|
|
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról
|
----------------
London, 1990. április 15. (BBC, Panoráma - Kerekasztal) - A mai vita résztvevői: Szenthe Péter, a BBC magyar osztályának vezetője, Pallai Péter, az osztály főmunkatársa, és Pártos Gábor, a BBC kommentátora. Torday Vilmos munkatársunk távollétében én, Iván Zoltán vezetem a mai vitát.
- Április 8-ikán tartották a magyar választások második és döntő fordulóját, melyből a Magyar Demokrata Fórum nagyarányu győzelemmel került ki. Azóta már folynak is a koalíciós tárgyalások az MDF és az általa természetes szövetségesnek nevezett Kisgazdapárt, illetve Kereszténydemokrata Néppárt között. Mai kerekasztal-beszélgetésünkön munkatársaimmal néhány olyan kérdést, illetve gondolatot szeretnénk felvetni, amelyeknek egy része már a választások alatt megfogalmazódott bennünk, és úgy érezzük azok azóta sem vesztettek aktualitásukból.
A választások alatt Szenthe Péter, Pallai Péter és jómagam is Magyarországon tartózkodtunk, és ott közelről figyeltük az eseményeket. Pártos Gábor ugyanakkor Londonból követte nyomon a magyar választásokat, így nagyobb távolságból tudta értékelni azokat.
Elsőként azt szeretném megkérdezni töletek, hogy valójában ezeket a nemzetközi sajtó és megfigyelők által is szabadnak tartott választásokat valóban esélyegyenlőség jellemezte-e?
- Pártos Gábor: A választások szerintem mindenképpen szabad választások voltak, de ezt nem lehet összehasonlítani, illetve nem szabad összekeverni azzal a kifejezéssel, hogy esélyegyenlőség. Ilyen választási rendszer a világon nincs. A magyar választási rendszer rendkívüli mértékben a nagyobb pártoknak kedvez, azért is, mert például ugye a 4 százalékos küszöbvonal, ahhoz hogy a Parlamentbe be lehessen jutni többek között, illetve az is, hogy ugye 750 támogatónak kell aláírni egy képviselőjelöltséget, hogy megfelelő legyen a törvény szempontja szerint. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 1/1. folyt.
|
Na most, mint említettem, nincs igazságos, teljesen perfekt tökéletes választási rendszer a világon. Izraelben amiatt tiltakoznak a kis pártok,hogy a szélsőséges, vallásos pártoknak van túlságosan nagy hatalmuk. Angliában megint más módon, más megvilágításban arról van szó, hogy gyakorlatilag kétpártrendszer van. Magyarországon is inkább az ilyen kétpártrendszer irányába fejlődnek ki most a politikai fejlemények, és esélyegyenlőség nincs. De szabad választások voltak.
- Változatlanul szeretném dícsérni a magyar választási rendszert. Itt nyilvánvalóan választani kell a között is, hogy a politikában nagyon sok ilyen választás van. Például a szabadság és az egyenlőség az egyik klasszikus politikai választás. A másik az, hogy 41 olyan parlament, amelyik minden árnyalatot reprezentál, ami az országban létezik, vagy pedig olyan parlament legyen, amelyikben egy erős kormány létezik, amelyik nem kell hogy túl sok kis párttal megossza a hatalmat. De abból egy ilyen francia negyedik köztársaság, vagy pedig a háború után Olaszországban volt parlament jön csak ki, ahol állandóan különböző kis pártokból összerakott koalíciók váltják egymást. Szerintem nagyon szerencsés, hogy Magyarországon úgy oldódott meg, ahogy megoldódott. És talán nem is annyira igazságtalan a dolog, mert a kis pártoknak is meg voltak a lehetőségeik, hogy felvegyék a pénzt és hogy kampányt rendezzenek. Ha aztán nem érték el azt a 4 százalékot, ami a bejutáshoz szükséges volt, akkor ez a nép ítélete volt. Nekik jogukban volt kampányolni, de a Parlamentben szerencsére hat párt van, amelyikből ki lehet hozni az erős kormányt és egy erős ellenzéket - szabad legyen hozzátennem.
- A választási kampányt említettétek többen is itt az asztal körül. Véleményetek szerint kivülről nézve ez a választási kampány tiszta választási kampány volt-e, és megérthetőek-e azok a vádak, amelyek elhangzottak a két nagyobb pártról - itt most az MDF-re és az SZDSZ-re gondolok. E két párt részéről egymás ellen felvetvén azt a gondolatot, hogy a választási kampány során tisztáttalan eszközökkel jártak el egymás képviselő jelöltjeikkel szemben. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 2. folyt.
|
- Nekem az a véleményem, hogy a választási kampányok során Nyugaton is általában nem az emelkedett erkölcsiség jellemzi a kűzdő feleket. És a magyarok Magyarországon talán azért bizonyultak eléggé érzékenynek a különböző megalapozott vagy teljesen alaptalan vádakra, amelyek a kampány során elhangzottak, mert 43 éve elszoktak attól, hogy ilyeneket egymás fejéhez vágjanak a politikai arénában. Majdnem minden választási küzdelemben, majdnem minden országban elhangzanak teljesen légből kapott és alaptalan vádak is, amelyek a becsületsértés határát súrolják. Nem mondom, hogy ez helyes, csak azt mondom, hogy ehhez Nyugaton jobban hozzá van szokva az ember, mint Magyarországon.
- Először azt szeretném hozzátenni, hogy a politikusok is sokkal jobban vannak hozzászokva ehhez, ami azt eredményezi, hogy amig Nyugaton egy politikus akinek erős vádakat vágnak a fejéhez a választási kampány során ezt úgy értékeli, mint egy profi megrugását a futballpályán, ahol profi futballozók ugye felvágják egymást, aztán utána elmennek és söröznek együtt és nem érzik, hogy ebben bármi személyes sértés lett volna. Addig az volt az érzésem, sőt azt láttam Magyarországon a politikusok igen is személyesen, igen is komolyan veszik az őket ért sértéseket, és erre éppen ezért sokkal felindultabban reagálnak mint Nyugaton tennék.
- Gábor neked mi volt a benyomásod erről?
- Egyetlen dologban talán nem értek egyet kollégáimmal itt. Mégpedig abban, hogy például Angliában, és általában a nyugati világban, a törvény tiltja a különböző személyi sértést, inzultációt és egyéb dolgokat, amit a sajtó kinyomtat, a televízióban, rádióban elmond. Magyarországon a törvény még nem eléggé megalapozott ehhez. Viszont ugy tudom, hogy most ezen dolgoznak. Tehát ott is azért lesznek különböző szólásszabadság-megnyirbálások, amik tulajdonképpen azért szükségesek, hogy az egyéni érdekeket megvédjék. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal-beszélgetés a választásokról - 3. folyt.
|
Tehát ilyen tekintetben talán voltak megnyilvánulások, amit mondjunk Angliában - különösen bírósági tárgyalásokhoz - vezethettek volna.
- Egy másik érdekes probléma volt, hogy itt a centrumpártok előretörését láthattam Magyarországon, hasonlóan például az NDK-ban lezajlott választásokhoz, ahol szintén a kereszténydemokrata párt került ki, mint a legnagyobb párt a választásokból. Magyarországon az MDF, a kisgazdák, az SZDSZ - amelyek többé-kevésbé a centrum bal, illetve jobb oldalán, illetve közepén helyezkednek el - kerültek ki végre legerősebb pártként. És teljesen nyilvánvaló az, hogy a baloldali tradicionális értelembe vett baloldali pártok visszaszorultak. Még egy olyan párt is - mondjuk a szociáldemokrata pártra gondolok itt Magyarországon, amelyik nagy nyugati stílusú választási kampánnyal próbálta önmagát népszerűsíteni a szavazók előtt. Felmerül a kérdés, hogy ez milyen veszélyt rejthet magában, hiszen itt az ország gazdasági helyzetéből adódóan több millió elszegényedő ember nem kapott valamiféle reprezentációt, amelyet mondjuk más országokban - így Nyugat-Európában is - tradicionálisan a baloldali pártoknál, akár szociáldemokrata, akár szocialista pártoknál keresnek. Véleményetek szerint belátható időn belül lesz-e egy erős baloldal Magyarországon?
- Belátható időn belül valószínüleg lesz szerintem. Csak itt különbséget kell tenni a szociáldemokrata párt veresége, és a szociáldemokrácia kudarca között Magyarországon. A kettő nem ugyanaz, mert a szociáldemokrata párt, mint olyan, a kampány során igen komoly és súlyos hibákat elkövetett el. Nem viselkedett következetesen, nem tálalt fel egy következetes arculatot a választó közönségnek, hanem ide-oda ingadozott. Ami a szociáldemokrácia vereségét illeti, én azt hiszem itt másról volt szó. Bármilyen szó, ami szociállal kezdődik Magyarországon, az egy kicsit stichet kapott a 43 éves kommunista uralom alatt - ami szintén a szocializmusról szól. Én azt hiszem, az történt, hogy az emberek többet vártak a szociáldemokrata párttól vagy általában a baloldaltól. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 1/4. folyt.
|
Azért, mert amikor kezdődtek a szabad közvéleménykutatások sok ember visszaemlékezve minden olyan pillanatra az ország történelmében emberemlékezet óta, amikor lehetett egy szabad mozgásról szó, akkor még kötelező volt mindenhez hozzáragasztani a szocialista jelzőt. Az 1956-os megmozdulásokban is a szocialista jelző dominált, noha a Corvin köziek esetleg ezt nem osztották. De nagyon sok szocialista jelszó volt. Úgy érezték, hogy amig a Szovjetunió befolyásolja a térséget, majdnem hogy kötelező ezeket a szocialista jelzőket hozzáragasztani, és nagyon sok józan ember úgy helyezekdett még talán belülről is 88-89-ben, hogy egy ilyen nagyon progresszív baloldalhoz zárkózik fel. Amikor eldőltek 1990-re, hogy ilyen megkötések nincsenek, akkor az emberek inkább érzelemből szavaztak most már, nem helyezkedésből. És szívük szerint szavaztak azt hiszem, és Magyarországon nincs komolyan hagyománya eleddig az igazi spontán baloldalnak. Még a szabaddemokraták szereplése is pozitív irányban volt meglepő, mert a polgári liberalizmusnak sincs nagyon nagy hagyománya Magyarországon.
- Egy dolgot szeretnék mondani ezzel kapcsolatban. Nem értek egyet azzal, hogy ilyen egyszerűen el lehet különíteni, hogy a pártoknál melyik a jobboldal és melyik baloldal. Ezt azt hiszem, hogy a Demokrata Fórumnál sem ilyen egyszerű dolog és a szabad demokratáknál még kevésbé, mert a szabad demokraták teljesen nyilvánvalóan egy nyugati, majdnem thatcherista, vagy mondhatjuk ugyis, valóban thatcherista liberális szárnyból, és majdnem szociáldemokrata elkötelezettségü szárnyból tevődnek össze. De honnan is jönne Magyarországon egy szociáldemokrata beállítottságú politika jelen helyzetben? És nem csak azért, mert minden ami szocival kezdődik, az már kérdéses. Hanem azért is, mert az egyik oldalon ugye ott van a Demokrata Fórum és nyilvánvaló, hogy a Fórum és támogatói nem a szociáldemokrációhoz húznak, habár - és most itt szeretném hozni - azt amivel kezdtem, és pont ezzel kezdtem a válaszomat. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 5. folyt.
|
Ők majd a társadalmi piac gondolatán belül nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy jóléti államot próbálnak teremteni azzal, hogy a szakszervezetekkel jó kapcsolatot akarnak felépíteni. Tehát ilyen értelemben bizonyos fokig ez a momentum is meg van. A másik oldalon viszont a szakszervezetek most nyilvánvalóan hallatlanúl elgyengültek, és nem egy szociáldemokrata erőt képviselnek, ha egyáltalán képviselnek valamilyen erőt. Az SZDSZ tömegei vagy az SZDSZ politikai erői, ami nem ugyan szociáldemokrata irányzat, de az újabb időkben úgy nézett ki, hogy nagyon is egy liberális politikát követne egy angolszász stílusú monetarista, liberális gazdaságpolitikát és ideológiát. Tehát ők nem képviselhetik. Ezek azok az emberek, akik valamikor képviselték volna a szociáldemokrácia eszméit. És azonkívül, ott volt egy kis szociáldemokrata párt, amelyiknek nagyon kevés ismert embere volt. Azt hiszem, hogy ez a kudarcának első számú oka. Rengeteg apró szakadása mellett persze, azt hiszem valakinek ezt a területet el kell majd foglalnia. Mert az a politikai logika, hogy elfoglalja, és én azt várom, hogy akár mint egy párt, akár mint egy szétszakadt SZDSZ-nek egy része, az SZDSZ szociáldemokrata beállítottságú vezetői fognak megpróbálni ennek a területnek a gazdái lenni, a másik oldalon nyilvánvaló, hogy az MSZP próbálja majd ugyanezt megtenni.
Nos, itt felmerül a kérdés, amit már te érintettél, hogy valójában mennyire egységesek még ezek a nagy pártok is, a két legerősebb párt. Az egyedüli párt, amely nyilvánvalóan talán helyzetéből adódóan bevallotta, hogy mindig útját keresi, ez a Magyar Szocialista Párt volt. Ennek vezetői magánbeszélgetésekben és interjúk során is kifejtették azt, hogy a pártnak meg kell határoznia azt, hogy szocialista, szociáldemokrata irányvonalat kövessen-e. Le kell tisztítatnia ideológiai platformját, és meg kell találnia tömegbázisát. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 6. folyt.
|
Akkor a választásokon az SZDSZ és az MDF is egységes platformmal rendelkező pártként lépett fel. Jól lehet a külső megfigyelőnek bizonyos törésvonalak tünnek elő e pártokon belül. Akár az MDF-fen belül egy népies nemzeti és keresztény, kereszténydemokrata jellegű vonal, vagy az általad említett szociáldemokrata, illetve liberális vonal az SZDSZ-en belül. Mennyiben tarthatjuk e pártokat egységesnek, és véleményetek szerint ez az egység mennyi ideig marad fent e pártokon belül?
- Engedd meg, hogy röviden visszatérjek még az előbbi kérdésre a baloldal szerepéről. Szerényen a háttérben maradtam az előbb, de én rendkívül fontos kérdésnek tartom. És én úgy látom, hogy az egyik oka annak, hogy a baloldal olyan rosszul szerepelt, nemcsak a 40 évi múltnak tekinthető, ami rendkívül fontos. Így a szocialista jelszó, vagy a szociális, teljesen kompromitálódott. De már azáltal is, hogy a potenciálisan baloldali pártoknak - például a szociáldemokratáknak vagy az SZDSZ-nek - annyira kommunistaellenesnek kellett magukat kinőniük, hogy jól szerepeljenek a választásokon. Annyira a jobboldal irányába kellett elmozdulniuk, hogy tulajdonképpen kinek volt érdeke egy baloldali érzésű, beállítottságú személy? Hogy miért szavazzon egy olyan pártra, amely lehetne baloldali de jobboldal felé mozog? Nem volt értelme egy ilyen saját helyét nem teljesen megtaláló pártra szavazni most 1990-ben. Jövő alkalomkor 4-5 év múlva úgy látom, hogy a baloldal számára is sokkal fontosabb terület fog létezni.
- Én még ehhez hozzátenném azt is, hogy véleményem szerint az átlagos választópolgár jobban odafigyelt a politika bonyodalmaira, mint az átlagos brit választópolgár. Mert itt egy nyugodtabb helyzet van. Itt nem olyan nagy vízválasztókhoz érkezik a nép a választások alkalmával, mint most volt Magyarországon. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 8. folyt.
|
- Itt két olyan nagy érdekcsoporttal állunk szemben, amelyek az elkövetkező választások előtt még hallattatják hangjukat. Nem tudom ezt ti, hogy ítélítek meg?
- A szakszervezetek kérdésében csak azt tudom mondani, ami az egész baloldali stb. munkásképviseletet jellemzi. Az egy teljesen kiaknázatlan terület, hogy mi lesz a SZOT-tal, vagy ahogy most hívják SZOSZ-szal. Mi lesz ezzel a felosztandó vagyonnal, és ki lép be ebbe a politikai vákumba? Most nem vagyok arról egyáltalán meggyőződve, hogy az MSZP bármit is mond, munkás tömegeket képvisel-e. Szerintem nem képvisel munkás tömegeket. De mivel annyian említettétek már itt az asztal körül, hogy majdnem minden nagy párt valójában egy koalíció, tehát nagyon nagy krízisben alkotó elemeire is széteshet. Ezt majd a jövő fogja eldönteni. Lehet, hogy egyik létező politikai párt sem fog szövetségre lépni a létező szakszervezeti struktúrával, hanem a létező politikai spektrum átrendeződik és a szakszervezeti struktúra átrendeződik. Szerintem meg fognak születni a független szakszervezetek Magyarországon. És nem is mernék jóslásokba bocsátkozni, hogy ennek mi lesz az eredménye - különösen a gyáriparban.
- Amúgy tulajdonképpen kár, hogy az előbb nem válaszoltuk meg azt a kérdést, azt amit Zoli feltett, tehát, hogyan néz ki a különböző pártok szétesési lehetősége, és hogy hogy néz ki a magyar politikának a térképe, ha ez tényleg megtörténik. Én az előbb már az SZDSZ-szel kapcsolatban említettem, hogy én eltudom ezt képzelni. Most az MDF-nél tulajdonképpen megint az a helyzet, hogy elég nyilvánvaló, hogy van egy és valószínüleg pontosan vezető réteg az MDF-fen belül, amelyik Antall Józseffel lépett színre, vagy került a vezetésbe, és akik egy nyugatnémet stílusú gazdasági vezetést képviselnek. Ennek a mintájára képzelik el saját szerepüket. A gazdasági szerepüket is erre a mintára képzelik el. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 7. folyt.
|
De ezt előre bocsátva majdnem minden választóközönség zöme tájékozatlan a politika és a gazdasági kérdések apró munkájában. Ez Magyarországon sincs másképpen és ezzel, ez alkalommal én úgy érzem a magyar választópolgárok nagy része nem is a különböző felajánlott politikai irányvonalak közül választott, hanem attitüdökre szavazott elsősorban. És nagyon sok emberben szerintem az élt, hogy egy ilyen eléggé félelmetes korban, és egy ilyen sötét gazdasági jövő elé nézve, visszarettentek az SZDSZ radikalizmusától. Tehát mindegy, hogy milyen irányba visz ez a radikalizmus. De radikalizmus, és ettől a sebészi beavatkozástól megijedtek. Antall József nagyon jó volt a tévén, mert nyugalmat, a magyar történelemben előszeretettel emlegetett, de nagyon ritkán követett ilyen fontolt, ilyen Deák Ferenci fontolva haladást sugallotta a választóknak. Senki nincs tisztában azzal szerintem - az emberek 75 százaléka nincs tisztában - azzal, hogy részleteiben mit ajánlott az MDF gazdaságilag, vagy az SZDSZ gazdaságilag. De egy ilyen fontolva haladás, ilyen mindenre való körültekintő vigyázást sugallott Antal József. Szerintem attitüd-szavazás volt, nem politikai szavazás nagy részben.
- Péter az előbbi hozzászólásában, Szenthe Péter felvetette a szakszervezetek szerepét. Ez egy rendkívül érdekes probléma, tudniillik számomra úgy tünt, a monolit szakszervezeti struktúra Magyarországon még többé-kevésbé érintetlenül jelen van. Ennek lebontására még nem került sor és ez a szakszervezeti struktúra egy óriási, később megmozgatható erőt képvisel majd kifejezetten akkor, amikor ezek a gazdasági problémák felmerülnek. És ugyanez áll azt hiszem bizonyos szempontból a vidékre is. Tudniillik a kisgazdapárt számomra úgy tünt, nem rendelkezik egy tiszta agrárprogrammal, de ez áll az MDF-re is, ugyanígy az SZDSZ-re. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 9. folyt.
|
És - hogy visszatérjek a szakszervezetekhez is ebben a válaszban -, amikor én beszélgettem Pesten Bethlen Istvánnal, aki az MDF-nek az egyik fő gazdasági szakértője, akkor azt mondta nekem, hogy ő azt várja, a választások után a vezérigazgatók terrorja meg fog szünni. A szakszervezetekből pedig ki fog nőni egy olyan munkástanács stílusú munkásmozgalom, mint amelyik egy olyan társadalmi piacot akar megvalósítani, ami a nyugatnémet példára valósulna meg, mint amilyen volt Nyugat-Németországban a második világháború után. De akkor pontosan egy angol szakszervezeti szakértő az, aki az akkori szövetségesek egyik bizottságában kialakította a németeknek azt a szakszervezeti struktúráját, amelyik a mai napig megőrizte, és ami általános vélemény szerint sokkal jobb mint az angol struktúra. Van 16 ágazati szakszervezet, de minden vállalatnál csak egy szakszervezet van, ellentétben az angol helyzettel.
- Na most, hogy fog ez Magyarországon kialakulni? Ha ezt nem a parlament dönti el, hát akkor hogy tudod te elképzelni - most Pétert kérdezem -, hogy ne legyen egy gyáron belül három, négy, ötféle szakszervezet.
- Franciaországban meg is van például, de amit érdekesnek találtam a Bethleni okfejtésben az az, hogy a munkástanácsok azok nem munkás-érdekképviseleti gazdasági szervezetek, hanem kormányzó szervezetek lettek volna 1956-ban. Tehát nem tudom, hogy képzelte volna el Bethlen úr, hogy létrehoznak a kormánnyal és a helyhatóságokkal párhuzamosan egy másik hatalmi erőforrást. Szerintem a munkástanácsok rossz párhuzam ebben az esetben. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztalbeszélgetés a választásokról - 10. folyt.
|
De valószínüleg úgy gondolta, hogy most ebben az új helyzetben a munkástanácsok nem egy kormánnyal szemben fennálló hatalmi központot jelentenének, hanem egy olyan nemzeti erőt, ami a kormánnyal együttműködve akarna egy megoldáson dolgozni.
- És mindenesetre érdekes lenne - de azt hiszem valószínü lesz -, hogy ha nem avatkoznak be és nem szabályozzák törvényhozási úton ezt, akkor lesznek egymással rivalizáló szakszervezetek Magyarországon. Ez jóformán elkerülhetetlen. Ha csak mondom erre nem születik törvény, hogy milyen legyen a szakszervezeti struktúra.
- A másik kérdés persze, amire még érdemes visszatérni talán egy pillanatra az az, hogy mennyire fogja tudna az MDF megőrizni ezt a jellegét és mennyire fognak kiütközni azok az ideológiai áramlatok, amik megkülönböztetnek a nyugati testvérpártoktól.
- Gábor, erről neked mi a nézeted?
- Úgy látom, ha csak valóban valami fajta válságba nem jut az MDF, ami természetesen elképzelhető az évek folyamán ez a vonal csak felerősödik. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 11. folyt.
|
- Nagyon röviden visszatérve a szakszervezetekre. Én nagyon pesszimista jövőt jósolok nekik. Mégpedig azért, mert az ő szerepük, illetve még az egykori Gáspár Sándor vezette hivatalos SZOT-nak a lobby szerepe, évek óta gyengül. Már Grósz Károly alatt is meggyengült. A különböző részvénytársoságok megalapítása óta tovább gyengül, és általában egy nyugati világban, a fejlődő világban ha egy ilyen szociológiai szempontból nézzük, a szakszervezetek gyöngülnek, ahogy az ipari munkásosztály egyre kisebb csoportokra széthullik a kisüzemek, középnagyságú üzemek veszik át a szerepet a nagyobb nagyvállalkozásoktól, a szakszervezetek szerepe gyöngül.
Ez nem jelenti azt viszont, hogy a szocialista, szociáldemokrata baloldali liberális politikai mozgalmak gyengülnek. Sőt úgy látom, hogy a baloldali érzelmek, illetve baloldali beállítottságot ezeken a pártokon keresztül lehet majd előtérbe hozni, mondjuk a következő választásokon vagy talán előbb is, és ebben látom megint a lehetőségét, hogy majd egy olyan rendszerben, ahol például a reprivatizálás eléggé előrehaladt az MDF kormány alatt, akkor teljesen logikusnak tartom, hogy egy SZDSZ a baloldal felé fog orientálódni. Most ez akár szociáldemokrata baloldal, akár liberális baloldal, de nem lesz már szükség arra a fajta radikális kapitalista programra, amit most meghírdettek, mert tulajdonképpen ők mint ellenzék, ennek a kapitalista folyamatnak a közepén fognak megint olyan lehetőségeket kapni, hogy választásokon résztvegyenek. És akkor természetes módon már ezt nekik támadniuk kell, hogy valami fajta politikai tőkét kovácsoljanak maguk számára.
- Azt hiszem, e két kérdés nagyon fontos a jövőre nézve, hogy hogy fog átalakulni a magyar politikai térkép, hogy két párt amiről alig beszéltünk. Az MSZP, hogy fog viselkedni ellenzékben, tehát letudja e tudni a stigmáját annak, hogy milyen pártnak az örököse, és másik pedig a Fidesz. (folyt.)
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Kerekasztal beszélgetés a választásokról - 12. folyt.
|
A szavazatok 9 százaléka lehet, hogy nem óriási szám. 21 mandátum megint csak nem óriási szám. Viszont a Fidesz egészen kiváló intellektuális melegágya a magyarságnak. És a Fidesz soha nem tagadta, hogy ők egy koalíció. Hát ott voltam az első kongresszusukon 88-ban, amikor nem voltak elismerve. Ahol például Kövér László felállt, és nyugodtan akkor egy élesen kommunista kormányellenes hangulatban azt találta mondani: tapsra - olyanoknak, akik nem osztották nézeteit -, hogy kérem szépen én szocialista vagyok, de senki másra nézve nem tartom kötelezőnek. Na, most egy ilyen koalícióban, ahol van népi, nemzeti irányzat, és vannak az SZDSZ-hez közelálló radikálisan polgári liberálisok és szocialisták, 35 éves életkorukat betöltve nem lesznek többé Fidesz-tagok. És egész szép számban már közel vannak a 30-as életévükhöz. Nagyon nagy tehetségü fiatalok, akik nem feltétlenül az SZDSZ-be fognak átlépni 5 év múlva.
- Ne haragudj félbe kell hogy szakítsalak, mert ebben azt hiszem hogy nem tévedsz. Ugyanis a Fidesz, már amikor egy héttel ezelőtt beszéltem fideszesekkel, akkor mondták, hogy ezt megfogják változtatni, és ez a 35 éves korhatár megszünik. És a Fidesz nem korhoz kötött párt lesz.
- Ennek lenne értelme részükről. De még akkor sem látom, hogy az eddig látens politikai különbségek a Fideszen belül ne ütköznének ki a későbbiekben. Mindenképpen elő fognak jönni ezek. És a másik az, hogy nem lesz szükség arra a radikális antikommunizmusra, ami az SZDSZ-nek és a Fidesznek egyaránt politikai tőkét adott a választásokon. Tehát mást kell behozni a politikába.
- Hát azt hiszem időnk lassan lejár, megköszönöm Szenthe Péternek, Pártos Gábornak és Pallai Péternek a részvételt. +++
1990. április 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|