|
|
 |
|
 |
1989. május 1-je (9. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Grósz Károly
|
Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett ezután a mikrofonhoz,
hogy kifejtse véleményét az időszerű politikai elképzelésekről,
reagáljon a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB nevében
köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály
hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti
ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP
egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség
haladásáért, a békéért, a szocializmusért küzdő erőkkel vállal
sorsközösséget, miközben nemzeti érdekeinket is maradéktalanul
képviseli. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más
népekel való együttműködés révén kamatoztathatja tudását,
tehetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az
egyetemes kultúra gazdagításához. Hazánk reformtörekvéseinek távlati
célja az is, hogy felzárkózzunk a fejlett országokhoz a gazdaságban,
a kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi
távú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül
lehetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív részese, felelős
tényezője akar lenni e nagy nemzeti vállalkozásnak - húzta alá a
főtitkár, rámutatva, hogy a párt történetének új fejezete kezdődött
el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon
fontos, de ellentmondásos korszakot.
A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire
emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugalmas,
csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, megoldatlan
problémák halmozódtak egymásra. A párt akkori vezetése és a kormány
a hetvenes évek elejétől - az egész politikai intézményrendszer
hallgatólagos támogatását sem nélkülözve - fokozatosan elhanyagolta
a konkrét helyzet konkrét elemzésének követelményét. Részben nem
vette észre, részben pedig szándékosan eltakarta a magyar gazdaság
és a magyar társadalom alapvető gyengeségeit - köztük a szellemi
munka leértékelődését. Ezzel azt a hamis közérzetet táplálta az
egész társadalomban, hogy elért eredményeink korszakos
jelentőségűek, időtállóak, elegendőek ahhoz, hogy hazánk a fejlett
világ országai közé emelkedhessen. A gazdasági vezetők közül nem
kevesen hitték el, sőt egyesek terjesztették is magukról, hogy a nép
érdekében titkolják el a valóságot, cserélik fel a termelés és az
elosztás normális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozottság
látszatát erősítették akkor is, amikor már a rendetlenség
szaporodott, a nyugtalanság erősödött. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 16:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|