|
|
 |
|
 |
A hallgatóé a szó
|
München, 1989. augusztus 18. (SZER, A hallgatóé a szó) - Kedves
hallgatóim
Nagyon sokan érdeklődtek - Nyugaton élők és
magyarországiak is - az iránt, hogy az újabb németországi, német
szövetségi állambeli intézkedések alapján a menekültek mire
számíthatnak a jövőben. Miután ez egy sokakat érdeklő kérdéskör, és
nagyon nehéz műsoronként vele rendszeresen foglalkozni, megkísérlek
összefoglalóan válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek hozzánk
érkeztek.
Felkértem dr. Miklós Lászlót - Münchenben praktizáló ügyvédet,
aki jó ismerője ezeknek a problémáknak -, hogy adjon feleletet a
hozzá általam előzetesen írásban eljuttatott kérdésekre. Őt halljuk,
és amiket ő elmond, az 1989 augusztusában érvényes. Hogy milyen
változások lesznek később, szeptember-október-novemberben, ezt ma
nem tudjuk, a tendencia mindenesetre olyan, hogy az idemenekült és
menedékjoggal nem rendelkező honfitársak helyzete nem rózsás.
Sajnos, legtöbbjüknek azzal kell számolni, hogy az itt-
tartózkodásukat a német hatóságok egyre inkább nehezíteni fogják.
Természetesen az újabb menekültügyi problémák - amelyeket a
keletnémetek Magyarországra távozása és a magyar hatóságok által
kezelése előidéz - sok mindent változtathat, főleg a kölcsönösség
alapján. Reméljük, hogy ez a magyarokra nézve nem lesz előnytelen.
Hallgassuk tehát meg az interjút. Dr. Miklós László ügyvéd a
mikrofonnál:
- Szabad Európa Rádióhoz intézett kérdésekre a következő
válaszokat tudom adni:
A levélíró beszámol arról, 10 éve él Németországban.
Rendelkezett már régóta úgynevezett rendempasszal, azaz az idegenek
részére rendszeresített útlevélel, és most, mikor hosszabbítása
esedékes lett volna, útlevelét nem hosszabbították meg, visszakapta
a megtűrési nyilatkozatot - és hogy mi a véleményem erről. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
A hallgató nem követett el bűnt, nem lett elítélve, állandóan
bejelentett lakása van, nős, gyerekes, gyermekei vannak, évek óta
rendszeresen dolgozik, adót fizet. Hová forduljon - kérdi -, illetve
szeretné tudni, hogy a vele szembeni intézkedés nem kezdete-e egy új
folyamatnak.
Erre a válaszom a következő: ha az illető 10 éve él
Németországban, akkor joga van kérni a tartózkodásnak a
rendszeresítését, ezt úgy hívják, hogy aufundhalsberechtigung. Kérem
az il letőt, hogy forduljon a részére illetékes hatósághoz - ez
Münchenben Reichsvervaltunks Referat, ha vidéken lakik, az ottani
megfelelő Landrachzant(?), és ottan előadni ezt, hogy ő (....),
tehát jogosítást kér az ittmaradásra.
Ez az intézkedés, hogy megtűrési igazolványát elvették, ez egy
átmeneti intézkedés, de kérem az illetőt, hogy ha tudja azt a magyar
közmondást, hogy a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, akkor
természetesen a hatóságnál neki panaszt kell emelni, és kérni, hogy
az aufundhalsbereichtigungot adják ki neki.
A kérdés az, hogy mi van a jelenleg az úgynevezett
kiutasításokkal - foganatosítottak már ténylegesen kiutasítást?
Erre vonatkozólag nem egyszerű a válasz. Kiutasítottak már évek
óta olyanokat, akik bűncselekményt követtek el és elítélték őket.
Ezek a kiutasítások azután végre lettek hajtva: voltak olyanok,
akiket egyszerűen repülőgépre ültettek, és voltak olyanok, akiket
elvitt az itteni rendőrhatóság és átadta a magyar hatóságoknak.
A második csoport az, akik azért kérvényt adtak be - ezt
elutasították, a benyújtott fellebbezést elutasították, az az ellen
benyújtott keresetet, illetőleg fellebbezést szintén elutasították.
Ezeknél az a helyzet, hogy sajnos az utóbbi időben igen sok magyar
azil-kérelmezőt kiutasítottak, fölszólították őket, hogy két héten
vagy négy héten belül hagyják el Németországot, és azzal fenyegtik
őket, hogy börtönbe fogják tenni. A legtöbben - akik ebbe a
helyzetbe kerültek - nem várták meg ezt, hanem önként elutaztak
Ausztriába, amennyiben útlevelük volt. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
A következő helyzet, hogy választhat-e a kiutasított, hogy
Magyarországra, vagy más nem szocialista országba kívánna menni, -
másképpen fogalmazva: köteles-e Magyarországra visszatérni?
Válaszom a következő: hogy elvileg nem köteles visszatérni
Magyarországra - mert a kiutasítás nem jelöli meg, hogy hova menjen
- de hova menjen az a szerencsétlen, aki két-három évig várt itten,
hogy eldöntsék az ő ügyét?
A három ország, amelyik átveszi és nem kell vízum a magyar
útlevelébe: az Svédország, Finnország és Ausztria.
A svédek valószínűleg nem veszik át, a finnek nagyon messze
vannak, és hát Ausztriába az a helyzet, hogy ha Ausztria beengedi,
akkor feltehető az, hogy fogják, fel fogják kérni arra, hogy menjen
vissza Magyarországra. De még egyszer ismétlem, hogy nem köteles
Magyarországra visszatérni, csak hova menjen az illető legálisan.
Egy következő kérdés: a romániai állampolgárok kiutasíthatók-e,
ugyanúgy, mint a magyarországi magyarok? Ha a romániaiak ugyanúgy
kiutasíthatók, kötelesek-e Romániába visszatérni?
Válaszom a következő: amennyiben azilusokról van szó, akiknek az
azil-kérelmét elutasították, azoknál az a helyzet, hogy ezek éppúgy
lesznek jelenleg kezelve - ismétlem - jelenleg kezelve, mint a
magyarok.
4-6 héttel ezelőtt még más volt a helyzet. Akkor még az mondták,
hogy Ostblokk, tehát a keleti blokkhoz tartozókat nem utasítják ki -
kivéve a magyarokat és a lengyeleket, mert ezeknél feltehető, hogy
ezeket az országukba visszatérés esetén nem üldözik. Hogy a
romániaiak Magyarországra térhetnek-e vissza, vagy az újabb rendszer
szerint Romániába? Válaszom az: valószínű az, hogy Romániába nem
kell visszatérniük a jelenlegi közvélemény szerint. A Magyarországra
való visszatérésre nem tudok esetet, tehát ez még a levegőben van.
De az egész kérdést: hogy mi a jelenlegi helyzet a tartózkodást és
az azilusoknak kiutasítását, satöbbi, illetően - ezt a végén egy
egész rövid állásfoglalásban fogom ismertetni. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
Figyelembe veszi a Német Szövetségi Állam, ha valakinek a
kivándorlási kérelmét a befogadó ország már intézi, de magára a
kivándorlásra még nem került sor?
Erre válaszom a következő: hogy eddig az volt a helyzet, hogy
egy évig megtűrték az illetőt. Egy év után kezdődik az illetőnek a
úgynevezett kezelése. Kap egy értesítést, hogy kötelezik hogy egy
hónapon belül hagyja el az országot. Ez ellen fordulhat a bírósághoz
védelemért, és a bíróságtól - az esetek 99 százalékában - nem kap
védelmet.
A helyzet a következő, hogy az úgynevezett klasszikus
kivándorlási országokban a meghallgatások nagyon vontatottan mennek.
Ez a fő oka annak, hogy 100 és 100 személy beleeshet ebbe a keretbe:
hogy nem engedik a tartózkodásukat itt továbbra is. Itt volna
lehetőség arra, hogy az egyházi személyek, a karitatív intézmények,
de a menekülteket kezelő nemzetközi intézmények is a bevándorlási
országok vezetőihez forduljanak, a politikusokhoz forduljanak, és
kérjék meg őket arra, hogy például az Egyesült Államokba
felgyülemlett cirka 6 ezer bevándorlási kérelmet intézzék
gyorsabban, mert a németek nem hajlandók az illetőket továbbra itt-
tartani, és nagyon kellemetlen, egész családok gyermekekkel együtt
beleesnek ebbe a kellemetlen helyzetbe.
A következő kérdés: átmehet-e egy másik nyugati országba, ha
kivándorlásának elintézését ott várja be az NSZK-ból a kiutasított
személy?
Válaszom a következő: elméletileg természetesen, de
gyakorlatilag oda vízum kell. És az a megoldás, hogy az illetőket
arra kötelezik vagy rábeszélik, hogy menjenek vissza Magyarországra
és ott várják meg a kiutazási lehetőséget vagy a bevándorlási
lehetőséget a klasszikus bevándorlási országokba - tehát az Egyesült
Államokba, Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandba - ez egy elméleti
kérdés. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
Abban az esetben, ha visszatér Magyarországra, akkor elesik az
az előfeltétel, hogy bevándorolhasson az átlagember Amerikába, mert
ezek az intézmények, amelyek a bevándorlást engedélyezik, azoknak az
előfeltétele az, hogy az illető, menekült politikailag üldözött.
Hogyan lehet ezt az illetőre ráfogni, vagy hogyan állíthatja ezt
valaki, ha visszatért abba az országba, ahol azt állítja, hogy ott
üldözésben volt része? - tehát ez elméletileg lehetséges,
gyakorlatilag nem lehetséges. A megoldásnak annak kell lennie, hogy
az illető bevándorlási országok politikai vezetőjét is,
menekültügyeinek az intézését emberiességi okokból megkérjék, hogy
minél hamarabb intézzék el a bevándorlási lehetőséget.
Hogyan javíthat saját kivándorlási esélyein az, akinek nagyobb
összegű megtakarított készpénze van?
Erre vonatkozólag sajnos csak azt tudom válaszolni, hogy a
megtakarított készpénz az egy nagyon relatív fogalom. Az elmúlt
években - két-három évről van szó - az egyházi hatóságok Kanadában
rendszeresítettek egy olyan megoldást, hogy az illetők 3-tól 10 ezer
dollárig terjedő összeget lefizettek, és ezért kaptak egy értesítést
az illető kanadai egyházi szervtől, hogy bevándorlását intézik, és
ez a pénz az utiköltségre és az első év nyelvtanulási és
elhelyezkedési, asszimilációs költségére vonatkozik. Ilyen emberek,
ezek csak, én hallottam körülbelül 100 ilyen bevándorlási
lehetőségről, egy London neveztű katolikus intézménytől, de jelenleg
már egy katolikus és két református egyházi szervezet foglalkozik
ezzel. Én azt ajánlom, hogy a címekért forduljanak a nevezettek a
magyar katolikus vagy református egyházi szervekhez.
A következő kérdés az már komplikáltabb: házasságot miképpen
köthet itt, az NSZK-ban két olyan ember - tehát egy férfi és egy nő
- akik Magyarországon már több éve éltek együtt, de ott nem
házasodtak össze? Jelent-e leendő férjnek előnyt, hogy élettársa
NKD-beli német nő, aki viszont Magyarországon élt már házasságban,
csak később elvált? (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
Erre válaszom a következő: természetesen a Német Szövetségi
Köztársaságban bárki köthet házasságot. Hogy együtt élt korábban, -
tehát élettársa volt csak, vagy házastársa volt - nem játszik
szerepet. De a leendő férjnek előnyt, hogy élettársa NDK-beli német
nő volt, erre a válaszom az: hogy akkor jelent csak előnyt, ha itt
van Nyugat-Németországban. Mert minden Német Demokratikus
Köztársaságbeli állampolgár - ha ezt lehet így differenciálni -,
abban a pillanatban ha átlépi a nyugatnémet határt, német,
nyugatnémet állampolgárnak tekintendő. És rá vonatkoznak mindazok az
előnyök, amelyek egy nyugatnémet állampolgárra vonatkoznak. Hogy
aztán Magyarországon már házasságban élt vagy nem, és hogy elvált-e
vagy nem, az nem játszik szerepet.
Arra a kérdésre, hogy a házassághoz szükséges okmányokat
kötelesek-e kiszolgáltatni a magyar hivatalok, s ha nem teszik mi a
teendő?
Válaszom a következő: a nyugatnémet, Nyugat-Németországban élő
személyek részére a Bonnban lévő magyar konzulátus illetékes, és
ezek nagyon gyorsan és nagyon előzékenyen szerzik meg a
magyarországi okmányokat. Úgyhogy az a kérdés - hogy ha nem teszik,
mi a teendő, ha nem szolgáltatják ki - ez nem aktuális. Konkrét
információm az, hogy nagyon előzékenyen és nagyon gyors idő alatt
szerzik meg ezeket az okmányokat. Egyébként a házasságkötéshez
szükséges okmányokat be lehet szerezni Magyarországon is
közvetlenül, egy meghatalmazással - hogyha ezt egy ügyvédi
munkaközösséghez küldik.
A következő kérdésre, hogy a németesítésre váró személy
köteles-e lemondani magyar állampolgárságáról, hogy a német
állampolgárságot megkapja? Igen. A válaszom az, hogy köteles
lemondani. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
A helyzet az, hogy az állampolgárság elnyeréséhez szükséges
eljárás lefolytatása után - amely 4 és fél évi tartózkodást jelent
német-magyar vegyes házasságnál, 7 éves ha az illető megkapta az
azil-jogot, és 10 éves a közönséges halandó részére - ez körülbelül
eltart, ha az iratok rendben vannak 10 hónapig jelenleg. Utána a
megkapott úgynevezett kilátásba helyezési okmányt le kell fordítani
magyarra, elküldeni a bonni magyar követségnek, meg oda el kell
küldeni különféle iratokat, és körülbelül 16-18 hónap után az illető
megkapja a legfelsőbb tanács elnökségétől aláírt nyilatkozatot, hogy
a magyar állampolgárságról lemond, ha a német állampolgárságot
megkapja.
Az én véleményem az, hogy itt is lehetne valamit tenni, hogy ezt
az időpontot lerövidítsék. Szerintem 6 hónap elegendő lenne egy
ilyen nyilatkozatnak a megadására. Remélem, hogy a jövőben ez az út,
és ennek a megszerzése gyorsabban fog menni.
Németesítés után levő személy Magyarországra visszatérve milyen
elbírálásra számolhat? - ez volt a kérdés. A válaszom a következő:
hogy az a személy, aki itt beadta a kérvényét, úgynevezett
ausfiedler, tehát ide költöző személy, az a német jog szerint
németnek tekintendő, német állampolgárságát megkapja, megkapja a
német útlevelet - de ha Magyarországra visszatér látogatónak vagy
véglegesen, tökéletesen nem számít. Úgy számít mint hogy ha
születésétől kezdve német állampolgár lett volna.
Egy következő kérdésre nem tudok végleges választ adni. Idős,
Bécsben élő házaspár Magyarországon szeretne végleg letelepedni.
Nyugdíjukat megkapják továbbra is az osztrák nyugdíjfolyósító
szervektől, kell-e ennek érdekében valami különleges ügyintézést
lefolytatniuk? (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
Sajnos a kérdésben nem közölték, hogy az illető osztrák
állampolgár lett-e, vagy pedig megtartotta magyar állampolgárságát -
úgyhogy erre vonatkozó végleges választ adni nem tudok. Azt ajánlom
azonban az illetőknél, hogy az osztrák nyugdíjhatóságokhoz forduljon
és azoktól megkapja a választ. És ez a válasz azután bizonyára
autentikus, és elintézi a kérdést, megnyugtatóan.
Az utolsó kérdés, amit feltettek az olvasók: mi a jogi helyzet
ma, 1989 augusztusában a Német Szövetségi Köztársaságban lévő magyar
menekülteket illetően, akik nem rendelkeznek menedékjoggal, és ennek
elnyerésére nincs is esélyük? Milyen realitásokkal kell szembe
nézniük és milyen helyzetváltozásra számíthatnak, ami jogi
megítélésüket, munkavállalási lehetőségeiket és ittmaradásukat
illeti?
Sajnos itt sok jót mondani nem tudok. Épp ellenkezőleg: a
helyzet bizony szomorú. A magyar menekülteket - tehát azokat a
menekülteket, akik azért kiértek, az az első csoport - erre
vonatkozóan a legkellemetlenebb a helyzet, mert sajnos
Németországban ezen a téren a jogi helyzet helyett a politikai
meggondolások játszanak majd szerepet. Jövőre, 1990-ben választások
lesznek, és sajnos nagyon sok politikai párt ezt a kérdést pozitív
és negatív értelemben kihasználja, hogy a kis pecsenyéjüket
megsüssék.
1989 augusztusában a következő a helyzet: azokat az azilusokat,
akiket elutasítottak már, a keresetet az ansbachi közigazgatási
bíróság szintén elutasította, a beadott fellebbezést
visszautasították - azokat 99 százalékban kiutasítják innen. Ezt a
kiutasítást nem hajtják végre azokban az esetekben - és ez a
csodálatos, hogy tényleg a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal -,
akik 1987. május elseje előtt adtak be azilkérvényt. Ez azért
érdekes, mert egy évvel később kimondták, hogy ez sem számít, hogy
1987. május elseje előtt adták a kérvényüket, hanem az összes
Ostblokk, tehát a szocialista államokból származó azil-kérvényezőket
egy kalap alá kell venni, és mindenkit innen ki lehet utasítani.
(folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 8. folyt.
|
Most körülbelül 2-3 hét előtt valamelyik okos kitalálta azt,
hogy azért valami differenciálásra van szükség. Erre a
differenciálásra a következőképpen jöttek rá: hogy elhatározták,
hogy mégis van értelme annak, hogy aki 1987. május elseje előtt jött
ide, és ezeknek megadják az doldungot(?), azaz a megtűrést. Ha
valaki később jött ide, akkor az illetőt kiutasítják, felszólítják,
hogy két héten belül hagyja el az országot -, ha nem hagyja el,
akkor megfenyegetik, hogy letartóztatják és kényszerrel küldik el
ebből az országból.
Hát ez nagyon szomorú helyzet, a végleges rendezést - hogy
milyen skatulyákban fogják az egyes azilusokat bedobni - nem lehet
tudni, de én úgy értesültem, hogy december 31-ikéig összeülnek a
belügyminiszterek, és mégegyszer valami okosat fognak kitalálni,
hogy mi történjék ezekkel az emberekkel. Olyan vélemény is van, hogy
azokat, akiknek német férjük van, vagy feleségük van, vagy
azilusokkal vannak megházasodva, hogy azoknak megadják a lehetőséget
arra, hogy itten megtűrjék őket.
Tehát még egyszer összefoglalva: azt akarom mondani, hogy a
magyar azilusoknak az 50 százaléka nem klasszikus azilus, hanem
innen tovább akart menni - és amikor ez a továbbmenetel nem sikerült
rövid idő alatt, akkor az összes hatóságok Németországban
rábeszélték őket arra, hogy adjanak be azilkérvényt, anélkül, hogy
akartak volna azilt elnyerni. És ezek az azil-számok azután növelték
a számát azoknak, akik itten mint úgynevezett gazdasági menekültek
vannak kezelve.
Egyáltalán nem gazdasági menekültek ezek, ezeknek körülbelül 50
százaléka - hanem ezek főképpen azért adtak be azilt, mert őket
rákényszerítették arra, mert eltelt az egy év, amely egy úgynevezett
megtűrési idő, amely idő alatt az illetők várhatnak a kivándorlásra.
Ezt a kivándorlást viszont egy év alatt nem tudták megcsinálni, mert
hisz az Egyesült Államok leállították a megvizsgálását és az illető
kihallgatását, és állítólag október elsején újból megkezdik ezt.
(folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
Azok a magyarok, akik közvetlenül csak kivándorlásra jöttek ide,
azoknál az a helyzet, hogy amennyiben a kivándorlási irataikat
megkapták, abban az esetben valószínűleg két-három hónapon belül
kivándorolhatnak az ígértek földjére.
A hatóságok itten a helyzetek megítélésénél főképp belpolitikai
okokból döntenek, sajnos nem játszik szerepet az, hogy a legtöbb
menekült, aki idejött annak az ígéretnek dőlt be, hogy nem küldik
haza a magyarokat és az azilusokat akkor sem, ha az azilkérelmüket
elutasították. Sajnos az a helyzet ezeket illetően, hogy volt olyan
vélemény régebben, hogy azt mondják, hogy ne higyj magyar a
németnek. Az nem igaz, csak a helyzet, hogy a németek nem tudják
azt, hogy az eddigi magyarok, tehát az 1-2-3-5 év előtti helyzetben
bizony nemcsak a magyarok, nemcsak a mostani ellenzékiek, hanem
tényleg az egész világ tudja azt, hogy bizony ebben az úgynevezett
kényszerszocializmusban élőket bizony más vélemény és meggyőződés
miatt üldözték, elítélték. Az események, amik Recsken voltak, ezek
különösen ismeretesek és nagyon fájdalmasak, hogy ezek vannak.
Ezek a válaszok azokra a kérdésekre, amiket a kedves olvasók és
a rádió hallgatói tettek fel hozzánk.
- Én nagyon szépen megköszönöm dr. Miklós László ügyvédnek,
müncheni ügyvéd úrnak a jogi tanácsadását, azzal a megjegyzéssel,
hogy a hallgatókat mi nem kívánjuk sem félrevezetni, sem hamis
illúziókba ringatni - ezért mondtuk el a nyers igazságot. Azt
hiszem, ügyvéd úr is egyetért azzal a véleményemmel, hogy ettől
teljesen függetlenül a német jogi elbírálás esetenként eltérhet
ezektől az általános elvektől. Tehát sok esetben egy-egy tartomány,
vagy egy-egy tartományi hatóság ennek ellenére is dönthet pozitívan
- miképpen vannak olyan döntések, amelyek még ennél is
hátrányosabbak, azokra nézve, akikre vonatkozik. (folyt.)
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 10. folyt.
|
- Sajnos azt kell mondani, hogy ez így van - de kérem még
egyszer azt, hogy ne ringassa magát senki illúziókban, hogy az élet
itt, Németországban tüzoltóbál. Sajnos nem: ez is egy komoly harc,
egy komoly küzdelem -, és mindenki fontolja meg azt, mielőtt
elhatározza azt, hogy ide kijön Németországba.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és nagyon jó munkát, jó
egészséget kívánok.
- Köszönöm szépen, Isten áldja meg.
- Viszonthallásra. (...)
- Kedves hallgatóim
Mint az elhangzott műsorban hallhatták: a
Németországba menekült magyarok - és hát hozzávetőleg ugyanígy
vannak a lengyelek is - sorsa nem kedvező. Azonban, amikor erre
figyelünk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy annak ellenére, hogy
Magyarországon sokkal liberálisabban bánnak az emberekkel, hogy a
politikai fogoly fogalma lassan megszűnőben van, a külföldet úgymond
jogellenes elhagyó, majd Magyarországra külföldről visszatérő
személyekkel szembeni törvényes eljárás ezidő szerint még mindig
olyan, mint pár évvel ezelőtt volt -, vagyis a törvény kiszabta
büntethetőség felső határa 3 év börtön, a pénzbüntetés pedig 10 ezer
forint. Bizonyos jogértelmezés szerint vagylagosan is alkalmazható a
pénzbüntetés vagy a börtönbüntetés arányos része. Ebben a kérdésben
tehát ne viselkedjünk úgy, mintha már minden szabadságjoggal
rendelkezne a nép. +++
1989. augusztus 18., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|