Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetiségi politika
-------------------- Washington, 1990. július 21. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Most Szénási Sándor a magyarországi nemzetiségi problémákat veszi szemügyre: Magyarország - egyébként egy nyugat-európai megnyilatkozást alapul véve - mostanában szívesen hangsúlyozza, hogy Románia útja Európába Budapesten keresztül vezet. Magyarán: amíg a román vezetés nem teszi világszínvonalúvá nemzetiségi politikáját, addig csak messziről vágyakozhat az Európai Közösség után. Amely itt egyáltalán nem elvont fogalom, itt pénzről van szó, vámkönnyítésekről, hitellehetőségekről, a kelet-európai beteg gazdaságok gyógyulásáról az egészséges nyugat-európaiak között. Már most kétségtelen, hogy Magyarország e tekintetben jobban áll, de mégsem olyan jól, hogy az előbb idézett mondatnak ne lenne kétséges mellékíze két szempontból is. Antall József miniszterelnököt nagyon jól fogadták most Brüsszelben, ahol fel is szólalt az Európa Parlamentben, ám az Európai Közösséghez való gyors csatlakozásnak akkor sincs sok esélye, ha Magyarország sokkal, de sokkal demokratikusabb, mint Románia, ha százszor is jobban bánik nemzetiségeivel. Miután ezt már korábban a magyarok értésére adták, az Antall-vezetés memorandumában úgy fogalmaz, hogy Budapest 1992-től társult viszonyt szeretne a Közös Piaccal, és 1995-től pályázik a teljes jogú tagságra. A megfogalmazás nem véletlenül óvatos, bár inkább a nyugati partnerek bizonytalanságát fejezi ki, akik szerint ma még nem tudni, mi lesz az ingatag kelet-európai országokkal öt év múlva. A dolog másik szempontjára pedig éppen a román külügyminiszter hívta fel most a figyelmet, amikor is a Bukaresti Rádióban azt nyilatkozta, hogy lám míg a romániai magyarságnak 41 képviselője van a bukaresti parlamentben, addig a magyar Országgyűlésben egyetlen nemzetiségi képviselő sincsen. És szeretne hasonló román példákat látni Budapesten is. (folyt.) 1990. július 21., szombat
Vissza » Folytatásokkal »