Rendszerváltás és az MTI

	felcím: Választás 1990. főcím: Milyen a magyar választójog?
Az országgyűlés új választójogi törvényt fogadott el 1989-ben, ennek alapján kell lebonyolítani a márciusi képviselő-választásokat. Bonyolult korunk meglehetősen komplikált választási rendszere ez, mely a választójoggal nem foglalkozók számára nehezen áttekinthető. Cikkemben e törvény legjellegzetesebb intézményeit igyekszem áttekinteni, abból kiindulva, hogy a téma minden állampolgárt érdekel. Kezdjük talán azzal, hogy a modern képviselet tagjai megválasztásának történetileg két alapvető mádszere alakult ki. Az egyik az úgynevezett egyéni, a másik a lajstromos választási rendszer. Az egyéni kerületnek az a lényege, hogy minden választókerületben ugyan több jelölt is indulhat, de csak egy képviselőt lehet választani. Ilyen esetben tehát annyi választókerületet kell alakítani, ahány tagja lesz a parlamentnek. A lajstromos választókerület lényege, hogy egy választókerületben több mandátum, képviselői hely van. A szavazatok egyenlő értéke érdekében a mandátumok számát vagy a lakosság, vagy a választójogosultak számához kötik. Azaz, ahol többen laknak, ott több képviselőt is választhatnak. Ez alapján bármilyen nagyságú választókerületek alakíthatók. Az olyan lajstromos kerületeket, ahol 4-6 mandátum van, általában kicsinyeknek szokták tekinteni, Természetesen az is előfordulhat, hogy az egész ország egyetlen választókerületet alkot és ennek megfelelően annyi jelöltet kell felvenni a lajstromra vagy listára, ahány tagja van a képviseleti szervnek, a parlamentnek. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő. alc. Jelöltek és pártok Magyaroszágon 1945 után lajstromos választókerületeket alakítottak ki, ahol nagyjában (1945-ben voltak eltérések) minden megye egy választókerületet alkotott és a megye, a választók számának megfelelően, 15-20 képviselőt választhatott. (1945-ben 12.000 szavazat után járt egy mandátum) A lajstromos választókerületek iránti igény a modern szervezett pártok megjelenésével a 19. század végén erősödött meg. Amíg ugyanis a politikát, a politikai nézeteket jelöltek hordozták, addig az egyéni kerületi rendszer volt a tipikus. (folyt.) 1990. január 22., hétfő 13:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Milyen a magyar választójog? 2.
Amikor a politikai nézeteket, programokat a tagsággal rendelkező, szervezett pártok fejezték ki, amikor már a jelölteket is a pártok indították és a megválasztott képviselő politikai felelősséggel tartozott pártjának, akkor már felmerült a képviseletek arányosságának igénye. Ez azt az igényt jelenti, hogy minden párt a mandátumok annyi százalékát kapja meg, ahány százalékát kapja a leadott szavazatoknak. Tehát ha pl. egy párt a leadott szavazatok 20 százalékát kapta meg, úgy a mandátumoknak is 20 százalékát kell birtokolnia. Az egyéni kerületek ilyen arányosságot nem képesek biztosítani. Itt ugyanis több párt indít jelöltet, mondjuk akár 15 is, de közülük csak egy jelölt szerzi meg a képviselői helyet. A többi jelöltre adott szavazat a mandátum elosztásában semmiféle szerepet nem játszik, ebből a szempontból olyan mintha le se adták volna. Ezen nem segít az sem, ha a mandátum elnyeréséhez abszolút többség, tehát a leadott szavazatok több mint ötven százaléka kell, az eredmény akkor is aránytalan. Ezért van az, hogy a modern pártrendszerű országokban a századforduló idején elindult a küzdelem a lajstromos választókerületekért. Ebben a közdelemben elsősorban a kisebb pártok jártak az élen. Ugyanis az egyéni kerület a nagy pártoknak kedvez, mert nekik van leginkább lehetőségük, hogy kisebb szavazataránnyal az egyetlen mandátumot elnyerjék. alc. Egypártrendszerből többpártrendszer 1945-ben tehát, a többpártrendszerű politikai struktúrának megfelelően, Magyarországon a lajstromos rendszer bevezetése demokratikus megoldás volt, mert biztosította, hogy minden párt a kapott szavazatok arányában foglalja el helyét a magyar parlamentben. Természetesen 1949 után, az egypártrendszerű struktúra létrejöttével - most nem vállalva az okok kutatását és bírálatát - értelmét vesztette, formálissá vált a lajstrom. Az ötvenes évek közepén a Nagy Imre kormányzat bevezette az egyéni kerületeket. Ezzel ugyan nem változott az egypártrendszerű politikai struktúra, de ílymódon megpróbálta a képviselőket a területi érdekekhez kötni, a képviselők választók előtti felelősségét erősíteni. Más kérdés, hogy ez az adott politikai struktúrában csak kis mértékben volt képes a képviseletet a valós társadalmi érdek- és véleménykülönbségek kifejezésére és érvényesítésére alkalmassá tenni. Az elmúlt két évben új helyzet alakult ki. Megszűnt a politikai nézetkülönbségeket föld alá kényszerítő és eltakaró egypártrendszer, a magyar társadalom elindult a politikai pluralizálódás, a többpártrendszerű politikai struktúrálódás útján. (folyt.) 1990. január 22., hétfő 13:43
Vissza »

	Milyen a magyar választójog 3.
Ezzel együtt felmerül az az igény, hogy a pártok társadalmi támogatottságuk mértékében jussanak be az országgyűlésbe. Mint láttuk, ezt az igényt csak a lajstromos kerületi rendszer képes következetesen biztosítani. Ugyanakkor ellentétes igények is megjelennek. Az egyéni kerületi rendszer fennmaradását támogatja az a megszokás, hogy több évtizeden keresztül viszonylag nem nagy lélekszámú település (30.000 lakos) választott magának képviselőt, aki a területi érdekeket kijáró szerepet vállalt, beszámolókat tartott, a fogadórákon fel lehetett keresni, viszonylag közel élt a lakóterülethez, többé-kevésbé ismerte annak gondjait. A pártlajstromokkal szembeni idegenkedést erősíti az is, hogy az állampolgárok jelentős része ma még nem nagyon tud pártokban gondolkodni. Érti ugyan a képviselőjelöltek egyéni szándékát, politikai törekvéseit, de kevés volt még az idő, hogy a pártok programjai és az egyének érdekei, törekvései egymásra találjanak. A pártok éles, de gyakran ma még életszerű programmá nem érlelődő harcát a társadalom jelentős része értetlenül szemléli. Ez a kettős igény - egyrészt a többpártrendszerből folyó arányosság, másrészt az egyéni képviselőhöz való ragaszkodás, a pártstruktúrák nem kialakult volta - hozta létre 1989-ben a vegyes rendszerű, kétségtelenül nem egyszerű választójogi megoldást. 1990. március végén a választópolgárok 176 képviselőt egyéni választókerületekben, 152 képviselőt megyénként indított pártlistákon és 58 képviselőt az arányosság erőteljesebb biztosítása érdekében oszágos pártlistákon választanak meg. lc. A jelöltállítás joga Egyéni választókerületekben az a jelölt indulhat, aki a választók jegyzékébe történt felvételéről szóló értesítéshez - az úgynevezett kopogtatócédulához - perforált ajánlási cédulákból 750 ajánlást összegyűjtött. Megszűnt tehát a jelölőgyűlés, ahol a jelölteket szavazással válogatták ki. Helyébe lépett az "ajánlási szelvény". Ezzel továbbra is az állampolgár kezében maradt a jelöltállítás, demokratikusabban mint korábban. A választáson az indulhat, aki legalább 750 támogatót bizonyít. Ez természetesen előnyös azok számára, akik mögött szervezet vagy párt áll, mert ezek segítenek a szelvényeket összegyűjteni. Az állampolgároknak csak egyetlen "ajánlási szelvényük" van. Ezzel már befolyásolni tudják, hogy kik indulhatnak a választáson. Annak fogják odaadni, akire majd szavazatukat is leadják. Az állampolgár arra is jogosult, hogy ha akarja, senkit sem támogat, ajánlási szelvényét senkinek sem adja oda, mint ahogy szavazni sem köteles elmenni. (folyt.) 1990. január 22., hétfő 13:43
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Milyen a magyar választójog 4.
A megyei lajstromokon csak bejegyzett pártok indulhatnak akkor, ha az illető megye egyéni választókerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet tudtak indítani. A megyei pártlistákat a pártok állítják össze, azok összetételére az állampolgárok közvetlenül hatást nem gyakorolhatnak. Az állampolgár ezek közül csak egyre szavazhat és a pártlisták a kapott szavazatok arányában osztoznak a megyei listán megszerezhető mandátumokból. Az országos listára az állampolgárok nem szavaznak. Ez arra alkalmas, hogy a mandátumot nem eredményező un. töredékszavazatokat a pártok itt érvényesítsék, hasznosítsák. Ilyen töredékszavazat marad az egyéni választókerületben, ha a párt nem jut mandátumhoz. De töredékszavazat keletkezik a megyei pártlistákon is, a megyei mandátumok elosztása után. Az országos lista arányosabbá teszi a pártképviseletet a parlamentben anélkül, hogy a mai választási rendszer teljes arányosságot teremtene. Az egyéni kerület ugyanis itt is arányosságokat fog eredményezni. (MTI-Press) ág/kgym Dr. Schmidt Péter 1990. január 22., hétfő 13:44
Vissza »