.
Az elnöklő Jakab Róbertné az elvégzett munkát összegezve
emlékeztette a képviselőket, hogy két törvényjavaslatról a
meghosszabbított ülésszak két munkanapján sem sikerült dönteni. A
családjogi törvény értelmezése az Alkotmánybíróságra vár, s csak ezt
követően - várhatóan a következő ülésszakon - kerül a képviselők
elé. Ugyancsak ekkor - a február 27-én kezdődő ülésszakon - kell
határoznia a Parlamentnek a képviselők jogállásáról szóló
törvénytervezetről. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:09
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2039 sz. hírre
|
A mai mtib2039 sz. Folytatta munkáját az Országgyűlés (34. rész)
című hírünk 1. bek. 3-4. sorában a szöveg helyesen:
Ez a bizottság hivatott megvizsgálni az érintettek
----------------
vagyonnyilatkozatát.
(MTI)
1990. február 1., csütörtök 18:14
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (37. rész) - Dió 1.
|
Csütörtökön képviselői indítványok tárgyalásával folytatta
munkáját az Országgyűlés.
Király Zoltán és Raffay Ernő önálló indítványt nyújtottak be
arról, hogy alakuljon országgyűlési különbizottság annak
kivizsgálására, kik felelősek az ország jelenlegi helyzetéért.
Hámori Csaba is önálló indítványt adott be, amelynek lényege, hogy a
magas állami köztisztséget betöltő vezetők, valamint a politikai
pártok és társadalmi szervezetek vezetői tegyenek erkölcsi és
vagyonnyilatkozatot. A jogi bizottság szerdán megtárgyalta mindkét
indítványt, és úgy foglalt állást, hogy mindkét törvényjavaslat
elfogadását támogatja.
E napirendi pont vitájához hozzászólt:
Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.),
Hámori Csaba (országos lista),
Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
képviseletében,
Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.),
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.),
Filló Pál (Budapest, 18. vk.),
Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.),
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.),
Varga Lajos (Pest m., 26. vk.),
Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.),
Zsolnay Katalin (Komárom-Esztergom m., 3. vk.),
Lakatos László (Győr-Sopron m., 4. vk.),
Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnöke,
Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.),
Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.),
Antal Imre (Pest m., 19. vk.).
Raffay Ernő válaszolt a vitában elhangzottakra, Hámori Csaba nem
kívánt reflektálni azokra. Ezután kért szót Kállai Ferenc országos
listán megválasztott képviselő, majd ismételten szót kért Raffay
Ernő. Hozzászólt még Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 18.
vk.). A vita ezzel lezárult, s a módosító indítványok összegzésére,
véleményezésére összeült a jogi bizottság.
Az Országgyűlés szerdán este leszavazta a képviselőjelöltek
állami támogatásáról szóló határozattervezetet, de Sarlós István
indítványára ismételten napirendjére tűzte. A témához újólag
hozzászólt Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár a tárca
megbízott vezetője, illetőleg Kovács Mátyás (Komárom-Esztergom m.,
4. vk.). Határozathozatal következett, s az Országgyűlés elfogadta,
hogy 100 millió forintot fordítsanak az állami költségvetésből az
országgyűlési képviselőjelöltek támogatására. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:24
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (38. rész) - Dió 2.
|
Személyi kérdések megtárgyalásával folytatódott a parlamenti
ülésszak. Az Országos Választási Bizottság tagjává megválasztották
Barcsay Sándort.
A Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésének ellenőrzésére
létrehozott ideiglenes bizottság tagjainak sorába választották Czoma
László (Zala m., 5. vk.) képviselőt.
A Tisztelt Ház interpellációkkal folytatta munkáját.
Földy Ferenc (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 18. vk.) a
bodrogközi-hegyközi vasút visszaállítása tárgyában interpellált.
Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi
minisztériumi államtitkár válaszolt. Az Országgyűlés a választ
elfogadta.
Técsy László (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 19. vk.) azt
szorgalmazta, hogy a mezőgazdasági ágazatban 1990. január 1-jétől
szüntessék meg a keresetszabályozást. Az Országgyűlés a képviselői
indítványt elfogadta.
Király Ferenc (Jász-Nagykun-Szolnok m., 5. vk.) a honvédelmi
miniszterhez interpellált katonai szervezési és személyi kérdések
ügyében. A képviselő azt kérte, hogy interpellációjára akkor
térjenek vissza, amikor a honvédelmi bizottság már befejezte
vizsgálatát, és jelentését az Országgyűlés elé terjeszti.
Kovács András (Heves m., 10. vk.) a hazai termelésű cukorrépa
jugoszláviai feldolgozása tárgyában a pénzügyminiszterhez és a
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez interpellált;
Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár írásos
és Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár szóbeli válaszát sem
a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így a kérdés
megtárgyalásra visszakerült a mezőgazdasági bizottság elé.
(folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:29
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (39. rész) - Dió 3.
|
Az interpellációk sorát megszakítva visszatértek az előző napon
tárgyalt népi kezdeményezésekben megjelölt témák egyikére, amely
országgyűlési határozatot igényel. Ennek tartalma, hogy az
Országgyűlés módosítsa-e a magánszemélyek jövedelemadójáról,
valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényeket. A
Parlament reformbizottsága megtárgyalta a kérdést, s nem lát
lehetőséget e törvények módosítására. Ezt az Országgyűlés elfogadta.
Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 15. vk.) még a volt
belügyminiszterhez interpellált a rendőrök élet- és
munkakörülményeinek javítása érdekében.
Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszát mind a
képviselő, mind a Parlament elfogadta.
Berecz János (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 6. vk.) a választási
ajánlószelvények nyilvánossága tárgyában interpellált a belügyi
tárca képviselőjéhez. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár
válaszolt. Az interpellációtól függetlenül kért szót Kovács Lászlóné
(Budapest 7. vk.), hogy felhívja képviselőtársai figyelmét a
választások tisztaságára. Ezután visszatértek a képviselői
felvetésre, illetve az államtitkári válaszra, amellyel az
Országgyűlés is egyetértett.
Filló Pál és Nagyiványi András (Budapest 18. és 19. vk.)
képviselők a lakcímbejelentéssel kapcsolatos visszaélések
megszüntetése tárgyában interpelláltak a belügyi tárca vezetőjéhez.
A válasszal nem értett egyet sem a két képviselő, sem az
Országgyűlés, így a kérdés megtárgyalásra a jogi bizottság
hatáskörébe kerül.
Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.) a művelődési miniszterhez
interpellált a bécsi, a római és a párizsi magyar kulturális intézet
igazgatói állásának pályázati úton történő betöltése tárgyában,
miszerint arra a választások után kerüljön sor.
Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszát az Országgyűlés
elfogadta, a képviselő kitartott eredeti álláspontja mellett.
(folyt.köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:34
|
Vissza »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (40. rész) - Dió 4.
|
Az elnöklő Horváth Lajos ezután javaslatot tett az Állami
Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának a személyét jelölő bizottság
tagjaira. Miután az egyik képviselő személyes okok miatt
visszalépett, a döntést elhalasztották.
Az ebédszünet után az Országgyűlés Hámori Csaba, illetve Raffay
Ernő önálló képviselői indítványáról döntött. A plénum Hámori Csaba
törvényjavaslatát fogadta el: ennek értelmében mindazok, akik
1980-tól magas köztisztséget töltöttek be, kötelesek
vagyonnyilatkozatot tenni egy parlamenti vizsgáló bizottság előtt.
(Raffay Ernő előterjesztése ettől annyiban különbözött, hogy ő
1968-ig visszamenőleg javasolta a vagyonnyilatkozatot.)
Ezután arról döntöttek, hogy a február végi ülésszakon
napirendre tűzik Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) kamatadó ügyében
tett önálló indítványát.
Molnár Ferenc (Jász-Nagykun-Szolnok, 11. vk.) Karcag
gázellátásának ügyében interpellált az ipari miniszterhez még
októberben. Akkor a plénum a miniszteri választ nem fogadta el. Az
interpellációt megtárgyalta az ipari bizottság, amelynek jelentését
ezúttal az interpelláló képviselő és az Országgyűlés is elfogadta.
Géczi István (Budapest, 49. vk.) az Észak-Pesti
Kórház-Rendelőintézet építése ügyében interpellált a szociális és
egészségügyi miniszterhez. Csehák Judit válaszát a képviselő és az
Országgyűlés egyaránt elfogadta.
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) annak érdekében interpellált,
hogy a személygépkocsi-vásárlásra letétbe helyezett előleg kamatának
felső határa, éves korlátozás nélkül a mindenkori látra szóló betéti
kamat felső határa legyen. Kunos Péter pénzügyminisztériumi
államtitkár válaszát sem az interpelláló, sem a Parlament nem
fogadta el.
Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) a kisvállalkozók bevitt
vagyona tárgyában interpellált. A pénzügyminisztériumi államtitkár
válaszát sem ő, sem képviselőtársai nem fogadták el.
Balla Éva (Budapest, 46. vk.) az MSZP vagyonának
elszámoltatásáról hozott népszavazási döntés végrehajtása tárgyában
interpellált a miniszterelnökhöz. Bercsényi Botond kormánybiztos
válaszát nem fogadta el sem a képviselő, sem a törvényhozó testület.
László Béla (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 14. vk.) ugyancsak a
miniszterelnökhöz interpellált megyéje 1990. évi egységes
pénzalapjának hiánya tárgyában. Békesi László pénzügyminiszter
írásbeli válaszát és Kunos Péter kiegészítését László Béla nem
fogadta el, s javaslatára az Országgyűlés úgy foglalt állást, hogy e
témában ezúttal nem dönt. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (41. rész) - Dió 5.
|
(Erre utóbb a Parlament visszatért, s miután László Béla nem
vonta vissza interpellációját, szavazásra került sor: sem a
képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el az államtitkár
válaszát.)
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a 14 éven aluliak utazási
valutaellátásának ügyében interpellált. Bartha Ferenc, a Magyar
Nemzeti Bank elnöke írásban válaszolt, amelyet sem a képviselőnő,
sem a testület nem fogadott el.
Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) az ez évi erdőtelepítés
célcsoportos beruházási keret csökkentése tárgyában interpellált.
Sem ő, sem a Parlament nem fogadta el Hütter Csaba miniszter
írásbeli, illetve Szabó Ferenc államtitkár szóbeli válaszát.
Ezt követően a Parlament megválasztotta azt a jelölőbizottságot,
amely az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának személyére
tesz javaslatot.
Ezt követően Jakab Róbertné bejelentette, hogy a Minisztertanács
Hivatalának elnöke levélben reflektált a Técsy László
interpellációja kapcsán kialakult jogvitára. Técsy László ezt
tudomásul vette.
Folytatták az interpellációk sorát: Zsolnay Katalin
(Komárom-Esztergom m., 3. vk.) a vágóállat-forgalmazás, a
húsfeldolgozás és a húsértékesítés helyzetének ellentmondásaival
kapcsolatban interpellált. A MÉM államtitkárának válaszát mind a
képviselő, mind az Országgyűlés elutasította.
Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.) a sárbogárdi helyőrség üres
szolgálati lakásainak hasznosítása tárgyában fordult a honvédelmi
miniszterhez, akinek válaszát ő nem fogadta el, az Országgyűlés
azonban igen.
Fodor Erzsébet (Hajdú-Bihar m., 16. vk.) interpellációjának
témája: az elmaradott térségi támogatás kiterjesztése Hajdú-Bihar
megye bihari térségére. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke
írásbeli válaszát és szóbeli kiegészítését a képviselőnő nem fogadta
el, viszont az Országgyűlés egyetértett azzal.
Az interpellációk sorának lezárását követően Dauda Sándor
(Budapest, 45. vk.), valamint Antal Imre (Pest m., 19. vk.) önálló
indítványát tárgyalták meg. (folyt. köv.)
1990. február 1., csütörtök 18:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta munkáját az Országgyűlés (42. rész) - Dió 6.
|
Ezt követően Dauda Sándor pontosította módosító indítványának
szövegét. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) azt javasolta, ne
fogadják el az indítványt. A módosító javaslatot végül is - miután
mind a jogi bizottság, mind a Belügyminisztérium megbízott vezetője,
mind pedig az igazságügyminiszter támogatta - az Országgyűlés
elfogadta.
Ugyancsak elfogadta Antal Imre módosító indítványát, amely a
Btk. egyik passzusát egészíti ki.
Ezután kérdések következtek.
Tamás Gáspár Miklós a televízió élén történt változásokkal
kapcsolatban tett fel kérdést, amelyre - az államminiszter
távollétében - Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnöke
válaszolt.
Ezt követően az Országgyűlés megválasztotta azt a bizottságot,
amely hivatott megvizsgálni az érintettek vagyonnyilatkozatait.
Bánffy György kapott szót, aki az MDF rövid nyilatkozatát
olvasta fel. Raffay Ernő a megbízott belügyminisztertől az egykori
Munkásőrség teljes és végleges felszámolásáról érdeklődött. A
képviselő az erdélyi és a romániai magyar nemzetiségű menekültek
állampolgársági státusának rendezése tárgyában Kovács László külügyi
államtitkárhoz is kérdést intézett.
Hellner Károly az Esztergom-Párkány közötti Duna-híd
megépítéséről érdeklődött Udvari László a közlekedési, hírközlési és
építésügyi államtitkártól.
Az interpellációk és kérdések tárgyalását befejezve véget ért az
Országgyűlés januári ülésszaka, amelyen Jakab Róbertné és Horváth
Lajos felváltva elnökölt. Legközelebb február 27- én ül össze a
Parlament. (MTI)
1990. február 1., csütörtök 18:41
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|