Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 27.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Balkantourist közleménye

"Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy jelenleg az idegenforgalmi főszezon normális mederben zajlik, a Bulgáriába történő utazást kizáró vagy azt gátló komoly tényezőről nincs tudomásunk, beleértve a közbiztonsági helyzetet is."
SZER, Magyar híradó:

A SZER és a Kossuth Rádió nézeteltérése

"a Szabad Európa Rádió kilenc nyelven sugároz műsort. Ezeket kilenc, egymástól független szerkesztőség készíti. Szerkesztőségek, amelyek erkölcsi, világnézeti, politikai alapkérdésekben egyetértenek, de a napi politikai, vagy nemzeti érdeket érintő ügyekben gyakran eltérő, vagy olykor egymással ellentétes véleményen vannak. Természetes, hogy ez a véleménykülönség is megmutatkozik a műsorokban. Kétnyelvű, erdélyi vagy felvidéki hallgatóink a megmondhatói annak, hogy mennyire így van ez. "

MDF országos gyűlés

(Gordon Tamás)
München, 1989. március 16. (SZER, Kommentár nélkül) - Március 11-én
és 12-én országos gyűlést tartott a Magyar Demokrata Fórum. A
tizenötezres tagsággal rendelkező mozgalom küldöttei 15 fős
elnökséget választottak, amelyben ott van Csoóri Sándor és Bíró
Zoltán is. A műsorunkban a gyűlésen elhangzott beszédüket idézzük
fel hangszalagról. Elsőként Csoóri Sándor szólt a hallgatósághoz:
- Tisztelt országos gyűlés, kedves barátaim!
    
    Sokan vártak erre a napra. Nem csak az a 14-15 ezer ember, akinek a
személyes küldöttei itt ülnek ebben a teremben, lámpalázasan és
cselekvésre készen. De olyanok is, akiket a tartózkodó rokonszenv
fordít felénk vagy éppenséggel a kínzó kétségbeesés az ország
határain túlról. Szemek figyelnek ránk Kolozsvárról,
Csíkszeredáról, Los Angelesből, Léváról, Munkácsról, Genfből, New
Yorkból. Várni azonban nem csak a hozzánk tartozók várták ezt a
napot, de küzdőtársainkon kívül várták az ellenfeleink is. A
fegyvereikkel alvó kisebb-nagyobb társaságok. Várta maga a
kettéhasadt hatalom, amely meghasonlott tudattal kezdettől fogva
felmérte, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem csupán értelmiségi
kihívás, rövid hatású izgatószer, hanem egy belső ösztön politikai
neve, egy szerveződő csoportosulásé, amely az egyéniségétől is
megfosztott nemzetet akarja életre rázni újra.
    
    A sorstól most két napot kaptunk ajándékba, hogy megmutathassuk
magunkat. Bevezetőül egy hízelgő téveszmét szeretnék kifüstölni
mindenki tudatából. Egy alapdogmát. Azt hiszem nem csak idehaza, de
a világon mindenütt úgy terjedt el, hogy a Magyar Demokrata Fórumot
írók találták ki, ők is szervezték meg, és ők is irányítják. A
tények tökéletesen megfelelnek ennek a látszatnak. Az alapítók 90
százaléka csakugyan tollforgató, prózaíró, költő, esszéista,
irodalomtörténész. Az igazság azonban mélyebben munkál ennél a
felületi tünetnél. Lent a történelem mély rétegeiben és a nemzet
lelkiállapotában.
    
    Idézzük csak fel, hogy múltunkban hány és hány nagy tehetség
küzdött, szinte egész életén át a magyarság fennmaradásáért
Balassitól, Zrínyin, Széchenyin, Vörösmartyn, Adyn, Németh Lászlón
át Illyés Gyuláig. Küzdelmük nem csak a történelmi emlékezetbe
ivódott bele, de a nyelvbe is, a szavakba, az igékbe, a gondolkodás
alapformáiba, a műfajokba. így történhetett meg egy idő után, hogy
az irodalom telített műfajai, okosabbak és hatalmasabbak lettek,
mint a művelői. így történhetett meg velünk, maiakkal is, hogy a
fórumot ennek a századokon átvonuló akaratnak a súgásaira hoztuk
létre. Bátorságot, leleményt és kezdeményező erőt is ettől az
akarattól kaptunk. Semmiféle új mitológiához sincs köze ennek az
okfejtésnek, csupán a hagyományainkhoz, a magyarság veszteségeken
edződött hagyományaihoz, és aki elfogadja ezt a történeti
levezetést, a fórumot mától kezdve ne az írók játékterének
tekintse, hanem saját örökségének, saját tulajdonának, műhelynek,
küzdőtérnek és ha kell hát még drámai színpadnak is. Igen, drámai
színpadnak".
    
    Úgy tetszik nem véletlenül csúszott számra a szó. Hetek óta drámai
feszültségek színhelye a fórum. Mi legyen vele? Mi legyen a jövője?
    
    Párt legyen? Vagy maradjon inkább mozgalom? A párt kemény lehet,
korszerű és határozott. A mozgalom elmélázó és lágy, érvelnek a
politizálás szigorú szakemberei. De érvel ellenük a másik oldal is
csatakosan. A párt valóban célratörőbb és gyakorlatiasabb lehet,
mint a mozgalom, különösen a hatalmi kérdésekben, de egyetemes nem
lehet soha. S ha Magyarország termékeny, nagy korszakait nézzük,
akár Széchenyi reformkorát, akár a két háború közti
erőfeszítéseket, egyiket sem a pártok pezsegtették meg hanem a
szellem emberei, az erkölcs és a kultúra fellobbantásaival. A
reformkor egymaga - hangzik a történelmi érv - többet nemesített az
akkori, és a későbbi magyarságon mint a múlt század vagy a XX.
    
    század pártjai együttvéve.
    
    Lehet, hogy hitvitára emlékeztető véleményharc itt az országos
gyűlésen is ki fog robbanni. Száz oka van az embernek arra, hogy ne
ijedjen meg egy ilyen ölre menéstől se, már csak azért sem, mert ha
valaki a közös gondot csupán a saját logikája alapján ismeri, nem
ismerheti igazán. De mielőtt egy-két órára áttüzesedne ettől a
levegő, hadd emlékeztessem itt levőket néhány egyszerű alapkérdésre
elfogulatlanul.
    
    Mit kezdene bármelyik fél a fórumon belül a maga meggyőző
igazságával, a másik fél igazsága nélkül. Az erősödés reményében
tökéletesen elgyöngítenék egymást, amivel a legendás magyar
pártütések újabb fejezete máris elkezdődhetne. Vajon gondoltak-e a
pipázók arra, hogy múltbeli szakadásaink hátterében sosem a
történelmi igazság, illetve a történelmi tévedés ellentéte húzódott
meg, hanem sikertelenségeink sorozata. A társadalmi lélektan
ugyanis többszörösen bebizonyította, hogy a sikertelenség szokta
inkább megosztani az embereket és nem a siker.
    
    Hogy mondja Ady? "Halj meg már bennem te vívódó magyar. Nézzek
immár nagyobbakra is!" Mi ez a nagyobb, mi ez a magasabb rendű
feladat? E pillanatban az egység megőrzése. Trianon óta igazán
megtanulhattuk volna, nem szükséges, hogy a magyarság több részre
szakadt egységei azonos eszményeket és életcélokat kövessenek. De
az igen, hogy mindegyik rész tudjon a másikról, értse is meg és
élje is át annak sorsát, nehézségeit, vágyait.
    
    A párt vagy nem párt, mozgalom vagy nem mozgalom kérdését a fentiek
alapján én elszegényítő gondolatnak tartom. Szerintem van megoldás,
amely a kopogó vagy vágyókat összebékítheti egymással. Tavaly
májusban azt hittük, hogy a sorsfordító utódlás gondja megoldódott
Magyarországon. Hamarosan rá kellett ébrednénk, hogy ez tévedés
volt. Mert hiába váltott le egy személy egy másik személyt, egy új
hatalom egy volt hatalmat, a gond csak elodázódott. Az igazi
utódlás az lesz, ha az egypártrendszert a többpártrendszer váltja
majd föl, sőt az, ha a bolsevizmus és a megromlott szocializmusok
minden emléke még a reflexeinkből is kimosódik.
    
    Ehhez nem csak pártokra van szükség, hanem az élet minden
képességének a mozgósítására. Tudom, az idő sürget bennünket
mindenfelől. De nekünk most a sürgető idő ellenzékévé és urává is
kell válnunk. Azt, amik eddig voltunk már ismerjük a
történelemből,' és ez a múlt, amit ismerünk sajnos leverőén hat
arra, amik lehetnénk. Éppen ezért nekünk most azt kell akarnunk,
ami még nem történt meg velünk soha. A mi forradalmi újításunk
egyedül az összefogás lehet. Minden szétesés meghaladása, a nemzet
nem csak közös ihlet, mint ahogy József Attila mondta, hanem azon
túl közös erőfeszítés, készültség és koncentráció. Éppen ezért, aki
szót kér ma itt ne felejtse, hogy nem csak a politika kérdéseihez
szól hozzá, hanem a magyar történeleméhez is.
    
    Csoóri Sándor után Bíró Zoltán kapott szót.
    
    - Tisztelt országos gyűlés. Én ott folytatom, ahol Csoóri Sándor
abbahagyta, és lényegében ugyanazzal a gondolattal 1987 nyarára
emlékezve. Ekkor 1987 nyarán mi ugyanazt tettük, amit a magyar
történelemben már előttünk nagyon sokan nálunk különbek, folytattuk
a történelmi sort, amelyet Ady így fogalmazott meg: "négy-öt magyar
összehajol". Ez az összehajlás akkor az országban több helyen, sok
helyen megtörtént. Mi arról kezdtünk gondolkodni, hogy nem mehetünk
el szótlanul és a társadalom egésze sem mehet szótlanul el egy
folyamat mellett, amely a vesztünket jelentheti.
    
    Nem akarok közhelyeket sorolni. Tudjuk jól milyen állapotba került
a gazdaság. Tudjuk azt is, milyen állapotba került a politikai
intézményrendszer. Tudjuk, milyen állapotba került a politikusok,
és a politikusok csoportjai. Minden bizalom elveszett erre az
időszakra és erre az időpontra végképp, veszélyes helyzetbe került
ezért az orszáq. Úgy éreztük, katasztrófahangulat kezd eluralkodni
rajtunk, es egy katasztrófának valóban meg van az esélye.
    
    Nem az a dolgom, hogy itt politikai elemzést adjak az elmúlt 30
évről, de szeretném felhívni a figyelmet valamire. Tudjuk milyen
súlyosan esik latba a mai helyzet kialakulásában a még félig sem
megvalósított hajdani gazdasági reform kezdeményezés, a politikai
diktatúra, a kontraszelekció, ami ezzel együtt járt, és tudunk sok
mindent olyan tényt, amelyet ma már talán túl sokat is hangoztatunk
unalomig. Egy dologra azonban feltétlen fel kell hívjam a
figyelmet. Hogy az az állapot, az az 1987-es és még a mai is
kialakulhatott, annak legfőbb politikai és erkölcsi oka talán mégis
csak az, hogy volt egy párt, amely a saját pártérdekeit a nemzeti
érdekek fölé emelte, és még ezen belül is volt politikai erő, volt
politikai csoport, és voltak politikusok, akik a szűk hatalmi
érdekeket emelték a nemzeti érdekek fölé.
    
    Ebben a helyzetben, és ebben a folyamatban alakulhatott ki az ami
végül is kialakult. Ennek a "négy-öt magyar összehajol" helyzetnek
ebben az egy esetben következményei is volt, kivételesen vagy
majdnem kivételesen cselekvés is származott belőle.
    
    1987. szeptember 3-án Lakiteleken találkoztunk. Önök tudják, hogy
ennek a lakiteleki találkozónak az volt a tárgya, és az volt az
igazi kérdése, hogy vannak-e a magyarságnak esélyei és milyen
esélyei vannak, és hogyan lehetne ezeket az esélyeket növelni.
Akkor ott a lakiteleki sátor alatt százhatvanan tárgyaltunk erről,
gondolkodtunk és vitatkoztunk. Önök ezt ismerik. Emlékeztetek arra,
hogy ennek a lakiteleki tanácskozásnak a nyomán ebből a
tanácskozásból született meg a lakiteleki nyilatkozat. Az a
nyilatkozat, amely nem csak arra vállalkozott, hogy néhány
mondatban jellemezze a helyzetet, jelezze ismét és hangsúlyosan a
válságot, hanem vállalkozott arra is, hogy felcsillantja egy-egy
mondatban a kivezető utat, legalábbis ahogy ez akkor látszott és
ahogy mi ezt vállalni tudtuk, amennyit ebből vállalni tudtunk.
    
    Ez a lakiteleki nyilatkozat két fontos dolgot tartalmaz, amelyre
most emlékeztetnem kell. Az egyik az, hogy előhívta a független
sajtó követelményét és meggyőződésem, a tényét is. A másik, hogy
jelezte azt a követelményt, hogy a magyar társadalomnak meg kell
szerveződnie. Független szervezeteket kell alakítania. El kell
indulnia a felnőtt önállósodás útján. Ez a lakiteleki nyilatkozat
jelölte meg a Magyar Demokrata Fórum útját is.
    
    Tudják azt is, hogy 1988 januárjában a Magyar Demokrata Fórum
megtartotta első összejövetelét, és azt is tudják, hogy éhnek az
összejövetelnek a témája az akkor legsürgetőbbnek látszó és
politikai értelemben talán legkényesebbnek látszó kérdés volt, a
magyar demokrácia és a magyar parlament kérdése. En azonban azt
gondolom, hogy tisztelet, magának a kérdésfeltevésnek, tisztelet
annak a nyilatkozatnak, amely a tanácskozást követte és tisztelet
azoknak a javaslatoknak, amelyek ott megszülettek, és amelyek ma
kezdenek beérni. Ennek az első találkozónak talán mégsem ez volt a
legnagyobb produktuma. A legnagyobb tette és a legnagyobb
jelentősége legalábbis szerintem abban volt, és mindmáig ható
jelentősége hogy több százan összeszedtük magunkat, egy kicsit
talán remegő lábbal de elmentünk oda, és elkezdtünk egy tárgyalást
önállóan mindenkitől függetlenül és úrrá tudtunk lenni a
félelmeinken.
    
    Itt idő hiányában félbe kell szakítani Bíró Zoltán és általánosabb
megállapításai helyett inkább beszédének azt a részét közvetítjük,
amelyben a konkrét tennivalókkal foglalkozik.
    
    Különös szakaszba érkeztünk ezután, gondoljuk csak meg most március
11-ike van, szeptember óta fél év telt el. Ez a fél év állt
rendelkezésünkre arra, hogy valóban tagságot toborozzunk, programot
szerkesszünk, feladatokat vállaljunk és ezt a mozgalmat csakugyan
megszervezzük. Nem túlságosan hosszú idő ez, nekünk legalábbis
nekem egy kicsit hosszúnak tűnik. Mi akkor azt Ígértük Lakiteleken,
pontosabban abban állapodtunk meg, hogy amint tízezer tagja lesz a
Magyar Demokrata Fórumnak összehívjuk az országos gyűlést, akkor
ugyan még kongresszusról beszéltünk. A kongresszust elejtettük, az
országos gyűlést amint látják megszerveztük - és megtartjuk. Erre
az országos gyűlésre mi egy programtervezettel, közösen kidolgozott
programtervezettel egy új alapszabály-tervezettel indultunk, ezt
fogjuk megvitatni ezen a két napon. Engedjék meg, hogy a program
kapcsán mondjak néhány szót, és számoljak be valamiről, amiről itt
feltétlen be kell számolni.
    
    Önök tudják, hogy ez a programtervezet azzal indít, hogy
meggyőződésünk szerint alkotmányozó nemzetgyűlésre van szüksége az
országnak. Szeretném ehhez elmondani azt, mert hallják önök is, mi
- is halljuk, hogy nagyon sokan nem értenek ezzel egyet. Van-e
bennünk valami makacsság, valami rögeszmésség, hogy mi mindenki
ellenében vagy majdnem mindenki ellenében, sokak ellenében mondjuk,
hogy ez az alkotmányozó nemzetgyűlés elkerülhetetlen. Miért mondjuk
ezt? Azért, mert nem a rögeszmék vezetnek bennünket, hanem egy
magunkban végig futtatott kis politikai elemzés. A mi kérdésünk az,
az országnak ebben a keservesen nehéz helyzetében hol van az egész
államhatalmi politikai intézményrendszerben csak egyetlen egy is,
amelyik iránt bizalom van ebben a népben? És ha nincs, akkor elébe
mehetünk-e, és feltehetően még nagyon nehéz szakasznak nevezzük ezt
átmenetinek, vagy nem átmenetinek. Úgy, hogy nincs egyetlen
intézmény, amely át tudja vinni ezt az országot egy jobb helyzetbe.
    
    Azt önök tudják, mert elmondtuk a nyilvánosság előtt is, nem látunk
esélyt arra, hogy egy kormánykoalícióval oldjuk fel ezt a
helyzetet. Erre a koalícióra senki sincs készen. Sem az MSZMP, sem
mi és meggyőződésünk szerint más sem.
    
    Felelőtlen koalíciót pedig nem vállalhatunk. Ha pedig a kormányban
ezt nem lehet megoldani egyelőre, akkor hol? Adott, önmagától
adódott szinte a gondolat, hogy van itt egy parlament, amely 1985-
ben jött létre, a 85-ös választások során, egy merőben más
politikai helyzetben és egy hagyományosan rossz, nem demokráciára
készült választójogi törvény alapján. Úgy gondoljuk, hogy ennek a
törvénynek az alapján a mai parlament természetesen törvényes, meg
van a maga legitimációja. De a politikai megfontolások nézve, és a
politikai rendszer egészébe beágyazva nem tűnik alkalmasnak arra,
hogy Magyarország alkotmányát ez a parlament fogadja el és nem
tűnik alkalmasnak arra, hogy egy új demokratikus választójogi
törvényt ez a parlament készítsen elő, fogadjon el.
    
    Mi tehát azt mondjuk, ha nem lehet és nem mehetünk abba bele, hogy
a nép feje fölött jöjjön létre egy szük körű konszenzus és úgy
hidaljuk át ezt az előttünk álló néhány hónapot, akkor nincs más út
mint az alkotmányozó nemzetgyűlés valamilyen formában úgy, hogy
közben a jelenlegi parlament megtarthassa, sőt azt mondanám inkább
megszerezhesse a maga méltóságát, amit egy rossz bős-nagymarosi
szavazással, egy rossz adótörvénnyel kapcsolatos szavazással
sikerült teljesen tönkretennie.
    
    Mert ezt az alkotmányozó nemzetgyűlést, ennek az előfeltételeit,
ennek a parlamentnek kellene természetesen előkészíteni. Most pedig
engedjék meg, hogy egy fontos és igen időszerű kérdésről számolja
be röviden. Ez kötelességem, napokban történt és nem hallgathatunk,
erre nincs is okunk, hogy hallgassunk.
    
    Amint tudják az MSZMP valamennyi úgynevezett alternatív szervezetet
meghívott kétoldalú tárgyalásra. A Magyar Demokrata Fórum is
megkapta a meghívót Fejti György aláírásával. Mi úgy válaszoltunk,
ahogy ez elveink szerint és eddigi magatartásunk szerint való,
természetesen tárgyalni akarunk, tárgyalni kell, de mi most nem
tárgyalhatunk, országos gyűlésre készülünk. Egy hét van az országos
gyűlésig, mi nem teremthetünk kész helyzetet, sem a tagságunknak,
sem a leendő vezetőségnek egy ilyen tárgyalás során.
    
    Ezt tudomásul vették, megértették. De azt kérték tőlünk, hogy
minden felelősség nélkül ne ezen megállapodás nélkül, és ne ezen
kötelezettségvállalás nélkül tartsunk előzetes tájékozódó
megbeszélést. Mi ezt vállaltuk, ezért mentünk el az ideiglenes
elnökség jóváhagyásával Csurka Istvánnal erre a megbeszélésre. Ezt
is kötelességünknek tartottuk ugyanúgy, ahogy kötelességünknek
tartottuk a megállapodások elhárítását. Mi a tájékozódást éppen a
mai nap az országos gyűlés okán is szükségesnek és fontosnak
véltük. Röviden beszámolok róla, ez a beszélgetés csakugyan
tájékozódó beszélgetés volt, korrekt tisztahangú és minden
megállapodás és elkötelezettség nélküli. Fejti György tájékoztatott
bennünket arról, hogy mi az MSZMP álláspontja az átmeneti szakasz
politikájára nézve. Arról, hogy melyik kérdésekben mely kérdéseket
szeretné megtárgyalni, megvitatni, mely kérdésekben szeretne
megállapodásra jutni más, egyéb szervezetekkel. Ezt a tájékoztatót
mi meghallgattuk. Egyetlen ponton támadt vita köztünk, ott a
helyszínen ez az alkotmányozó nemzetgyűlés volt éppen.
    
    Amit itt én erről elmondtam most önöknek ugyanazt mondtam el ott
is, ugyanazt képviseltük ott is Csurka Istvánnal együtt.
    
    Bíró Zoltánt hallották. Kommentár nélkül című műsorunkban a Magyar
Demokrata Fórum országos gyűlésen elhangzott beszédekből hallottak
részleteket Gordon Tamás összeállításában. +++
    


1989. március 16., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD