Rendszerváltás és az MTI

	Folytatódott az Országgyűlés munkája (42. rész)
Az interpellációra adott választ Vodila Barna és Lásztity Radomír elfogadta, Novák János azonban nem értett egyet az elhangzottakkal. Az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 30 tartózkodás mellett tudomásul vette a szociális és egészségügyi miniszter válaszát. Ezután a kérdések következtek. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., --------------- 5. vk.), az igazságügyminisztertől kérdezte: hol vannak a koncepciós perek iratai, mit tesznek azért, hogy előkerüljenek a szégyenteljes ügyek dokumentumai. A koholt vádak alapján meghurcolt emberek között ma is vannak olyanok - folytatta a kérdező -, akik még nem kaptak teljes jogi elégtételt. Mikor és hogyan kívánják ezt pótolni? Kulcsár Kálmán részletes válaszában -------------- előrebocsátotta, hogy csak mai ismeretei alapján tud tájékoztatást adni, a később feltárandó tények esetleg változtatnak a helyzeten. Mint mondotta, az Igazságügyi Minisztérium munkatársai alapos vizsgálatot folytattak azokon a helyeken - bíróságokon, levéltárakban -, ahol fellelhetők lehetnek a szóban forgó periratok. Mindezek alapján mondható: ezeket az iratokat általában úgynevezett lajstromkönyvekben tartották nyilván. Ezek jelentős részét megtalálták, más részük azonban egyelőre nincs meg, többet kiselejteztek. A lajstromkönyvekből pontosan kiderül, hogy mi került a bíróságokra, ott van-e még, s ha nincs, onnan hova került. A népbírósági iratok a Belügyminisztériumba kerültek. A későbbiek során a belügyminiszter visszaküldte ezeket a bíróságokhoz, így ezen akták túlnyomó része megtalálható. A titkos (dupla nullás) ügyek lajstromait a legtöbb helyen sikerült megtalálni, a hiányzók egy részét valószínűleg levéltárak őrzik, mások megsemmisültek. A meglévő lajstromokból elvileg kideríthető, hogy hol vannak az iratok. A nagyobbik hányad a fővárosi, illetve megyei bíróságokon vagy levéltárakban található. Előfordult, hogy ezeket a titkos iratokat is bekérte a Belügyminisztérium, de a kutatások kiderítették, hogy 1957-ben a dokumentumok túlnyomó részét visszaküldték a bíróságokhoz. Az akták fellelhetőségét nehezíti, hogy jelentős részüknél időközben megszüntették a titkossági jelzést, s normális büntetőügyekként újra lajstromozták az iratokat. Emiatt sok esetben nehéz nyomon követni a periratok útját. A kutatók olyan lajstromokat is találtak, amelyeken a jelzések nem pontosan értelmezhetők, így a bennük foglalt ügyiratok fellelése is nehézségekbe ütközik. Ennél is nagyobb gondot okoz azon ügyek iratainak a megtalálása, amelyek a bírósági lajstromba sem kerültek be. (folyt.köv.) 1989. március 23., csütörtök 19:58
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »