|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (34. rész) - Méray Tibor
|
ma eljöttek sírodhoz a világ négy sarkából a magyar emigránsok
ezrei, akik akárcsak te, lélekben soha sem szakadtak el a hazától.
- Imre bácsi
Drága, szeretett mesterünk
Szemünk felnyitója
Nem vezérünk, de atyai vezetőnk az önkény elleni harcban
Fiatal
életünk, legszebb éveink Imre bácsija
Eljöttünk erre az utolsó
találkozóra mi, akiknek megadatott, hogy ismertünk, hogy híveid és
küzdőtársaid, olykor vitázó partnereid lehettünk, akiket bizalmaddal
megtiszteltél. Őrizzük kézfogásod melegét, hangod mély zengését,
hangsúlyod somogyi dallamát, bajuszpödrő kézmodulatodat, szemed
komor villanásait és felengedő mosolyát. Ismertük és ismerjük elveid
és céljaid tisztaságát, makacs kitartásodat, mint ahogy ismertük
habozásaidat és tévedéseidet is. De éppen így voltál ember, egész
ember, emberi ember azok között, akik a többi ember fölött állóknak
képzelték magukat. Húsz-harminc évvel voltál idősebb legtöbbünknél.
S mert súlyos szívbetegség gyötört, néha talán átsuhant rajtunk a
gondolat, hogy az élet szabályai szerint egyszer majd ott állunk a
mellett a koporsó mellett, amelyikben a tested pihen. De arra nem
gondoltunk, hogy ebben a koporsóban a földből kikapart csontjaid,
vak szemüregű koponyád, megtörhetetlen gerinced csupasz csigolyái
lesznek. Éppúgy, ahogy életed nagy tettével, az 1956-os forradalom
vállalásával, meggyalázott, 31 éven át rejtegetett földi
maradványaiddal is, ezzel a mai temetési nappal is, belépsz a magyar
történelem legnagyobbjainak sorába. - A maguk korának despotái által
ugyancsak folyamatosan rágalmazott, menekülésre kényszerített, vagy
erőszakkal kioltott szabadságfáklyák, Rákóczi, Kossuth, Batthyány,
Bajcsy-Zsilinszky mellé. Főurak, nemesek, nagybirtokosok után, akik
túllépve osztályaik korlátain az egész nemzet szószólói lettek, te
voltál az első, akit a nép mélye küldött, aki az addig mindig
elnyomott osztályok gyermekeként alulról jöttél és így egyesítetted
magad köré származási, felekezeti, véleménybeli különbözőségeik
mellett az egész nemzetet. Mi sem lett volna könnyebb számodra,
minthogy galád elrablásod előtt vagy után egyetlen tollvonással,
amivel lemondasz miniszterelnöki tisztedről, egyetlen behódoló
mozdulattal, amivel megtagadtad volna a forradalmat, megmentsd az
életedet. De te fogságodban sem lettél börtönőreid foglya. Te nem
áldozati bárány vagy egy sokáig általad is osztott téveszme mindíg
újabb és újabb vért követelő oltárán, mint azok az elvtársaid,
akiket egy másik temetőben most 33 éve temettünk. (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 18:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|