Rendszerváltás és az MTI

	Az elnök közbelép (2. rész)
Csakhogy azok a bel- és külpolitikai problémák, amelyeket - részben még apjától - örökül kapott, természetüknél fogva kifejezetten rugalmas, kompromisszumkereső megoldásokért kiáltottak. Bhutto egyik első súlyos politikai hibája éppen az volt, hogy harcias magatartásával meggondolatlanul elidegenítette magától egyik legfontosabb szövetségesét, a Mohadzsir Nemzeti Mozgalmat (MQM), amelynek támogatása - ez most már világosan látható - létfontosságú lett volna kormánya fennmaradásához. Nem tudott súrlódásmentes kapcsolatot kialakítani a hadsereggel, holott a legbefolyásosabb katonai vezetők többször is értésre adták, hogy nem kívánnak ismét közvetlen politikai szerepet vállalni. Nem mintha ilyen szerepvállalás lehetősége nem merült volna fel, mégpedig éppen a dél-pakisztáni Szindh tartományban, amelyet a hónapokig tartó véres zavargások már-már a polgárháború szélére sodortak. Nyilvánvaló volt, hogy a tartományi hatóságok képtelenek fenntartani a rendet és a közbiztonságot, csakhogy e tartományi hatóságok a kormányzó Pakisztáni Néppárt irányítása alatt álltak, és a miniszterelnök-asszony hallani sem akart arról, hogy éppen ezen a számára politikailag rendkívül fontos terepen engedje át a gyeplőt a hadseregnek. A kormány ellen felhozott további súlyos vádak, nevezetesen a korrupció szabadjára engedése, az államapparátusban eluralkodott nepotizmus és a hatóságok mind irritálóbbá váló politikai tehetetlensége sok tekintetben olyan jelenségekkel kapcsolatosak, amelyekkel szemben a miniszterelnök-asszony feltehetően akkor is tehetetlennek bizonyult volna, ha rászánja magát a keménykezű fellépésre. De valójában soha nem is szánta rá magát, s ennyiben a vádak megalapozottak. A vigasztalannak tűnő képet a Bhutto asszony által beígért szociális programok és gazdaságélénkítő intézkedések befulladása vagy kínos kudarca tette teljessé. Bizonyos reformprogramok - például a nők helyzetének javítása, a családtervezés modern formáinak bevezetése - az ultrakonzervatív muzulmán klérus szenvedélyes ellenállásán futottak zátonyra. Az adótörvényeknek az állami költségvetés egyensúlyának javítására hivatott megszigorítása a többségükben adómentességet élvező nagybirtokosok várható felzúdulása miatt maradt hamvába holt elképzelés. A fizetés nélküli munkaerő alkalmazásának középkori rendszerét pedig azért nem lehetett betiltani, mert egyes parlamenti képviselők is alkalmaznak üzemeikben ilyen munkásokat. +++ Erdész Jenő (Újdelhi), MTI-Panoráma 1990. augusztus 8., szerda 11:43
Vissza » Folytatásokkal »