|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (32. rész) - Kulcsár 2. A kormány a háromoldalú politikai tárgyalásokon és a kormány által
|
elfogadott törvényjavaslatokat terjeszti az Országgyűlés elé,
jelezvén, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság felfogása
ettől a szövegtől egyes összefüggésekben eltér.
A miniszter először a Büntető Törvénykönyv módosításáról szólt:
- Az állam elleni bűncselekmények területét lényegében nem
érintette a hetvenes évek büntetőjogi reformja, sem az azóta
bekövetkezett módosítások. A hatályos szabályozás koncepciója az
állami és társadalmi rend védelméről szóló 1921. évi III.
törvénycikkre vezethető vissza, arra a jogszabályra, amely az 1878.
évi V. törvény liberális társadalom-védelmi felfogásához képest egy
totalitáriánus állambiztonsági büntetőjogi rendszert vezetett be. Az
úgynevezett ,,rendtörvény,, által meghonosított szemlélet és
intézményrendszer túlélte a történelem változásait, a társadalmi és
a politikai rendszer módosulását, az akkor kialakult megoldásokat -
lényegében változatlan tartalommal - a ma hatályos Büntető
Törvénykönyv is átvette. Ez a szabályozás egy tekintélyuralmi,
monolitikus államhatalom igényeihez igazodott, amely csak egyféle
politikát ismert, és amelynek az alapvető érdeke a fennálló
viszonyok konzerválása, s nem csupán a politikai érdekérvényesítés,
hanem a bírálat lehetőségeinek korlátozása, illetve kizárása volt.
A sürgős változtatás szükségességét már hosszabb ideje jelzi a
jogalkalmazási gyakorlat. Az elmúlt években a politikai
bűncselekmények miatt elítéltek száma az összbűnözésen belül
elenyészően csekély volt, egyik évben sem haladta meg az ötvenet. A
felelősségrevonás alapjául szolgáló cselekmények nagy része kisebb
tárgyi súlyú bűncselekmény, többnyire izgatás volt. Súlyosabb
bűncselekmény nagyon ritkán fordult elő. E sajátos helyzet
kialakulása kitűnően igazolja, hogy a jogalkalmazási gyakorlat
általában képes a társadalom viszonyai változásának kifejezésére
akár a hatályos jogszabályok ellenében is, felületesen sajátos
,,toleranciát,, kifejezve.
A hazai és a nemzetközi gyakorlat tapasztalatai egyértelműen
igazolják azonban, hogy a jogalkalmazás ilyen nagymértékű jogot
korrigáló tevékenysége - jelen esetben a toleranciára épülő
nyomozáselrendelési-vádemelési gyakorlat - ingatag alapokon áll, s
semmiképpen sem felel meg a jogállamiság követelményeinek. A
jogalkalmazási gyakorlat jelezheti a változás problémáit, de nem
oldhatja meg. Különösen nem az ilyen, a politikai tényezőkkel
szorosan összefüggő problémát, mint a politikai bűncselekmények. Ha
megbomlik az egyensúly, ha megszűnik a központilag vezérelt
tolerancia, akkor a hatályos jogszabályokat ismét alkalmazzák.
(folyt. köv.)
1989. szeptember 26., kedd 18:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|