|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (41. rész) - Kopácsi Sándor
|
Méray Tibor után Kopácsi Sándor, Budapest egykori
rendőr-főkapitánya, a Nemzetőrség országos parancsnokának helyettese
búcsúzott Nagy Imrétől.
Az elmúlt 14 évben sok emigráns társammal együtt e nap
eljöveteléért harcoltam. Tudtam, éreztem, hogy az 56-os forradalom
kivégzett vezetőinek és harcosainak a sírját nem lehet megkerülni,
ha a nemzet túl akar lépni azon a szakadékon, amelybe a sírba
eresztők taszították áldozataikat és az országot. Tudtuk, nemcsak a
végtisztesség, de a történelmi igazságtevés napjának is jönnie kell.
- Maléter Pál az 1958-as júniusi tárgyalás egyik szünetében azt
mondta: ,,Sándor, te valószínűleg életben maradsz. Eljön számodra is
az igazi nagy tanúságtétel ideje. Ne feledd: Tököl, Sashalom, Gorkij
fasor, Fő utca és...,, Igen, a tőrbecsalás helyétől az utolsó
állomásig: Kozma utca, kisfogház udvar, a gyalázatos kivégzés
színhelyéig. Most eljötten feleségemmel a tanúságtevésre. Megbékélt
szívvel, bosszúvágy nélkül, a változás reményét hordozó
Magyarországra, hogy tisztelegjek a mártírok emberi és politikai
nagysága előtt, amikor az ország templomaiban megkondulnak a
harangok. Őértük, akik életüket adták az ország megújulási
eszméjéért, akik tudatosan vállalták az áldozatot a nemzet
jövőjéért. Most itt állunk és fejet hajtunk az ismeretlen
szabadságharcosok jelképes koporsója, halálba küldött
vádlott-társaim, Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi
miniszter, Losonczy Géza államminiszter, dr. Szilágyi József, a
miniszterelnök titkára és Gimes Miklós újságíró koporsója előtt.
- Hiszem, hogy Nagy Imre politikai programja és végakarat támadt
fel ezen a napon, és ez az, ami kivezetheti országunkat a válságból.
Az újrakezdés, a megújulása, az életakarat programja.
Június 16-át az, 56-os forradalom és szabadságharc
gyászünnepének tekintjük, melynek a megbékélés napjává kell
magasodnia. A bűnbak-keresés és a bosszúállás helyett a megbékélés
szellemére, társadalmi békére van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek,
de ezt követeli egyre növekvő hírünk, nevünk is a világban. Miért ne
a magyar nemzet legyen ebben is példamutató, amely oly elszánt és
nagyvonalú tudott lenni forradalmaiban, jelesül az 1956-os októberi
napokban is.
A család akarata, hogy Nagy Imre a 301-es parcellában, az
egyszerű szabadságharcosok között találjon végső nyughelyet. Jelképe
ez annak a szolgálatnak és áldozatnak, amelyet a magyar népért, a
jövőért hozott. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 19:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|