|
|
 |
|
 |
Kádár menesztése - 1. folyt.
|
A kapitalista válságokat jó érzékkel elkerültük az elmúlt
három-négy évtizedben, a mostani valódi, hamisítatlan, szocialista
válság, mert a szocialista táborhoz hívek maradtunk. Mindegy volt
az, hogy ki adja az ukázt Moszkvában - Hruscsov, Brezsnyev,
Andropov, Csernyenko - azt Pesten végrehajtották.
Megvédtük a szocializmus ügyét 1968-ban Csehszlovákiában, ahol
éppenúgy veszélybe került, mint nálunk 56-ban. Kádár volt a
nemzetközi kommunista mozgalom legutolsó internacionalistája és
utópistája, már senki, de ő még mindig hitt a
marxizmus-leninizmusban. A palesztinok és a bantu négerek szabadsága
a szívügye volt, de a határaink mentén hangzó jajkiálltásokat nem
hallotta meg előre, a szocializmusban megoldodtak a nemzetiségi
problémák.
Örökké kétfrontos harcot vívott, de a szíve gyökeréig megmaradt
sztálinistának, pedig a sztálinisták zárták be. Nagy Imre eresztette
ki a börtönből, jól megfizetett érte. A Rajk-per lehetett a párt
belügye, de Nagy Imre a nemzet ügye volt.
1956. november elsején népünk diadalmas felkeléséről szónokolt a
pesti rádióban, három nappal később ellenforradalmat emlegetett a
szolnokiban. Aztán jöttek, visszajöttek a szovjet tankok, jött a
karhatalom, a rendcsinálás, divatos szóval visszarendezés,
védbíróságok, akasztófák, 301-es parcella.
33 éven át az ő keménykezű atyai vezérlete alatt épült a
szocializmus. Meg lehet nézni, hogy hova jutott az ország. A párt
szovjetizálta, balkanizálta, általános a korrupció, anyagiasság,
önzés, kiábrándultság, teljes a morális csőd. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|