 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER, A munka világa:
Ne egymás ellen - mégegyszer a munkástanácsokról
"A többségi akarat önmagában kevés a törekvések, szándékok
végrehajtásához és a tovaszaladt egy esztendő tapasztalatai,
tanulságai azt bizonyítják, hogy az úgynevezett paternalista,
atyáskodó társadalom négy évtized alatt formálódott és megkövesedett
szokásait képtelenség sietve odébb lökni. Pedig a felszámolásra
ítélt vállalatok sokasodása, a pénzügyi csődök gyarapodása, a
létgondok szélesedése arra figyelmeztet, hogy ajánlatos lenne
kipróbálni az önigazgatás előnyeit, hátrányait.
Kétségtelen, akadnak zavaros ötletek, ostoba jelszavak szintjén
fogalmazott követelések, de ezek még mindig rokonszenvesebbek, mint
a kísérletet támadók érvelései, a piacgazdasági fejlődést féltők
magyarázkodásai. Hiszen ha alaposan viszgáljuk az elemzések
szövegeit, rögtön észrevehetjük, hogy kik és főleg miért védelmezik
a dolgozó részvételtől a jelenlegi vezetést a gyárak, üzemek,
vállalatok irányítását.
"
|
|
 |
|
 |
 |
 |

Ne egymás ellen
- mégegyszer a munkástanácsokról
|

-------------------------------------------------
München, 1990. augusztus 4. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor jegyzete:
- Múlt év augusztusában kezdődött, előbb Herenden, majd Péten munkástanácsok alakultak és tavaly ilyenkor sokakban felcsillant a remény: lesz igazi érdekvédelem. A gyanakvóbbak - másként fogalmazva: józanabbul gondolkodók - viszont nem voltak derülátóak, mert noha fontosnak vélték a valódi érdekképviseletek létrehozását, azt is látták, hogy a hatalmi csatározások eme területén képtelenség szavazással eldönteni a győzelmet.
A többségi akarat önmagában kevés a törekvések, szándékok végrehajtásához és a tovaszaladt egy esztendő tapasztalatai, tanulságai azt bizonyítják, hogy az úgynevezett paternalista, atyáskodó társadalom négy évtized alatt formálódott és megkövesedett szokásait képtelenség sietve odébb lökni. Pedig a felszámolásra ítélt vállalatok sokasodása, a pénzügyi csődök gyarapodása, a létgondok szélesedése arra figyelmeztet, hogy ajánlatos lenne kipróbálni az önigazgatás előnyeit, hátrányait.
Kétségtelen, akadnak zavaros ötletek, ostoba jelszavak szintjén fogalmazott követelések, de ezek még mindig rokonszenvesebbek, mint a kísérletet támadók érvelései, a piacgazdasági fejlődést féltők magyarázkodásai. Hiszen ha alaposan viszgáljuk az elemzések szövegeit, rögtön észrevehetjük, hogy kik és főleg miért védelmezik a dolgozó részvételtől a jelenlegi vezetést a gyárak, üzemek, vállalatok irányítását.
Most ne merüljünk az okok és okozatok részletes fejtegetésébe, maradjunk annál az elgondolkodtató ténynél: vajon az idén július közepén tartott országos gyűlésükön miért nem sikerült közös nevezőre jutniuk a munkástanácsoknak, annak az 59-nek, melyeknek delegátusai azért találkoztak, hogy egységes, ütőképes szervezetet hozzanak össze. (folyt.)
1990. augusztus 4., szombat
|

Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
 |
|
|