Rendszerváltás és az MTI

	Jegyzet a Torgyán-jelenségről
----------------------------- München, 1990. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Torgyán József talán az egyik legvitatottabb alakja a parlamentnek. A Kisgazdapárt frakcióvezetőjének szenvedélyes - hogy erősebb jelzőt most ne használjunk - felszólalásai sűrűn kavarnak vihart. Farkas Pál megérti Torgyánt. - Ceterum censeo ..., továbbá javaslom Carthago elpusztítását - mondta Plutarchos szerint minden szenátusi beszéde végén az idősebb Cato. Mindig komoly arcú, magas, szikár embernek képzeltem a józanéletű cenzort, a tisztességes munka és a tiszta erkölcs feddhetetlen őrét, nem afféle korpulens, kedélyes mosolyú férfiúnak, mint amilyen Torgyán József. Elismerem: furcsának tűnhet a párhuzam - mégis egyre gyakrabban idézi bennem az a régi római, a sok oldalról támadott kisgazdapárti politikus alakját. Azért a tulajdonságáért, amiért Catót is sokan és sokszor támadták - és amiért ma szinte kötelező valakit támadni: kérlelhetetlen emlékezetéért. Nos, én éppen ezért tisztelem Torgyán Józsefet. Mert eszembe juttatja nagyapám kis földjét és a téeszesítéskor kivert szemfogait, apám üzletét, amelynek fogasáról a kabátját sem akaszthatta le - bár így is szerencséje volt, mert előtte a vonatablakon kiugorva megúszta a málenkij robotot; a lángra lobbanó tankot, amelyik azért még géppuskájával lekaszabolta a kenyéért sorbanálló nagyanyámat; a börtönkaput, amely előtt a a bátyámat vártam, aki három hónapig mindennap úgy ébredt, hogy ez a napja lesz az utolsó; a táviratot, amelyben a húgom közölte, hogy neki elege volt: Svájcban marad; az ócska kávét az ócska presszóban, ahol egy ócska civilruhás figyelmeztetett, hogy maradjak nyugton, ha még egyszer az életben vissza akarom kapni az útlevelemet és viszont akarom látni a húgomat. Szóval: eszembe juttatja az országot, ahol éltem és élek; a hazámat: édes kis Magyarországot, ahol ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek. (folyt.) 1990. július 20., péntek
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »