|
|
 |
|
 |
Olaj-sokk 2.
|
Alcím: Rendezni a szénbányászat helyzetét
Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, HOGYAN ALAKUL A
KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN AZ ORSZÁG ENERGIAFOGYASZTÁSA, mekkora igények
kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a
legkevésbé rugalmas energia, a villamosenergia esetében, amihez több
tízmilliárdos erőművek építésére kell vagy nem kell felkészülni. Ami
ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli
növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket
- az év során nemhogy nőtt, de éppenhogy körülbelül fél
százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény
szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy
jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az persze
jó az energetikának de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor
következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigényeket - s
bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe
szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a
nehézvegyipar vagy az építőanyagipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell
egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk.
Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenekelőtt szenet. Ehhez
azonban ELŐSZÖR RENDEZNI KELL A SZÉNBÁNYÁSZAT HELYZETÉT. A
szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000
megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű
alapozni. /Ez persze hosszú távú program, ma ugyanis, az alacsony
áramigények miatt az egyébként is magas önköltséggel dolgozó
szénerőművek csökkentett kapacitással dolgoznak./ Ahhoz azonban,
hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a
felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a
szénárakat - a szén ugyanis ma alulértékelt -, hogy reális mérce
mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41
milliárdos adósságának egy részét - legalább azt a harminc milliárd
körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán, elhibázott
bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek
visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan,
ami biztos az egy igéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a
bányásznapra döntést igért.
Alcím: Európai csatlakozás, vezetékekkel
Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-igényeink egy részét is -
bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek
lehetővé. Import-függőségünk ezen a területen továbbra is megmarad -
AZ EGYOLDALÚ FÜGGŐSÉG AZONBAN MÉRSÉKELHETŐ. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|