|
|
 |
|
 |
Az Óbudai Hajógyár ügye
|
SZER
----------------------- München, 1989. május 7.
(Nagy András) Vasárnapi világhíradó
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik csoportja
megkísérelte, hogy bevilágítson az óbudai sziget és hajógyár ügyét
övező tulajdonjogi rejtelmekbe. A főváros népéé a hajógyár, a
munkásoké vagy Angyal Ádámé, a párttitkár nagytőkésé az óbudai
sziget? - tették fel a kérdést már a rendezvény újsághirdetésében.
Semmi sem bizonyítja jobban Angyal Ádám magabiztossgát, mint hogy
ilyen invitálás után is eljött.
Ahogyan a hír a sajtót már többszörösen bejárta, Angyal
vezérigazgató - aki írónikus módon egyszersmind angyalföldi
párttitkár is - bejelentette, hogy eladja az Óbudai Hajógyárat és a
bevételből próbálja megmenteni a súlyosan eladósodott, csőd szélén
álló, egykori Magyar Hajó- és Darugyár más gyáregységeit. Választása
azért esett a szigetre, mert az gazdag tőkés szállodaépítkezőket is
idecsábíthat. Különben komoly fizetőképes vevőjelölt a mai napig nem
bukkant fel.
Ami már eddig történt, az is alaposan megrázta a hajógyári
munkásokat és alkalmazottakat. Gyűléseken tiltakoztak a nagy múltú
gyár kiárúsítása ellen. Követelték az óbudai üzem önállósulását, és
magát Angyalt is felszólították, mondjon le "holding" elnöki
tisztéről.
A baj csak az, hogy az eddig főként szovjet megrendelésre
dolgozó hajógyártás valóban válságba került. Angyal Ádám így nemcsak
azzal érvelhet, hogy eladási tervei teljes összhangban állnak a
jogszabályokkal, de azt is mondja, hogy gazdaságilag ez a kisebbik
rossz. A mai jogszabályok állapota az, ami a tegnapi vitadélután
résztvevőit a leginkább aggasztotta. Az óbudai eset mutatja, hogyan
megy vagy mehet át a korábbi, úgynevezett szocialista tulajdon az új
törvények gyümölcseként a vezetői elit magánrendelkezésébe. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Óbudai hajógyár ügye - 10/1. folyt.
|
A tegnapi vitán, ahol elsőroban a baloldali csoportosulások
tagjai voltak jelen, Angyalt is főleg a gyárról, a kollektív
tulajdon, munkásigazgatás, munkástanács lehetőségére emlékeztetve
támadták. Kiderült azonban, hogy olyan megoldást, ami egyszerre
tenne ilyet az igazságosság és hatékonyság követelményének, nemigen
lehet javasolni. Abban nagyjából megegyeztek a résztvevők, hogyha
tényleg eladják a gyárat, akkor a munkásoknak átadott részvények
formájában vagy más módon, de megfelelő kárpótlás jár. +++
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|