Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: A költségvetés vitájához
Főcím: Az IMF-szindróma Budapest, 1990. július 18. Szerda (MTI-Press) Sajátos, tudathasadásos állapotba került a minap az új kormány, s annak pénzügyminisztere, amikor az elődje által végrehajtott tavalyi költségvetés lezárásához kérte a honatyák áldását. Tulajdonképpen teljesen idegen dolgok álltak egymással szemben, hiszen a kabinet egészen, a parlament pedig mintegy húsz ember kivételével kicserélődött. Most döbbenhetett rá mindenki, mit is jelentenek valójában a megváltozott körülmények. Furcsán hatott, hogy a régi kormányt vállvetve bíráló egykori ellenzék tagjainak egyik része most a költségvetés elfogadásáért korteskedett, míg a másik fele otthonosan mozgott már megszokott bíráló szerepkörében. Míg - Rabár Ferenc kifejezésével élve - a koalíciós kormánypártiak a postás szerepét játszva megszavazták a törvényt, az SZDSZ nem támogatta, de nem is ellenezte a kormány javaslatát. Miközben a kormánypárti képviselők továbbra is fujták immár hagyományossá vált szólamaikat, s mindent elődjükre kentek. Ez esetben talán megértőbbek is lehettünk ezzel a viselkedésmóddal szemben, hiszen az előző évi zárszámadásért kétségkívül csak a Németh-kormány a felelős. Már nem lehet ugyanezt mondani az idei költségvetéssel kapcsolatban. Az említett tudathasadásos állapot ebben az esetben csak félig igaz, hiszen az ez évi előirányzatokat és sarokszámokat még a Németh-kormány állapította meg, de az ország kormányzásában már az új kabinet vállalt nagyobb szerepet. Még jól emlékezünk arra, hogy milyen sok támadás érte a régi vezetést a sorozatos áremelésekért, a forint ismétlődő leértékeléséért, s az évi 50 dolláros valutaellátás bevezetéséért. Alcím: A költségvetés fekete doboza Az új kormányzattól a választási eufóriában túlságosan is sokat váró emberek most egy kissé csalódtak, hiszen néhány napja ez a világmegváltásra hivatott kabinet - a gazdasági környezetet alaposan ismerők számára korántsem meglepő módon - is rákényszerült a húsbavágó intézkedésekre. Vajon ez a kormány is olyan rossz lesz, mint a régi? - kérdezhetnék sokan. Hiába a rendszer- és a kormányváltás, a nagy igéretek, ők is ugyanolyan hideg racionalitással döntik egyre reménytelenebb helyzetbe a lakosságot? Valószínűleg nem erről van szó. Inkább úgy tűnik - s ez már korábban is így volt - hogy a kormány nem azért nem váltja be korábbi igéreteit, mert nincs meg benne a hajlandóság. (folyt.) 1990. július 18., szerda 15:45
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »