Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 19.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Vasárnap:

lakitelki falunap

" A politikai és a különféle szórakoztató programok reggel hat órától estig a község piacterén és a tőserdei Holt-Tisza partján zajlanak. "
BBC, Panoráma:

Moszkva adósságai

"Gorbacsov egy nyilatkozatát többen úgy értelmezték, hogy Moszkva bizonyos adósságainak törlesztését talán átütemezik. De miért lenne szüksége viszonylag kevés egy főre jutó adósságállománnyal rendelkező Szovjetuniónak átütemezni a visszafizetést?"

Nyugati lapok Magyarországról

(Zsille Zoltán)
München, 1989. március 31. (SZER, Magyar kérdés) - Nyugati lapok
magyar vonatkozású cikkeit tekintjük át, de nem a napi aktualitása
jegyében - a felületesség csimborasszóit mindig aznapra vágják
össze -, hanem a Magyarországról adott általános képet és annak
esetleges remélhető változását igyekszünk összerakni és
megfigyelni, ahogy az a sajtóban tükröződik.
    
    Ferenczi Zoltán kollégámat - aki elszántan üldözi ebben a
tárgyban a nyugati sajtó kocavadászainak baklövéseit,- de
ugyanakkor alig akad köztünk nagyobb tisztelője a tisztaszemű
kollégák telitalálataink - arra kértem, hogy jellemezze a szabad
világ sajtójában létező magyar szocializmus általános képét.
    
    - Ez méltatlan dicséret, de hadd emlékeztessek a baloldal egyik
nagyon fájdalmas napjára. Még New Yorkban történt, amikor a
Jaruzelski-puccs után a szocialista kísérletekkel eladdig oly
melegen szimpatizáló és Magyarországon is jól ismert Susanne Sontag
odaállt a lengyel Szolidaritás támogatása érdekében rendezett
gyűlés résztvevői elé és szinte megkövette az úgynevezett
jobboldali sajtót, feltéve a nagy kérdést: kinek volt hitelesebb
információja a valóban létező szocializmusról? Akik a mi lapjainkat
olvasták - kérdezte Sontag - vagy akik az általunk szennylapoknak
nevezett sajtót? És akkor felsorolt néhány népszerű újságot, mint
például a világon összesen mintegy 60 millió példányban megjelenő
Reader,s Digest-et. Igen, a Reader,s Digest-et.
    
    A szentségtörésre döbbent csend lett a teremben, és akkor, hogy
Sontag még több sót szórjon a feltépett sebekre, odavágta: a
kommunizmus a fasizmus baloldali válfaja. - Ezt azért mondtam el,
mert arra kértél, hogy állítsam össze röviden, hogy mit írt a
nyugati sajtó Magyarországról az idén. Én azt hiszem, hogy napilap-
szemlénkből és más műsorainkból sem tűnik ki igazán, milyen éles
cezúra van a liberális és a konzervatív irányvonalú sajtó -
pontosabban szólva újságírók között.
    
    Továbbmenve: a konzervatív újságokat és újságírókat védett
példányoknak kellene nyilvánítani. Mondok egy példát - az 1972-es
elnökválasztás idején emlékezetes közvéleménykutatást tartottak
Amerikában újságírók között arról, hogy ők kire szavaznának.
    
    Elképesztően magas százalékuk a nagyon liberális McGovernre
szavazott akkor, amikor az amerikai nép végül is Nixont választotta
meg, aki elsöprő győzelmet aratott.
    
    Ha az ember tehát felteszi a kérdést, kinek a véleményét képviseli
az amerikai sajtó és főként az elit sajtó, akkor erre nehéz
válaszolni, hacsak cinikusan azt nem válaszoljuk: saját magát. A
marxisták erre persze azt mondanák, hogy a hatalomét. Csakhogy a
vezetést a nép választja, és ha az nem akar megbukni, akkor a nép
érzelme s véleménye után kell mennie, aminek a hatalmi reflexióját
- ugyebár - a sajtó folyamatosan támadja. És hogy a marxista
elemzést még jobban megnehezítsük: hogyan értelmezzük azt, hogy
éppen az elsőrangú a Wall Street Journal, tehát pontosan a
pénzarisztokrácia lapja, vagyis azoké, akik a leginkább hajszolták
a feltétel nélküli enyhülést az 1970-es években, loholtak a
feltétel nélkül adott kölcsönökkel és lobbyztak a kormánynál, hogy
garantálja a kelet-európai hiteleket - pontosan ez az a lap, amely
a legkeményebben és legkövetkezetesebben kommunistaellenes.
    
    Hallgatóink bizonyára emlékeznek még a Time magazinnak az oly
sokakban ellenérzést kiváltott interjújára Kádárral, ami egyébként
a Népszabadságnak annyira tetszett, hogy a Time által feltett 15
kérdés és válasz helyett 16 kérdést és választ fordított le, azaz
eggyel többet, mint eredetileg volt. Erre az interjúra válaszolt a
Wall Street Journal gyilkos gúnnyal írt vezércikkében, amelynek a
címe az angolul alliteráló Budapest butcher volt, azaz Budapest
mészárosa, aki persze nem más, mint Kádár.
    
    Sajnálom, hogy ilyen hosszan magyarázgatom a sajtóvisszhangokat, de
azt hiszem, egyszer a nagyobb, általánosabb képről is beszélni
kell, amihez még hozzá kell tenni, - hogy a liberális lapok
rendszeresen közlik konzervatív újságírók cikkeit és megfordítva.
    
    így azután a New York Timesban a szuperliberális Tom Michels, vagy
Antony Lewis, akit egyébként, a legutóbb Amerika Hangja-Budapest
rádióhídban az egyik budapesti résztvevő idézett, ott olvashatók
William Safire kolumnái, vagy a Washington Postban George Manley,
vagy Charles Cloudhammeré. Vagy - hogy hazatérjünk Münchenbe - itt
van például Süddeutsche Zeitung, amelyik lap külpolitikai
szerkesztője a kiengesztelhetetlenül antizsarnok és így
antikommunista Joseph Joffe. És persze ugyanígy a Wall Street
Journal szerkesztőségi oldalán még neomarxistáknak is helyet
biztosít, e kiveszőfélben lévő törzsképviselőjének, mint mondjuk
Alexander Caubergnek (?).
    
    A fentiek talán némi magyarázatot adnak arra, hogy például az
újságokban író 1968-as generáció - tisztelet a kivételeknek - miért
propagálta ezt a levegőre épült Kádár-mítoszt, és miért nem vette
észre például azt az iszonyatos feszültséget, amit évente március
15-e megünneplése jelentett, annak ellenére ugyebár, hogy az
Intercontinental teraszáról csak a nyakadat kell kinyújtanod, hogy
lásd, mi történik a Petőfi szobornál. Ez csak a legutóbbi hónapok
fejleménye, hogy az újságírók nem követik azt a korábbi divatot,
hogy a Váci utcában indulnak el és oda térnek vissza megállapítva,
hogy minden rendben van, farmert visel, discóba jár az ifjúság -
vagyis pontosan azt teszik, amit például Santiago de Chilében,
Pinochet legkeményebb éveiben tett az ifjúság. A különbség az, hogy
egyetlen magát tisztességesnek tartó újságíró sem engedte volna meg
magának azt a bűnpártoló frivolitást, hogy santiagói terepszemléjét
mondjuk az Avenida Bernardo Higginsen kezdje és ne az emberi jogok
megsértésének felemlegetésével.
    
    Most pedig hadd érzékeltessem az imént mondottakat egy 1979-ben
megjelent cikkel, s azon azt, hogy milyen volt a Magyarországról
jött tudósítások lényege. Mivel nem az a szándékom, hogy
kifigurázzak egy lapot, elégedjünk meg azzal, hogy a cikk egy
svájci lapban jelent meg. Most idézzünk két szakaszt:
"Helsinki szelleme együttélést jelent, és a magyarok nagyon értik a
koegzisztencia csínját-bínját. Egy budapesti példa: a budai
Krisztus hegyről indulva az út a Moszkva téren át a Mártírok útján
vezet, amely a Szent István körúton folytatódik át a Marx téren,
hogy a Lenin körútba torkolljon. - Élni és élni hagyni. Ez a
jelmondat, és jól élni - ez meg aztán parancsszámba megy."
Hogy a Krisztus hegy mi akar lenni, azt nehéz lenne megállapítani,
de ne vesszünk el a zavaró részletekben!
    
    "Jól élni, Budapesten elsősorban azt jelenti, hogy jól, kiadósan
enni. Nem jogos az országot Hungarynek nevezni, Magyarországon már
régóta nem kell senkinek sem éheznie, ha szabad ezzel az angol
szójátékkal játszani. Én inkább azt javaslom, hogy Magyarországot a
jövőben hívjunk Burmandiának."
Vagy itt van ugyancsak egy 1979-es cikk, amelyik egy hamburgi nagy
példányszámú hetilapban jelent meg:
"Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel - éneklik, nemcsak
azért, mert ez a Himnusz, hanem azért is, hogy kérjék a távol eső
mindenség nagy urát, hogy továbbra is oly kegyes legyen a
magyarokhoz. Mert Magyarország szocialista ország, de nem
akármilyen. Következetes, a marxizmus eszméihez hű politikát
folytató - olvasható a kormány egyik hivatalos kiadványában, de
amit a magyarok a marxizmus eszméjén értenek, az mindenekelőtt azt
jelenti: élni és élni hagyni. Hála Istennek és Kádár János
pártfőtitkárnak."
Emlékszem, hogy amikor kijöttem Nyugatra, Bécsben évekig azzal
voltam elfoglalva, hogy elhitessem a nyugati újságírókkal, hogy
Magyarországon más is van, mint kádárista. Vagyis tanítgattam nekik
az ellenzékiek nevét vagy azt, hogy a gazdasági csoda azt jelenti:
csoda, hogy élünk.
    
    Egy biztos: a demokratikus mozgalmak megerősödése és ennek híre
nem nekik köszönhető - mert abból az enyhülés levegőjében nem fakad
és nem sokat vettek észre -, hanem annak az intézményrendszernek,
amelyet a Nyugat hajlamos lenne a saját kizárólagos tulajdonának
tekinteni: a piacnak, az áruk versenyének és a demokráciának, amely
a sajtó területén is erősebb, mint a közhelygyártásra, hurrá-
optimizmusra és a tekintélyek előtti hasra esésre betanult egyes
újságírók tolla.
    
    De most térjünk rá a mai képre! Az idei cikkek - az 1989-es első
negyedévi cikkek - már egészen más képet festenek az országról, s
ha mondanivalójukat summázni akarnám, annyit talán nagy
általánosságban kijelenthetnénk, hogy gazdaságilag borúlátóak,
politikailag pedig óvatosan derűlátóak. Az új hangokra, a
Magyarországot illető politikai optimizmusra meglehetősen jellemző
Karács Imrének az angol Independent számára február 17-én
Budapestről küldött tudósítása, amely így kezdődik:
"Miután a kommunizmust a hét elején eltemették, a magyarok tegnap a
sírján táncoltak, és izgatottan lapozták azt a vádiratot, amely a
legkeményebben ítéli el a szovjet rendszert a keleti tömbben valaha
is megjelent iratok közül."
A vádirat természetesen a párt történelmi bizottságának a
Társadalmi Szemlében megjelent jelentése arról, hogy mi is volt
1956. Néhány nappal később, február 21-én két érdekes cikk jelent
meg, közülük az egyik Boston Globe-ban:
"Magyarországról jött a sugallat, hogy a kommunizmus sem nem
robbanással, sem nem nyüszítve, hanem a szavazócédulák hátán múlhat
ki", melyhez a cikkíró még hozzáteszi, hogy "a változásokat a
gazdasági csőd tette szükségessé".
    
    Martos Péter, a Die Presse-ben a magyarországi változásokat
felvázolva erre a következtetésre jut: "1989 Magyarországa
forradalmian alakul át, és a vezetőség a realitások uszályába
került: ha a szükség ellen kapálódzik, akkor utolsó hitelét is
eljátssza, ha pedig úszik az árral, akkor elveszíti a hatalmát. Már
pedig ez jó az embereknek."
Most pedig nézzünk egy-két olyan cikket, amelyek szerzői úgy
gondolják, hogy önámítás lenne azt hinni, hogy a demokrácia
azonnal, egy csapásra jólétet teremt. A Wall Street Journal február
3-i száma Lőrincze Péternek, a Magyar Kereskedelmi Kamara második
emberének cikkét közli, aki így ír: "Talán megbocsátják e cikk
szerzőjének, ha hangsúlyozza, hogy a többpártrendszer és a szabad
választások önmagukban nem fogják növelni a nemzeti jövedelmet."
A London Times február 28-i számában nagyjából egyet is ért ezzel
a gondolatmenettel: "A magyarok örömmámorukban azt hiszik, hogy a
demokrácia azonnali magánvállalkozást jelent, melynek eredményeként
automatikusan ugyanolyan jól élnek majd, mint a szomszédos Ausztria
lakói. Holott csupán a most következő kemény változások kezdetéről
van szó. Ugyanakkor arra számítok, hogy az ötletes magyarok
valamilyen kivitelezhető megoldást dolgoznak ki, míg a bűvészkedő
kommunista párt a választásokig továbbra is egymás után húzza ki a
nyilakat fényes cilinderéből. Elértük-e már a tökéletes szocializmus
csodálatos célját, vagy a helyzet még rosszabb lesz?"
- idézi cikkében a Budapestről hozott viccet.
    
    Vannak persze, akik nem értenek egyet azzal, hogy a demokrácia ne
jelenthetne látványos gazdasági javulást. Sőt vannak, akik egyenes
sürgetik a Nyugatot, hogy mindezt tegye lehetővé. A történész Urbán
György, a Szabad Európa Rádió volt igazgatója azt írta ugyancsak a
London Timesban március 14-én:
"A magyaroknak felkínált ajánlatnak nagylelkű, hosszú távú,
gazdasági segélycsomagnak kell lennie, de nem a most távozó
gazdasági rend megtámogatására, hanem annak biztosítására, hogy
Magyarország visszatérését a piachoz ne akadályozzák újabb
gazdasági gondok. Magyarország külföldi adóssága lakosságához
képest nagy, de nem kezelhetetlen a harmadik világnak adott
kölcsönök mércéjével mérve. Vásároljuk meg a kölcsönt és a
kommunista apparátus előjogait, ha nincs más mód az átmeneti
fájdalmak gyors enyhítésére."
Urbánnak a Timesban megjelent cikke előtt egy nappal a Daily
Telegraph szerkesztője Max Hastings jelentkezett Budapestről. Az
angol konzervatív lap igen részletes cikkében több idézetet
találunk, amelyek közül a Tamás Gáspár Miklóstól vettet idézzük:
"Az emberek torkig vannak a rendszerrel, de ez nem jelenti azt,
hogy az ellenzék eszméi népszerűek. Mégpedig azért, mert kevéssé
ismerik őket. Mindnyájan amatőrök vagyunk. Nyilvánvalóan lesz majd
egy kiválasztódási folyamat, amelyik megmutatja, hogy kik a valódi
politikusok."
Hastings cikke, amelyik jó néhány más cikkhez hasonlóan a 301-es
parcellánál tett látogatással kezdődik, is fejeződik be:
"(...) európai lenne, aki nem reménykedne, hogy a magyarok sikerrel
hajtják végre az előttük álló gazdasági és politikai
tornamutatványt. Ha igen, akkor a legdrágább emlékművet állítják
fel mindazoknak, akik ma a 301-es parcella sírhantjaiban
fekszenek."
- Ferenczi Zoltán, köszönöm a sajtószemlét. +++


1989. március 31., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD