Rendszerváltás és az MTI

	Brüsszel: magyarok és az európai Art Deco (1.rész)
Brüsszel, 1989. március 15. (MTI-Panoráma) - A formájában kissé bumfordi, ám egyszerűségében mégis megkapó karosszék karfája piros, huzata szürke, s a beleszőtt minta a magyar népmesék kacsalábon forgó várát idézi. Igaz, csak afféle őrbódé-vár, egy kapuval és négy ablakkal, fölötte bonyolult ornamentikával, amely mintha valami különösen cirádás nemesi címerről érkezett volna. Kozma József alkotása a budapesti Iparművészeti Múzeumból jutott Brüsszelbe, a Palais des Beaux Arts egyik csarnokába, ahol március elején nyílt meg az ,,Art Deco Európában,, című kiállítás. A szék így puszta jelenlétével is érzékelteti, hogy mi magyarok is részt vettünk ennek a dekoratív és sokarcú művészeti irányzatnak tobzódásaiban és tévelygéseiben. A brüsszeli kiállítás rendezői, óvatosan, alcímet is biggyesztették díszes katalógusukra, amely mind a 276 ( ) kiállított tárgy - váza, plakát, hímzés, bútor, kisplasztika, ékszer, térplasztika, tapéta, szőnyeg, lámpa, kerámia, stb. - fotóját tartalmazza. ,,Dekoratív irányzatok az alkalmazott művészetekben 1925 körül,, - így hangzik az alcím, frappánsan érzékeltetve, hogy az Art Deco fogalma mindmáig viták tárgya. Nálunk inkább a szecesszió fogalomköre tapad hozzá, ha nem is mindenben azonos vele. A katalógus tanulmányai pedig - köztük a kiállítás rendezésében magyar részről részt vett Kiss Éváé a magyar Art Deco keletkezéséről és forrásairól - még inkább érzékeltetik, hogy az 1925-ös nagy párizsi kiállítással apoteózisához ért, aztán pedig a modernizmus rohamai nyomán gyorsan háttérbe szorult stílus olyan sokfelől jött hatásokat ötvözött és olyan sokfelé ágazott el, hogy pontos meghatározása mindmáig viták tárgya. De talán éppen ezzel magyarázható, hogy reneszánsza, amely fél évszázaddal e párizsi csúcs után kezdődött, azóta is tart, egyre több kiállítás idézi-sorakoztatja fel a szemnek kétségkívül tetszetős, csábítóan színes és csábítóan csábító alkotásait. Így nem csoda, hogy a brüsszeli szépművészeti palota, fennállásának idei hatvanadik évfordulójára készülvén, ehhez a témához fordult, de eredeti megközelítéssel. Nem belga, hanem - mintegy Brüsszel, az ,,európai főváros,, hivatásából következően - európai keresztmetszetet kívánt nyújtani erről a rafinált - sokak szerint dekadens -, a múlt és a gyönyörök, ugyanakkor más ágaiban, az egzotikus, illetve a népi-folklorisztikus források felé forduló formaművészetről, annak is elsősorban alkalmazott, iparművészeti részéről. (folyt.) 1989. március 15., szerda 11:06
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Brüsszel: magyarok és az európai Art Deco (2.rész)
Párizs, Berlin, és Bécs volt az Art Deco legfontosabb központja. Onnan is érkezett a legjelentősebb anyag, de mi érzékeltetni akartuk e mozgalom egész jelentőségét. Márpedig (Bécsen keresztül) ez az irányzat eljutott Budapestre, eljutott Prágába is, északra kisugárzott Svédország, Dánia, Anglia felé, természetesen megjelent Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, délen átlépett Olaszországba is, hogy csak az itt képviselt országokról beszéljünk - mondja Martine Caeymaex, a kiállítás koordinátora, aki a lelkes brüsszeli gárda más tagjaival, Marc Lambrechts biztos irányítása mellett alig kilenc hónap alatt ,,hozta tető alá,, ezt a gazdag anyagot. Itt a míves tudás csúcspontjára jut, itt a biedermeier és a rokokó, a stilizált antik és a formajátékká szelidített primitív mind dekorációvá válik - üvegek, porcelánok, kerámiák, fémek, lakkok olvadnak össze burjánzó és öncélú díszítéssé, a polgárság, a háborút túlélő, vagy éppen azon meggazdagodott újgazdagok pazar luxusává. Világmegváltás, forradalom, erő nincs már ezekben a tárgyakban, de annál több a formai és testi játék, a keresett hatás, az elefántcsont-torony magábanvalósága: persze a gyönyörű, cizellált, elegáns tárgyaké, s így még a modern formakeresésnek is tér nyílik, akár a futurizmusig.... A 276 kiállítási tárgyból 16 érkezett Budapestről, az Iparművészeti Múzeumból és magángyűjteményekből. Miután a rendezők témák - és nem nemzetek - szerint csoportosították az anyagot, a magyar látogató hol itt, hol ott kapja fel a fejét egy Kozma-bútor, egy Gádor- vagy egy Zsolnay-kerámia, egy Gorka Géza vagy Vörös Béla készítette doboz, vagy mondjuk Léczfalvi Gyárfás Erzsébet által kötött könyv láttán: hát itt vagyunk. Fischer-Fiora Margit János Vitéz kupája, lám, európai áramlat része a maga mesevilágával éppúgy, mint Gádor István kedves kis kerámiája a vizilón lovagoló kutyáról és kisfiúról, vagy Kaeszné Lukáts Kató folklór-faliszőnyege, Gusztáv Miklós modernista nagy kapukilincsei. (folyt.) 1989. március 15., szerda 11:19
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Brüsszel: magyarok az európai Art Deco-ban (3.rész)
Talán elfogult vagyok, de nem a vidékiességet érzem a többi kiállított műhöz képest, hanem a couleur locale-t: jelenlétünk nagyon is kapcsolódó, nagyon is egyidejű - nem érezni, hogy ezek a magyar művészek mások mögött jártak vagy másoltak volna, egyszerűen maguk álmodtak a hazai anyagokba, valóságba a nemzetközi ,,levegőben lebegő,, irányzatot. Párizsból a Cartier-ház küldött korabeli pompás nyakéket, Raoul Dufy tervezte a fényűző damasztot, André Groult a kifinomult faliszekrényt - a magyarok nem vehették fel a versenyt ezzel a luxussal, de fantáziájuk hasonlóan gazdag, bennük is ugyanaz dolgozott. Százezer látogatót várnak a május 28-ig nyitva tartó kiállításra - köztük sok külföldit. Számos szponzor támogatta, a belgiumi francia közösségtől (amely a kulturális költségvetést kezeli a franciaajkú területeken) a Kredietbankig és az IBM-ig. Az Iparművészeti Múzeum Budapestről ingyen kölcsönözte az anyagot, de a költségek (szállítás, biztosítás) a szervezőket terhelik. A számítások szerint a belépőjegyek és a katalógus eladásából várható összeg a kiadásoknak jó esetben a harmadát fedezi. A művészet Belgiumban sem önellátó, szükség van támogatókra. Nélkülük az Art Deco e néhány hónapos tobzódása sem képzelhető el. - Hosszabbítás, mondja Martine Caeymaex, nem lehetséges, amint hogy ez az anyag így együtt soha többé nem kerül, nem kel vándorútra. Jan Debbaut, a Szépművészeti Palota igazgatója pedig azt írja a katalógusban, hogy kiállítást rendezni annyi, mint homokra írni - de néha mégis akadnak olyan kiállítások, amelyek tartósabb nyomot hagynak a homokon. Ő abban reménykedik, hogy az európai Art Deco brüsszeli kiállítása ezek közé tartozik majd.+++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1989. március 15., szerda 11:30
Vissza » A hírhez kapcsolódik »