|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZMP tiltakozása
"A Munkáspárt felhábordását fejezi ki Kéri
Kálmán képviselő kijelentése miatt, amely meghamisítja a múltat,
rágalmazza a Szovjetuniót, semmibe veszi az antifasiszta harc
értékeit. A Munkáspárt elvárja, hogy az Országgyűlés és a kormány
hivatalosan foglaljon állást a kijeletéssel kapcsolatban
."
SZER, Forgószínpad:
Bűnözés Észak-Magyarországon
"Amíg két éve még azt jósolgatták bűnügyi szakemberek, hogy az
évi bűncselekmények száma egyhamar nem éri el a bűvösnek hitt és
mondott 200 ezres határt, addig a tények mást mutatnak: az alvilág
hamar kijózanította a túlzottan optimistákat, s már tavaly is több
mint 250 ezer bűntettet követtek el hazánkban.
A számok Nógrádban is meredeken húznak felfelé. Csak betöréses
lopás annyi történt például idén az első öt hónapban, mint tavaly
egész évben. Ezt már kezdik, ha nem is megszokni, de elviselni a
nógrádiak.
Sokkal felháborítobb viszont, hogy sorra ölnek meg, vernek
félholtra idős, olykor magatehetetlen embereket - szinte semmiért.
"
|
|
|
|
|
|
|
A velencei ötök
|
---------------
München, 1990. augusztus 1. (SZER, Késő esti híradó) - Hanák Tibor jelentkezik Bécsből:
- Az osztrák politikai megfigyelőknek legfőként az tűnt fel, ahogyan az olaszok megrendezték az öt államból álló Duna-Adria munkaközösség, a Pentagonalé velencei találkozóját.
A nemzetközi értekezleteknek kijáró pompával és nagy sajtókísérettel övezték Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Olaszország kormányfőiének és külügyminisztereinek megbeszélését - mintha ebből a térségből egy új Európai Közösség, egy másik egyesült Európa indulna el.
Az olaszok láthatólag vissza kívánják szerezni egykori közép-európai szerepüket, vagy - mint Ausztriában mondják - véget akarnak vetni marginalizálódásuknak, és ellensúlyozni próbálják az egyre befolyásosabbá váló Németországot.
A megfigyelők azt is figyelemre méltónak találják, hogy épp akkor buzgólkodik ebben az irányban Olaszország, amikor az Európai Közösség brüsszeli központjának vezetése olasz kezekben van - tehát Róma a megnövekedett tekintélyét veti latba a közép-európai politikája kivitelezésében, a Pentagonale felértékelésében.
S épp ebbe kapaszkodik bele a kritika - és ez teszi némiképp tartózkodóvá Ausztriát. Igen jelentősnek nevezik ugyan a létrejött politikai dokumentumot és az összeálllított hároméves együttműködési tervet, de komolyan veszik Bécsben a Keletről és Nyugatról egyaránt megnyilvánuló fenntartásokat. (folyt.)
1990. augusztus 1., szerda
|
Vissza »
|
|
- A velencei ötök - 1. folyt.
|
Ezen nem is lehet csodálkozni a jelen fázisban, amikor Ausztria felvételi kérvénye ott fekszik a brüsszeli központ asztalán. S itt nemcsak arról van szó, hogy ha Brüsszel fölöslegesnek ítéli meg az újabb európai szervezetek létrejöttét, akkor Ausztriának bólogatnia kell -, hanem az osztrák külpolitika valóban nem kívánja azt a látszatot kelteni, mintha őt jobban érdekelné a közép-európai összefogás ma még azért még mindig gyerekcipőben járó kezdeményezése, mint a csatlakozás a Közös Piachoz -, tehát óvakodik attól, nehogy azt mondják neki a nyugati fővárosok: az osztrákoknak ott van a Pentagonale, minek nekik még a közös piaci tagság is?...
Így aztán a hivatalos osztrák politika inkább a pragmatikus utat választotta: a Duna-Adria munkaközösségben konkrét problémák elintézésének eszközét látja - tehát például az útépítési programok egyeztetésének lehetőségét, vagy az atomerőművek felülvizsgálását előmozdító szervezetet.
Moszkva kritikáját azonban nem szívták mellre Bécsben. Azt mondani, hogy az öt állam velencei találkozója, illetőleg együttműködése a monarchia - az Osztrák-Magyar Monarchia - felélesztésének lehetőségét rejtheti magában -, az osztrákok szemében kánikulai rémkép.
Egyrészt az osztrák külügyminisztérium az előbb elmondottak alapján rámutathatna arra, hogy valóban csak konkrét kérdések megoldási lehetőségének tekinti a Pentagonalet -, másrészt Olaszország vezetésével aligha jön létre egy új Osztrák-Magyar Monarchia - nem is beszélve arról, hogy minden résztvevő ország: köztársaság.
Hogy a magyarok, csehszlovákok és jugoszlávok nagyobb hévvel vesznek részt a Duna-Adria munkaközösségben: Ausztriában természetesnek tartják. Mindhárom ország alaposan rászorul mindennemű segítségre és politikai felértékelésre. A Pentagonale számukra fontos lehetőség: bekapcsolódni az európai folyamatokba, közelebb kerülni Nyugathoz - és persze az sem mellékes, ha közelebb kerülnek egymáshoz. +++
1990. augusztus 1., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|