Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - Hétfői ülésnap (1. rész)
1990. június 11., hétfő - Az utóbbi hetekben már megszokottá vált hosszadalmas ügyrendi vita mellőzésével fogadták el a képviselők Szabad Györgynek, az Országgyűlés megbízott elnökének javaslatát a hétfői és a keddi ülésnap tárgysorozatáról. Az elnök hétfőn délelőtt fél 11 után néhány perccel nyitotta meg a május 24-én megkezdett ülésszak újabb ülésnapját. Bejelentette, hogy a plenáris tanácskozáson 314 képviselő van jelen, majd javaslatot tett a tárgyalási menetre. Eszerint az alkotmánymódosítási törvényjavaslat feletti általános vitát folytatják, majd azt követően az Országgyűlés megtárgyalja a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság Speidl Zoltán (MDF) mentelmi ügyével kapcsolatos határozati javaslatát; dönt képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről, illetve két előterjesztés sürgős tárgyalásáról. A kétnaposra tervezett ülésen várhatóan napirendre kerül a közkegyelemről szóló törvényjavaslat, a bizottsági tagsággal kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat. Az elnök indítványozta, hogy az interpellációkat és a kérdéseket kedden, az ebédszünet után tűzzék napirendre. Szabad György bejelentette, hogy új jegyző megválasztása vált szükségessé, erre szintén ezen az ülésszakon kell sort keríteni. A tárgyalási menetre tett elnöki javaslattal 300 képviselő értett egyet. Még mielőtt az elfogadott napirendi pontok megtárgyalására tértek volna, az elnök bejelentette: a legfőbb ügyész helyettese indítványozta Szabó Lukács (MDF) mentelmi jogának felfüggesztését; az ügyet a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság vizsgálja felül, majd javaslatát az Országgyűlés elé terjeszti. Ezt követően - szintén napirenden kívül - Fodor István (független) kért szót, s rövid megemlékezést tartott Dálnoki Miklós Béláról, az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökéről születésének 100. évfordulója alkalmából. Méltatta a tiszteletre méltó politikus életpályáját, amely - mint mondta - akkor szakadt félbe, amikor Dálnoki Miklós Béla a háborút követően nem volt hajlandó aláírni a Gerő Ernő által előkészített jóvátételi szerződést. Ez egyúttal miniszterelnöki megbízatásának végét is jelentette, 1945-ben nyugdíjazták. Bár továbbra is országgyűlési képviselő maradt, közéleti szerepe jelentősen csökkent. Magánemberként temették el 1948-ban, s azóta egyetlen magyar kormány sem helyezte el a kegyelet koszorúját a Kerepesi úti temetőben lévő sírján. A centenárium lehetőséget ad arra, hogy pótoljuk az eddigi mulasztásokat - fejezte be megemlékezését Fodor István. (folyt.köv.) 1990. június 11., hétfő 12:13
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »