Rendszerváltás és az MTI

	A műtőasztalon az ország - Göncz-interjú a Népszabadságnak (2. rész)
Márpedig keresztény ember lévén, kötelességem és jogom ebből az erkölcsi alapállásból bírálnom bármit. A keresztény egyháznak, minden vallásfelekezetnek elemi érdeke - és meggyőződésem, hogy ez a laikus társadalomé is -, hogy olyan közösségeket hozzon létre, amelyek élik a hitüket. S így az egész társadalomnak is kovászai... Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy a hitet osztályozni lehet. Az előbb azt mondtam, keresztény vagyok, de nem tudom, milyen osztályzatot adnék magamnak hitből. Nem hiszem, hogy a dolognak az volna a lényege, hogy a hittan az első óra-e vagy az utolsó, az iskolateremben tartják-e vagy a plébánián, vagy a plébánia által fenntartott másfajta teremben, vagy akár magánlakáson. Még abban sem vagyok biztos, hogy a hitoktatás legfőbb kédése az, hogy az órarendben szerepel-e? Ahogy visszagondolok a magam kamaszkorára, egy olyan társadalom hittanóráira, amelyik az anyakönyvi-keresztényeket tartotta nyilván, képtelen vagyok megmondani, hogy ezek mekkora hányada volt valóban keresztény. Most tiszta lappal indulván, lehetne valódi kereszténységet építeni, de ez nem azon múlik, hogy hol van az iskolában hely hittanórára, hol nincsen, s hogy a hitoktató hogyan kapja a fizetését és tagja-e a tantestületnek. Ahhoz közös élmények kellenek, szeretet kell, közösséget kell létrehozni. Ami ebben a vitában kezd eluralkodni, attól nagyon-nagyon aggódom. Tartok tőle, hogy itt valami kultúrharc féle bontakozik ki, olyan kérdésekben, aminek a hithez és a kereszténységhez édes-kevés köze van. Mintahogy a liberalizmushoz sem sok...,, Göncz Árpád végezetül, élve a kérdezők hasonlatából adódó lehetőséggel - miszerint hazánkban évtizedek óta merő jószándékból, esetenként annak álcázott félelemből nem akartak, vagy nem tudtak a szükséges műtéthez beöltözni és szikét ragadni - kijelentette: ,,úgy kell vágnunk, mint amikor egy súlyos műtétet repülőgépen hajtanak végre bicskával... mindenki tudja, hogy az áldozat a gyakorlatban mit jelent: ez sokaknak csirkenyak ebédet, profánul és gorombán kifejezve. Ha viszont a szegénység elhatalmasodik, s a műtét nem sikerül, az a politka, a politikus bukását jelenti... a kényszerműtétet, életmenő műtétet mégis végre kell hajtani. Akár lassú, fokozatos vágásokkal hajtják végre, akár egyetlen metszéssel, mindenképpen veszélyes arra nézve is, aki végrehajtja és arra nézve is, akin végrehajtják. Embertelenül nehéz feladat, dehát vannak pillanatok, amikor képtelenség a betegtől megkérdezni, hogy hozzájárul-e a műtéthez, vagy sem. S ez a pillanat, azt hiszem, ilyen.,, (MTI) 1990. július 13., péntek 18:05
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »