|
|
|
|
Viszockij - tíz év múltán
|
1990. augusztus 3. péntek (MTI-Panoráma) - Ha élne,
bizonyára lenne mondnivalója a peresztrojka zsákutcáiról, az üres
üzletekről, Csernobilról... De immár tíz éve halott Vlagyimir
Viszockij, a költő,a színész és dalszerző. Pedig még ma is csak 52
esztendős lenne. A harmadik szívinfarktus tett pontot túlhajszolt,
zaklatott életére.
Neve már életében legendává vált, mert olyan korban szólt mindennapi gondokról, nem mindennapi módon, amikor ezért nem járt elismerés. Legendává vált, s közben mára háttérbe szorultak emberi vonásai.
A megemlékezésből néhány nappal ezelőtt a szovjet sajtó is derekasan kivette részét. Az évforduló napján a televízió két híradójában foglalkozott vele, s a napokban négyrészes sorozatban idézték fel életének, pályájának főbb állomásait. A nem éppen reformszellemű Rabocsaja Tribuna fényképes, egészoldalas cikkével, a Lityeraturnaja Gazeta eddig kiadatlan verseivel hajtott fejet emléke előtt. Az már természetes, hogy a temetőben is több, mint ezren helyezték el a megemlékezés virágait, hiszen ez akkor is szokás volt, amikor még nem tekintették ,,nemzeti hősnek,, a szabadság, az igazság bajnokának,, , sem olyan embernek, aki ,,megmutatta, hogyan kell élni,,.
A brezsnyevi idők ,,elhallgattatott,, nemzedékének képviselője - tartják róla. A ,,kultúrfunkcionáriusok,, nem tudták teljesen elnyomni tehetségét. Mindent elkövettek érvényesülésének akadályozására, ott ,,tettek keresztbe,, ahol lehetett: nem adták ki lemezeit, verseit, utolsó pillanatban betiltották koncertjeit, beleszóltak színházi szerepeibe, megcsonkítottók egyes filmjeit. Művészembernek sok ennyi zaklatás, bár az is igaz, hogy mindez ,,csekélység,, a ,,Gulág-ügyekhez,, képest.
Egyszer Viszockij így bezélt erről:,,Háborút hirdettek ellenem..., mert megzavartam békéjüket,... huhogtam, károgtam. Legértékesebb emberi tulajdonságok egyikének a megszállottságot, a sugárzást vallotta, s a legmegvetendőbbek közé sorolta az ostobaságot, a szürkeséget.
A hatalommal vívott háborúja közepette egyszer sem merült fel benne, hogy elhagyja hazáját, habár erre több lehetősge is lett volna. Marina Vladytól tudjuk, aki tizenhárom éven át társa, felesége volt, hogy ezekkel a rendkívüli tulajdonságokkal felruházott művész nagyonis esendő ember volt: ,,keményen,, ivott, botrányokat csinált, életébe még a kábítószer is beleszólt. (folyt.)
1990. augusztus 3., péntek 12:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|