|
|
 |
|
 |
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről
|
Tamás Gáspár Miklós a BBC magyar helyzetről London, 1989. május 9. --------------------- Leírva: 1989. május 10.
Panoráma
A minap Tamás Gáspár Miklóssal, a magyar ellenzék tagjával a
Magyarországon jelenleg végbemenő folyamatról beszélgetett
munkatársunk, Siklós István:
- Csendes forradalom folyik Magyarországon. Tamás Gáspár Miklós
az Információs Fórumra Londonba, mint az ellenzék képviselője jött.
De hivatalos képviselőként tartózkodik mégis itt. Ez is
hozzátartozik a csendes forradalomhoz. De innen Londonból
visszanézve milyen is ez a csendes forradalom, ami Magyarországon
folyik?
- Azt hiszem jó szó ez, hogy csendes forradalom. Ugyanis azért
kell forradalomnak neveznünk véleményem szerint azt, ami
Magyarországon ma történik, mert a reformnak nevezett politikai
komplexus csődöt mondott. Nem azért, mintha a tervezett reformok
ostobán lettek volna megtervezve. Hanem azért, mert a reformretorika
helyettesítette a valódi reformokat. Világossá vált, hogy a rendszer
csődjéből maga a rendszer a rendszert nem tudja kivezetni. Világossá
vált, hogy rendszerváltásra van szükség Magyarországon. Ahhoz, hogy
az elemi bajokból, gazdasági és egyéb bajokból kikerüljünk, egy más
politikai szerkezetre van szükség.
Ez a politikai szerkezet ez úgy fog megváltozni és máris úgy
változik, hogy hatalmas megrendülést okoz tulajdonképpen az egész
nemzet számára. Nemcsak egy vezetés távozik, mint egy
kormányváltásnál Nyugaton. Nem arról van szó, hogy eddig mondjuk az
MSZMP uralkodott és ezentúl egy MDF, SZDSZ koalíció lesz, teszem azt
kormányon. Még ha ez be is következik. A változás sokkal mélyebb.
Egy mesterségesen összetákolt, de azért eléggé a szokásainkba,
vérünkbe ivódott civilizáció összeomlásáról van szó. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 1. folyt.
|
Én tudom, hogy vonakodunk elismerni, hogy a kommunista párt
által felépített kultúra a szó legáltalásabb értelmében csakugyan
kultúra-e. Én azt szoktam mondani, hogy én nem is azt tartom igazán
veszedelmesnek, ami rombolást végzett a kommunista rendszer azokban
az országokban, ahol uralomra került, hanem azt, amit felépített. Mi
nem egy üres rommezőn állunk, ahol semmit nem kell eltakarítanunk,
hanem olyan politikai, kulturális, szimbólikus reflexekkel állunk
szemben saját magunkban is, amelyek akadályoznak bennünket abban,
hogy ne csak beszéljünk a szabadságról, hanem szabad emberekként
tudjunk cselekedni, tudjunk érezni és tudjunk gondolkodni.
Egyszerre zajlik Magyarországon egy forradalom a politikai
intézményekben, a társadalomban, a lelkekben és a gondolkodás
formáiban. Mindaz, amiről egy távoli tudomása volt az országnak,
hiszen tudtuk azt, hogy létezik politikai szabadság, tudtuk azt,
hogy létezik a kultúrától különálló államiság, amely nem
befolyásolja a kultúrát. Tudtuk azt, hogy létezik független kutatás,
független invenció, független találékonyság, művészi képzelőerő, de
amikor a gondolatformák szabad versenye most elkezdődik
Magyarországon, kissé riadtan állunk az elszabadult sokszínűség,
sokféleség előtt. Nagyon sokan zűrzavarnak érzik azt, ami
tulajdonképpen normális állapot.
Félelmetesnek, ijesztőnek, a jövő szemszögéből baljósnak tartják
azt, hogy élesen ellenkező véleményeket nagy erővel és nagy
hangerővel képviselnek különféle emberek. A széthúzás ősi átkának
megismétlődését véljük néha felrémleni akkor, amikor látjuk, hogy a
politikai stílusok, a retorikai stílusok milyen mélyen különbözőek
és van még egy nagyon furcsa jelenség. Mindenki, aki hogy úgy
mondjam világnézetben dolgozott Kelet-Európában mostanáig,
tulajdonképpen tudta, hogy mivel áll szemben és mivel azonosul.
(folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 2. folyt.
|
Saját filozófusi pályafutásomból tudom, hogy az embernek
előítélete volt teszem azt az objektivizmussal és a materializmussal
szemben, mert az ember ezt a marxizmussal társította. Ez embernek
reflexszerűen voltak ellenérzései minden ilyesmivel szemben. Na most
ez az egységesítő elem ez megszünt. Hivatalos ideológia nem létezik
többé még annyira sem tulajdonképpen, mint bármilyen normális
államban. A kormánypárt többé-kevésbé azonosítható ideológiája még
ebben a hígított formában sem - ahogy ez Nyugaton tapasztalható -
sincsen.
- De szükség van-e erre az ideológiára?
- Én azt hiszem, hogy abban a formában és értelemben, hogy egy
totalitárius diktatúrában van ideológia, úgy nemcsak hogy nincs
szükség rá, hanem egyenes káros, lélekromboló, lélekgyilkos és
szörnyű. Tehát ennek meg kell szünnie, sőt tulajdonképpen ez meg is
szünt már. De amire szükség volna, az nem ideológia, hanem a viták
racionális lefolytatásának egy kultúrája. Egy olyan logikai
egyetértés, s ha úgy tetszik: retorikai és stiláris egyetértés a
vitafelek között, amely lehetővé tenné, hogy szót értsenek, vagy
hogyha lehetetlen szót érteniük, ellentéteiket világosan kimondják.
Mi a politikai beszédeinkben és vitáinkban retorika törmelékek
között botladozunk, amelyek nem érnek össze, nem illeszthetők össze.
Ez nem olyan, mint amivel gyermeink játszadoznak, ahol végülis, ha
az ember ügyes, össze lehet illeszteni a darabkákat. Ezek nem
illenek össze, ezek a törmelékek. Ugyanis van egy olyan
politikaelméleti, politikatudományi megközelítés - például bizonyos
aktuális kérdések kapcsán - amely válaszolni próbál tömeggyűléseken
hallható érzelmi megközelítésekre. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 3. folyt.
|
Itt nem pusztán az absztrakció szintjének a különbözőségéről van
szó, nemcsak arról, hogy itt egyik felől érzelmek vannak, másik
felől az értelem, hiszen az érzelmek is emberek révén, racionális
keretben helyeződnek el, hanem a nyelv az, ami törmelékes. És ezért
hihetetlen jelentősége van a kritikai és gondolati munkának, amelyet
egyszerre kell végeznünk a politikai munkával, a civilizáció
építésének és megtartásának a munkájával.
Azonkívül most jönnek a meglehetősen kínos kérdések. Hát nem
lehet mindent lerombolni. Mi az, amit mégis meg kell tartanunk az
államszocialista múltból? És az embernek az első ösztöne az volna,
hogy semmit. Semmit ne tartsunk meg, nyissunk új lapot. Na most én
nem vagyok ennyire forradalmár. Ezt lehetetlen megtenni, hogyha egy
ép, organikus civilizációt akarunk Magyarországon. Ha szeretjük, ha
nem, ez az ország sok évtizedig diktatúrában élt. Számos olyan
értékünk van, amely a diktatúra nyomása alatt keletkezett és voltak
torzító vonásai, amint ezt az Illyés versben klasszikusan leírta a
mester...
- Az Egy mondat a zsarnokságról ...
- Igen, erre gondolok. És ezektől nem lehet megszabadulni. Tehát
ezek, a múltunknak ezek a stigmái, ezek velünk fognak maradni
sokáig. És valamiképpen erre kell építenünk. Nem lehet importálni
retorikát, importálni stílust, importálni gondolkodásmódot, noha
tanulnunk kell a Nyugattól és tanulunk is észvesztve, azok, akik
dolgoznak a magyar jövőn. De vissza kell találnunk egyrészt a saját
múltunknak a vállalható részéhez, másrészt pedig gondosan és gyengéd
kézzel kell bánnunk azzal, ami ma van. Hiszen ebből a négy évtizedes
kényszerű álomból csak most kezdtünk felébredni. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 4. folyt.
|
- És ami a gyakorlati kérdéseket illeti: a Szabad Demokraták
Szövetsége javasolta, hogy szakértőkből álló kormány vegye át a
hatalmat, ne pedig politikusok legyenek az egyes minisztériumok
élén. Elképzelhető egy ilyen változás?
- Most meg kell őszintén mondanom, hogy amikor erről a tervről
vitatkoztunk, én ellene szavaztam az SZDSZ vezetőségének ülésén.
Noha a tervnek vannak vonzó oldalai és előnyei, azt hiszem, hogy
nagy veszélyei is vannak, tehát én mondjuk kritikusan támogatom ezt
az elképzelést, a veszélyeket röviden abban látom, hogy ha egy
szakértői kormány van uralmon, két lehetőség van: vagy egy párt
által kinevezett szakértői kormány van, amely bizonyos szerényebb
módon intézi a napi ügyeket a választásokig, ebben vannak jó
vonások, mindenképpen szükség van arra, hogy megfordíthatatlan
változásokat a mostani kormányzat ne kezdeményezzen, mert a nemzet
nem tekinti legitimnek. És a szakértői kormánnyal ezt lehetne
hangsúlyozni és mindenképpen Bauer Tamásnak azt az érvét, aki ezt
eredetileg javasolta, hogy itt valamit azért mégis tenni kell, mert
ez az ország tönkremegy és a választásokig még egy év van hátra és
nem lehet hagyni a gazdasági hanyatlásnak ezt a mértékét
eluralkodni, ami itt történt. Akkor is, hogyha vannak aggályaink.
Ezt végső soron elfogadom.
A másik lehetőség viszont, ez a terv tulajdonképpen egy szinte
állandó konzultációt írna elő ennek a szakértői kormánynak az
ellenzékkel. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ellenzék jutott
hatalomra. Ha a kormány semmit nem tehet az ellenzék jóváhagyása
nélkül, akkor ez azt jelenti, hogy az ellenzék kormányoz. Ez
gondolom nem elfogadható a jelenlegi politikai berendezkedés
számára. Tehát mindkét lehetséges végső értéke ennek a tervnek
veszélyeket hordoz magában, de végső soron én is meghajoltam Bauer
Tamás érve előtt, amit végülis nem lehet cáfolni. Valaminek
történnie kell, hogy ezt a hanyatlást megállítsuk. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 5. folyt.
|
- És csak ez az egyetlen lehetséges történés a hanyatlás
megakadályozására, vagy van más is, más lehetőségek is?
- Vannak más elképzelések. Vannak más lehetőségek. Ezek is
veszélyekkel terhesek. Az előrehozott választások lennének az egyik
lehetőség. Mondanom sem kell, hogy ez a kommunista párt szervezeti
és pénzügyi túlsúlya miatt nem volna egy igazán szabad választás. A
független erők nincsenek felkészülve szervezetileg elsősorban erre a
fordulatra, az ország maga sincs erre felkészülve.
Elképzelhető persze, hogy egy ideiglenes nemzetgyűlést, vagy
valami ilyesmit hoznának ezzel csak létre. Én nem hiszem, hogy az
országot egy éven belül két választási kampány megrázkódtatásának ki
lehetne tenni. Úgyhogy én azt hiszem, hogy akár szakértői, akár
politikus kormány van uralmon, a fontos az most, hogy az ellenzéki
erők, amelyek most hát azért mégis elég komoly mértékben közeledtek
egymáshoz az ellenzéki kerekasztal keretében, olyan nyomást
fejtsenek ki a kormányzatra, amely részint kényszeríti a
kormányzatot, részint lehetővé teszi számára, hogy a gazdasági
szükséges intézkedéseket megtegye. Ráadásul olyan módon, amely a
szükséges későbbi reformokat nem keresztezi.
- A kerekasztalnak egyébként még csak a fél karéja van meg, mert
másik párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt nem ült le a kerekasztal
mellé.
- Hát persze, hogy nem ült le. Hiszen valódi tárgyalásokat
nyilván nem akar a kommunista párt, mert nyilvánvaló, hogy ha
egyezkednie kell döntő politikai kérdésekben az ellenzékkel, attól
tart, hogy a hívei körében elveszíti tekintélyének maradékát is.
(folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 6. folyt.
|
Ez a veszély fennáll, de azt hiszem mégis eléggé önző és
rövidlátó magatartás ez, mert hogyha az ellenzék hajlandó
önkorlátozásra is, nagyon erősen látni kell és meg kell mutatni: az
ellenzék nagyon is önkorlátozó módon viselkedik. Olyan nyomás alá
helyezhetné a kormányt - például állandó tüntetéssorozatokkal, vagy
politikai sztrájkok kiprovokálásával - amelyek bizonyára
engedményekre kényszerítenék. De hátha meg egy forradalmi helyzetet
idéznének elő, amit mi nem akarunk?
- Csendes forradalomból.
- Igen. Na most mi a csendes forradalmat kívánjuk folytatni, de
hát erre persze partnerra van szükség. Igaz ugyan, hogy úgy gondolom
vannak belső nehézségei a tárgyalásoknak. Ugyanis nem tudom, hogy
ezen a tárgyaláson például a Magyar Szocialista Munkáspárt milyen
álláspontot képviselne. Oly mértékben megosztott, oly mértékben
áramlatokra szakadt és még a Grósz-vezetés, amely a kezében tartja
azért tulajdonképpen a napi politika irányítását, annyira rögtönző,
kapkodó, cikcakkos politikát folytat, hogy hosszú távú kérdésekben
igen nehéz kiegyezni.
Volt alkalmam beszélni a politika, az állami politika
csinálóinak egynémely képviselőjével, például Kilényi Géza
igazságügyminiszter-helyettessel, aki a törvényelőkészítés
folyamatát irányítja, mint szakértő. Akinek vannak vitatható, de
szakmailag igen magas színvonalú elképzelései azokról az alkotmányos
változtatásokról, amelyeknek meg kell történniük az átmeneti
időszakban. De a saját maga által javasolt változtatások esélyeiről
épp olyan keveset tud, mint én magam. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 7. folyt.
|
- Pozsgay Imre itt, éppen Londonban vetette fel azt a
gondolatot, hogy ő a jövőben - hogy milyen közeljövőben, azt nem
említette - olyan pártot szeretne, amelyiknek nincsen ideológiája,
tehát olyan szocialista munkáspártot, amelynek nincsen ideológiája,
amely nem ateista és amelynek jól megfogalmazott programja van
Magyarország jövőjének a biztosítására. Keresztülvihető ez az
elképzelés?
- Nem látom elvi akadályát a dolognak. Ilyenfajta ideológiailag
elmosódott karakterű néppártok léteznek a világban. Tulajdonképpen a
nyugati szociáldemokrata jellegű pártok többsége ilyen. A kérdést
meg lehetne csinálni egy kommunista párttal. Úgy tetszik, hogy a
kommunista pártnak azok az erői, amelyek a reformnak, a
liberalizálásnak, a demokráciának a pártján vannak, tulajdonképpen
ezeknek voltaképpen van ideológiájuk, egyfajta módosított
szociáldemokrata jellegű ideológia. Magának Pozsgay Imrének is van
ideológiája. Az ideológiamentes pártra azért volna szüksége Pozsgay
Imrének, hogy a párt különféle frakciói, szárnyai és áramlatai
körüli különbségek elmosásával megmentse a szervezetet és átalakítsa
egy, a demokráciában szerepet játszható mozgalommá.
Ehhez csak sok szerencsét kívánhatok neki, de szkeptikus vagyok
a dolog esélyeit illetően. Tekintettel arra, hogy a kommunista párt
nem egyszerűen egy mozgalom. A kommunista párttal, ha csak egy
mozgalom volna, sok mindent meg lehetne csinálni és feltételezem,
hogy akkor sikerrel járna Pozsgay Imre, de a párt nemcsak
ideológiailag áll a szocializmus talaján. A párt által a politika
csúcsára helyezett elit, a pártapparátus, amely tulajdonképpen maga
az állam, az az államszocialista eszmének a kifejeződése. Ha elfogad
egy másfajta ideológiát, akkor fel kellene adnia nemcsak a politikai
vezető szerepét, mert ennek a feladására még kész is, hanem a
társadalmi vezető szerepét. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 8. folyt.
|
Tehát a kommunista párt, amely a legfőbb munkaadó
Magyarországon, ami a legfőbb tulajdonos Magyarországon, amely a
szakszervezetek ellenőrzésével a legfőbb korporatív hatalom
Magyarországon, amely a fegyveres erőket ellenőrzi, amely az
adminisztrációt uralma alatt tartja. Egy olyan intézményrendszer,
amely értelmetlen és működésképtelen, hogyha őszintén feladja a
kommunista ideológiáját. Ugyanis ezek az intézmények addig
legitimek, ameddig a kommunista ideológia legitimálja őket, különben
semmi keresnivalójuk nincsen egy demokratikus államban.
Most ezt a problémát hogy oldja meg Pozsgay Imre, erre szeretném
a válaszait hallani. Én magam nem tudnék erre a kérdésre válaszolni.
Pedig azt hiszem, hogy ez a döntő kérdés. Tehát jó helyen keresi a
választ Pozsgay, de csak keresi, mindannyiunkkal együtt. +++
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|