|
|
 |
|
 |
1956 nem csupán néhány napot jelentett
|
--------------------------------------
München, 1990. október 23. (SZER, Magyar híradó) - Hanák Tibor
kommentárja következik:
A magyar forradalmakat és szabadságküzdelmeket az tette
hatásossá, hogy elbuktak; meghiúsulásukkal váltak történelemformáló
erővé, nemcsak abban az értelemben, hogy fegyveres leverésük
nemzedékekre kiható megrázkódtatást okozott, hanem mert leverésük
más eszközökkel folytatódott.
1956 sem csupán néhány nap győzelme és tragédiája volt, hanem
több mint 30 éven át tartó alulmaradás. Sikertelenségében, permanens
meghiúsulásában volt ereje és történelmi bosszúja. Évtizedeken át
elintézetlen forradalomnak számított 1956, melynek emlékét a nép
kegyelettel őrizte magában, a kommunista vezetés meg rettegett tőle.
A magyar hírekből hiányoztak eszméi, és hiányzott belső
feldolgozása.
Jellemző volt, hogy a Kádár-rendszer a végén sok mindent
kénytelen volt megengedni, de október 23-ikához, a forradalom
témájához nem lehetett nyúlni. Mellékes vonalakon volt szabadság, a
lényeg kimondásához nem.
Ez a több mint 30 éves elfojtás rányomja bélyegét a mai magyar
életre is. Ma már néven nevezhető a forradalom. Ünnepelhetjük
október 23-ikát és november 4-ike tragiáját; elmondhatjuk, hogy
ezzel a nappal kezdődött voltaképp a közép-európai átalakulás, a
demokratikus változások folyamata; hogy a magyarság kivette részét
Európa új arcának formálásából, s mégis mindannyiunknak hiányzik a
forradalom, hiányzik az a felforrósító élmény, mely 1956-ban
áldozatkésszé, önzetlenné, humánussá, tisztává és boldoggá tette az
embereket. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban,
hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a
szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak.
A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem
volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette
cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak
hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában,
demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette
a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni,
mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás.
Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme.
De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol
van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta
az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte
azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével
befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a
bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy
segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a
hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai
menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása.
Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora
erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar forradalmak - 2. folyt.
|
Ha 34 év távolába került is, ha ellene dolgoztak is a gyarló
évtizedek, meg kell becsülnünk. A magunk érdekében tudatosítanunk
kell október 23-ika jelentőségét. Vissza kell találnunk lélekben,
magatartásunkban, hétköznapjainkban forradalmunkhoz, mely nemcsak
megrendítette a zsarnokságot, de megmutatta, hogy vannak értékek,
melyekért érdemes lelkesedni, élni és meghalni. +++
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|