Rendszerváltás és az MTI

	- Kulturdiktátorok alkonya - 1. folyt.
És hol nem volt ez így? Hogy a demokrratizálódás és az annyit emlegetett pluralizmus térhórdítása főleg az idáig bólogatóknak, hunyászkodóknak és kapcsolataik révén felfelé jutóknak kellemetlen, mert az őket védő ernyőn nincsen kas, az eltartásukkal eddig törődök nem birtokosai többé a hatalomnak. Persze most is érvényesül Lenin tanítványainak magyarázkodása: miszerint ahol fát vágnak, ott röpködnek a forgácsok. De napjainkban a diktatúra keménnyé csontosodott szokásait szabdalják -, remélvén, hogy sikerül az egyetlen központot sokrétűbbé faragni. Ez viszont nem tetszik némelyeknek és panaszolják, hogy a szövetségek közgyülésein titkos szavazással bárkit föléjük ültethetnek: elfogultsággal, bosszúra hajlamossággal vádolják a szerintük ellenük voksoló tagokat. Hazám, hazám - sóhajtotta a költő, és ezt állásfoglalásnak is tekinthetjük, örökérvényűségét nem vitatva - mert a korábbi rendszer gazdasági-politikai haszonélvezőinek érdekeit immáron nem megfellebbezhetetlen parancsolatokkal védelmezik. A mellény gombolgatáshoz nem szokottak: az olvasók, film nézők, színház- látogatók, zeneszeretők igényeivel jottányit sem törődök rettegnek a nyilvánosság előtti küzdelmektől, a megmérettetéstől - hiszen kiderülhet, hogy az idáig futtatottak valójában fakócska emberek, és nem prominens képviselői a magyar művelődésnek-tudománynak. Sőt: ha komolyabban megkaparnák múltjukat, az erkölcstelenség példátlan halmaza kekrülne felszínre. A személyi összefonódások rejtett, vagy nem is titkolt összefüggései: csalások, gazdasági visszaélések - miként a napvilágra került az ORI illetve az IRI ügyeivel kapcsolatban is huzogatják másutt is a kulisszákat. A művelődési tárcának 800 millió forint hiánya van, de ez a nagyfokú elszegényedés nem a mostani kormány vétke. Hangsúlyozzuk ezt azért, mert a korábbi hatalmukat féltők efféle szemforgató aggódása félrevezető. A kaotikus állapotokért az "utánunk az özönvíz" -magatartásért pont az irhájukat mentők és sopánkodók a felelősek. (folyt.) 1990. július 22., vasárnap
Vissza » Folytatásokkal »