|
|
 |
|
 |
Rose Kennedy száz éve (1.rész)
|
1990 julius 22. (DPA/MTI-Panoráma)- Az a száz esztendő, amit
Rose Kennedy maga mögött tud, olyan volt, hogy akár írói fantázia műve
is lehetne. Persze a diadalok és tragédiák valóságosak voltak. Ezt
tükrözi a századik születésnap: a vasárnapi ünnepségen a Massachusetts
állambeli Hyannisportban a törékeny egészségű, tolókocsijához láncolt
öreg hölgy körül kilenc gyermekéből csak négy lehetett jelen.
A legidősebb, Joseph bombázógépének lezuhanásakor halt meg,
1944-ben. Négy évvel később az egyik leány, Kathleen
repülőgépszerencsétlenségben vesztette életét. Ismét egy fiún volt a
sor 1963-ban: John Fitzgerald életét gyilkos golyó oltotta ki. Az ő
elnökké válásában édesanyja nagyon nagy szerepet játszott. Öt évvel
később megismétlődött a merénylet: most Robert, a harmadik fiu, a
demokrata szenátor és potenciális elnökjelölt volt az áldozat. Az
ötödik hiányzó - élőhalott: Rosemary 1941 óta zárt intézetben él.
Rose Kennedy életét nemcsak gyermekeinek tragédiái keserítették
meg. Férje, Joseph a sikeres üzletember, bár több millió dolláros
vagyont tett a lába elé, de nem volt a hűség mintaképe, s a pletykák
tucatnyi botrányos szerelmi kalandjáról sok bánatot, megaláztatást
okoztak.
Egyetlen életben maradt fia, Edward sem csupán büszkeség forrása.
Már szinte a Fehér Ház urának érezhette a család, amikor egy
tragédiával végződött nőügy miatt esélytelenné vált.
A csapások a tágabb családot sem kimélték: David, Robert fia
1984-ben kábítószertúladagolás következtében halt meg; ifjabb Edward
lábát 1973-ban csontvelőrák miatt amputálták. S a többi unoka közül
nem egynek szinte leküzdhetetlen nehézséget okoz az az elvárás, amit
Amerika népe az egyes számu ,,királyi család,,-dal szemben táplál.
Rose Kennedy vasakarattal és szilárd katolikus - sokak szerint
fanatikus - hittel maradt talpon. Vallásos megszállottsága oly erős
volt, hogy kitagadta Kathleent, amikor felfedezte viszonyát egy nős
férfivel.
Mindez persze visszanyúlik a gyermekkorba. Apja, John Fitzgerald,
ír bevándorlók támogatása révén jutott a bostoni polgármesteri székbe.
Ez a támogatás mindennél fontosabb volt számára, s hogy megőrizze,
leányát nem engedte továbbtanulni az egyik keleti parti liberális
egyetemen. A tudásra vágyó ifjú leány Europában tanult. Később
ugyancsak katolikus férjével együtt sokat bánkódott amiatt, hogy az
igazán előkelő, ám protestáns bostoni társaság soha nem fogadta be.
(folyt)
1990. július 22., vasárnap 10:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|