Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése: mi történt Irkutszkban?
1990. augusztus 3. péntek (MTI-Panoráma) - A világpolitika nem adott időt és lehetőséget Eduard Sevardnadrze és James Baker irrkutszki találkozójának alapos kiértékelésére. Irak lerohanta Kuvaitot, s most ez az első számú kérdés Moszkvában és Washingtonban. Pedig megért volna egy komoly elemzést, hoggy Irkutszk tényleges eredményei miért maradtak el annyira az előzetes várakozásoktól. A világsajtó a külügyminiszteri találkozó előtt leginkább azt kereste, hogy vajon miben nem tudnak majd megegyezni Szibériában. Afganisztán kérdése teljesen lefutottnak látszott, Kambodzsa ügyében a szövetségesek miatti együttérzés volt megjósolható, Kubát pedig tapintatosan nem tűzték napirendre. Az sem okozott szenzációt, hogy szóba került a jövőre esedékes csúcs időpontjának előrehozása. Aztán a tárgyalások után tartott közös sajtóértekezleten kiderült, hogy nem köszöntött még be a tökéletes egyetértés kora a szovjet-amerikai kapcsolatokban. Nem született érdemi megállapodás a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésének még nyitott kérdéseiben, pedig enélkül nem lesz Gorbacsov-Bush találkozó az idén. Afganisztán kérdésében is még a szakértőknek kell további egyeztetéseket végezniük. Kambodzsát illetően csak annyit állapított meg Sevardnadze, hogy pozitív változások tapasztalhatók az Egyesült Államok eddigi álláspontjában. Moszkvában az irkutszki tárgyalások legfontosabb eredménynek azt tartják hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem tekinti többé a másikat ellenségnek sem Ázsiában, sem a világ más térségeiben. (Önmagában ez sem szenzáció, hiszen a NATO emlékezetes londoni csúcstalálkozóján az észak-atlanti szövetség és a Varsói Szerződés közti ellenséges viszony megszüntetését javasolták, igy a két nagyhatalom kézfogása a világ más térségeiben logikusan adódik ebből a kezdeményezésből.) A szovjet értékelések szerint eddig éppen a regionális konfliktusok jelentették a két ország közötti feszültségek fő forrását, a Kelet és Nyugat közötti szembenállás kiéleződését. Az elemzések elvégzését megzavaró kuvaiti támadás azonban arra nagyon jó alkalmat adott, hogy Moszkva és Washington a gyakorlatban bizonyítsa az új viszony létezését: James Baker az invázió miatt megszakította mongóliai látogatását, de - ma még rendkívül meglepő módon - nem egyenesen hazarepült, hanem előbb Moszkvába ment, hogy Eduard Sevardnadzével együtt közös nyilatkozatban ítéljék el az agressziót.+++ Gózon István, MTI-Panoráma 1990. augusztus 3., péntek 13:59
Vissza » A hírhez kapcsolódik »