Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 27.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Balkantourist közleménye

"Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy jelenleg az idegenforgalmi főszezon normális mederben zajlik, a Bulgáriába történő utazást kizáró vagy azt gátló komoly tényezőről nincs tudomásunk, beleértve a közbiztonsági helyzetet is."
SZER, Magyar híradó:

A SZER és a Kossuth Rádió nézeteltérése

"a Szabad Európa Rádió kilenc nyelven sugároz műsort. Ezeket kilenc, egymástól független szerkesztőség készíti. Szerkesztőségek, amelyek erkölcsi, világnézeti, politikai alapkérdésekben egyetértenek, de a napi politikai, vagy nemzeti érdeket érintő ügyekben gyakran eltérő, vagy olykor egymással ellentétes véleményen vannak. Természetes, hogy ez a véleménykülönség is megmutatkozik a műsorokban. Kétnyelvű, erdélyi vagy felvidéki hallgatóink a megmondhatói annak, hogy mennyire így van ez. "

Választási fórum - a második fórduló esélyeiről


-----------------------------------------------


München, 1990. március 29. (SZER, Szerkesztők Fóruma) - A
mikrofonnál Vadász János:

    - A tavalyi kerekasztal-tárgyalásokon kialkudott választási
rendszer arról gondoskodott, hogy a kampány két, élesen
elkülöníthető szakaszra tagolódik. Az első hosszú szakasz már
lezárult - lezárta március 25-ike -, és még javában számolták a
leadott szavazatokat, amikor máris kezdetét vette a rövid, alig két
hétbe határolt, de annál intenzívebb második szakasz, a döntő,
április 8-iki, második fordulóra való felkészülés jegyében.

    Ez a szakasz, ellentétben az elsővel, nemcsak a nyilvánosságé,
hanem jelentős mértékben a zárt ajtók mögötti tárgyalásoké is a
pártok között mind országos, mind helyi szinten. A tárgyalásoké, de
kevésbé kegyesen úgy is mondhatnám, hogy a valamit valamiért alapon
történő alkudozásoké, amelyek során 171 egyéni választókerületi
mandátum sorsa az ott tett ad hoc szövetségi, visszalépési ajánlatok
megvitatása csakúgy napirendre kerül, mint az ajánlatokhoz kapcsolt
koalíciós ígéretek és kormányprogram-engedmények mérlegelése.

    Ez az alkudozás persze nem feltétlenül épületes valami, de
hangsúlyozni kell: erről nem a pártok tehetnek - erre kényszeríti
őket az adott választási rendszer logikája. Mivel ezeknek az
alkudozásoknak számtalan kimenetele lehetséges, és mivel teljesen
bizonytalan, hogy a választók a szavazataikkal megerősítik-e majd -
és egyáltalán milyen mértékben erősítik meg - a megkötött alkukat,
ez a két hét elkerülhetetlenül a végtelenbe nyúló találgatások
időszaka. Erre válalkozunk mi is az e heti Szerkesztők Fórumán:
megpróbálunk logikusan találgatni a második forduló kimeneteléről,
az azt követő koalíciós felállások lehetőségeiről. A beszélgetés két
résztvevője: itt, Münchenben Lengyel Szaniszló, budapesti
stúdiónkban pedig Láng Júlia. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk. fóruma - 1. folyt.


Ám mielőtt egyáltalán találgatni kezdünk a második forulóról,
beszélnünk kell az elsőről. Egyrészt azért, mert az első forduló
eredménye a végső kimenetelt is jelentősen befolyásolja és főleg
azért, mert bármennyire is sok kérdést eldöntetlenül hagyott március
25-ike, azért számos dolgot világosan, egyértelműen eldöntött. És ez
a kiinduló kérdésem is hozzátok: mi az, amit világosan eldöntött?
Lengyel Szaniszló


    - Egyrészt eldöntötte azt, hogy a magyar választóközönség nem
fáradt, nem kiábrándult, hanem politizáló közönség, amely tudatában
volt annak a felelősségnek, amit ebben a választásban való részvétel
jelentett. Felhozhatná valaki ellenérvként a viszonylag -
hangsúlyozom: viszonylag - alacsony részvételi arányt, amely 70
százalék alatt maradt. Ennek azonban - azt hiszem - a politikától
független okai vannak. Kettőt neveznék meg közülük: az egyik a
napról-napra romló gazdasági helyzet, amelynek gondjaival az
embereknek bírkózniuk kell, és amely gondok mellett eltörpül
szemükben a választás lehetősége a politikai pártok között. A másik
ok pedig az enyhén bonyolult választási rendszer, amely némelyeket
elbátortalaníthatott és távol tarthatott a szavazóhelyiségtől.

    Számomra a következő tanulsága ennek a választásnak az, hogy
megdőlt egy legenda. Megdőlt az a legenda, hogy a Szabad Demokraták
Szövetsége a főváros pártja, hogy budapesti párt: ez a párt - amely
az első forduló után a második helyen áll - vidéken is komoly
sikereket könyvelhetett el magának. Én nagyon bízom abban, hogy ez
az eredmény a korábbi megállapítással együtt bizonyos szükségtelenül
meglévő görcsök feloldásához is hozzá fog járulni.

    - Számomra érdekes, hogy kihagytad azt, ami a legnyilvánvalóbb -
én úgy érzem. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 2. folyt.


- Tudom, hogy mire gondolsz
Arra gondolsz, hogy megbukott a
kommunizmus. Akik mi ott, benne élünk... Én csak egy hétig éltem
benne, de talán erre Lángh Júlia megedrősítő választ tud adni: ha
ott vagy, Magyarországon, számodra a kommunizmus bukása már jóval a
választás előtt magától értetődő, axiomatikus volt.

    - Illetve az a jellemző, hogy a magától értetődőre már nem is
tértek ki. De érdekes, hogy a külföldi megfigyelők többsége pontosan
erre mutat rá. Lángh Júlia


    - Én is azt tartanám elsőként legfontosabbnak - nem a
kommunizmus megdölését, mert az már romjaiban hever, hanem azt -,
hogy végérvényesen kirajzolódott az a két nagy irányvonal, amely a
magyarországi jövendő demokrácia két fő irányvonala, és minden
bizonnyal több-kevesebb rendszerességgel egymást váltó - legalábbis
a közeljövőben mindenképpen - irányvonala lesz, amelyet a
választásokon az első két helyezett nagy párt, az MDF és az SZDSZ
fémjelez. Ezekre számos jelzőt szoktak mondani, azaz nagyjából úgy
emlegetik, hogy egyfelől a keresztény, nemzeti, népi irányvonal,
amihez egyébként a liberális jelzőt is hozzá lehet tenni. Másfelől
pedig a liberális, európai irányvonal. Úgy néz ki, hogy valóban ez
az a két nagy csoport, amelyet a választópolgár is egészen pontosan
felismert, hogy erről van szó.

    Ennek a két pártnak a kiemelkedő jelentősége vált nyilvánvalóvá,
meg azután még néhány dolog. Ami egyébként meglepetés volt, az az -
de erre minden bizonnyal majd a koalíciós feltételezéseknél ismét
visszatérünk -, hogy a Kisgazdapárt sokkal kisebb eredményeket ért
el, mint ahogy azt előre várni lehetett és akár a felmérések is
mutatták. Ennek több oka is lehet.

    Lehetséges, hogy a Kisgazdapárt földprogramja mégsem vonzott
akkora tömegeket, mint ahogy azt sejteni is lehetett volna, esetleg
az is, hogy kevesebb személyes vonzerővel rendelkező, erőteljes
vezetője van jelenleg, mint amennyi az MDF-nél is és az SZDSZ-nél is
látható. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szerk.fóruma - 3. folyt.


Ami még nagyon fontos - és azért csak kitérek a kommunizmus
bukására -, az az, hogy a szavazópolgárokat valóban nem lehetett
becsapni: az utódpártokra hihetetlen picike arányokban szavaztak. És
még valami: hogy a reformkommunistának nevezhető irányzat, az MSZP
valóban elérte a 10 százalék fölötti arányszámot. Sőt, Budapesten
egyenesen harmadik helyezett lett 12,8 százalékkal. Tehát
mindenképpen egy olyan jellegű erő, amellyel a jövőben - mint
ellenzékkel - számolni kell.

    - A külföldi megfigyelők rámutattak - egy helyen, láttam egy
érdekes megfigyelést -, olyan ez az eredmény, mint hogyha kicsit a
XIX. századbeli brit választások eredményeit tükrözné: a két fő erő
konzervatív és a liberális. Tehát a hagyományos jobb- és baloldal
helyett egy múlt századbeli felállás, s ez kissé anakronisztikus.
Ennek kapcsán jegyzik meg, hogy a baloldalt valósággal kiradírozták
a magyar választók a politikai térképről.

    A kérdésem az: valóban kiradírozták-e, vagy pedig a baloldal
rejtve jelenik meg? - hiszen erős baloldal nélkül nehéz elképzelni
egy hatékonyan működő parlamenti demokráciát. Nem lehet, hogy
rejtett vonulatokban van jelen ebben a felállásban? Úgy érzem, itt
sok ellentmondás van, amit nem lehet a hagyományos bal- és
jobboldali cimkékkel megjelölni.

    Két példát mondok egész röviden. Péládul az egyik kritérium a
szociális gondoskodás. Ezen a téren a jobboldalibbnak kikiáltott MDF
- úgy látszik - egy sűrűbb szociális hálót szeretne kifeszíteni,
mint a liberális SZDSZ. Vagy a másik példa: a baloldal a
kisemmizettek pártja, és a gazdagok, a privilegizáltak ellen van.
Akkor ezek szerint éppen az MSZP képviselné ezt a pártot? Ezt
nehezen lehetne állítani. Lágh Júlia
(folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 4. folyt.


- Nem lehet ma már Magyarországon használni ezeket a szavakat,
hogy baloldal és jobboldal, mert annyira összekuszálódott a helyzet,
hogy nyugagati értelemben véve ha egyszerűen azt mondom, hogy
baloldal, hirtelenjében nem lehet tudni, hogy mi mindent gondolok,
mert nagyon sok mindent lehetne felsorolni a baloldalhoz, ugyanígy a
jobboldalhoz is. Azt hiszem, sokkal találóbb ez a megnevezés, hogy
konzervatív és liberális, és én nem értem, hogy ez miért lenne
anakronisztikus.

    - Lengyel Szaniszló?

    - Nem anakronisztikus. De hadd jelezzek még vissza Lángh Júlia
egy korábbi megállapítására, amit én is nagyon fontosnak tartok: a
választói érettséget. Hogyha képletesen akarnék szólni, akkor azt
mondhatnánk, hogy a "trójai falovacskákba" senki nem tudott
belebújni, mert éppen ezek az utódpártok eltűntek a színről.

    A pártok definíciója - Vadász János ebben megelőztél, mert én is
erre szerettem volna reflektálni -, amit Lángh Júlia idézett, az
gyakran hallott magyarországi definíció a két párt jellemzésére. De
én azt hiszem, hogy már innen, Nyugatról nézve és nyugati
tapasztalatokra támaszkodva inkább azt mondhatnók, hogy a Demokrata
Fórum hasonlít Nyugat-Németországban a CDU-hoz és a Szabad
Demokraták Szövetsége az FDP-hez, az itteni Szabad Demokrata Párthoz
hasonlít. Tehát nem kell nekünk a XIX. századba visszanyúlni
párhuzamért.

    - Csak persze hozzáteszem: Nyugat-Németországban az ellenpólusa
a CDU-nak a Szociáldemokrata Párt és nem az FDP.

    - Nagyon jól kapcsolódik ez ahhoz, amivel folytatni szerettem
volna, hogy lehetséges, hogy a kétpártrendszer kialakulásának az
irányába mutat az első fordulónak az eredménye, azonban véglegesen a
szociáldemokratákat sem lehet leírni. Kérdezted, hogy hol van a
baloldal? Ha a hagyományos értelemben használjuk a kifejezést, a
baloldal, a Magyar Szocialista Párt körülbelül annyi szavazatot
kapott az első fordulóban, ahány haszonélvezője a megdőlt
rendszernek volt - becslések szerint. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 5. folyt.


- Gyorsan megjegyzem: érdekes hasonlóság van a szavazatarányban
a keletnémet eredményhez. Itt, Magyarországon két párt adta össze
majdnem nagyjából azt a szavazatarányt, amit egy párt ért el
Kelet-Németországban: 15, 16 százalék körül.

    - Így van. A szociáldemokratákat viszont nem szabad leírni. A
szociáldemokraták meglehetősen eredménytelen és szerencsétlen
választási kampányt folytattak. Soraikat nem sikerült rendezniök, és
nem tudták még megtalálni azokat a politikus egyéniségeket sem,
akiknek a segítésével - úgymond - a pártot jól el lehetett volna
adni annak a célközönségnek, amely elméletileg bázisa egy ilyen
pártnak. Tehát érzésem szerint a szociáldemokraták még ezután
jönnek. Ebben a törvényhozási időszakban még nem, de a következő
választási kampány idején komolyabban kell velük számolni.

    - Lángh Júlia?

    - Valószínűleg ha tökéletesen új alapokon indulnak, mert akkor
valóban esélyük is van. De hagy tegyek még valamit hozzá az első
forduló tanulságaihoz, és ez a Fidesznek a feljövetele, amit néhány
nappal, legfeljebb csak egy héttel a választások előtt már egy
kicsit lehetett előre érezni, és amit én nagyon jelentősnek tartok:
nemcsak azért, amit a leginkább idéznek okként, hogy messzemenően a
legjobb volt a kampányuk - bár ez is nagyon fontos, mert egyáltalán
nem mindegy, hogy milyen kampány van. Tehát hogyha valaki ügyes,
szellemes, lényeglátó, szívhez és észhez egyaránt szóló plakátokat
és szlogeneket használ, akkor ez azt jelentheti, hogy azok szívhez
és észhez értő emberek. De azért is, mert ezek valóban fiatalok,
valóban ártatlanok, tehát a bizalom lényegesen nagyobb bennük, mint
bárki másban, és itt egy feljövő pártról van szó, és ezt nem szabad
elfelejteni az első forduló tanulságai közül. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 6. folyt.


- Ezzel egyetértek, és azt szeretném még hozzátenni, hogy én
figyelemreméltónak tartom a Kereszténydemokrata Néppárt által elért
eredményt is. Valószínűleg nem fognak megsérődni, ha azt mondom,
hogy az utolsó választási műsorokat láttam a televízióban, és ennél
szerencsétlenebb, ügyetlenebb választási műsort még eddig nem láttam
se a Magyar Televízióban se a külföldi televíziókban. Hogy ez mégsem
bizonyult negatívnak, azt mutatja, hogy van egy erős bázisa ennek a
pártnak, és hogyha ennek a pártnak az építésére több idő marad, és
arra, hogy egy világosan meghatározható profilt alakítson ki, ezzel
az erővel is számolnunk kell. Megint had utaljak a
nyugat-németországi párhuzamra: érzésem szerint - és amennyire én a
két párt programját ismerem - a Magyar Demokrata Fórum és a
Kereszténydemokrata Néppárt között olyasfajta különbség létezhet,
mint itt Nyugat-Németországban a CDU és a CSU között, a
Keresztényszociális Unió között.

    (Vadász János:)

    - Most térjünk rá a sokat emlegetett találgatásra, és azt
hiszem, itt nagyon leegyszerűsíthető a kérdés. Valamilyen koalíciót
kell összehozni és nyilvánvaló, hogy a "két nagy párt" - idézőjelek
közé teszem, mert azért nem annyira nagyok.

    - Ezek egyelőre még közép pártok.

    - Igen, de a többihez képest viszonylag nagyok. Ezek valamelyike
megpróbál valamilyen koalíciót összeállítani a második döntő forduló
eredményeitől függően. Tehát a kérdésem ez: véleményetek szerint
viszonylag melyik pártnak - a Demokrata Fórumnak vagy a Szabad
Demokratáknak - van jobb esélye arra, hogy április 8-ika után össze
tudnak hozni egy kiskoalíciót? És ha össze tudnak hozni, mivel
indokoljátok ezeket az esélyeket: miért van jobb esélyük? Lángh
Júlia? (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 7. folyt.


- Nehéz lenne most számokat idézni, márpedig annyira fontos ez,
merthogy 50 százalékot hány százalékkal meghaladó esélyekről van
szó, azt tényleg nehéz előre kiszámítani. Itt vannak előttem a
papírok, hogy a jelenlegi számítások szerint..., de még nagyon sok
minden változhat a második fordulóban. Kétségtelen, hogy az SZDSZ és
az MDF közötti körülbelül 4 százalékos különbség nagyon magas, tehát
eleve ebből kell kiindulni az első forduló tapasztalatai alapján,
hogy az MDF az, amelyik koalícióra lép.

    A Kereszténydemokrata Néppárttal a tárgyalások már megkezdődtek.
Ezt ma jelentették, ebben a világon semmiféle meglepetés nincs.
Bocsánat, most jut eszembe, hogy a kérdés úgy hangzott el, hogy
melyiknek van nagyobb esélye, tehát a kérdést úgy értelmezzem, hogy
eleve kizárjuk a nagykoalíció lehetőségét?

    - Nem zárjuk ki. Erre még szeretnék a végén rátérni, ezt vegyük
külön.

    - Akkor hagyjuk a nagykoalíciót. Így pedig mindenképpen csak
erről lehet szó, hogy MDF-Kereszténydemokrata Néppárt és hogy a
Kisgazdák hogy és mint csatlakoznak hozzájuk. A kisgazdák egyáltalán
nem nyilatkoztak erről még. Tökéletesen nyitva hagytak mindent, és a
helyi szervezetekre bízzák a koalícióra lépéseket, ami nagyon sok
meglepetéssel szolgálhat, mert valóban nagy különbség van a központi
döntések és a helyi szervezetek döntései között - erről az elmúlt
hónapokban már nagyon sokszor tapasztalatokat szerezhettünk.

    Tehát azt hiszem, hogy nem a Kisgazdapárt központi döntésein
fognak majd múlni a dolgok, hanem azokon a helyi koalíciókon,
amelyek tulajdonképpen falvakban, városokban, baráti társaságokon is
múlnak, mert a baráti társaságok is elvi közösségeken alapulhatnak.
De mindenképpen egy árnyalattal ennek a konzervatív, keresztény,
népi, jobboldali - nevezzük ezt sokféle néven - koalíciónak van az
egyik esélye, amelyik talán valamivel több százalékkal tudna
fellépni, mint a másik változat, az SZDSZ-Fidesz koalíció. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szerk.fóruma - 8. folyt.


- Igen, a kisgazdáknak ez a döntése, hogy a helyi szervezetekre
bízzák... - nekem van egy olyan érzésem, hogy ez nem véletlen.

    (Lángh Júlia:)

    - Bizony nem, és lehet mondani, hogy nagyon sok helyen a helyi
szervezeteknél az SZDSZ és a kisgazdák nagyon jóban vannak. Ezért
mondom, hogy kiszámíthatatlan.

    (Vadász János:) - Nem, nem, én itt arra gondolok, hogy nem
véletlen, hogy a kisgazdák különleges helyzetben vannak. Tudniillik,
a többi középpárt - mondjuk így -, akik mandátumhoz fognak jutni,
ezek közül az MSZP-t kihagyhatjuk olyan értelemben, hogy velük nem
akar egyezkedni senki. És a kereszténydemokratáknak van valami
természetes házasságuk az MDF-fel - sokan így vélik -, mint ahogy a
Fidesznek van az SZDSZ-szel, és a kisgazdák azok, akiknek nincs
ilyen természetes elkötelezettségük egyikkel sem, tehát nekik az az
érdekük, hogy nyitva állnak mindkét oldal számára. Lengyel
Szaniszló?

    - Én nem kívánok találgatásokba bocsátkozni e kérdéseddel
kapcsolatban. Inkább szeretném elmondani a véleményemet arról, hogy
miért nem helyeselném én a nagykoalíciót. Erről már szó volt a
műsorunkban, és valóban csak nemzeti vészhelyzet esetén tartanám
elfogadhatónak ezt a változatot, hiszen ezt a választási hadjáratot
aki végigcsinálta és aki végignézte, annak számára lehet, hogy
hosszú volt. Mégis ez túl rövid időszak ahhoz, hogy a pártok valóban
profilírozzák magukat, megtalálják a sajátos arculatukat,
megtalálják mindazokat a hiteles politikusokat, akik ezt az
arculatot és ezt a politikát képviselik. Tehát ilyen rövid nekifutás
után belépni egy nagykoalícióba, amelynek létezése mindennapos
kötöttség, azaz dühös kompromisszumok sorozata - ez ártalmas lenne a
fiatal magyar demokrácia kibontakozásának. Van még több érvem is, de
ezzel most nem akarlak benneteket untatni, ezt tartom ebben a
percben a legfontosabbnak. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szerk.fóruma - 9. folyt.


- De ha már itt tartunk, akkor megkérdezem Lángh Júlia
véleményét. Nekem is van véleményem, de kíváncsi vagyok, hogy
elmondod-e azt, amit én szeretnék.

    - A te véleményedet?

    - Igen.

    (Lángh Júlia:)

    - A kiskoalíciók mellett szóló vélemény az azt hiszem, hogy -
legalábbis a pillanatnyi helyzetben - nem egy értelmetlen dolog,
váltakozó koalíciókat... Tehát mivel még minden csak most van
kialakulóban, s hogyha nincs nagy többségű, erős, teljesen biztos,
bőséges háttérrel rendelkező kormánykoalíció, az azt jelenti, hogy
kompromisszumra kell, hogy kényszerüljön, aki nem akar válságot, és
azt hiszem, hogy ez nagyon is helyes. Főleg azért, mert itt
szeretnék mindenképpen kitérni egy fájdalmas kérdésre - ami itt
ismét vissza-visszatérően felmerül, és az elmúlt napokban is ismét
fölmerült az SZDSZ-MDF vitában -, hogy így sajnos mind a két párt
kölcsönösen jelentős energiákat fektet abba, hogy a másik pártra
haragudjon. Amit én csak azért nem értek meg, és elnézést, hogy azt
mondom, de gyermekbetegségüknek tartok, mert csak rá kell nézniük a
szavazatok eredményeire.

    Azt kell mondani, hogy kérem szépen, nekem nem az SZDSZ-t, vagy
nem az MDF-t kell szidnom, hanem azt kell néznem, hogy énrám ennyien
szavaztak, a másik pártra pedig ennyien. Vagyis, hogy így döntött az
ország. Azaz: nekem ezzel az országgal, ezekkel a szavazópolgárokkal
kell együtt dolgoznom és együtt felépítenem azt a végre demokratikus
és élhető országot, amit szeretnénk, és ezt igenis figyelembe kell
venni, mert itt azért mégiscsak ez a lényeg.

    Tehát: hogyha a kiskoalíció nem igazán erős, csak valamennyivel
haladja meg az 50 százalékot és kompromisszumra kényszerül az
ellenzék javára, akkor azzal pontosan azt teszi meg, amit a
demokrácia megkíván, hogy nem a többségnek az olyan tökéletes
uralma, hogy akkor aki kisebbségben van - valahány százalékkal
kevesebb eredménnyel -, akkor azoknak a szavazóknak már a kívánságai
soha nem teljesülhetnek. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szerk.fóruma - 10. folyt.


(Lengyel Szaniszló:)

- Röviden történt már említés arról, hogy mind a két párt,
amelynek potenciálisan vezető ereje lehet egy kiskoalíciónak,
elhatárolta magát a Magyar Szocialista Párttól. Kijelentették, hogy
ezzel a párttal nem hajlandók koalícióra lépni. Éppen ezért olvastam
meglepetéssel a Die Welt csütörtöki számában azt az interjút,
amelyet Antall Józseffel készítettek, és Antall József az interjú
során elmondja - ami számomra újdonság volt -, hogy bizonyos nyugati
politikusok részéről érezhető egy olyasfajta sürgetés, hogy
bármilyen új kormány alakul, vegyenek be bizonyos MSZP-tagokat ebbe
a kormányba. Gondolom, prominens figurákat. Antall József viszont
ennek a lehetetlenségét próbálja megvilágítani, és valóban, ha
elgondolkodunk azon, hogy ha itt, decemberben Nyugat-Németországban
Oskar Lafontaine-t választják meg kancellárnak, akkor ő olyan
meggondolásból, mondjuk a CDU-s Stoltenberget nem fogja bevenni a
kormányába, hogy jó szakember, hanem a saját pártjában fog jó
szakembert keresni.

    (Vadász János:)

    - Most nehéz lenne nyugat-európai országot találni, ahol
ilyesmire példa van. De most még valami: még egy érvet hozzáadnék
ahhoz, amit mondtál Lengyel Szaniszló, a nagykoalíció ellen.
Végzetes dolog lenne egy nagykoalíció esetében egy olyan parlamenti
felállás, ahol az MSZP az ellenzék és mindenki más a kormány. Ez
teljesen igazságtalanul feljátszaná azt a pártot, amelyet a
választóközönség végeredményben egyértelműen elutasított.

    De van egy másik veszély is: Lángh Júlia utalt arra, hogy ha egy
kiskoalíció - bármelyik - csak minimális többséget tudna
összekaparni, az veszélyes, mert akkor a szélek terrorizálhatják a
centrumot a kormánykoalíción belül, és ez egy nagyon veszélyes,
ingatag helyzet. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 11. folyt.


De elképzelhető egy olyan helyzet is, hogy az egyik
kiskoalíciónak sincs többsége, és akkor a mérleg nyelvét az MSZP
tartja. Ebben az esetben szerintem elkerülhetetlen lenne -
kényszerűen - egy nagykoalíció.

    (Lengyel Szaniszló:)

    - Egyet ne felejtsünk el: bármilyen kormány alakul is, a kormány
és az ellenzék - a jövendő ellenzék - viszonyát alapvetően meg fogja
határozni az a mély gazdasági válság, amelyben az ország leledzik.
Tehát az opciók száma nem korlátlan, és előbb-utóbb az ellenzék is
be fogja látni, hogy kénytelen lesz bizonyos kormányintézkedéseket
támogatni, mert az adott kényszerhelyzetben más választása nincs.
Tehát ez lesz az együttélésnek a komoly iskolája, és egyben a
gazdasági válság mint kényszerítő erő, hogy megtanítsa együttélésre
egymással a pártokat.

    - Ez - pláne a kezdeti időszakban - nem a nagykoalíció mellett
szól?

    Például az a körülmény, hogy jó lenne, ha egy kormánynak lenne
egy kétharmados többsége, hogy alkotmánymódosításokat tudjon
eszközölni különösebb nehézség nélkül? Lengyel Szaniszló?

    - Mégis kénytelen vagyok akkor további érveket is felsorolni.
Magyarországon is elhangzott az, hogy helytelen lenne, ha az
egypártdiktatúrát felváltaná a kétpártdiktatúra. Egy ilyen
nagykoalíció esetén a régi reflexek óhatatlanul tovább élnének. Az a
fajta intolerancia, az a fajta kizárólagosság, amely a kommunisták
politizálását jellemezte, félő, hogy átöröklődnék erre a
nagykoalícióra, és ez hosszú távon súlyos károkat okozna az
országnak.

    (Lángh Júlia:)

    - Bocsánat, én nem értek egyet azzal, hogy - most csak keresem a
nagykoalíció melletti érveket pusztán az egyensúly kedvéért...
Egyfelől azzal nem értek egyet, hogy a nagykoalíció
kétpártdiktatúrát jelentene. Ne felejtsük el a kisgazdákat és a
többbit: a Fideszt, a Kereszténydemokrata Néppártot és a többieket.
Nem két pártnak lenne ez feltétlenül a diktatúrája, úgyhogy ez
szerintem ez nem feltétlenül meggyőző érv. (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza »


- Szerk.fóruma - 12. folyt.


És még valami, amit Vadász János már említett, hogy itt
törvényeket kell most hozni ebben az új parlamentben, és olyanokat,
amelyekhez kétharmados többségre van szükség. Tehát ez is fontos
lenne, valamint a külföldi tőke. A külföldi tőke nagykoalíciót
szeretne, mert csak akkor látná biztosítottnak a stabil kormányzást.
Hogy ebben a külföldi tőkének igaza van-e vagy sem, azt nem tudom,
de ezek azért mind visszatérő érvek.

    (Vadász János:)

    - Igen, és most én mondok egy érvet a nagykoalíció ellen, hogy
ellentmondjak önmagamnak: rendkívül elszürkülne a parlamenti élet,
és az lenne az üdvös, hogy a politikai élet középpontjába a
parlament kerüljön. Egy nagykoalíció esetén a kabinet, az óriási
kabinet felé tolódna el minden - a súlypont. A parlamentben már a
háttérben a zárt ajtók mögött megvitatott és eldöntött kérdések
kerülnének, és nem lennének élénk parlamenti összecsapások, harcok
viták - ez kárára lenne a magyar demokráciának.

    (Lengyel Szaniszló:)

    - És térjünk vissza ahhoz az érvhez, amely fölött elsiklottunk,
de nem lehet elsiklani fölötte: a nagy ellenzéki párt, a Magyar
Szocialista Párt lenne. És ez a párt esetleg növelné táborát az
ellenzéki szerepből kiindulva.

    (Vadász János:)

    - Még van vagy két percünk, és az egy kérdéshez - azt hiszem -
elég. Az első forduló egyik leglátványosabb mozzanata volt Pozsgay
Imre veresége Sopronban. Mint tudjuk, a harmadik helyre került, és
ha jól tudom, a szavazatoknak csupán 17 százalékát szerezte meg. Ez
az érdekes politikai figura, aki kétségtelenül komoly érdemeket
szerzett az állampárt, a pártállam leépítésében és az elmúlt két év
politikai folyamatában, ezt az embert elég egyértelműen
elutasították a választók. Ennek a jelenségnek, Pozsgay látványos
hanyatlásának mi a fő magyarázata? - Lengyel Szaniszló? (folyt.)



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szerk.fóruma - 13. folyt.


- A magyarázatot ismerjük. Én inkább arra utalnék, hogy Pozsgay
Imre részéről azt, hogy ő a soproni választókerületben fellépett,
egyfajta önpusztító akciónak tartottam. Végtére is ő besétálhatott
volna a parlamentbe az MSZP országos listáján. Valószínűleg saját
maga számára is tisztázni akarta, hol áll ő, az ő megítéltetése a
választópolgárok által az milyen. Hol tart ő mint politikus? Hát
most megkapta rá a csattanós választ.

    - Lángh Júlia?

    - Egyfelöl arról van szó, hogy Szájer József, a Fidesz-es, aki
verte Pozsgayt, rendkívül népszerű Sopronban. Ez tényleg egy fontos
szempont volt. Másrészt pedig: lényegében azt hiszem, arról van szó,
hogy Pozsgay Imre valóban szimbólum. És noha kétségtelenül pontosan
a rendszerváltás kezdetének a szimbóluma azáltal, hogy ő mondta ki a
varázsos szót - azt még nem, hogy forradalom -, hogy népfelkelés
volt 1956, és ezzel indított meg egy folyamatot, és ebben valóban
megvannak a történelmi érdemei. Valószínűleg ez volt a történelmi
érdeme és nem több, és az, hogy ezzel együtt a tömegek ezt már nem
méltányolják, hanem elutasítják, az pontosan azt jelenti, hogy
mindent, ami az elmúlt 40 évnek a maradéka és emléke - elutasítanak.
Elutasítják még azt is, ami pedig megnyitotta ezzel a kis szóval a
mostani változást. +++



1990. március 29., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD