|
|
 |
|
 |
Felcím: Mi várható az energiapolitikában?
|
Főcím: Olaj-sokk
Budapest, 1990. július 23. Hétfő (MTI-Press)
A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő
részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe
állította az energiagazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre
az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha
valóságos hiány fenyegetne - az elhatározás, hogy megvesszük a
kieső olajat, már megszületett. /Hogy miből, az más kérdés, a
vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a
világpiacról megvett olaj drágább./ Lesz tehát üzemanyag az
autósoknak - a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban
KIKÉNYSZERÍTHETI EGÉSZ ENERGIAPOLITIKÁNK ÚJRAGONDOLÁSÁT.
Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a
szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést,
hogy milyen sebezhetővé tesz bennünket az energiaellátás erős
függősége. A MAGYAR ENERGIAFELHASZNÁLÁSNAK KÖRÜLBELÜL FELE UGYANIS
IMPORTBÓL SZÁRMAZIK. Az arányok persze nem egyformák. Szénből
szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai
kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4
milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal
egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak
nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas,
ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen
országból, a Szovjetunióból származik.
Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is
mutatkozott. Már ha azt nem vesszük figyelembe, hogy az olcsó
energiáért cserébe hogyan torzult, s mekkor károkat okozott hosszú
távon a magyar iparszerkezet. A több oldalú függőség szóba sem
jöhetett, amíg tökéletes biztonsággal működtek az országainkat
összekötő vezetékrendszerek, s az import mögött ott volt fedezetül a
szilárdnak mutatkozó szovjet gazdaság.
Csakhogy ez a biztonság tovatünt. Nem kell ehhez politikai
megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos távvezeték
szétesése, az egyre nehezebb olajkitermelés, egy bányászsztrájk, a
számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló
energiafelhasználása gyorsan szétfújja az energiaellátás korábbi
biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar
energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Olaj-sokk 2.
|
Alcím: Rendezni a szénbányászat helyzetét
Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, HOGYAN ALAKUL A
KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN AZ ORSZÁG ENERGIAFOGYASZTÁSA, mekkora igények
kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a
legkevésbé rugalmas energia, a villamosenergia esetében, amihez több
tízmilliárdos erőművek építésére kell vagy nem kell felkészülni. Ami
ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli
növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket
- az év során nemhogy nőtt, de éppenhogy körülbelül fél
százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény
szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy
jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az persze
jó az energetikának de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor
következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigényeket - s
bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe
szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a
nehézvegyipar vagy az építőanyagipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell
egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk.
Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenekelőtt szenet. Ehhez
azonban ELŐSZÖR RENDEZNI KELL A SZÉNBÁNYÁSZAT HELYZETÉT. A
szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000
megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű
alapozni. /Ez persze hosszú távú program, ma ugyanis, az alacsony
áramigények miatt az egyébként is magas önköltséggel dolgozó
szénerőművek csökkentett kapacitással dolgoznak./ Ahhoz azonban,
hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a
felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a
szénárakat - a szén ugyanis ma alulértékelt -, hogy reális mérce
mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41
milliárdos adósságának egy részét - legalább azt a harminc milliárd
körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán, elhibázott
bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek
visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan,
ami biztos az egy igéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a
bányásznapra döntést igért.
Alcím: Európai csatlakozás, vezetékekkel
Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-igényeink egy részét is -
bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek
lehetővé. Import-függőségünk ezen a területen továbbra is megmarad -
AZ EGYOLDALÚ FÜGGŐSÉG AZONBAN MÉRSÉKELHETŐ. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:21
|
Vissza »
|
|
Olaj-sokk 3.
|
A földgázimport biztonságosabbnak igérkezik: a Szovjetunió
többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A
földgázszállítások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk
végülis megállapodni a a Jamburg-Tengiz beruházásról. Az ellátás
több lábra állítására is van lehetőség - szakértők véleménye szerint
egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra a
gázvezetékre, amelyen a Szovjetunió Nyugat-Európának szállít, s
amelynek még van szabad kapacitása. Bekapcsolódhatunk az európai
gázrendszerhez úgy is, hogy például Norvégiából importálhatunk.
Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai
lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott
beruházásnak minősült Adria olajvezetéken akár teljes olajimportunk
is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig
10 millió tonna.
PROBLEMATIKUSABB A HELYZET A VILLAMOSENERGIA-IMPORT ESETÉBEN.
Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti
villamosenergia-rendszer elvileg azonos, 50 herzes frekvencián
működik, a gyakorlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik,
ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét
megépítésével kapcsolhatók össze. Az elhatározás tehát, hogy ezentúl
a magyar villamosenergia-rendszer nem a keleti, hanem a nyugati
villamosenergia-rendszerrel jár együtt, nem elegendő - ilyen
kuplungok létesítésére is szükség van.
Az áttérésre többféle lehetőség is van - erről majd azzal
összefüggésben kell dönteni, hgy mikor lesz szükség egy új
alaperőműre, s melyik legyen az. De mindenekelőtt az áttérést
segítheti egy olasz-szovjet üzlet, amely szerint olasz cégek részt
vesznek a szovjet erőművek rekonstrukciójában, s cserében 15 éven
keresztül mintegy 1500 megawatt áramot kapnak a Szovjetuniótól.
/Összehasonlításul: a magyar áramimport 1850 megawat./ A
TRANZITÚTVONAL MAGYARORSZÁGOT IS ÉRINTENÉ, s ez azt jelenti, hogy a
nyugat-európai rendszerhez szükséges távvezetékek, valamint a
szükséges egyenáramú betét megépülne az olasz üzlet keretében.
/Ezesetben persze a kuplung a magyar-szovjet határon létesülne./
Ugyancsak igéretes elképzelés a villamosenergia-rendszerek
összekapcsolására egy új magyar alaperőmű létesítése külföldi
közreműködéssel. Erre több lehetőség is van. Az egyik a Francia
Elektromos Művek ajánlata, amely szerint két, egyenként 900
megawattos atomerőművi
blokk létesülne. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:23
|
Vissza »
|
|
Olaj-sokk 4.
|
FELÉPÍTÉSÉT 70 SZÁZALÉKBAN A FRANCIÁK, 30 SZÁZALÉKBAN MI
FINANSZÍROZNÁNK. Az előállított áramból fele-fele arányban
részesülne Magyarország és Franciaország, s az árammal mintegy 15 év
alatt fizetnénk vissza az erőművet. Az áramexport miatt a beruházás
a szükséges egyenáramú betéteket, a magyar rendszer
frekvenciaváltását is tartalmazná. Ez ugyanakkor csak az egyik
ajánlat, hasonlót kaptunk Kanadából is, s a Magyar Villamos Művek
több külföldi ajánlatot kapott további atom- és szénerőművek
létesítésére is. Végezetül meg kell jegyezni: AZ A LEGOLCSÓBB
ENERGIA, AMIT NEM KELL MEGTERMELNI. A magyar energiaprogramnak ezért
csak egyik, bár ma a legfontosabbnak tűnő eleme az importfüggőség
csökkentése, illetve több lábra állítása. Legalább ennyire fontos az
energiaigényesség csökkentése, s ennek érdekében az ENERGIATAKARÉKOS
TECHNOLÓGIÁK BEVEZETÉSE, a takarékosság. És persze az ipar
szerkezetváltása, az energiafaló ágazatok háttérbe szorulása. Ez
azonban már kívül esik az energetika hatókörén - sokkal inkább azon
múlik, hogyan alakul a gazdaság a következő években. Amiben egyelőre
még sok a bizonytalanság. (MTI-Press)
Kozma Judit
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja
technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív.
(MTI-Press)
1990. július 23., hétfő 13:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|