|
|
 |
|
 |
Párt és az ellenzék tárgyalásai
|
München, 1989. augusztus 6. (SZER, Világhíradó) - A
pótválasztások eredménye óhatatlanul kihatással lesz azokra a
tárgyalásokra, amelyek az Ellenmzéki Kerekasztal és az MSZMP között
folynak, illetve jelenleg csak folydogálnak. - Hogy miért, arra
Kemény István keresi a választ:
- Romlanak a demokratikus átnemet feltételei - jelentette ki
szerdán a Magyar Néppártot képviselő Varga Csaba a Budai Vigadóban
az Ellenzéki Kerekasztal sajtótájékoztatóján. Állítását azzal
támasztotta alá, hogy az MSZMP az elmúlt hetekben taktikát és
stratégiát változtatott. Hozzátette, hogy ez a változtatás nem
fűződik személyekhez, nem magyarázható azzal, hogy az ellenzékkel
folytatott tárgyalásokat az MSZMP részéről nem Pozsgay, hanem Fejti
vezeti.
A magyar lapokban közölt tájékoztatókból és nyilatkozatokból
Párizsban is képet lehet alkotni ennek a stratégia változtatásnak
néhány fotos pontjáról. A párttörvénnyel foglalkozó albizottsággal
az MSZMP képviselői július 24-ikén megállapodtak az Ellenzéki
Kerekasztallal abban, hogy a párt számot ad vagyonáról, és ezzel
lehetővé teszi a választási küzdelem finanszírozását. Két nappal
később, július 26-dikán az MSZMP tárgyaló csoportja feljegyzést
adott át partnereinek, amely a 48 órával korábban létrejött
megegyezés ellenkezőjét tartalmazta. Azt, hogy a párt nem hajlandó
számot adni vagyonáról és a választási hadjáratot költségvetési
eszközökből kell finanszírozni.
Alapavetően változtatta meg az MSZMP álláspontját egy másik
kérdésben is. Korábban ugyanis egyetértett azzal, hogy a
munkahelyeken a jövőben nem működhetnek pártszervezetek, valamint
azzal, hogy a választások időpontjáig a párt kivonul a
munkahelyekről. Az új álláspont szerint a párttörvény nem mondhatja
ki, hogy a munkahelyeken pártok nem működhetnek.
A kettős álláspont-változtatás következtében csütörtökön, július
27-dikén egyeztető tárgyalásra került sor az MSZMP, az Ellenzéki
Kerekasztal és a harmadik oldal között. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A párt és az ellenzék - 1 folyt.
|
Erről a tárgyalásról adott tájékoztatót szerdán, augusztus
2-dikán a Budai Vigadóban az ellenzék és székházában az MSZMP.
Ugyanezen a tárgyaláson az Ellenzéki Kerekaszal nevében Szabad
György nyilatkozatot olvasott fel arról, hogy különböző
sajtóközlemények szerint az őszi ülésszakon egyes képviselők az
Országgyűlés önfeloszlatását fogják javasolni. Szabad kijelentette,
hogy ez az önfeloszlatás a június 10-iki pártközi megállapodás
meszegését jelentené.
Különböző feltevéseket hallottam arról, hogy miért következett
be egyik napról a másikra fordulat az MSZMP politikájában. Az egyik
ilyen feltevés szerint a Kádár temetésén felvonuló tömeg szülte azt
a tévképzetet a párt vezetőiben, hogy tömegek állnak mögöttük. Mások
úgy vélik, hogy a párt vezetői az ellenzéki pártok közötti
véleménykülönbségekre számítanak, és az ellenzék egységének
megbontásával akarják hatalmukat erősíteni.
Magam úgy vélem, hogy egyszerű zsarolásról van szó. Véleményemet
újságokra és rádióközleményekre építem. Így többek között Pethő Iván
nyilatkozatára a Magyar Nemzet július 29-diki számában. Sajátos
árúkapcsolásról van szó - mondta Pethő. - Az alku így hangzott
volna: ha az Ellenzéki Kerekasztal elfogadja Pozsgay Imrét
köztársasági elnöknek, akkor az MSZMP kivonul a munkahelyekről.
Alátámasztja véleményemet Szabad Gyyörgy említett felszólalása
is. Azok a sajtóközlemények, amelyekre hovatkozott, valójában
Fejti-fenyegetést tartalmaztak: ha ti nem engedtek a nekünk fotos
pontokon, akkor mi feloszlatjuk az Országgyűlést, vagyis felborítjuk
az asztalt. Egy másik lényegében hasonló természetű fenyegetés az
MSZMP szerdai sajtótájékoztatóján hangzott el - idézem a Magyar
Hírlap csütörtöki számát: "Az MSZMP képviselője elmondta, ha
reménytelenül megmerevednek az álláspontok, akkor a kormány vállalja
annak ódiumát, hogy politikai alku nélkül terjessze az Országgyűlés
elé köztársasági elnöki és az alkotmánybíróságról szóló tervezetet.
(folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A párt és az ellenzék - 2 folyt.
|
Nézetem szerint nem a békés átmenet, hanem a stabil kormányzás
esélyei romlottak. Stabil kormányzáson a következőket értem:
tisztességesen lefolytatott választások után egy reform-irányzatú
MSZMP koalíciós kormányt alakít azokkal a pártokkal, amelyek erre
hajladóak. A Parlamentben erős ellenzék működik. A megoldandó
alapkérdésekben, tehát a gazdaság és a társadalmi infrastruktúra
átalakításának kérdéseiben a koalíciós kormány és az ellenzék
tárgyalásokkal megegyezést alakít ki, és ez a megegyezés elnyeri a
társadalom többségének támogatását.
Ilyen stabil kormányzáshoz arra lenne szükség, hogy az MSZMP
reformpárttá alakuljon át, és ne járassa le még az eddiginél is
inkább magát. Jelenlegi politikájának folytatása azonban a teljes
önlejáratáshoz vezet. +++
1989. augusztus 6., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|