|
|
 |
|
 |
Manfred Wörner látogatásának marrgójára
|
---------------------------------------
München, 1990. november 25. (SZER, Világhíradó) - Szekeres
László:
- Ma utazott el négynapos magyarországi látogatásáról Manfred
Wörner, az észak-atlanti szövetség, a NATO főtitkára. A látogatásnak
nem csak protokolláris és gesztus-jellege volt, hanem meg lehet
mögötte találni a valós politikai tartalmat is.
Bár a NATO első embere végiglátogatja a még mindig VSZ-
tagállamokat, a hazánkban lefolytatott sokirányú tárgyalásai, és
Antall József kormányfő brüsszeli meghívása nemcsak a
kapcsolatteremtésre, hanem egy meglévő kapcsolat további építésére
is utalnak.
Az európai katonai egyensúly éveken, sőt már évtizedeken
keresztül a NATO és a Varsói Szerződés kiegyenlítő szerepére épült.
A volt keleti tömb országaiban bekövetkezett változások ezt az
egyensúlyt felborították. Míg az atlanti szerződés tagállamai
továbbra is egységesek, a VSZ szervezete katonailag széthullott, és
politikailag sem képvisel már egységet, erőt.
Vegyük csak példának az NDK integrálódását a NATO-ba, a szovjet
csapatkivonásokat - de ennek nemzetközi deklarálásaként
értékelhetjük Antall József párizsi beszédét is. Komoly mértékben
járulnak hozzá ehhez a folyamathoz a Szovjetunió belső problémái is.
Tehát egy ütőképes szervezettel szemben egy demoralizálódott,
széthulló egykori egység maradványai állnak. Ez - és az is, hogy a
már levált és a leváló félben lévő országok sem járnak egységes úton
-, Európa biztonsági helyzetét erősen destabilizálta.
Vannak országok, melyek az atlanti szövetség felé próbálnak
orientálódni, vannak amelyek saját-utas politikát szeretnének
kialakítani, és vannak úgynevezett lebegő országok. (folyt.)
1990. november 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
NATO főtitkár Budapest - 1. folyt.
|
Az egységes tömbhöz tartozás megszünése ugyanakkor sok olyan
egymással szembenálló érdeket is felszínre hoz, melyeket a közös
barakk kényszerhelyzete a szőnyeg alá söpört. Ezt a problémát a
magyar vezetők többször is jelezték Wörner főtitkárnak, mint az
európai stabilitás egyik kényes problémáját.
Nos, a főtitkár útjának egyik jelentős célja volt, hogy ezeket a
bizonytalansági tényezőket felmérje. A NATO szerepe az elkövetkező
években a katonai szembenállás helyett sokkal inkább a stabil
politikai bázis demonstrálásává alakul. Ez a bázis egyenlőre meg
akar maradni saját eddigi határain belül - vagyis mint Wörner úr
többször is hangoztatta: belátható időn belül nem kívánják
kibővíteni a tizenhatok klubjának taglétszámát.
Az NDK esetében ez a német egyesítés miatt nem jelentett
létszámbővülést - a többi országgal, és így hazánkkal kapcsolatban
azonban a különböző szintű és jelentőségű biztonsági együttműködési
szerződések keretein belül kívánnak együtt dolgozni az új Európa
megvalósításán.
Érthető az Atlanti álláspont: ha különbséget tesznek, akkor az
újabb "miért ő, és miért nem én" -ellentéteket teremt. Így az egyre
inkább politikai szerepkört felvállaló NATO egységes alapokon,
azonos helyzetből tárgyalhat minden országgal - és azt sem szabad
elfelejteni, hogy a Varsói Szerződés még nem szünt meg hivatalosan,
csak az együttműködés egyes elemei lettek felfüggesztve, mások pedig
akadoznak.
Azzal is tisztában vannak az atlanti politikusok, hogy a
jelenleg nagyon bizonytalan helyzetben lévő, belső problémákkal
terhelt Szovjetuniót nem lehet leírni, hiszen nélküle egy stabil
európai biztonsági struktúra kialakítása elképzelhetetlen. (folyt.)
1990. november 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
NATO főtitkár Budapest - 2. folyt.
|
Észrevehető, hogy a szövetség kitüntető figyelemmel fordul
Magyarország felé, hiszen elvitathatatlan az a szerep, melyet a
közép- és kelet-európai politikában az elmúlt időszakban játszottak
a magyarországi változások.
A megbeszélésekből, nyilatkozatokból az is kitűnt: bíznak a
magyar vezetésben, és abban is hogy az új Európa arculatának
kialakításában egy új európai biztonsági struktura kiépítésében a
magyar politika továbbra is élenjáró szerepet játszik.
Ugyanakkor az észak-Atlanti szövetség ezt a jövendő új Európát
összeköti Kanadával és az Egyesült Államokkal is - és így válik az
európai biztonságpolitika - világpolitikává. +++
1990. november 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|