Rendszerváltás és az MTI

	Meghalt Bruno Kreisky
Bécs, 1990. július 29. vasárnap (Reuter/DPA) - Vasárnap hajnalban szívelégtelenség következtében elhunyt Bruno Kreisky volt osztrák kancellár. Ausztria világháború utáni történetének legismertebb és legnagyobb népszerűségnek örvendő politikusa 79 évet élt. Kreiskyt hosszabb ideje kezelték keringési és szívpanaszokkal. Július 17-én szállították egy bécsi kórházba, ahol állapota előbb stabilizálódott, két nappal ezelőtt azonban hirtelen rosszabbra fordult. Bruno Kreisky 1911-ben polgári zsidó család sarjaként született. Már középiskolai évei alatt szoros szálak fűzték a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1935-ben, a párt betiltását követően Kreiskyt többekkel együtt hazaárulás vádjával bíróság elé állították, és rövid időre börtönbe került. Később jogi diplomát szerzett. A Gestapo 1938-ban - az Anschlusst követően - letartóztatta, s öt hónapnyi börtön után csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elhagyja az országot. Svédországba emigrált, ahol gazdasági tanulmányokat folytat, s újságíróként tevékenykedett. 1946-ban Stockholmban felállította hazája első világháború utáni külképviseletét. 1948-ban tért vissza Ausztriába, ahol mind magasabb külügyi beosztásokat töltött be. 1955-ben már a kormány tagjaként részt vett az Osztrák Államszerződésről folyó berlini és moszkvai tárgyalásokon. 1958-tól 1966-ig az osztrák kormány külügyminisztere volt. A szocialista párti Kreisky az Osztrák Köztársaság létrejötte óta a leghosszabb ideig - 1970-től 1983-ig - állt előbb kisebbségi, majd szocialista többségű kormány élén. Szintén egyedülálló módon, 26 éven át látott el különböző kormánymegbizatásokat. 1967-től az Osztrák Szocialista Párt elnöke. 1983-ban - az abszolut többség elvesztését követően - mondott le pártelnöki tisztéről, azonban 1987-ig még a párt tiszteletbeli elnökeként tevékenykedett. 1976-tól a Szocialista Internacionálé elnökhelyettese volt, melynek tiszteletbeli elnöki tisztét 1989-ig töltötte be. Kreisky az osztrák ,,aktív semlegességi politika,, atyjaként nagy nemzetközi tekintélyt szerzett hazája számára. Az enyhülési politika élharcosa, s az egyesült Európa eszméjének egyik első meghirdetője volt. Vitathatatlan érdemeket szerzett a kelet-európai országokhoz fűződő viszony javítása terén, s részt vett a közel-keleti konfliktus rendezésére tett kísérletekben. A PFSZ-t támogató politikája miatt éles bírálatok érték. +++ 1990. július 29., vasárnap 11:36
Vissza »